A ​remény rabjai 904 csillagozás

Stephen King: A remény rabjai Stephen King: A remény rabjai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha senki nem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A szökésben? Megannyi kérdés, amelyre King letehetetlen könyvének végén, de csakis a legvégén kapjuk meg a feleletet.
Rabokról szól a második kisregény is – sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit…
Az Állj ki mellettem!-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül – élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után…
A légzőgyakorlat klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást.

A kisregények javát a moziból ismerheti az olvasó.

Eredeti megjelenés éve: 1982

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2021
760 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794688
>!
Európa, Budapest, 2020
764 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794688 · Fordította: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Attila, Polgárdi Péter
>!
Európa, Budapest, 2016
764 oldal · ISBN: 9789630799584 · Fordította: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Attila, Polgárdi Péter

7 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Andy Dufresne · Christopher "Chris" Chambers · Red (Ellis Boyd Redding) · Gordon "Gordie" Lachance · Byron Headley · John "Ász" Merrill · Kurt Dussander

Helyszínek népszerűség szerint

Castle Rock · Jerusalem’s Lot · Csendes-óceán


Kedvencelte 181

Most olvassa 78

Várólistára tette 507

Kívánságlistára tette 399

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

klara_matravolgyi>!
Stephen King: A remény rabjai

Bár ez a kötet négy novellát foglal magába, én elsősorban A remény rabjairól szeretnék írni.

Már maga a cím magyar fordítása is nagyon találó, nincs olyan cím ami tökéletesebben leírhatná a történet lényegét. És nem csak Andy történetét, hanem a miénket is.
Az emberek életét millió fajta érzés irányítja és befolyásolja, de legtöbbjük csak „látogató”: a harag nem tart örökké, az irigység elfogadássá szelídül, az örömteli pillanatokat előbb-utóbb nehézség szakítja ketté. Két érzés van, ami sosem enyhül, és ami minden bizonyosságon túlmutat, minden észérvet legyőz: a szeretet és a remény.
A remény rabjai megmutatja, milyen az, amikor a remény a legkilátástalanabb pillanatban beköltözik a szívünkbe. Erőt ad a harchoz, türelemre tanít, és visz előre amikor a legszívesebben feladnánk. És ha nem adjuk fel, ha próbálkozunk, előbb-utóbb szerencsénk lesz, nem igaz?

Olvassátok el Stephen King egyik legkiválóbb alkotását, nézzétek meg hozzá a filmet, amely azon kevesek egyike, amik még a könyvet is túlszárnyalják, és merítsetek erőt Andy történetéből.

5 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Stephen King: A remény rabjai

„Még ha eszembe jutottak volna is a megfelelő szavak, akkor sem tudtam volna őket kimondani. Azt hiszem, a beszéd a lényegétől fosztja meg a szeretet – tudom, ennél meglepőbb dolgot nem is hallhatna az ember egy írótól, de ez szent meggyőződésem. Ha megszólalsz, hogy elmond az őznek, nem akarod bántani, ő csak megvillantja a farkát és illa berek. Maguk a szavak ártanak. (…) Az igaz szeretetnek foga van; az igaz szeretet mélyen beléd harap; és a sebek nem hegednek. Nincs az a szó, nincs az a mondat, ami be tudná őket gyógyítani. Sőt, pont fordítva igaz, ez benne a vicces. Ha a sebek beforrnak, a szavak velük tűnnek el. Hidd el nekem. A szavakból építettem fel az életem és tudom, hogy így van.”

Pár évvel ezelőtt láttam egy plakátot, melyen King egyik könyvének filmjét hirdették, nem mai volt már akkor sem, de ilyen „matiné” volt idősebbeknek, így gondoltam megnézem.
Nem sokat láttam belőle, sajnos el kellett jönnöm.
Aztán pár napja a Párom kérésére új közös programként elkezdtük nézni, minden idők 250 legjobb film listájáról a filmeket. (Én olvasott embernek tartom magam, de be kell lássam filmek terén elképesztően le vagyok maradva.) Mindenesetre az első helyen az a film volt, amit anno abba kellett hagyjak, így örültem, hogy van lehetőségem megnézni.
Nos miután ez megtörtént, szinte azonnal nyúltam is a könyvért.

