A ​remény rabjai 92% 824 csillagozás

Bár ez a kötet négy novellát foglal magába, én elsősorban A remény rabjairól szeretnék írni.

Már maga a cím magyar fordítása is nagyon találó, nincs olyan cím ami tökéletesebben leírhatná a történet lényegét. És nem csak Andy történetét, hanem a miénket is.
Az emberek életét millió fajta érzés irányítja és befolyásolja, de legtöbbjük csak „látogató”: a harag nem tart örökké, az irigység elfogadássá szelídül, az örömteli pillanatokat előbb-utóbb nehézség szakítja ketté. Két érzés van, ami sosem enyhül, és ami minden bizonyosságon túlmutat, minden észérvet legyőz: a szeretet és a remény.
A remény rabjai megmutatja, milyen az, amikor a remény a legkilátástalanabb pillanatban beköltözik a szívünkbe. Erőt ad a harchoz, türelemre tanít, és visz előre amikor a legszívesebben feladnánk. És ha nem adjuk fel, ha próbálkozunk, előbb-utóbb szerencsénk lesz, nem igaz?

Olvassátok el Stephen King egyik legkiválóbb alkotását, nézzétek meg hozzá a filmet, amely azon kevesek egyike, amik még a könyvet is túlszárnyalják, és merítsetek erőt Andy történetéből.

„Még ha eszembe jutottak volna is a megfelelő szavak, akkor sem tudtam volna őket kimondani. Azt hiszem, a beszéd a lényegétől fosztja meg a szeretet – tudom, ennél meglepőbb dolgot nem is hallhatna az ember egy írótól, de ez szent meggyőződésem. Ha megszólalsz, hogy elmond az őznek, nem akarod bántani, ő csak megvillantja a farkát és illa berek. Maguk a szavak ártanak. (…) Az igaz szeretetnek foga van; az igaz szeretet mélyen beléd harap; és a sebek nem hegednek. Nincs az a szó, nincs az a mondat, ami be tudná őket gyógyítani. Sőt, pont fordítva igaz, ez benne a vicces. Ha a sebek beforrnak, a szavak velük tűnnek el. Hidd el nekem. A szavakból építettem fel az életem és tudom, hogy így van.”

Pár évvel ezelőtt láttam egy plakátot, melyen King egyik könyvének filmjét hirdették, nem mai volt már akkor sem, de ilyen „matiné” volt idősebbeknek, így gondoltam megnézem.
Nem sokat láttam belőle, sajnos el kellett jönnöm.
Aztán pár napja a Párom kérésére új közös programként elkezdtük nézni, minden idők 250 legjobb film listájáról a filmeket. (Én olvasott embernek tartom magam, de be kell lássam filmek terén elképesztően le vagyok maradva.) Mindenesetre az első helyen az a film volt, amit anno abba kellett hagyjak, így örültem, hogy van lehetőségem megnézni.
Nos miután ez megtörtént, szinte azonnal nyúltam is a könyvért.

Két élményt kaptam, de mindkettő után ugyan az a vélemény alakult ki.

Stephen King egy zseni.

A négy történet egységesen letaglózott, egy élettel telt szobor lettem, képtelen voltam mozdulni, csak a gondolataim cikáztam minduntalan afelé, hogy az emberi élet, az igazságszolgáltatás – és most mindegy, mely korból vesszük –, maga a korrupció, maga az őrület és maga a pokol.
Mi magunk megteremtjük ezt, mert ilyenek vagyunk.
A másik, hogy egy ember is megválthatja a világot, erre oly sok példát fel tudnék sorolni és igen ezt átvitt értelemben kell érteni, mert „csak” a góc pont vagyunk, a láncolat eleje, és amit elindítunk már utána sodródik végig…..rántva magával mindent és mindenkit.
Nem nagy dolgokkal dobálózom, egyszerűen a gondolataimat próbálom szavakkal leírni, és a legnagyobb vicc az egészben bár rajta van a horror címke, mégis nem a szokványos értelemben illik rá.
Az ember természete és az általunk létre hozott világ horrora.
Tehát a kötet méltón lett megfilmesítve, és méltó helyen van az elsők között.
És ami számomra lenyűgöző a könyv, mert nem akar meggyőzni, csak elmesél, mégis bele ivódik a lelkedbe, a testedbe, sokszor nem érzed, hogy miért szorongsz, vagy miért remegsz…én legalább is nem tudtam megmondani mitől akadtam ki ennyire.

