A ​rémkoppantók 496 csillagozás

Stephen King: A rémkoppantók Stephen King: A rémkoppantók

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Roberta Andersen westernírónő a Haven kisváros peremén fekvő birtokán él visszavonultan. Egy szép napon erdejében sétálva megbotlik egy földből kiálló fémdarabban. Az objektum holmi ráncigálásra meg se moccan: Roberta ásni kezd, és lassacskán kiderül, hogy egy gigantikus, széle, hossza nincs űrhajószerű test rejtőzik a mélyben. Az ásás a szenvedélyévé válik, ami nem csoda – a hajóból áradó sugárzás különös hatással van azokra, akik a bűvkörébe jutnak. Az írónő sorra-rendre elveszti fogait, csillapíthatatlan vérzése támad, öreg kutyájának a szeméről visszahúzódik a hályog, mi több, a hűséges jószág a fiatalodás csalhatatlan jeleit mutatja. Az eleddig műszaki antitalentum Roberta fantasztikus technikai sugallatokra lesz fogékony, de nem csak ő… A fura tárgynak minél nagyobb része szabadul ki a földből, a kisváros annál több lakóján ütnek ki a vészes tünetek.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Európa, Budapest, 2005
948 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630778254 · Fordította: Szántó Péter
>!
Európa, Budapest, 1996
954 oldal · ISBN: 9630761068 · Fordította: Szántó Péter
>!
Európa, Budapest, 1994
954 oldal · ISBN: 963075651X · Fordította: Szántó Péter

1 további kiadás


Enciklopédia 103

Szereplők népszerűség szerint

Johnny Smith · Bobbi Anderson

Helyszínek népszerűség szerint

Derry


Kedvencelte 57

Most olvassa 29

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikymeria>!
Stephen King: A rémkoppantók

Az első olyan King könyv, amiben egyetlen egy szereplőt sem tudtam szeretni, de még kedvelni sem.
Egyébként imádom ezt a csávót változatlanul, zseniális. Imádom, ahogy le bírja írni, hogy őrül meg az ember, mi zajlik a fejében.
Igen, az első 2-300 oldal nehezen ment nekem is, de kicsit mégsem, mert szépen lassan belemerültem ebbe a förtelembe, aztán nem eresztett. Kíváncsian szemléltem az eseményeket, jó volt ez.

Hellena_Drosanne P>!
Stephen King: A rémkoppantók

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2022/09/stephen-ki…

Azt mondták, hogy ez sci-fi, és úgy is álltam neki, hogy inkább az, mint nem. Pedig igazából annyira nem is sci-fi. És nem is tipikusan horror. Viszont sem ez, sem az nem baj.

Igazából egy lassan építkező regényről van szó, ami egy kisváros átalakulását mutatja be onnantól kezdve, hogy Bobbi Anderson elkezd kiásni a kertjében valami számára érdekesnek tűnő dolgot. Először csak rá hat, majd ahogy egyre inkább halad a munkával, úgy terjed ki a titokzatos tárgy hatása a város többi lakójára is; a hatósugár egyre bővül, míg végül mindenkit elér valahogy, valamilyen formában ez az őrület. Kivéve néhány embert, akikben van valami közös. Az olvasó rájön. A városka lakói is kapizsgálják, de nem értik tökéletesen. Egy idő után pedig a külvilágnak is feltűnik, hogy Havenben furcsa dolgok történnek.

Nem egészen ilyen történetre számítottam, sokkal inkább valami űrlényinvázió volt a fejemben, amikor elkezdtem olvasni. Természetesen így sem rossz.

Ami egy kicsit zavart benne, az a felépítése. Nem igazán lehetett megállapítani, hogy ki is a főszereplő, vagy hogy egyáltalán van-e. Az első rész egyértelműen Bobbira fókuszál, ahogy megtalálja a különös tárgyat és elkezdi kiásni. A második rész viszont csak Gardenerről szól, az ő életéről, a démonjairól, egy teljesen másik helyen. Elsőre nem értettem, mi ez az éles váltás és mi fog ebből kisülni, de aztán szépen összeszőtte a szálakat. Érdekes elmélkedést olvashatunk ebben a részben az atomenergia használatáról és az atomerőművekről. Mintha King igyekezett volna az aktuális időszak egy nagy, a társadalmat foglalkoztató, ámde igencsak megosztó kérdést kibontani és megválaszolni. Hogy Gardener álláspontja egyezik-e az övével, azt nem tudom megállapítani, mindenesetre jó volt a két oldal érveit olvasni.