Két élményt kaptam, de mindkettő után ugyan az a vélemény alakult ki.

Stephen King egy zseni.

A négy történet egységesen letaglózott, egy élettel telt szobor lettem, képtelen voltam mozdulni, csak a gondolataim cikáztam minduntalan afelé, hogy az emberi élet, az igazságszolgáltatás – és most mindegy, mely korból vesszük –, maga a korrupció, maga az őrület és maga a pokol.
Mi magunk megteremtjük ezt, mert ilyenek vagyunk.
A másik, hogy egy ember is megválthatja a világot, erre oly sok példát fel tudnék sorolni és igen ezt átvitt értelemben kell érteni, mert „csak” a góc pont vagyunk, a láncolat eleje, és amit elindítunk már utána sodródik végig…..rántva magával mindent és mindenkit.
Nem nagy dolgokkal dobálózom, egyszerűen a gondolataimat próbálom szavakkal leírni, és a legnagyobb vicc az egészben bár rajta van a horror címke, mégis nem a szokványos értelemben illik rá.
Az ember természete és az általunk létre hozott világ horrora.
Tehát a kötet méltón lett megfilmesítve, és méltó helyen van az elsők között.
És ami számomra lenyűgöző a könyv, mert nem akar meggyőzni, csak elmesél, mégis bele ivódik a lelkedbe, a testedbe, sokszor nem érzed, hogy miért szorongsz, vagy miért remegsz…én legalább is nem tudtam megmondani mitől akadtam ki ennyire.

Mit tehet egy olvasó, ki jobbat szánna a „hősöknek” még sem adatik meg a változtatás lehetősége? Mit tehet egy lélek, mely a szabadságra vágyik, mégis sötétségben kaparászik…..hol a kiút?
Nos ezt mindenki eldönti maga, vagy kézbe veszi a könyvet és elolvassa.

És még valami, most először egyenértékűnek tartom a filmet a könyvel, bármennyire nem szokásom.
Az idei évem eddigi legmeghatározóbb olvasmánya és a legmegrázóbb is egyben.

Olvassátok tisztelettel, hittel, nagy figyelemmel! Hiszem mindenkinek tartogat meglepetéseket!
Kedvenc!♥

6 hozzászólás
Joxer>!
Stephen King: A remény rabjai

Gyűjteményes könyv, négy kisregénnyel, melyek mindegyike más környezetben és korú és egzsztenciájú emberek cselekedeteit mutatja be.

Remény rabjai: spoiler Egy volt rabtól visszaemlékezésként húsz évnyi bepillantást kapunk spoiler a börtönbeli rabok életébe. Az írás annyira tökéletes, hogy az olvasó szinte ártatlannak érzi, és megsajnálja két főhősünket a hosszú, rácsok mögött töltött évekért, és elismerően csettint Andy kitartásáért és álhatatosságáért, amiért az eltelt évtizedek alatt lassan sikerült egy nem leányálomszerű menekülőutat ásson, mindenféle nagyobb feltűnés nélkül, miközben persze a fejesek bőven kihasználták pénzügyi zsenialitását a maguk javára.

A jó tanuló: Ebben a történetben megtudjuk, hogy pár megsárgult lapú ártatlan háborútörténeti újság segítségével történt felfedezés hatására miként válik az anyák szemefénye fiúból egy gonosz öldöklő, amire rátesz egy lapáttal az általa felfedezett egykori náci lágerőr, akiben a fiú néha erőszakos kérdezősködése szintén előhozza az évtizedek öta nyugvő szadista énjét, ami a végén el is nyeri méltó büntetését majdnem magával rántva a fiút is.
Érdekesség, hogy egy mellékesen elejtett említés szintjén még a Remény rabjai beli Andy is felbukkan a történetben.

