A ​ragyogás (A ragyogás 1.) 1616 csillagozás

Stephen King: A ragyogás Stephen King: A ragyogás Stephen King: A ragyogás Stephen King: A ragyogás Stephen King: A ragyogás Stephen King: A ragyogás Stephen King: A ragyogás Stephen King: A ragyogás Stephen King: A ragyogás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés.

A regényből sikeres film is készült Stanley Kubrick rendezésében, Jack… (tovább)

Eredeti mű: Stephen King: The Shining

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2018
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059165 · Fordította: Prekop Gabriella
>!
Európa, Budapest, 2014
500 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630797160 · Fordította: Prekop Gabriella
>!
Európa, Budapest, 2011
500 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630791915 · Fordította: Prekop Gabriella

9 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Jack Torrance · Danny Torrance · Dick Hallorann · Wendy Torrance

Helyszínek népszerűség szerint

Panoráma


Kedvencelte 398

Most olvassa 134

Várólistára tette 432

Kívánságlistára tette 366

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Bla I
Stephen King: A ragyogás

King tán legjobb regénye. Amikor olvastam a „ragyogás”-t, ezt az érzékeny idegműködést, már megfogott vele az író. Aztán egy elhagyott, megközelíthetetlen hely, ahol a család összezártan, s magányosan él, a hely múltjának és történéseinek komor és veszélyes jellemzői, mind-mind olyan adottságok, amelyek a család leglabilisabb személyiségét tovább taszítják a végzetes dráma felé. Kitűnő – persze kellőképp hátborzongató írás, biztosan korhatáros. De akik kedvelik a borzongást, azoknak bátran ajánlható! Egyszerűen zseniális! Kitűnő szórakoztatás!

5 hozzászólás
>!
KönyvParfé P
Stephen King: A ragyogás

Lehetőleg ne úgy olvasd, hogy egyedül vagy egy faházban. És ne is este… Figyelem! Cidriveszély!
Mindenképpen jár az 5 csillag, és tényleg azt kaptam, amire számítottam. Belém állította az ideget, és rájöttem, hogy King valóban egy igazi mágus.
Ha megnézem a filmet (igen, még nem láttam), biztosan világosban teszem majd és rengeteg pattogatott kukoricát készítek. Így a majrésabb részeknél lesz alibim, mert ha már túl nagy a feszültség és nem tudok a képernyőre figyelni, könyékig merülhetek a kukoricás tálba…

16 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Stephen King: A ragyogás

„A gyerekeknél egyébként a szkizoid magatartás nagyon gyakori. Elfogadott, mert mi felnőttek kimondatlanul is úgy gondoljuk, hogy a gyerekek bolondok. Láthatatlan barátaik vannak. Ha rossz kedvük van, bebújnak a szekrénybe, így húzódnak vissza a világtól. Mint valami talizmánhoz, úgy ragaszkodnak egy bizonyos takaróhoz, egy mackóhoz, egy kitömött tigrishez. Szopják az ujjukat. Amikor egy felnőtt lát olyasmit, ami nincs, úgy gondoljuk, a gumiszobában a helye. Amikor egy gyerek azt mondja, hogy látott egy manót a szobájában, vagy egy vámpírt az ablak előtt, csak elnézően mosolygunk. A gyerekeknél az ilyen jelenségek egész sorát elintézzük egyetlen mondattal…”