Mit tehet egy olvasó, ki jobbat szánna a „hősöknek” még sem adatik meg a változtatás lehetősége? Mit tehet egy lélek, mely a szabadságra vágyik, mégis sötétségben kaparászik…..hol a kiút?
Nos ezt mindenki eldönti maga, vagy kézbe veszi a könyvet és elolvassa.

És még valami, most először egyenértékűnek tartom a filmet a könyvel, bármennyire nem szokásom.
Az idei évem eddigi legmeghatározóbb olvasmánya és a legmegrázóbb is egyben.

Olvassátok tisztelettel, hittel, nagy figyelemmel! Hiszem mindenkinek tartogat meglepetéseket!
Kedvenc!♥

Gyűjteményes könyv, négy kisregénnyel, melyek mindegyike más környezetben és korú és egzsztenciájú emberek cselekedeteit mutatja be.

Remény rabjai: spoiler Egy volt rabtól visszaemlékezésként húsz évnyi bepillantást kapunk spoiler a börtönbeli rabok életébe. Az írás annyira tökéletes, hogy az olvasó szinte ártatlannak érzi, és megsajnálja két főhősünket a hosszú, rácsok mögött töltött évekért, és elismerően csettint Andy kitartásáért és álhatatosságáért, amiért az eltelt évtizedek alatt lassan sikerült egy nem leányálomszerű menekülőutat ásson, mindenféle nagyobb feltűnés nélkül, miközben persze a fejesek bőven kihasználták pénzügyi zsenialitását a maguk javára.

A jó tanuló: Ebben a történetben megtudjuk, hogy pár megsárgult lapú ártatlan háborútörténeti újság segítségével történt felfedezés hatására miként válik az anyák szemefénye fiúból egy gonosz öldöklő, amire rátesz egy lapáttal az általa felfedezett egykori náci lágerőr, akiben a fiú néha erőszakos kérdezősködése szintén előhozza az évtizedek öta nyugvő szadista énjét, ami a végén el is nyeri méltó büntetését majdnem magával rántva a fiút is.
Érdekesség, hogy egy mellékesen elejtett említés szintjén még a Remény rabjai beli Andy is felbukkan a történetben.

Állj ki mellettem!: Itt a négy spoiler fiúból álló banda megrázó élményére emlékszik vissza bő 20 évvel később az egyetlen életben maradt, és a vidéki nyomorból sikeresen kitört tag, akit az akkori élmények felidézése még felnőttként is elborzaszt.

A légzőgyakorlat: Elsőre lapos, semmitmondó történetnek tűnt egy előléptetett irodistáról, és a főnöke által látogatott, igazi régi hangulatú férfiklubban történő taggá válásáról, egészen addig, míg az egyik tag elmesél egy elsőre szívmelengető, de rettenetesen végződő történetet, ami az olvasót is lesokkolja, hisz normál esetben nem ilyen befejezésre számít.

Mind a négy történet lebilincselő és olvasmányos volt, annak ellenére, hogy az elsőt leszámítva a többi középpontjában fájó események voltak. Így nem is tudnék tetszési sorrendet felállítani magamnak a kisregények között.

A hosszú idő után magamnak újrafelfedezett Mestertől ismét sikerült kiválasszak a zsánerműfajától spoiler elütő múvét.