Állj ki mellettem!: Itt a négy spoiler fiúból álló banda megrázó élményére emlékszik vissza bő 20 évvel később az egyetlen életben maradt, és a vidéki nyomorból sikeresen kitört tag, akit az akkori élmények felidézése még felnőttként is elborzaszt.

A légzőgyakorlat: Elsőre lapos, semmitmondó történetnek tűnt egy előléptetett irodistáról, és a főnöke által látogatott, igazi régi hangulatú férfiklubban történő taggá válásáról, egészen addig, míg az egyik tag elmesél egy elsőre szívmelengető, de rettenetesen végződő történetet, ami az olvasót is lesokkolja, hisz normál esetben nem ilyen befejezésre számít.

Mind a négy történet lebilincselő és olvasmányos volt, annak ellenére, hogy az elsőt leszámítva a többi középpontjában fájó események voltak. Így nem is tudnék tetszési sorrendet felállítani magamnak a kisregények között.

A hosszú idő után magamnak újrafelfedezett Mestertől ismét sikerült kiválasszak a zsánerműfajától spoiler elütő múvét.

12 hozzászólás
makitra P>!
Stephen King: A remény rabjai

Olvastam már Kingtől, de ez a négy történet mégis meglepett. Egyrészt, mert rájöttem, hogy tényleg baromira jól ír a pasas, a történetek könnyen magukkal vittek és nem eresztettek el az utolsó oldalon, de utána sem. Ugyanakkor azt is értem, hogy miért mondhatják olyan sokan, hogy King azért mégsem „szépirodalmi”, bár az ehhez kapcsolódó értékítélet akkor sem megy le a torkomon. Mert az tény, hogy nem úgy ír az egyébként baromi nehéz témáiról, így a szabadságról, a reményről, a függőségről és a múlt bűneiről vagy a barátságról és a felnőtté válásról, mint egy szépíró – A jó tanuló nem A nyugalom . Egyrészt azért más, mert szabadon használja a zsánerek elemeit, így különösen a horrort, amitől a történetei valóban hátborzongatóak lesznek (bár ez manapság már semmiképpen nem zárja ki, hogy egy történetet szépirodalomnak minősítsünk). Másrészt nem megy annyira, vagy inkább nem úgy megy mélyre a szereplői lelkében, nem azokat az írói eszközöket használja, de ettől még figurái ugyanolyan élőek és több esetben hátborzongatóak lesznek.

Számomra A jó tanuló volt ezzel együtt is a leghatásosabb. Ahogy bemutatja azt az ördögi táncot, amit ez a két alak, a szépreményű tinédzser és a náci háborús bűnös jár egymás körül, az elképesztően hatásos. A karakterek megbomlása rémisztő és teljesen hiteles, helyenként Ellist idézte. Igaz, hogy a történet nem ment bele mélyebben a háborús bűnök részletezésébe vagy megtorlásába, de egy nagyon erős portré arról, hogyan hatnak ezek a bűnök a lélekre és hogyan volt képes ennyi embert bevonni a gépezetbe.

Nem volt kevésbé hatásos az Állj ki mellettem! sem, de egy teljesen más témában. King itt bemutatta a vidéki Amerikának azt az arcát, amelyet igazából talán a ’80-as évek popkultúrája (épp Lynch-filmeket nézek, talán ezért is érzem ezt ennyire erős témának) kezdett behozni a köztudatba: a szépen festett kerítések mögötti káoszt, a széteső családokat és a bizalom hiányát. Éppen azt a hiányt töltik be a szereplők életében a barátok, a nagy kalandok, amely magával hoz egy kis szépiaszínű nosztalgiát, ugyanakkor mégis van olyan éles és kegyetlen, hogy felveti a felnőtté válás mellett majdnem elkerülhetetlen megszűnését is ezeknek a kapcsolatoknak. Szép és megalkuvás nélküli.

