A ​harcos (A Setét Torony 1.) 543 csillagozás

Stephen King: A Setét Torony – A harcos Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Stephen King, a thriller koronázatlan királya ezúttal a fantasy birodalmában kalandozik. E regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják helyüket, ám természetesen a kötetek együtt alkotnak kerek egészt. A harcos főhőse Roland vitéz, ez az eleinte múlt és jövő nélküli férfi, saját világának-civilizációjának utolsó képviselője. Végtelen sivatagokon, lepusztult településeken át, elkorcsosult emberekkel, mutánsokkal megküzdve követi-üldözi ellenségét, a feketébe öltözött embert. Útjukat vér és pusztulás jelzi. Miért ez a megszállottság, hogy eljusson a Setét Toronyba? Talán ott megleli minden rejtélyek kulcsát? Es ki a feketébe öltözött ember, ez a titkok ismerője, alakját váltogató varázsló? Netán maga a Sátán?

E kérdésekre választ talál. Kedves Olvasó, ha végigizgulja Roland megpróbáltatásait, szerelmeit, kalandjait az összes köteten át, hogy végül a Setét Toronyban fény derüljön minden rejtélyre, s tán a Jó és a Gonosz örök párharca is eldől.

Eredeti mű: Stephen King: The Gunslinger

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Európa, Budapest, 2016
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796590 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2015
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796590 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2013
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796590 · Fordította: Bihari György

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

A Setét Torony

16 tag · 13 karc · Utolsó karc: 2018. október 30., 09:19 · Bővebben


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Roland Deschain · Jake Chambers


Kedvencelte 61

Most olvassa 43

Várólistára tette 204

Kívánságlistára tette 180

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Ha kedvesebbnél kedvesebb Molytársak nem biztatnának a partvonalról, hogy kitartás, türelem, lesz ez még jobb is, akkor minden bizonnyal itt és most felhagynék a Setét Torony becserkészésével. Merthogy ez a western disztópia komor, sivár, szikár, a sivatagi homok kaparja a torkomat. A dűnéken időnként keresztülsüvít az őrület szele, a monotóniát nyers erőszak és fékevesztett vérengzés töri meg.
A kötet rövidsége ellenére szinte beleszédülünk a hangulatváltásokba, a western után Roland vitéz emlékeinek középkori jellegű helyszíne következik, majd fantasy elemekkel tarkított küzdelmek mutánsokkal és démonokkal, végül nagyívű kozmikus látomások. A közös pont talán az lehetne, hogy ez a világ minden változatában könyörtelen, a cél csupán a puszta túlélés. És persze a Setét Torony.
Mindenesetre a mézesmadzagot már elhúzták előttem, úgyhogy előbb-utóbb folytatom majd a sorozatot a második résszel.

13 hozzászólás
>!
Timcsibaba77
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

