88. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​remény rabjai 495 csillagozás

Stephen King: A remény rabjai Stephen King: A remény rabjai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha senki nem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A szökésben? Megannyi kérdés, amelyre King letehetetlen könyvének végén, de csakis a legvégén kapjuk meg a feleletet.
Rabokról szól a második kisregény is – sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit…
Az Állj ki mellettem!-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül – élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után…
A légzőgyakorlat klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást.

A kisregények javát a moziból ismerheti az olvasó.

Eredeti mű: Stephen King: Shawshank Redemption

Eredeti megjelenés éve: 1982

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2016
764 oldal · ISBN: 9789630799584 · Fordította: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Attila, Polgárdi Péter
>!
Európa, Budapest, 2015
760 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794688 · Fordította: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Attila, Polgárdi Péter
>!
Európa, Budapest, 2014
760 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794688 · Fordította: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Attila, Polgárdi Péter

5 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Andy Dufresne · Ellis "Red" Boyd Redding · Christopher "Chris" Chambers · Gordon "Gordie" Lachance


Kedvencelte 111

Most olvassa 60

Várólistára tette 347

Kívánságlistára tette 275

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
makitra MP
Stephen King: A remény rabjai

Olvastam már Kingtől, de ez a négy történet mégis meglepett. Egyrészt, mert rájöttem, hogy tényleg baromira jól ír a pasas, a történetek könnyen magukkal vittek és nem eresztettek el az utolsó oldalon, de utána sem. Ugyanakkor azt is értem, hogy miért mondhatják olyan sokan, hogy King azért mégsem „szépirodalmi”, bár az ehhez kapcsolódó értékítélet akkor sem megy le a torkomon. Mert az tény, hogy nem úgy ír az egyébként baromi nehéz témáiról, így a szabadságról, a reményről, a függőségről és a múlt bűneiről vagy a barátságról és a felnőtté válásról, mint egy szépíró – A jó tanuló nem A nyugalom . Egyrészt azért más, mert szabadon használja a zsánerek elemeit, így különösen a horrort, amitől a történetei valóban hátborzongatóak lesznek (bár ez manapság már semmiképpen nem zárja ki, hogy egy történetet szépirodalomnak minősítsünk). Másrészt nem megy annyira, vagy inkább nem úgy megy mélyre a szereplői lelkében, nem azokat az írói eszközöket használja, de ettől még figurái ugyanolyan élőek és több esetben hátborzongatóak lesznek.

Számomra A jó tanuló volt ezzel együtt is a leghatásosabb. Ahogy bemutatja azt az ördögi táncot, amit ez a két alak, a szépreményű tinédzser és a náci háborús bűnös jár egymás körül, az elképesztően hatásos. A karakterek megbomlása rémisztő és teljesen hiteles, helyenként Ellist idézte. Igaz, hogy a történet nem ment bele mélyebben a háborús bűnök részletezésébe vagy megtorlásába, de egy nagyon erős portré arról, hogyan hatnak ezek a bűnök a lélekre és hogyan volt képes ennyi embert bevonni a gépezetbe.

Nem volt kevésbé hatásos az Állj ki mellettem! sem, de egy teljesen más témában. King itt bemutatta a vidéki Amerikának azt az arcát, amelyet igazából talán a ’80-as évek popkultúrája (épp Lynch-filmeket nézek, talán ezért is érzem ezt ennyire erős témának) kezdett behozni a köztudatba: a szépen festett kerítések mögötti káoszt, a széteső családokat és a bizalom hiányát. Éppen azt a hiányt töltik be a szereplők életében a barátok, a nagy kalandok, amely magával hoz egy kis szépiaszínű nosztalgiát, ugyanakkor mégis van olyan éles és kegyetlen, hogy felveti a felnőtté válás mellett majdnem elkerülhetetlen megszűnését is ezeknek a kapcsolatoknak. Szép és megalkuvás nélküli.