Olvastam már Kingtől, de ez a négy történet mégis meglepett. Egyrészt, mert rájöttem, hogy tényleg baromira jól ír a pasas, a történetek könnyen magukkal vittek és nem eresztettek el az utolsó oldalon, de utána sem. Ugyanakkor azt is értem, hogy miért mondhatják olyan sokan, hogy King azért mégsem „szépirodalmi”, bár az ehhez kapcsolódó értékítélet akkor sem megy le a torkomon. Mert az tény, hogy nem úgy ír az egyébként baromi nehéz témáiról, így a szabadságról, a reményről, a függőségről és a múlt bűneiről vagy a barátságról és a felnőtté válásról, mint egy szépíró – A jó tanuló nem A nyugalom . Egyrészt azért más, mert szabadon használja a zsánerek elemeit, így különösen a horrort, amitől a történetei valóban hátborzongatóak lesznek (bár ez manapság már semmiképpen nem zárja ki, hogy egy történetet szépirodalomnak minősítsünk). Másrészt nem megy annyira, vagy inkább nem úgy megy mélyre a szereplői lelkében, nem azokat az írói eszközöket használja, de ettől még figurái ugyanolyan élőek és több esetben hátborzongatóak lesznek.

Számomra A jó tanuló volt ezzel együtt is a leghatásosabb. Ahogy bemutatja azt az ördögi táncot, amit ez a két alak, a szépreményű tinédzser és a náci háborús bűnös jár egymás körül, az elképesztően hatásos. A karakterek megbomlása rémisztő és teljesen hiteles, helyenként Ellist idézte. Igaz, hogy a történet nem ment bele mélyebben a háborús bűnök részletezésébe vagy megtorlásába, de egy nagyon erős portré arról, hogyan hatnak ezek a bűnök a lélekre és hogyan volt képes ennyi embert bevonni a gépezetbe.

Nem volt kevésbé hatásos az Állj ki mellettem! sem, de egy teljesen más témában. King itt bemutatta a vidéki Amerikának azt az arcát, amelyet igazából talán a ’80-as évek popkultúrája (épp Lynch-filmeket nézek, talán ezért is érzem ezt ennyire erős témának) kezdett behozni a köztudatba: a szépen festett kerítések mögötti káoszt, a széteső családokat és a bizalom hiányát. Éppen azt a hiányt töltik be a szereplők életében a barátok, a nagy kalandok, amely magával hoz egy kis szépiaszínű nosztalgiát, ugyanakkor mégis van olyan éles és kegyetlen, hogy felveti a felnőtté válás mellett majdnem elkerülhetetlen megszűnését is ezeknek a kapcsolatoknak. Szép és megalkuvás nélküli.

Ezek mellett számomra A remény rabjai „csak” egy megható történet maradt, ami ezzel együtt nagyon jól eljátszott az elbeszélői bizonytalansággal, hiszen egy alapvetően megbízhatatlan karaktert helyezett a középpontba. A légzőgyakorlat pedig egy remek és kicsit misztikus krimi, ami megidézi Lovecraft világát is.

De a jó történeteket túl az is megfogott Kingben, hogy olyan, mintha egy új, alternatív világot alkotnak a sosem létezett Castle Rock-kal, és azzal, hogy egyes szereplők említés szintjén felbukkannak más mesékben is. Ezzel együtt azt hiszem, most szívesen olvasnék még a horror újkori, amerikai mesterétől.

Úgy érzem találtam egy újabb Kinget, ami tetszett. Tudtam, hogy nem szabad feladnom a pár csalódás után. Bár ez a könyv már eleget várt rám, 8 év polcon heverés és 2 költözés után reméltem, hogy legalább jó lesz.
2 évvel ezelőtt láttam filmben A remény rabjait, ami a párom kedvence, és neki megígértem, hogy idén mindenképpen elolvasom. Amíg le nem vettem a polcról pár hónapja, nem tudtam, hogy ebben 4 kisregény van. Totális tévúton jártam, de mentségemre legyen, hogy anno ajándékba kaptam, így nem tudhatták, hogy King bácsitól nem olvastam és nem is terveztem -ezáltal pedig bele sem szagoltam, át se lapoztam alaposabban.
A címadó kisregény nem okozott csalódást. Elég kritikus vagyok adaptációk kapcsán off, de ezt ugyanolyan szívesen olvastam, mint egy új történetet. Itthon is boldogan meséltem, hogy teljesen elégedett voltam azzal,amit kaptam a könyvtől. A jó tanulót eleinte nem akartam. Mikor szembesültem, hogy egy náciról kell olvasnom, ráadásul Todd minden részletre kíváncsi, elment a kedvem is az olvasástól. Egyéb okok miatt nem veszek ilyen könyveket és nem is nézek semmi ilyen filmet. De végül vettem egy nagy levegőt és végigvittem. Szerencsére nem mentek bele olyan mélyen a dolgokba,mint képzeltem. Érdekes volt, hogy milyen hatást gyakorolt egymásra ez a két ember, és végül hová fajultak a dolgok. „Jó” történet volt, bántam volna, ha kihagyom. Igazából a harmadik kisregénnyel voltak problémáim. Az Állj ki mellettem egyáltalán nem kötött le. Ez az a King volt, akit nem szeretek. A légzőgyakorlattal viszont újra visszakaptam azt az írót, aki az elején is megnyert magának.