A világmindenség roppant misztériuma talán csak az emberi agy véges felfogó természetében rejlik, hogy ami minket körülvesz, csak alig épp, hogy fel tudjuk dolgozni. És ami azon túl nyúlik, az az óriási hatalmas valami, amit már nem érthetünk. Pont ezt a hatalmas káprázatos egyszerű misztériumot hivatott kissé ábrándos meseszerűen feldolgozni Stephen King, ami nagyon magával ragadott, és egyben el is gondolkodtatott. Sikerült kizökkentenie középszerű szürke gondolkodásmenetemből, azaz felvettem egy másik ritmust. Lenyűgözött. Valahol ez a műve nekem egy ódivatú, de annál színesebb Harry Potter volt. A végén olvasgattam, amit magáról „vallott” az író, hogy nagy fába vágta fejszéjét ezzel a Setét Torony sorozattal, amit nem egészen de majd húsz évig írt. Azazhogy addig élt, „szívként” dobogott megíratlanul, melyet szépen lassan bontogatott ki hosszú évek alatt. Az üres lap által kínálkozó csábító lehetőségek végeredménye mutatkozik meg a lapokban, amit Stephen King ki is töltött a gondolataival, eszmefuttatásokkal. De ennyire dallamos, összecsengő elején versszerű balladisztikus folytatásban meseszerű mágikus realizmus műfaj legyen, egybe gyúrva a hamisítatlan író sajátos hangulatú cseppnyi iróniával átszőtt horror műfajjal, no ez nem mindenkiben van meg. Észrevettem én is, miképp hatnak ki az ember írására az olvasott művek, példaképek, mondhatni, mindenki tolla után keletkezik bennem is egy zsíros lenyomat, pecsét, ami majd megjelenik egy darabig az írásaimban, azazhogy átveszem a hangulatát, a stílust, ami persze majd kopogtat idővel, és kialakul szép apránként az évek múlásával a saját védjegy. De valahogy ez szinte hirtelen üstökösszerűen vésődik, illetve tépődik ki az íróban, amire kicsit irigy is vagyok.
Mégis felnézek roppantmód erre a sajátos ezerarcú királyra, hogy lehet valaki színültig töltve kifogyhatatlan ötletekkel, rejtély számomra. Nem csoda, hogy szinte minden könyve egyben forgatókönyv(alapot is szolgált) és lett filmvászonra víve.
Le a kalappal ez előtt a sorozat előtt is, alig várom már a folytatást. Hogy a harcos miképp leli meg a nagy ismeretlent, a Setét félelmetes Tornyot. Mi rejtőzik az ismeretlenben.

>!
Dawnofmyth P
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Nem is tudom mit írjak róla. Lassan halad, nem sok minden történik benne. Zavaros volt, (oké tudom, hogy ez egy felvezető rész) mert nem tudom a miérteket. Néhány emlékképen keresztül látjuk a főhőst, látjuk a világát. A könyv hangulata nagyon tetszett. A vége nekem kicsit homályos, remélem a következőkben majd megvilágosodok.

>!
elge76 P
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Igen, jól tudod, egyszer már elkezdtem olvasni és feladtam az első oldal után, de hiszed vagy sem, most úgy voltam vele, hogy csakazértis végig fogom olvasni. Ez a kapcsolat pedig rendkívül furcsán pozitív hangulatban ért véget.
Ketten voltunk, a harcos meg én, én voltam a kamera aki mindig a háta mögött haladva figyeltem, hogy mi fog történni. A harcos pedig ment, megállíthatatlanul, hogy beteljesítse végzetét. Sokszor magam sem értettem, hogy mi miért történik, de ezt betudtam a fekete ruhás embernek, akit üldöztünk, akit mindenki félt vagy dicsőített. Végül akadályokon, lidérceken, furcsaságokon és hullákon túl, találkoztunk ezzel az idegennel, aki elmondta nekünk az univerzum nagy titkait, én pedig a harcoshoz hasonlóan elfogadtam ezt.

Őszintén megmondom, fogalmam sincs miért olvastam végig, hiszen alig történik benne valami. De mégis körbelengi az egész történetet egy olyan melankólikus és letargikus bágyadtság, hogy az ember tudni akarja mi ez a világ és hogyan vált ilyenné.
Ez egy disztópia regény tulajdonképpen, mely a mi világunkhoz hasonló alternatív univerzumok egyike, felfedezhető néhány ismerős kacat, de ez már egy másik világ. Új szabályok, új szokások, számunkra felfoghatatlan mentális zűrzavarral. A mágia is megjelent, legalábbis vannak nyomai, de maga az emberiség már csak egy döglödő és vánszorgó roncshalmaz, akik a minden mindegy elve szerint léteznek csupán. Mondák kapnak szárnyra, szóbeszédekkel terjed a hír, és mocskos titkok lapulnak mindenfelé. Élni, túlélni, ennyi a recept. De mindez eltörpül a Setét Torony árnyékában, mely minden titkok örzője.
Hamarosan folytatjuk utunkat, a harcos meg én, mert messze még a torony, hívogat az út, a szüntelen tér.

.

A helyesírási hibák száma nem volt annyira vészes, talán féltucatnyi.