Ezek mellett számomra A remény rabjai „csak” egy megható történet maradt, ami ezzel együtt nagyon jól eljátszott az elbeszélői bizonytalansággal, hiszen egy alapvetően megbízhatatlan karaktert helyezett a középpontba. A légzőgyakorlat pedig egy remek és kicsit misztikus krimi, ami megidézi Lovecraft világát is.

De a jó történeteket túl az is megfogott Kingben, hogy olyan, mintha egy új, alternatív világot alkotnak a sosem létezett Castle Rock-kal, és azzal, hogy egyes szereplők említés szintjén felbukkannak más mesékben is. Ezzel együtt azt hiszem, most szívesen olvasnék még a horror újkori, amerikai mesterétől.

8 hozzászólás
>!
WindStorm P
Stephen King: A remény rabjai

Régen olvastam már, viszont…
…Fúú, hát nekem nagyon tetszett mindegyik történet! Igazából csak A remény rabjai-ra voltam kíváncsi, de egye-fene alapon mindegyiket elolvastam, és valóban az tetszett a legjobban! Bár a többi se semmi.
Kevés benne a párbeszéd, inkább elbeszélés és mesélés van, bár ettől függetlenül megéri. Hiszen Stephen King.
Tudjátok milyen, ha az ember King-et olvas…
Tudom, hogy tudjátok! :D

>!
Európa, Budapest, 1998
674 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630763516 · Fordította: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Attila, Polgárdi Péter
7 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Stephen King: A remény rabjai

Kedves Olvasó! Keress egy kényelmes kis kuckót, fogd a kezedbe ezt a könyvet és merülj el ennek a négy remek kisregénynek a világába! Mind a négy a szívedhez fog nőni, meglásd és fájó szívvel fogsz visszavágyódni a történetek szereplőihez. Lássuk csak, melyek ezek a történetek!

Először is A címadó kisregény mutatkozik be nekünk. Kemény világba érkeztél, Nyájas Olvasó! Egy helyre, ahonnan nincs kiút, ahol csak a Remény tarthat életben és ennek köszönhetsz mindent. Szó esik az Igaz barátságról és az akarásról. Te mit bírnál ki? Túlélnél-e egy igazságtalan helyzetet vagy akár leélnél-e egy ilyen életet? Életben tudnál-e maradni, ha túl kemény az élet? Van-e felejtés vagy megbocsájtás? Vagy ez az egész pusztán kitaláció?

A második elbeszélés az én személyes kedvencem. Címe : A jó tanuló. Ha ez különálló kötet lenne, lekörözné a Tortúrát is.
Beforr-e valaha is a hatalmas seb a szívünkön? Ha igazságtalanul elveszítünk valakit…Megérthet-e bárki is minket? Megváltozhat-e egy ember, akinek kezéhez milliónyi ember vére tapad? Létezik-e igazi megbánás? Mire kényszeríthet a puszta bűntudat? Lehet-e hatalmas bűntudattal teljes értékű életet élni? Mit okozhat az önzőség?

A harmadik történet is jó volt. Gyerekekről szól. Ez az 'Állj ki mellettem!'
Mennyit számít az, hogy ki milyen társadalmi rétegből származik és milyen tanuló? A kettő összevethető-e? Hogyan hat ki ez a barátságokra? Lehetnek.e igaz barátságok ettől még? Mire késztet minket a kíváncsiság? Meddig tarthat egy barátság? Életünk végéig is vagy ez csak afféle mendemonda? Megbecsülöd-e az írót? És Te kiállnál mellettem??

És végül elérkeztünk az utolsó „meséhez" is, A légzőgyakorlathoz. Szívembe ez férkőzött be a legkevésbé, azonban mivel egy olyan érdekes csavarra bukkantam a „mese" során, így mégis elgondolkodtatott ez is. Mennyit ér egy kisbaba élete? Vannak-e önálló gondolatai már? Az anyát vagy a gyermeket mentenéd meg, ha választanod kellene?

Most becsukom a könyvet és felhelyezem a polcomra. Így ni. Most Rajtad a sor, hogy folytasd a történetet, Olvasó!