Régen olvastam már, viszont…
…Fúú, hát nekem nagyon tetszett mindegyik történet! Igazából csak A remény rabjai-ra voltam kíváncsi, de egye-fene alapon mindegyiket elolvastam, és valóban az tetszett a legjobban! Bár a többi se semmi.
Kevés benne a párbeszéd, inkább elbeszélés és mesélés van, bár ettől függetlenül megéri. Hiszen Stephen King.
Tudjátok milyen, ha az ember King-et olvas…
Tudom, hogy tudjátok! :D

Alapjába véve érdekes volt. Négy novella olvasható a könyvben, amelyekben némelyik szereplő kapcsolódik a soron következő történethez. Nekem a két utolsó elbeszélés tetszett nagyon, amikor is az egyikben egy baráti társaság indul útnak, hogy megnézhessék a velük egykorú fiú holttestét, a másikban egy nőgyógyász meséli el az egyik páciense történetét. Imitt-amott voltak Kingre jellemző véres és hátborzongató jelenetek, leírások, de inkább mondanám ezeket könnyed olvasmányoknak.

Kedves Olvasó! Keress egy kényelmes kis kuckót, fogd a kezedbe ezt a könyvet és merülj el ennek a négy remek kisregénynek a világába! Mind a négy a szívedhez fog nőni, meglásd és fájó szívvel fogsz visszavágyódni a történetek szereplőihez. Lássuk csak, melyek ezek a történetek!

Először is A címadó kisregény mutatkozik be nekünk. Kemény világba érkeztél, Nyájas Olvasó! Egy helyre, ahonnan nincs kiút, ahol csak a Remény tarthat életben és ennek köszönhetsz mindent. Szó esik az Igaz barátságról és az akarásról. Te mit bírnál ki? Túlélnél-e egy igazságtalan helyzetet vagy akár leélnél-e egy ilyen életet? Életben tudnál-e maradni, ha túl kemény az élet? Van-e felejtés vagy megbocsájtás? Vagy ez az egész pusztán kitaláció?

A második elbeszélés az én személyes kedvencem. Címe : A jó tanuló. Ha ez különálló kötet lenne, lekörözné a Tortúrát is.
Beforr-e valaha is a hatalmas seb a szívünkön? Ha igazságtalanul elveszítünk valakit…Megérthet-e bárki is minket? Megváltozhat-e egy ember, akinek kezéhez milliónyi ember vére tapad? Létezik-e igazi megbánás? Mire kényszeríthet a puszta bűntudat? Lehet-e hatalmas bűntudattal teljes értékű életet élni? Mit okozhat az önzőség?

A harmadik történet is jó volt. Gyerekekről szól. Ez az 'Állj ki mellettem!'
Mennyit számít az, hogy ki milyen társadalmi rétegből származik és milyen tanuló? A kettő összevethető-e? Hogyan hat ki ez a barátságokra? Lehetnek.e igaz barátságok ettől még? Mire késztet minket a kíváncsiság? Meddig tarthat egy barátság? Életünk végéig is vagy ez csak afféle mendemonda? Megbecsülöd-e az írót? És Te kiállnál mellettem??