4 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Gőzöm sincs, hogy ez mi volt – de tetszett.
Nem olvastam még semmit Kingtől, úgyhogy többszörösen is kíváncsi voltam: milyen King stílusa (valószínűleg ez innen nem ismerhető meg), milyen egy igazi western fantasy (ez sem jött be), illetve hogy miért olyan szélsőségesek a vélemények a kötettel kapcsolatban (erre legalább rájöttem). Az ugyanis biztos, hogy A harcos a legjobb jóindulattal sem nevezhető klasszikus fantasy-nek: lényegében nem történik benne semmi, hosszú, látszólag céltalan jelenetek követik egymást, gyakorlatilag háromszáz oldalon keresztül csak a cselekményt alapozza meg, ráadásul néha határozottan az az érzés fogott el, King bizony túlzásba vitte az LSD használatát a regény írása közben.
De eltekintve attól, hogy sokszor egy drogos tripre emlékeztetett A harcos, nagyon élveztem az érzelmi és hangulati árnyalatokat, amik megjelentek: a hosszú menetelésekről kiderült, hogy közel sem olyan céltalanok, a szenvedő szereplők okkal szenvednek – és ez a mindent átjáró szomorúság és fájdalom, az egész mögött a mindent letaglózó pusztulás és hőség bizony nekem tetszett.
Úgyhogy előbb-utóbb folytatni is fogom.

11 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

„A világ elmozdult. Kiürült.”

Ha nem olvastam volna el a szerző előszavát, akkor nekem eszembe se jutott volna (egyelőre) cowboy-hősként képzelni el Rolandunkat. Mondjuk még így se, valahogy lelki szemeim előtt olvasás közben nem cowboykalapos-bagórágós ísztvúdos fickó volt képben, de nem is baj, úgysem ez a lényeg. spoiler

A sztori teljesen beszippantott magába. Amúgy is szeretem azokat a történeteket, ahol két idősíkon fut a cselekmény, és apránként értjük meg a jelen történéseit, szereplőinek jellemét (és közben esszük a kefét, hogy most mi lesz, mi van, mi volt…) :-D Már a kezdés helyszíne, a sivatag, annak leírása megadta a hangulatot:

„A sivatag – a sivatagok sivataga – mintha az örökkévalóságig terpeszkedett volna minden irányban az ég alatt. Fehéren vakított, sehol egy csepp víz, tökéletesen jellegtelen volt, kivéve a látóhatáron a hegyek párásan elmosódott, fakó árnyait, meg a sátánfüvet, amely édes álmokat, lidércnyomást, halált hoz. Itt-ott sírkövek jelezték, hogy a szikszó vastag kérgébe harapott, homokkal behordott ösvény valaha országút volt, szekerek és bricskák jártak rajta. A világ azóta elmozdult. Kiürült.”

Van tehát egy harcosunk, aki a sivatagot szeli át éppen, egy fekete, csuklyás alak nyomában, a Torony megtalálása érdekében. Átszelvén a sivatagot összeakad egy, a sivatagban élő férfival, Brown-nal és hollójával Zoltánnal (akinek csőréből kapunk egy kis humort is a babos ételek okozta problémáról :-D), itt jön az első múltbeli történet, a maga mögött hagyott városkában tett látogatásáról, ahol persze a fekete ember megelőzte… A történetben kapunk egy másik történtet is, mely a fekete ember látogatásáról szól… borzongató, itt már rendesen érezzük, ahogy valami bekúszik a gyomrunkba… főleg az Allie-nek szóló üzenet (igen, igen, én is tutira kimondanám előbb vagy utóbb, mert ha nem, akkor meg abba őrülnék bele)

"Ismerni akarod a halált. Egy szót hagytam neki. Ez a szó a tizenkilenc. Ha kimondod, megnyílik az elméje. Elmondja neked, mi van a halál után. Elmondja, mit látott.
A szó tizenkilenc.
A tudástól meg fogsz őrülni.
Előbb-utóbb mégis meg fogod kérdezni.
Nem tudod majd megfékezni magad.
Kellemes napot! :-D Walter o'Dim

Ui: A szó tizenkilenc.
Megpróbálod majd elfelejteni, de előbb-utóbb úgy jön ki a szádon, mint a hányás.
TIZENKILENC."