Ezek mellett számomra A remény rabjai „csak” egy megható történet maradt, ami ezzel együtt nagyon jól eljátszott az elbeszélői bizonytalansággal, hiszen egy alapvetően megbízhatatlan karaktert helyezett a középpontba. A légzőgyakorlat pedig egy remek és kicsit misztikus krimi, ami megidézi Lovecraft világát is.

De a jó történeteket túl az is megfogott Kingben, hogy olyan, mintha egy új, alternatív világot alkotnak a sosem létezett Castle Rock-kal, és azzal, hogy egyes szereplők említés szintjén felbukkannak más mesékben is. Ezzel együtt azt hiszem, most szívesen olvasnék még a horror újkori, amerikai mesterétől.

8 hozzászólás
Niki_Salamon>!
Stephen King: A remény rabjai

Úgy érzem találtam egy újabb Kinget, ami tetszett. Tudtam, hogy nem szabad feladnom a pár csalódás után. Bár ez a könyv már eleget várt rám, 8 év polcon heverés és 2 költözés után reméltem, hogy legalább jó lesz.
2 évvel ezelőtt láttam filmben A remény rabjait, ami a párom kedvence, és neki megígértem, hogy idén mindenképpen elolvasom. Amíg le nem vettem a polcról pár hónapja, nem tudtam, hogy ebben 4 kisregény van. Totális tévúton jártam, de mentségemre legyen, hogy anno ajándékba kaptam, így nem tudhatták, hogy King bácsitól nem olvastam és nem is terveztem -ezáltal pedig bele sem szagoltam, át se lapoztam alaposabban.
A címadó kisregény nem okozott csalódást. Elég kritikus vagyok adaptációk kapcsán off, de ezt ugyanolyan szívesen olvastam, mint egy új történetet. Itthon is boldogan meséltem, hogy teljesen elégedett voltam azzal,amit kaptam a könyvtől. A jó tanulót eleinte nem akartam. Mikor szembesültem, hogy egy náciról kell olvasnom, ráadásul Todd minden részletre kíváncsi, elment a kedvem is az olvasástól. Egyéb okok miatt nem veszek ilyen könyveket és nem is nézek semmi ilyen filmet. De végül vettem egy nagy levegőt és végigvittem. Szerencsére nem mentek bele olyan mélyen a dolgokba,mint képzeltem. Érdekes volt, hogy milyen hatást gyakorolt egymásra ez a két ember, és végül hová fajultak a dolgok. „Jó” történet volt, bántam volna, ha kihagyom. Igazából a harmadik kisregénnyel voltak problémáim. Az Állj ki mellettem egyáltalán nem kötött le. Ez az a King volt, akit nem szeretek. A légzőgyakorlattal viszont újra visszakaptam azt az írót, aki az elején is megnyert magának.

2 hozzászólás
Chöpp >!
Stephen King: A remény rabjai

Ennek is elérkezett az ideje, mint mindennek az életben. Régóta terveztem már, de örülök annak, hogy most sikerült sort keríteni Stephen King remek kisregényeire. (Fiacskája regényeinek olvasását olyannyira tologatom magam előtt, hogy lassan épp annyi olvasatlan könyvem lesz Tőle, mint édesapjától!)
A könyvtáros hölgy megkérdezte, hogy ez a könyv akkor jó zsánerbe van berakva náluk? Megnyugtattam, hogy igen. Bár az utolsó kisregény egy kis elhajlást mutat a jól megszokott kingek felé, mégis jó helyen van a többiektől viszonylag távol.