Először meg kell, hogy jegyezzem, ha nem vennék részt ezen a Stephen King kihíváson, valószínűleg soha nem vettem volna kézbe a könyvei legjavát, köztük ezt sem.
Semmi bajom nincs a horror műfajjal, sőt kimondottan szeretem, de tapasztalatból, amit a nép szeret én nem, így nem szívesen olvasok agyon ajnározott műveket.
Tehát újabb dobást kaptam a kihívás vezetőtől, most a 3:5 Olvass el egy piros borítójú könyvet, és megvettem a 2018 – as kiadást, így ez ennek megfelel.
Az eddigi olvasmányaimat nézve, szépen felépíthetem magamban az író pálya munkásságát, vagy legalább is jól látható, hogy szinte minden könyvében felüti fejét az alkoholizmus, és bár különböző emberi problémákat vetít borzalmas képekbe, és eseményekben, a valóvilág szem előtt tartott, de mégis elbagatellizált problémáit boncolgatva felszínre hoz egy bizonyos érzést bennem. Miszerint tényleg ennyire borzalmas és tragikus világban, társadalomban élünk, és ki túl élő, ki áldozat, de egyikük sem megmentő, mert ahhoz össze kell fogni, ami valljuk be nem erőssége az emberiségnek.
A kis kitérő persze csak arra jó, hogy tudatosítsam magamban, vonzom ezt a stílust most és alig várom minden egyes alkalommal, hogy megkapjam a következő feladatot. Mert felfedezek egy újabb rémképet, egy újabb valós háttérben meghúzódó félelmet, fájdalmat, borzalmat. És tudni akarom, és érezni akarom, hogy szerencsés vagyok, ha éppen egy adott szituációs helyzet nem szerepel az életem menüpontján.
Szóval ez a történet is, mint az eddigiek is, hagytak bőven gondolkodni valót, lelkileg ismét mélyre nyomtak, meghagyva egy bizonyos utóízt, melyet egyenlőre képtelen vagyok kitörölni a tudatomból, és csak újra és újra felszínre tör.
Tudom, hogy nincs új a nap alatt, de azt is, hogy ebben a műben egy ilyen "aprócska tény, mint apa – fia kapcsolat, vagy a fent már említett az alkoholizmus elleni reménytelen küzdelem, ilyen formában tálalása engem csak is riasztó, drámai sokként ért és nem tudok csak úgy elslisszanni, hogy pipa kiolvastam.
Olvastam már jó pár könyvet, ami ezen témákat boncolgatja, hogy most ezt egy adott műfajon belül (krimi, thriller, horror), vagy dokumentáció formájában került elém oly mindegy, egyik sem érte el azt a hatást amit ez a könyv kiváltott.
Elérte azt, hogy végig gondoljam a környezetemben hány család esik ennek áldozatául, és vagy barát, ismerős, távoli rokon. Egyáltalán mit tudok az adott problémáról, azon túl ,hogy létezik, de mivel nálam nincs ilyen a közvetlen környezetemben nem foglalkozom vele…
Szóval igen, ez is egy kitűnő munka az írótól, és tudom ,hogy a következő kötetét is elfogom olvasni.
De a filmre valahogy nem vágyom, sem most, sem a későbbiek folyamán.
És bár ez sem kedvenc, marad a polcom lakója, megy a többi műve mellé, mert újra olvasós.

>!
Madama_Butterfly P
Stephen King: A ragyogás

„És Tony megmutatta a kellögemet.”

King pedig ismét azt, hogy hogyan kell ezt csinálni….

A recept: az éjszakai olvasás ellenjavalt (csak erős idegzet esetén ajánlott), az adagolás a fogyasztó idegrendszerének állapota szerint, naponta akár többszöri alkalommal. A borzongás a fogyasztott mennyiségtől függetlenül garantált, mellékhatásként alváshiány, ijedség felléphet.

7 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Stephen King: A ragyogás

Vegyél ki pár szabadnapot és nyaralj a Panoráma Hotelben! Jöjj egyedül vagy akár társaságban, a Colorado Drinkbár majd gondoskodik a hangulatról! A legtöbb vendég nem szokott később reklamálni…A helyedben azért éjszaka nem járkálnék ki annyit inni. Tudod, azt csak az igazi nagymenők tehetik meg.
Na mi az, doki? Megijedtél, ugye? Azt kétlem, majd most megtudod, ki is az úr a háznál.
Bumm! Bumm!
Kellögem?

Komolyra fordítva a szót, tetszett ez a történet, de nekem nagyon hiányos. Nyilván ezért is van folytatás. De ha pár évvel ezelőtt olvasom, ez nagyon zavaró lett volna. A hosszúságot megértem. Tipikus Kinges bravúrok, hogy amikor már kezdesz bealudni (hát szabad/lehet ilyet?!!), akkor hirtelen valami elképesztő történik.
Nem az első számú legjobb könyve ez nyilván a bácsinak, de nagyon izgalmas és misztikus, ami miatt is megérdemli az ötöskéjét. :)

4 hozzászólás
>!
mate55 
Stephen King: A ragyogás

Újból féltem a pokolba. Ahogy King mondja, „A horror író elviszi az olvasót a lapok által megteremtett testbe. Megrémül, ugyanakkor meg is könnyebbül, hogy a test nem ő maga.” Hol van már az a festői szépségű Colorado – hegységben található Szépkilátás Hotel, amikor Stephen King zseniális története belopta magát szívembe. Az „enyhén” szürreális és misztikummal átszőtt világú horror cselekménye, emlékezetes szereplőit, gyönyörűen „megrajzolt” háttereit, a klasszikus horror műfaj kedvelői körében, szinte vallásos áhítat övezi. Nála jobban kevesen tudnak olyan isten háta mögötti és elhagyott helyeket papírra álmodni, ahol mintha megállt volna az idő, és ez ezúttal sincs másként, mert a részletgazdagon kidolgozott helyszínek mindegyike egészen sajátos hangulattal bír. Emlékszem, kiegészítő nászajándékként kaptam spoiler, mikor a jó szándék összes tulajdonságával felvértezett igaz barátom megajándékozott ezzel a könyvvel. Még ma is tisztán látom magam előtt azt az októberi napot, mikor vigyorgó pofával a menyecske tánc közbe a kezembe nyomta, és én hirtelen nem tudtam, hogy minek örüljek jobban, a könyvnek vagy a táncnak spoiler. És most, mikor a fiamtól megkaptam a folytatását úgy éreztem ezt nem lehet másképp csinálni, (újra kell olvasnom) ugyanis, akkor a varázsa, olyan elementáris erővel hatott rám, ami mindent megváltoztatott. Egy ereklye abból a korból, amikor komoly írók sem merték komolyan venni és értelmezni a horrort, mikor az még nem silányult le a zöldfülűek ugródeszkájaként fenntartott kényszeres, céltalan locsogásává. Ám legfőképpen és első sorban egy olyan könyv, ami minden műfaji megkötés vagy megfelelési kényszer nélkül érkezett. Az egyik legtöbbet hivatkozott műve, és sokan úgy gondolják, hogy a legjobb is. Én nem hiszem, hogy ez lenne a legkiválóbb munkája, de az egyszer biztos, hogy félelmetesen pontos és realisztikus ábrázolás arról, mivé képes válni az ember. Az útról, ami ehhez az állapothoz vezetett, illetve a végtelen szeretetről, amit csak szülő és gyermeke képes érezni egymás iránt.