És végül elérkeztünk az utolsó „meséhez" is, A légzőgyakorlathoz. Szívembe ez férkőzött be a legkevésbé, azonban mivel egy olyan érdekes csavarra bukkantam a „mese" során, így mégis elgondolkodtatott ez is. Mennyit ér egy kisbaba élete? Vannak-e önálló gondolatai már? Az anyát vagy a gyermeket mentenéd meg, ha választanod kellene?

Most becsukom a könyvet és felhelyezem a polcomra. Így ni. Most Rajtad a sor, hogy folytasd a történetet, Olvasó!

A novellagyűjtemény, mellyel King bebizonyította, hogy nem csupán rémisztő történeteket tud nekünk adni – melyek amúgy szintén rendelkeznek belső értékekkel, mondanivalókkal, így egyeértelműen azokat sem lehet csak horrorként kategorizálni. Az hogy élőhalottak, vámpírok, démonok vagy akár maga az Ördög van a színen, az csupán körítés. De térjünk rá a „Different Season”-ra.

A remény rabjai
Ezt szerintem nem kell bemutatni. Aki látta filmet, annak nyilvánvaló, hogy az írott formája is legalább olyan felemelő élményt tud nyújtani. Andy Dufresne és Red hosszú éveken átívelő, börtönben töltött meséje a kitartásról, reményről, a külvilág és a börtön nehézségeit bemutató eposz. Nem kell szaporítani a szót, jár neki az ötös!

A jó tanuló
Ez már viszont egy sötétebb, keményebb novella, ami akár horrorként is értelmezhető. Pedig itt nincsnek démonok; itt az ember maga a szörny! Kurt Dussander figurájánál egyértelmű a megállapítás – de az igazi torzulást, rémségét Todd testesíti meg; ilyen szociopata figurát régen utáltam ennyire. Nemhiába, ha egy szörnyre vetjük a tekintetünket, addig a többi észrevétlenül mozgolódhat körülöttünk, vagy éppen mi válunk azzá, anékül, hogy észrevennénk.

Állj ki mellettem!
Történet négy gyerekről és egy szerencsétlen esetről, ami végül meghatározó lesz életükben. King remekül festi le a ’60-as évek amerikai kisvárosi környezetét, Castle Rock mindennapjait. Bemutatja a hátrányos helyzetű, kemény gyermekkort. Van, aki csak hideg közönyt, van, aki nap mint nap csak megaláztatást szenved, de közben igyekszik túlélni ezeket. Gordie és Chris ez utóbbi kategória, akik támogatják, bíztatják egymást a bajban. Teddy az elején idegesített, de aztán végülis őt is megkedveltem, főleg azután, hogy az apját a védelmébe vette. Ász Merrill és bandája olyan, mint amilyenek az ilyen suhanc galerik általában lenni szoktak: buták, erőszakosak és csak a mának élnek. Nem csoda, hogy semmire sem viszik…
Tulajdonképpen a főszál nem is annyira lényeges. Itt a környezeten, a lelki fejlődésen van a hangsúly; az egyik pedig folyamatosan alakítja ki a másikat…

A légzőgyakorlat
Ez az egyetlen, amit nem ismertem. A másik hárommal közvetlenül vagy közvetetten már találkoztam. Az atmoszférateremtés itt is magasan van; a téli New York és a klub hangulata telitalálat, kedvem lenne egy ilyen helyen eltölteni az időmet. Tetszett még, hogy King nem rántotta le a leplet mindenről, hanem inkább rábízta a fantáziára. A légzőgyakorlat akár a mi történetünk is lehetne; fájdalom, tragédia és…azután tovább élni, együtt élni emlékeinkkel.

Zseniálisan megírt gyűjtemény egy „másik” Stephen King tollából. Egyértelműen kedvenc lett!

Stephen King mindig is a nagy kedvenceim közé tartozott. Imádom a horrort. A jó tanuló és A légzőgyakorlat volt a kedvencem ebből a könyvből. Fantasztikus volt.