3 hozzászólás
>!
KingucK P
Stephen King: A remény rabjai

Ismét egy Élmény (vagyis négy :)
A remény rabjai: A film nálam örök kedvenc, nem is tudom hányszor láttam, és még hányszor fogom… A film meglehetősen hosszúnak tűnik a kisregény terjedelméhez képest, és talán több információt is tartalmaz. Reményről a reményvesztettek között és óriási kitartásról szól. A történet megkapó, és sokszor olvasható (és nézhető), aki még nem látta vagy nem olvasta, gyorsan pótolja!
A jó tanuló: Megdöbbentő… Egy bujdosó náci háborús bűnös és egy szorgalmas, precíz tanuló életének összefonódása, függősége és hátborzongató érdeklődési köre nem egy hétköznapi történet.
Állj ki mellettem!: Négy kamasz fiú barátsága, bátorság és kitartása. Itt nem az alap történet volt az igazán érdekes, inkább a jellemábrázolások, és az önéletrajzi utalások.
A légzőgyakorlat: Furcsa mesék, amelyet öregurak mesélnek egymásnak egy különös helyen.
Kétség kívül még mindig A remény rabjai a kedvencem, de a többi történetet is érdekes volt megismerni.

1 hozzászólás
>!
csillagka P
Stephen King: A remény rabjai

Nagyon nagy gondba vagyok mindig mikor ismeretlen King könyv kerül a kezembe, most jó lesz, olvashatatlan vagy feledhetetlen? Mind a három volt már precedens.
Remény rabjaival gondoltam nem fogok mellé hiszen ismerem és szeretem, húgom kedvenc filmje, nálam is benne van az első tízben.
Egy kis nosztalgia így a tavasz kezdetén, mivel a film se egy bonyolult darab, gyorsan végzünk:) ahogy Móricka gondolja, arról elfelejtettek tájékoztatni, hogy messze nem csak egy kisregényről van szó hanem négy teljesen különálló és másfajta történetről beszélünk, az utolsó már nagyon hajnalra esett, de nem tudtam letenni, végig olvastam az éjszakát.
A kedvenc nem is a címadó lett hanem a „Jó tanuló” aminél nem volt kérdés a kiváló jelző, imádom mikor ennyire egyszerű eszközökkel ilyen keményen drámát varázsolnak a lapokra, a többiek is belekerültek a jó és na még elmegy kategóriába, attól viszont nem tudtam elszakadni hogy az „Állj ki mellettem!” saját önéletrajzi, pedig erre forrást nem találtam (lehet hogy csak a hangnem és a kibeszélések miatt éreztem így, bár ez már másik regényben is előfordult)
Egy biztos volt időszak mikor King műveiért sorban álltak a film gyártok és mindegy mit tett le az asztalra abból film készült, így a „Jó tanulót” is meg tudom nézni ( délutáni program) márpedig Hannibállal a főszerepben :)
Két kiváló (filmhez képeset a Remény nem adott pluszt) és két na jó habbal elmegy kisregény, ne is rossz átlag :) a második visszavitt fiatalságom rajongásába King iránt.
Akik véletlenül nem láttak a Remény rabjait, azoknak viszont kötelező olvasmány akármi is történik, mert nekik dupla lesz az elragadtatás.