A REMÉNY RABJAI
Láttam magam előtt a film kockáit és a szereplőket, ahogy olvastam, sőt, egyes párbeszédek mintha egy az egyben a könyvből lennének átemelve a filmbe! Nagyszerű élmény volt végre elolvasni, amit már olyan sokszor láttam. Nem okozott csalódást.
A JÓ TANULÓ
Hatásában nem maradt el A remény rabjai mögött, sőt, talán erőteljesebb volt és alkalmasabb az érzelmek felkavarására. Két lélek, két sors elképesztő összefonódása, amelyből már az elejétől fogva tudni engedi az író, hogy nem fog származni semmi jó. Ahhoz képest, hogy a horror műfajon kívül rekedt, elképesztő lelki feszültségeket kelt! Szinte azt szerettem volna, hogy sohasem és ugyanakkor azonnal érjen véget!!
ÁLLJ KI MELLETTEM!
Gyermekkorom szeretett filmjei elevenedtek meg a történettel: tizenkét éves fiúk indulnak útnak, hogy felkutassák halott társukat a kaland és a beígért jutalom reményében. Mivel több ehhez hasonló ifjúsági kalandfilmet is láttam, ez is filmszerűen pergett előttem olvasása közben. Láttam a szeméttelepet, az erdőt, a vasúti hidat, a tábortűz körüli éjszakázást. Nagyon élveztem az utat a fiúkkal. A végét már kevésbé, ahogy ők sem rajongtak érte.
A LÉGZŐGYAKORLAT
A kötet rendhagyó kisregénye, de nem marad el a többitől emlékezetességben. A furcsa mesemondó klub, hol elhangzik a borzongató karácsonyi történet, önmagában is nagyon érdekes regényalap lenne. A mese és a mesemondók által körbezárt sztori pedig már most tudom, hogy nem fog nyugtot hagyni nekem, és sokszor eszembe fog még jutni.

2 hozzászólás
kratas P>!
Stephen King: A remény rabjai

A legjobban A jó tanuló tetszett, zseniális a karakteralkotás spoiler és a vége is odavágott rendesen, hogy mi is történt a főszereplőinkkel. Az első és a harmadik kisregényből/novellából készült filmeket láttam már réges-régen, de A remény rabjait jó lenne újra megnézni, mert csak nagyjából emlékeztem a cselekményre és a végkifejletre, de a szereplőgárdát elnézve biztos, hogy szenzációs alakításokhoz lehet szerencsém.
Az Állj ki mellettem! szintén nagyon erős történet, ha a szereplőkre gondolok, de itt azért még vártam volna valami erősebb véget. Az utolsó novella pedig egy kicsit olyan befejezetlennek tűnt, vagy nem is tudom, itt erősebb volt a hiányérzet, mintha csak egy ötlet lett volna felskiccelve a papírra.
De hát ez a mesterek sorsa, egy kezdő írónál lelkendeznék, hogy tíz csillag, meg szobrot neki, de Kingnek egy kis botlást sem bocsát meg a szigorú olvasó. Egyébként megérdemelné a tíz csillagot, de szobrot még remélem sokáig nem emelnek róla.

1 hozzászólás
WindStorm>!
Stephen King: A remény rabjai

Régen olvastam már, viszont…
…Fúú, hát nekem nagyon tetszett mindegyik történet! Igazából csak A remény rabjai-ra voltam kíváncsi, de egye-fene alapon mindegyiket elolvastam, és valóban az tetszett a legjobban! Bár a többi se semmi.
Kevés benne a párbeszéd, inkább elbeszélés és mesélés van, bár ettől függetlenül megéri. Hiszen Stephen King.
Tudjátok milyen, ha az ember King-et olvas…
Tudom, hogy tudjátok! :D

>!
Európa, Budapest, 1998
674 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630763516 · Fordította: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Attila, Polgárdi Péter
7 hozzászólás
Mónika_T P>!
Stephen King: A remény rabjai