A közepétől kezdve viszont egy kicsit mintha elfáradt volna. Kevésbé volt aprólékos, nagyobb ugrások voltak az időben is, a város átváltozásának leírását egy kissé elnagyoltnak éreztem. Természetesen érthető az is, hogy kezdte egy embernél, és ahogy szélesedett a perspektíva, egyre kevésbé maradt hely arra, hogy mindent részleteiben közöljön. Ha megtette volna, nem fért volna bele 2000 oldalba sem, és azért valljuk be, így is hosszú. Nem érződik közel 1000 oldalnak, de hosszú.

A vége a Kingtől már megszokott pörgés, őrület, zúzda, az ember csak a fejét kapkodja, hogy hol is tartunk, mi is történt fél oldallal ezelőtt. Hogy Gardenerrel mi lett, az elméletileg nem derül ki, de azért lehet egy erős sejtésünk. Az epilógus záró epizódja pedig szívmelengető; ha nem rohantam volna szakfordítani, kicsit jobban meg is könnyezem.
Ennek a könyvnek kivételesen nem baj, hogy elhúztam az olvasását; mivel mindenképp sokáig tartott volna, annyira nem volt érezhető, hogy romlott volna az olvasás élménye.

Ahhoz, hogy kedvenc legyen, valami apróság mégis hiányzik. Talán egy újraolvasással majd megtalálom.

kratas P>!
Stephen King: A rémkoppantók

Hát igen, az első résznek úgy a 80 százalékát ki kellene húzni. Azért az tetszett, ahogy Bobbi az ásás rabja lett, de a többi annyira nem érdekelt, pláne nem Gard.
Aztán jó kis thriller-sci-fi-horror lett belőle, a rémkoppantók megjelenése, a fészer, még ezek előtt a városi élet apró szösszenetei… csak túl sok volt mindenből és túl hosszan. Ha egy 300 oldal ki lenne húzva belőle, akkor abszolút ötös.

Books_of_Peter>!
Stephen King: A rémkoppantók

„Tegnapelőtt éjjel, tegnap
rémkoppantók, rémkoppantók
az ajtómon bekopogtak.
Kimennék, de mégsem merek,
oly félelmesek a rémkoppantó emberek”

A Mester 1987-es műve hűen tükrözi az akkori „állapotát”. Szerepet kap (megint) Maine, megint író az egyik (és másik) főszereplő, alkoholizmus, elvont téma (itt éppen egy űrhajó érkezik a Földre) és persze a szokásos agybaj a köbön.
A két fő karakterünk Roberta Bobbi Anderson és Jim Gardener életét megváltoztaja egy eset, majd ezzel párhuzamosan majdnem mindenkiét Haven városban.
Talán időben korábbi műveiben nem kapott annyira szerepet a humor, itt volt bőven, de aki most ismerkedne SK műveivel, ne ezzel tegye, egyértelműen a hardcore fanoknak ajánlom, borzalmasan túlírt Kinges zagyvaság.

Blissenobiarella>!
Stephen King: A rémkoppantók

Számomra A rémkoppantók az a könyv, ami mindent visz. Amikor először olvastam, teljesen beszippantott magába, szerintem a saját életemben nem is nagyon lehettem jelen azokban a napokban… Korántsem első könyvként olvastam ezt Kingtől, mert emlékszem, hogy ezzel már úgy leptem meg magam egy könyvesboltban (még arra is emlékszem, hogy meglehetősen prózai okom volt rá: 1000 oldal mindössze 3000 Ft-ért?! nehogymárne), de azért az elsők között volt.
Azóta is azoknak, akik arról dumálnak nekem, hogy King csak hülyeségeket ír, azoknak ezt próbálom lenyomni a torkán bájosan ajánlani, mert akinek ez nem tetszik, az tökre nem ember. (eleve elvetélt ötlet amúgy, hogy 1000 oldalt olvastassak olyannal, aki ilyet mond, de ettől tekintsünk el)
Abszolút kedvenc.

Már vagy 6x olvastam, úgyhogy egyhamar nem fogom újraolvasni… mindenesetre részletesebb értékelést csak újraolvasás után írnék.