2 hozzászólás
>!
bonnie9 +SP
Stephen King: A remény rabjai

A remény rabjai: aki látta és szereti az adaptációt, annak mindenképpen javaslom az olvasását meg annak is, aki nem. Red karakterének külsődleges megváltoztatását leszámítva cselekményében, hangulatában szinte egy az egyben a vásznon látottak köszönnek vissza. Ami nagyon meglepett, az az, hogy a könyv egynegyedénél történetünknek egyszer csak vége szakadt. Ugyanis a megtévesztő ám a történethez kiválóan megkomponált borító ellenére ez csupán egy kisregény a sokból.
Kingnek az a fajta nyugodt és kiegyensúlyozott története, amit a karosszékből hallgatsz a kandalló mellett. Red narrációjában a borzalmak nem olyan nyomasztóak, és ahogy ő is fogalmaz, minél jobban megismerjük, Andy annál inkább egyfajta legenda, mintsem élő alak számunkra. Két elítélt kapcsolatában egy egész börtönnyi életet és halált látunk. Vágyakkal, reményekkel, elnyomókkal és elnyomottakkal. Ahol egy idő után a bűnös és az ártatlan fogalma néha átértékelődik, ahol a túlélésért egészen más emberi játszmák zajlanak, mint a külvilágban. Ki vagy, mikor bekerülsz, kivé válsz odabent, és van-e vajon értelme egyáltalán egy leélt élet után új életet kezdeni.
A jó tanuló: nem ismertem ezt a történetet, de ha választanom kell a négy közül, ez az, amire azt mondanám, vérbeli mestermunka. Két ember lélekörlő macska-egér harca, ahol jelenetről-jelenetre változik, hogy ki az üldöző és ki az üldözött. Olyan személyi terror párbajok játszódnak, hogy az ember néha levegőt is elfelejt venni, úgy összpontosít a szereplők minden rezdülésére, rabjává teszi a „csak még egy fejezetet” érzés. A történet bizonyos szempontból emlékeztetett erre a könyvre, ám míg ott az olvasóban bujkáló rossz érzés csendben és alattomosan kúszik az ember bőre alá, ezzel szemben King itt egy borzongató és feszített tempót diktáló ívet ír le. Csak a könyv befejezése után tudtam meg, hogy készült filmváltozata is. A film: nem tudom, hogy a szinkron tette-e, vagy a Todd-ot játszó Brad Renfro amúgy sem győzött volna meg, de egyszerűen nem éreztem azt az iszonytató párbajt a szereplők közt. Ian McKellen tisztességesen játszott, de nem fagyasztotta meg bennem a vért, ám a cselekmény végén felbukkanó Michael Byrne kb. 2 perces jelenetével egy pillanat alatt előhozta bennem azt az érzelmi tusát, amit a könyv végig fenntartott. A cselekménybeli változtatásokat indokát értem, és azt kell mondjam jó döntések ahhoz, hogy a szavakat képi világra formálják, de sajnos az az érzésem a filmet a nagyobb nézőszámra való tekintettel forgatták enyhébb jelenetekkel az alacsonyabb korhatár besoroláshoz.
apró érdekesség: található benne utalás A remény rabjai Andy-jéhez.
Állj ki mellettem! : a filmet szeretem, bár régen láttam. Főleg érzések, villanásnyi jelenetek és persze a dal maradt meg bennem. @Melankolikus_narancs karca alatt lehet hangolódni. http://moly.hu/karcok/504794
A történet az [[Stephen King: AZ 1-2.|AZ]] korszakot idézi, szintúgy gyerekek szemszögéből, egy tipikus amerikai kisvárosban, ám itt a természetfeletti borzalom helyét nagyon is emberi rettenetek veszik át a gyerekek lelkében. Történet elszántságról, kalandvágyról, barátokról, ellenségekről, alá-fölé rendeltségről, felnőtté válásról, igazságról. Érdekesek voltak a történet a történetben részek (pl.: Hájas Hogan), nem emlékszem, hogy ezek a filmben szerepeltek volna.
apróság: Cujo spoiler
A légzőgyakorlat: itt elkövettem azt a hibát, hogy csak fél szemmel odafigyelve olvastam, így a végén inkább csak értetlenül pislogtam az összefüggéseket keresve, mintsem átérezzem a nagy AHA-élményt. Ez megérne egy újraolvasást, mert érzem, hogy több van benne, mint amire emlékszem.
Utószó: mivel nemrég olvastam a fél-életrajzot, így annyira nem nyűgözött le, de azért kaptam egy-két érdekes adalékot.