Most komolyan: ezzel a levéllel engem King megvett kilóra a sorozathoz :-D A mézesmázosság, amibe durvaság vegyítődik, az „átkos tudás”, amit felajánl és amit nem is lehet visszautasítani… Itt persze már nyilvánvaló (? de tényleg ?), hogy ez a fekete fickó nagyon is a patás csoportjába tartozik (egyébként a könyv olvasása közben gondoltam arra, mennyire meglepő fordulat lenne egy ilyen történet, amelynek végén kiderülne, hogy a rosszarcú-fekete fickó a jó, és az üldöző pszichopata gonosz :-D). Aztán jön a thriller, vagy inkább horror-jelenet, a városka megőrülése (nyammmi, ez már nagyon kinges :-D).

A következő sivatagi megállónál egy kisfiú lesz a társa a harcosnak, aki egy másik világból érkezett… Gyorsan kiderül, hogy spoiler a gyerek egyfajta csapda, melyet az elöl haladó fekete ruhás állított a harcosnak, amolyan lelki próbatételként. A gyerekkel a hegyeken átkelve követik a gonosz nyomát, folyamatosan kezdjük megismerni a harcos kilétét, harcos életének első időszakát, kiképzésének körülményeit. A történet soha nem áll meg, hol a jelenben egy lidérc, egy démon, hol a múltban egy kegyetlen tett nyújt izgalmakat.

Valami történt az idővel. Puhul."

A hegyekben egy barlangon át is követik a fekete ruhás fickót, ekkor már nyilvánvaló ténnyé válik, hogy a gyerekre mi spoiler vár, spoiler Ismét visszaugrunk Roland múltjába, majd a barlangi mutánsok támadását élvezhetjük. A barlangból kijutva megtörténik a találkozás spoiler, szembekerül a fekete ruhás és a harcos…

A könyv végig nagyon izgalmas, néha horrorba átcsapós, néha gyomorszorongatós, néha disztópikus, néha fantasy, pont egy olyan keveréket sikerült az írónak eltalálni, amelyet én nagyon szeretek. spoiler. A karakterek egyelőre sejtelmesek, ahogy a történet is, utalások már vannak (Susan-ra is, vagy a hármakra)… Jöhet a következő rész!

3 hozzászólás
>!
KingucK P
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Nehéz értékelnem ezt a regényt, mert a rövídsége ellenére hosszúnak és vontatottnak tűnt.
Cselekmény szempontjából nem történt sok mindenden. Az eddigi King regényekhez képest útkeresésnek tűnik, kiforrattlannak. Az összkép elég homályos és hiányos érzetet hagyott maga után, bár tisztában vagyok a folytatások létezésével és hogy nem ez a legjobb része :)
Viszont egyedi hangulata és titokzatossága miatt magával ragadt és biztosan el fogom olvasni a többi részét is.

2 hozzászólás
>!
jehuka P
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Eddig méltatlanul hanyagoltam Kinget (mindösszesen a Ragyogást és a Végítéletet olvastam). Nem volt igazából szándékos, valahogy így alakult. De ami már biztos, ezen sürgősen változtatnom kell :)
Kifejezetten tetszett. Sötét, komor poszt-apokaliptikus történet western elemekkel. Hmmm…
Mondjuk nem sok mindent tudtunk meg eddig a világáról, nagyon rejtélyes, sok helyen szimbolikus. King csak lassan, apránként szórja elénk az információ morzsákat, amiket kiéhezve kapkodunk fel, mert semmit sem értünk, és minden foszlányért hálásak vagyunk. Én imádom az ilyet, már lesem is, melyik könyvtárban van bent a folytatás :)
Hogy végül mennyire nyeri el a tetszésemet maga a történet, az szerintem majd csak néhány könyv múlva derül ki. Reméljük a legjobbakat :)