Update 2018:
Bővebben: http://www.cinegore.net/2018/04/21/stephen-king-remkopp…

2 hozzászólás
szelll>!
Stephen King: A rémkoppantók

Király kis történet lehetett volna ez…, meg az is, valahol, valamennyire. Csak ez a „túlírtság” ne lett volna. Mondjuk a fele, úgy 450-500 oldal, izgalmas, olvasmányos és félelmetes, de mindig mikor kezdenek felpörögni az események, SK vált egy mellékszálra és elveszti a ritmust. Tudom, hogy komoly problémákkal küzdött ez idő tájt az író, de nem egy regényben kellene mindent kiírnia magából. Belekap ezerféle dologba és abból próbál felépíteni egy egészet. Van itt ufó, alkoholizmus, atomenergia, lázadás, barátság, kitörni vágyás, szerelem, gonosz kormány, függőség és a King által amúgy remekül megírt kisvárosi lét, de valahogy nem áll össze eggyé. Nekem ez lefelé lóg ki az életművéből, de ilyennek is lennie kell.

>!
Árkádia, Budapest, 1992
954 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633072107 · Fordította: Szántó Péter
Sansa I>!
Stephen King: A rémkoppantók

Pár napja befejeztem már, de halogattam az értékelést, nem igazán szeretek King bácsinak négy csillagot adni, viszont…
Az első kétszázvalahány oldalon majdnem félbehagytam. (Először). Szeretem a stílusát, mint mindig, de a nem történik semmi ilyen hosszan csak akkor oké, ha legalább egy darab rokonszenves karakter van – itt meg nem volt. Az egyik főhős unalmas figura, a másik (ja, az alkesz) pedig az addig üsd, míg mozog kategória.
Aztán egy idő után nőtt a szereplőgárda, beléptek szerethető karakterek is a képbe, és onnantól nem volt gond az izgalommal, sem a lelkesedéssel. (Mégis majdnem félbehagytam másodszor is: az oka egyszerű – az összes olyan karakter, aki a szívemhez nőtt, hát izé… kinges búcsút vehettem tőlük).
Persze akkor már nem hagytam abba, duzzogtam egy-két napig, és kivégeztem a hátralévő háromszázvalahány oldalt. A cselekmény már pörgött, és kezdtem a két mentőben is ütném főfigurából az egyiket, ha nem is szeretni, de elviselni.
Összességében jó volt, és a két-háromszáz oldal ballaszt sem zavart volna, ha bírom a szereplőket. Mert hát King stílusa nagyon élvezetes.

43 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Stephen King: A rémkoppantók

Hát, drága barátom…
Felemás érzéseim vannak, mert tetszett, ám mégis több helyen ült egy kicsit a történet. Talán a hossza miatt. Sejtem, hogy ez ennél még hosszabb volt eredetileg, de húznod kellett belőle. Talán egy keveset még lehetett volna… De meg ne sértődj! ^^
A történet maga érdekes, ám talán a megírásakor – előtte, alatta – látott sci-fi filmek, sorozatok kellően hatottak. A nagyon science fiction-s elemek a történet utolsó 30-40 oldalában vannak jelen hatványozottan.
Ettől eltekintve az egyes kitekintő részek kidolgozottságára nem lehet panasz – bruxizmus, fogászat, repülés –, ill. a 240. oldaltól folyamatosan belépő karakterek hátteréből, személyiségéből is kapunk annyit, amennyiből fel tudjuk őket vázolni magunknak. Viszont olyan igazán kedvenc szereplőt nem tudtam avatni. Persze szorítottam Gardener-nek, élt bennem a remény, hogy majd pontot tesz a dolgok végére, de azt azért nem mondhatnám, hogy meg is kedveltem volna. Akit meg megtudtam volna, ill. aki számomra igazán érdekes lehetett volna önfeláldozó módon meghal, és talán ha 30 oldal szerepe van (Ruth).
Zsenid – már ha fogalmazhatok így, kedves bakancslistás vacsorapartnerem – azért megjelenik, annak ellenére, hogy ebben a regényben a repülőcsészealj kiásása kevés helyet hagy az igazi karakterfejlődésnek. Itt most a finoman, bújtatottan megjelenő kritikákra, a humorra és persze a történetbe nagyon ügyesen beleszőtt utalásokra (a különböző munkáidra) gondolok. Ezt is nagyon szeretem benned, kedves King bácsi! Hogy teremtettél egy „univerzumot”, egy megyét, és majd' minden történeted ott játszódik. És ügyesen össze is kapcsolod őket, hisz a szereplők halhatnak egymásról, lehetnek egymás rokonai, leszármazottai. Ez egy tök szuper dolog!