>!
Európa, Budapest, 2013
760 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794688 · Fordította: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Atilla, Polgárdi Péter
9 hozzászólás
>!
marcipáncica
Stephen King: A remény rabjai

Mind a négy kisregény szinte hibátlan volt, hamisítatlan King stílusban, és tényleg rá lehet fogni a kötetre, hogy letehetetlen. Az utószóban King beszél arról, hogy nem bánja, hogy horror-szerzőként skatulyázzák be, de közben azért ilyeneket is tud írni. És milyen jól teszi! Persze mindegyik történetbe – saját bevallás szerint is – jutott egy kis borzongás, amik nagyon sajátos hangulatot adnak, és a történetek között vannak néhol felbukkanó kapcsolódási pontok is, amik szinte egy nagy epikus King-univerzum kiruccanássá teszik ezt a gyűjteményt.

A remény rabjai: Talán a kötet legismertebb darabja, és valószínűleg a legjobb King-filmadaptáció alapanyagjaként esély sem volt rá, hogy ne lenne jó történet, és még úgy is, hogy sokszor láttam a filmet, hatalmas élmény volt végre olvasni. King mesterien fűzi össze a megváltás, remény, a bosszú, a kilátástalanságból kitörés, az igazságtalanság, és a barátság történetének szálait, ami valószínűleg sok más írónál ömlengős giccsbe fordulna át, de itt ez egy pillanatig sem merül fel. Imádtam filmen is, imádom így is.

A jó tanuló: Az elején nem számítottam rá, hogy ennyire sötét és hátborzongató történet fog ebből kerekedni, az emberi lélek gonoszságának ilyenfajta feltárulkozása és egymásra találása került középpontba, amiktől valószínűleg minden jobb lelkületű olvasót a hideg rázza. A történet hangulatára is folyamatosan települt rá ez a sötétség, ahogy a borzalmak fokozatosan felszínre kerültek. Nagyon szerettem ezt a történetet is, súlyossága miatt talán ez volt a legnehezebben emészthető, mégis nagyon olvasmányos. Ennek a filmadaptációjához még nem volt szerencsém, de rögtön várólistás lett.

Állj ki mellettem!: Újabb „eredeti”, melynek a filmváltozatát nagyon szerettem, és emiatt nyert ügye volt nálam, szerencsére ebben is csak apróbb változtatások voltak, így szinte végig ismertem a történetet, és lehetőségem volt jobban figyelni King írásának elemeire. Nagyon jól megírt történet volt, nagyon jó karakterekkel, igazi felnőtté válás történet, annak minden negatív hozadéka nélkül. Ez, és a kötetindító volt az a két történet, melyen egyik percben hangosan felnevettem, a következőn már a szereplőkkel együtt sírtam. Érzelmileg is nagyon erős töltetűre sikerült, kiváló darab.

A légzőgyakorlat: Valahogy ez a történet kicsit kakukktojás volt számomra, bár ez volt a legrövidebb, mégis ez állt össze a legnehezebben, nem igazán tudtam, hogy hova fog ez kifutni, és ebben jutott talán a kötet leggyomorforgatóbb jelenete is, amire pedig végképp nem számítottam (lehet ezért tűnt annyira horrorisztikusnak is, mert nem vártam). Az, hogy ez a kötet leggyengébb darabja, nem árul el sokat, mert így is egy jó kis történet (illetve történetben-a-történet) volt, de talán ennek a rendes kibontásához nagyobb terjedelem kellett volna, túl csapongó volt.

Összességében lehetne csillagozni 4-5 között vegyesen a kisregényeket, de a történetek változatossága, hangulata, King írói stílusa nálam mind-mind olyan pluszok voltak, ami miatt simán megérdemli az 5-öst.