>!
Bíró_Júlia
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Szóval van itt ez a harcos. (Sőt, eredetileg Gunslinger, mert a szerző is volt fiatal és maga alkotta nagy szavakba szerelmes.) Vándorol egy elpusztult világban, de csak miután Mr. King illőmód bevezettette a megjelenését Robert Browning gal, mert egy posztapokalitptikus mítoszba nem lehet csak úgy, bejelentés nélkül. (Az előszóban emlegetett kreatív írói szemináriumon biztos, hogy mindenki mást kigolyóztak modorosságért, ha megpróbálkozott az oldalszám egytizedét egy Roland-ének parafrázissal kitölteni. ) Néztem, hogy lesz ebből mese fantasy.
Pont úgy, ahogy szeretem. Amikor a szöveg éppen olyan, mint az, amit elbeszél. Zörgősre száradt mondatokkal, öt érzékre ható – sokféle módon sivár – terekkel, kevés, ámde fura szögben torzító lencsén át megleshető szereplővel. Emlékekkel és víziókkal, a kegyetlenség, az árulás és a kétségbeesés pár változatával. Köztük egy-egy „klasszikus fantasy” epizód, épp csak annyira kitekerve, hogy felhúzódjon a szemöldök spoiler .
Ilyen minden-a-helyén, így-minden-kavicstól-lenyűgöződős teljességet legutóbb ennél a sorozatnál éreztem, úgyhogy elkezdtem nagyon -nagyon-nagyon sokat várni a Setét toronytól. Mindenképpen keresni fogom a folytatásokat.

>!
gazibla
Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Már előre sejtettem, hogy nem lesz a legnagyobb kedvencem ez a sorozat, de King könyv és úgy gondoltam el kell olvasni. :) Jól sejtettem, de azért nem mondanám, hogy rossz könyv volt. Tetszett is meg nem is. Többször volt mikor nem tudtam azonosulni a szereplővel, nem tetszettek a cselekedetei és talán ezért van egy kicsi hiányérzetem. King írásstílusa itt is kifogástalan. Szerintem el fogom olvasni a sorozat többi részét is. :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
maerlyn

A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Roland Deschain
5 hozzászólás
>!
félóra

A halnak a tó a világegyetem, amelyben él. Vajon mit gondol a hal, amikor szájánál fogva átrántják a létezésének ezüst határán egy új világegyetembe, ahol a levegő megfojtja, a fény pedig kék őrület?

229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hal
1 hozzászólás
>!
ronezki

Csak az ellenségek beszélnek igazat. A barátok és szeretők vég nélkül hazudnak a kötelesség hálójában.

232. oldal

>!
félóra

Menjen hát! Vannak még más világok is!

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jake Chambers
>!
Adrienn1994

Az idő az emlékezet tolvaja (…)

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · idő · tolvaj
>!
Ciccnyog ISMP

Mintha tündérmeséből vagy mítoszból lépett volna elő, fajtájának utolsó példánya egy olyan világban, amelynek könyvében az utolsó oldalt írják.

54. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

A ragyogó napfényben talán még az elme ördögi virága is elfonnyad, és bármi lehetséges lesz.

212. oldal

2 hozzászólás
>!
fht109

Nem akart összeesni még akkor sem, ha nem láthatta senki. Ez büszkeség dolga. A harcos ismerte a büszkeséget, azt a láthatatlan csontot, amely a nyakat mereven tartja.

86. oldal

>!
Niann

– Szép volt? Az országa… a földje.
– Gyönyörű – felelte szórakozottan a harcos. – Voltak mezők, folyók, hajnali párák. De mindez csak szép. Az anyám szokta ezt mondani… és azzal folytatta, hogy az igazi szépség a rend, a szeretet és a fény.

156. oldal


A sorozat következő kötete

A Setét Torony sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gena Showalter: Éjsötét csók
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Richelle Mead: A végső áldozat
Kresley Cole: Vámpírszerető
Patrick Ness: Kés a Zajban
Lara Adrian: A vámpír vére
Michael Crichton: A 13. harcos