Volt egy gondolat, ami végig pörgött az agyamban olvasás közben. A könyv, a történet felépítésében hasonlít a ’76-os félretett kéziratra, ill. az abból 2009-ben megírt A búra alatt -ra. Egyrészt a hossza, másrészt a viszonylag sok szereplő, az elzáródó város, a rejtélyes, misztikus dolog… Aztán arról nem is beszélve, hogy még utalást is olvashatunk a kéziratra (legalábbis 1987-ben még csak arra, mai szemmel meg már a megjelent könyvre):

„Egy láthatatlan korlát? Erre gondolsz? Hogy fölállítottunk egy korlátot? Hogy egész Havent átváltoztattuk… hangyafarmmá, vagy valami burát helyeztünk rá? Ruth, ez nevetséges!”

Ez igazán érdekes. És te vajon tudtad a megíráskor, hogy 22 év múlva megírod majd a hangyafarm és a búra esetét?

nikolett_z>!
Stephen King: A rémkoppantók

A történet eleje olyan lassan hömpölygött, hogy magamban eldöntöttem: ezért jól le fogom pontozni ezt a könyvet. Aztán a közepénél már sejtettem, hogy egy fenét fogom lepontozni… ezért IS szeretem a Stephen King könyveket. Az ember észre se veszi és a Mester alkotásai beszippantják. Pedig mikor rájöttem, hogy ez bizony UFO-król szól, egy percre levert a víz. Kiskorom óta parázok tőlük, ki nem állhatom őket. Ennek ellenére is nagyon tetszett A rémkoppantók. Meglepő, néhol megdöbbentő események zajlanak ebben az eleinte olyan hétköznapi kisvárosban. Ahogy haladtam a történettel, annál nehezebben tudtam letenni a könyvet. A befejezés is nagyon tetszett, bár az érdekelne, hogy végül hol kötött ki a csészealj. :D

Szelén>!
Stephen King: A rémkoppantók

Nehéz szülés volt, igen nehéz. Főleg az eleje, ami helyenként olyan unalmas volt, hogy legszívesebben belelapoztam volna. De aztán a regény olvastatni kezdte magát, bár volt benne egy-két megrázó dolog, vagy legalábbis én irtózom attól, hogy az állatok szenvedjenek.
A végére egészen megszerettem a szereplőket is, és a sok szál összefutott.
De azért nem ez lesz a kedvenc SK könyvem, bár érdekes volt, hogy utalásokat találni benne más könyveire.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Azután meg jó cowboyregényeket ír, amikre az ember ráharaphat, nem pedig ilyen kitalált szörnyetegekkel meg mocskos szavakkal teli könyveket, mint az a Stephen King nevű fickó, aki Bangorban lakik. Piszokul jó cowboyregényeket, mondták a népek.

493. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cowboy · Stephen King
2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Kevés hülye múlja felül a vén hülyét.

477. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
1 hozzászólás
>!

Miért van az, hogy az igazi jó dumák a való életben csak akkor jutnak az ember eszébe, amikor nem meri felhasználni őket?

2 hozzászólás
>!

Nincs abban semmi rossz, ha az ember minden irányba nyitva tartja a lelkét.

48. oldal

>!

Hoztál nekem döglött patkányt meg madzagot, amin lóbálhatom?

617. oldal

Pancsurka>!

Az élet egyik nagy igazsága: amikor az embert pillanatokon belül eltalálja egy kétszázhetven kilós száguldó Coca-Cola-automata, már semmi miatt nem kell aggódnia.

VII/7. 815. o.

Kapcsolódó szócikkek: Coca-Cola
Szelén>!

Molly pokolian kedves lány, de a tükörtojása pontosan olyan, mint a resztelt segglyuk. Dick úgy gondolta, hogy még az ízük is egyforma, noha valójában sosem evett segglyukat, se resztelve, se máshogy.

627

Lunemorte P>!

Hát ez nagyszerű! Most akkor mit kéne tennie? Megragadni Bobbi fejszéjét, és kinyitni az ajtót, ahogy Jack Nicholson tette A ragyogás-ban!

Kapcsolódó szócikkek: Jack Nicholson
1 hozzászólás
DaVeman>!

Ha valamiben nem vagy biztos, egyáltalán nem baj, ha képzelődsz, amíg nem tudsz jobbat, vagy amíg ki nem derül az igazság.

45. oldal

Lunemorte P>!

Ha erre a nőre vár valahol egy királyfi, gondolta a stewardess, nagyon remélem, hogy az a szerencsétlen tisztában van az imádkozó sáskák párosodási szokásaival.

668. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dean R. Koontz: Az eljövetel
Justin Cronin: A tükrök városa
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál
Peter Clines: 14
Dean R. Koontz: Az ősellenség
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Mary Shelley: Frankenstein
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén
John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás
Benjamin Percy: Vörös hold