4 hozzászólás
>!
Annie_Cresta
Stephen King: A remény rabjai

Na, majndem egy hónap után csak sikerült befejezni a könyvet!:D
Mivel négy kisregényből áll ez a mű, mindegyikről külön írnék egy kicsit.
A remény rabjai-t olvastam a legtovább. Nem is értem miért, mert nagyon szerettem, de miközben olvastam nem kötött le igazán. Nem tudom, mit mondahtnék róla. Szó van benne a börtönéletről, igazságtalanságról, reményről és egy zseniális elméről, Andy Dufrense-ről. Habár a történetet Red mesélte el, mégis nagyrészt barátjáról, Andyről szólt, aki igazságtalanul börtönbe került. Andy-t életfogytiglanra ítélik felesége és a nő szeretőjének megölése miatt, holott ő ártatlan az esetben. Azonban nincs mit tenni, senki nem hisz neki, tehát bekerül a börtönbe és megpróbál alkalmazkodni. Aztán bizonyos szempontból felforgatja Shawshank életét és egy ideig jobb hellyé teszi az egészet. Andy zseniális. Lenyűgözött a karaktere, ahogy az idő múlásával egyre inkább felébred benne a remény. A fülszöveg jól írja: minden kérdésünkre megkapjuk a választ, de a legvégén. Imádtam. A filmet is megnéztem és meg kell mondjam, ilyen jó adaptációt rég láttam. A színészek nagyon jól alakítottak, hű is volt a könyvhöz, úgyhogy én mindenkinek szívből ajánlom, mind a filmet, mind a könyvet.
A jó tanuló-ban nem azt kaptam, amire számítottam. Azt hittem történeteket kapunk a nácikról, a koncentrációs táborok működéséről, a sok kínzásról. Azt hittem Dussander ilyeneket fog elmesélni a fiatal Todd-nak, ám egyáltalán nem ez lett bőle. Egyetlen történet sem volt. Helyette azonban kapunk egy kölcsönösen káros kapcsolatot egy fiatal, jó tanuló gyerekről és az öreg náciról, akik zsarolják egymást és tudják, hogy mennyi múlik a másikon. Ahogy egyre több időt töltenek egymással, mindketten egyre bűnösebbek lesznek és jobban függenek a másiktól. Ha bármelyikük hibázik, lehúzza a mélybe magával a másikat is.
Az Állj ki mellettem! az, amelyiket a négy kisregény közül a kedvencemnek nevezném. Izgalmas volt és nagyon tetszett a fiúk kitartása. Négyen voltak: Teddy, Verne, Chris és Gordie. Gordie elmesélésében ismerhetjük meg a kalandos utat, amit azért tesznek meg, hogy megkeressék egy velük egyidős fiú holttestét. Igen, talán kicsit morbid. Négyen voltak, mégis ketten vitték a történetet a hátokun, Gordie és Chris, főleg utóbbi. Chris remek karakter, szerettem a gondolatmeneteit és a meglátásait.
A légzőgyakorlat volt a legrövidebb, de az semmit nem vont le a minőségéről. Néhány öregember karácsonykor is összegyűl, hogy meghallgassák egyik társuk hátborzongató történetét, ami a leglevésbé sem indul hátborzongatónak. Egyáltalán nem, ám a vége… Nem volt ijesztő, sokkal inkább letaglózó. spoiler

Igazából mind a négy kisregény nagyon tetszett. Egyik sem volt horror, a legkevésbé sem, de mindegyikben akadtak hátborzongató elemek. Ajánlom mindenkinek!:)

>!
clarisssa MP
Stephen King: A remény rabjai

Csak a kötet első, címadó kisregényét olvastam, így az értékelésem is csak erre vonatkozik.
Bevallom, Stephen King számomra olyan író, akire mindig kicsit félve tekintettem és a rémisztgetős horror sztorikkal azonosítottam a nevét. Oké, A remény rabjai filmviltozatát már láttam és bár igaz, hogy nem egy könnyed, kikapcsolódós film, de azért nem is az a kategória, amitől ne tudnék éjjel elaludni – mégis valahogy tartottam tőle. De milyen jól tettem, hogy végül csak elolvastam!
Tetszett az elbeszélés formája és stílusa, szerintem sokkal közelebb hozza az olvasóhoz a zárt, kemény, saját törvényekkel és szokásokkal rendelkező börtönvilágot az egyes szám első személyű elbeszélés őszintesége. Szerintem teljesen korrekt volt, ahogy a nem első kézből származó információknál és következtetéseknél mindig jelezte saját tévedésének lehetőségét is. A nyelvezetet elég hamar sikerült megszoknom, elvégre mégsem várhatunk saját fennköltségében tetszelgő, emelkedett szépirodalmi stílust egy ilyen helyen és környezetben. Így még új szót is tanulhattam és valószínűleg többször emlegetem ezután a télakot, aminek, most már tudom, nincs semmi köze a mobilszolgáltatóm esetleges új székházához sem.
A történet a film után már nem okozott nagy meglepetést, de olvasás közben ugyanúgy sok érzést sikerült felkavarnia bennem. Magát az üzenetet nem szeretném ismételgetni, már csak azért sem, mert én nem vagyok Stephen King, akinek mindezt közhelypuffogtatás és hamis bölcselkedések nélkül, egyszerűen, de húsba vágóan és mégis felemelően sikerül átadnia. Annyit jegyzek csak meg, milyen érdekes is egy ilyen történet elolvasása és szereplői életének átgondolása utána saját problémáinkat, dilemmáinkat, mindennapi nyűgjeinket egy lépést hátralépve újra megszemlélni…