Az első három kisregény nagyon jó. Nehéz volt nem összehasonlítgatni őket a belőlük készült filmekkel.
A sokat látott A remény rabjai az egyik kedvencem. Kicsit furcsa volt olvasni. Kevésbé éreztem 'látványosnak' a nagyon jó film miatt. De szerettem.
A jó tanuló-ra és az Állj ki mellettem!-re már alig-alig emlékeztem.
A jó tanuló igazi durva rettenet a témáját illetően. És a brutális tettek mellett ott van még a hatalmas lelki teher, amivel a két főszereplőnek meg kell birkóznia.
Az Állj ki mellettem!-ben a srácok imádni valóak, mint King legtöbb gyerekszereplője. A történet nem egy nagy szám, de a négy kiskamasz számára élet-halál kérdése.
A légzőgyakorlat viszont nem fogott meg. A körülmények ugyan érdekesek voltak, és hagytak némi elgondolkodtató ürességet (hogy mi a fene is ez a klub valójában), de maga az elmesélt karácsonyi rémtörténet nem tetszett.

dagikám>!
Stephen King: A remény rabjai

Alapjába véve érdekes volt. Négy novella olvasható a könyvben, amelyekben némelyik szereplő kapcsolódik a soron következő történethez. Nekem a két utolsó elbeszélés tetszett nagyon, amikor is az egyikben egy baráti társaság indul útnak, hogy megnézhessék a velük egykorú fiú holttestét, a másikban egy nőgyógyász meséli el az egyik páciense történetét. Imitt-amott voltak Kingre jellemző véres és hátborzongató jelenetek, leírások, de inkább mondanám ezeket könnyed olvasmányoknak.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

Vali>!

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

429. oldal, Állj ki mellettem!

4 hozzászólás
tataijucc>!

Ne feledd, a remény nagyon jó dolog, talán a legjobbak egyike, és a jó dolgok soha nem halnak meg, amint a rosszak sem élnek örökké.

144. oldal, A remény rabjai

Kapcsolódó szócikkek: Andy Dufresne
Niann>!

– […] Tudod mit tartanak a mexikóiak Csendes-óceánról?
Azt válaszoltam, nem.
– Azt mondják róla, hogy nincsenek emlékei. És ez az a hely, ahol le akarom élni azt, ami még hátravan, Red. Egy olyan helyen, ahol meleg van, és amelynek nincsenek emlékei.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andy Dufresne · Csendes-óceán · emlék
Traclon>!

Az istenek nevei állandóan változnak, de a malmok ugyanúgy őrölnek, mióta világ a világ.

69. oldal

Irasalgor>!

Nem árthat az, ha a legjobbat reméli, de a legrosszabbra készül.

98. oldal, A remény rabjai

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Te csak mellékszereplő vagy a saját történetedben.

151. oldal, A remény rabjai

Lavínia>!

Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bűn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted.

Kapcsolódó szócikkek: Andy Dufresne
torbet>!

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak. Nehéz dolog egy kívülállóval megértetni, miért is olyan fontosak neked.

Futtetenne I>!

Óvatosan bánj az igazsággal, mert ha feltéped vele a sebedet vagy másokét, az óhatatlanul véres következményekkel jár.

428. oldal (Európa, 1998)

Niann>!

Még ha eszembe jutottak volna is a megfelelő szavak, akkor sem tudtam volna őket kimondani. Azt hiszem, a beszéd a lényegétől fosztja meg a szeretet – tudom, ennél meglepőbb dolgot nem is hallhatna az ember egy írótól, de ez szent meggyőződésem. Ha megszólasz, hogy elmond az őznek, nem akarod bántani, ő csak megvillantja a farkát és illa berek. Maguk a szavak ártanak. […] Az igaz szeretetnek foga van; az igaz szeretet mélyen beléd harap; és a sebek nem hegednek. Nincs az a szó, nincs az a mondat, ami be tudná őket gyógyítani. Sőt, pont fordítva igaz, ez benne a vicces. Ha a sebek beforrnak, a szavak velük tűnnek el. Hidd el nekem. A szavakból építettem fel az életem és tudom, hogy így van.

562-563. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Adam Christopher: A sötétség fejedelme
Joe Hill: NOS4A2
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Alice Feeney: Időnként hazudok
Csöndes éj
Agatha Christie: Karácsonyi krimik
Guillaume Musso: A szajnai ismeretlen
Jane Harper: Az elveszett férfi
John Banville: Hó
Mary Kubica: A jó kislány