>!
Tiger205
Stephen King: A remény rabjai

Nem véletlenül a film NUMBER ONE az IMDB listáján!
Magyarul: sokmillió ember szerint: a világ legjobb filmje.
ennyi.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Vali

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

36. oldal, Állj ki mellettem!

4 hozzászólás
>!
tataijucc P

Ne feledd, a remény nagyon jó dolog, talán a legjobbak egyike, és a jó dolgok soha nem halnak meg, amint a rosszak sem élnek örökké.

144. oldal, A remény rabjai

>!
Lunemorte MP

Te csak mellékszereplő vagy a saját történetedben.

A remény rabjai , 151. oldal

>!
Irasalgor

Nem árthat az, ha a legjobbat reméli, de a legrosszabbra készül.

98. oldal, A remény rabjai

1 hozzászólás
>!
Niann

– (…) Tudod mit tartanak a mexikóiak Csendes-óceánról?
Azt válaszoltam, nem.
– Azt mondják róla, hogy nincsenek emlékei. És ez az a hely, ahol le akarom élni azt, ami még hátravan, Red. Egy olyan helyen, ahol meleg van, és amelynek nincsenek emlékei.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andy Dufresne · emlék
>!
Niann

Még ha eszembe jutottak volna is a megfelelő szavak, akkor sem tudtam volna őket kimondani. Azt hiszem, a beszéd a lényegétől fosztja meg a szeretet – tudom, ennél meglepőbb dolgot nem is hallhatna az ember egy írótól, de ez szent meggyőződésem. Ha megszólasz, hogy elmond az őznek, nem akarod bántani, ő csak megvillantja a farkát és illa berek. Maguk a szavak ártanak. (…) Az igaz szeretetnek foga van; az igaz szeretet mélyen beléd harap; és a sebek nem hegednek. Nincs az a szó, nincs az a mondat, ami be tudná őket gyógyítani. Sőt, pont fordítva igaz, ez benne a vicces. Ha a sebek beforrnak, a szavak velük tűnnek el. Hidd el nekem. A szavakból építettem fel az életem és tudom, hogy így van.

562-563. oldal

>!
Traclon

Az istenek nevei állandóan változnak, de a malmok ugyanúgy őrölnek, mióta világ a világ.

69. oldal

>!
Lavínia

Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bűn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted.

>!
Lunemorte MP

A jelenben kell élnünk, fiam, nem a múltban, hogy „bárcsak ne tettem volna”.

A jó tanuló , 242. oldal

>!
Lunemorte MP

– Alábecsülöd magad – mondta. – A saját erődből küzdötted fel magad, és azt hiszem, nagyon figyelemre méltó ember vagy.
– Ördögöt, hisz még egy gimnáziumi érettségim sincs.
– Tudom – válaszolta –, de nem egy darab papír teszi az embert azzá, ami, és még a börtön sem minősítheti.

A remény rabjai, 116. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Robert Bloch: Pszicho
Thomas Harris: Fekete vasárnap
Edgar Allan Poe: Elbeszélések
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Chuck Wendig: Vészmadarak
Richard Godwin: A romlás labirintusa
Murakami Rjú: Casting
Dean R. Koontz: A rossz hely
Dean Koontz: A halott város