>!
KATARYNA 
Stephen King: A ragyogás

Eljött az idő

4 nappal ezelőtt fejeztem be a könyvet. Azóta azon gondolkozok, hogy bemegyek apám szerszámos kamrájába, előveszem az egyik baltát, lefekszek, a mellemhez szorítom. Elalszok, és a Panoráma Jack Torrance helyett engem választ gondnoknak. Csakis engem. Mert ha nem KELLÖGEM.

Viccet félretéve.
Hatalmas kedvenc lett. Életemben nem rágtam még így le tövig a körmömet. Kergetett meg ez idő alatt álmomban rózsabokor, majdnem beszippantotta a hajamat a hajszárító, és folyamatosan azt kiabálta valaki hogy Ne menekülj te k.rva, úgyis elkaplak.

Borzalmas könyv. Ne is olvasd! Ez csak az enyém.
A Panoráma csak az enyém. ;)

1 hozzászólás
>!
Doreen
Stephen King: A ragyogás

King ismét bizonyította zsenialitását. Amikor már azt hinnéd, hogy jön egy lazább rész, akkor hirtelen minden fenekestül felfordul és jön a legborzasztóbb rész.

>!
Liliane
Stephen King: A ragyogás

KELLÖGEM, ugyebár? Hát nem jöttem rá mit jelent. Tony is.
King is képes az orromnál fogva vezetni.
Minden rendben, ok-okozat, pszichológia minden eszközt helyesen és jól is használt. Tökéletes karakterizálás.

Borús hangulatot tudott teremteni. Persze ez nálam a sövényes rész után múlt el (Danny-féle). Nekem inkább izgalmas volt mint félelmetes! Kérek még Kinget!

Nagyon tetszett még az aprólékos kidolgozás, a mindenre odafigyelés. Még a gondolatok csapongása is jól lett szemléltetve.

Elnézést az értékelés csapongása miatt, még a könyv hatása alatt állok.

12 hozzászólás
>!
Nikymeria P
Stephen King: A ragyogás

Harmadjára olvastam most el, és még mindig kedvenc.
Egyszerűen megunhatatlan.
Imádom, mert Jack Nicholson tökéletes Jack Torrance, Oscart kellett volna kapnia érte, és ő táncol a fejemben, míg belemerülök a könyvbe.
Imádom, mert alattomosan, gusztustalanul csúszik a bőröd alá, és míg be nem fejezed, nem fog békén hagyni…
KELLÖGEM…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
agisajt

Egy idegentől meg lehet szabadulni. Önmagunktól nem.

287. oldal (Árkádia, 1986)

>!
Miamona

Mert ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.

468. oldal (Európa, 1986)

4 hozzászólás
>!
agisajt

Mögöttük, a turistaosztályon, többen nyöszörögtek, egy stewardess friss adag tengeribeteg-zacskóval sietett hátra; egy férfi, három üléssel Hallorann előtt, belehányt a National Observer-jébe, és bocsánatkérően vigyorgott a segítségére siető stewardessre. – Semmi baj – vigasztalta a stewardess – én a Reader's Digest-tel kapcsolatban érzek ugyanígy.

379. oldal (Árkádia, 1986)

>!
Lunemorte MP

A gyerekeknél egyébként a szkizoid magatartás nagyon gyakori. Elfogadott, mert mi felnőttek kimondatlanul is úgy gondoljuk, hogy a gyerekek bolondok. Láthatatlan barátaik vannak. Ha rossz kedvük van, bebújnak a szekrénybe, így húzódnak vissza a világtól. Mint valami talizmánhoz, úgy ragaszkodnak egy bizonyos takaróhoz, egy mackóhoz, egy kitömött tigrishez. Szopják az ujjukat. Amikor egy felnőtt lát olyasmit, ami nincs, úgy gondoljuk, a gumiszobában a helye. Amikor egy gyerek azt mondja, hogy látott egy manót a szobájában, vagy egy vámpírt az ablak előtt, csak elnézően mosolygunk. A gyerekeknél az ilyen jelenségek egész sorát elintézzük egyetlen mondattal…

175. oldal

1 hozzászólás
>!
Cicu

Le az álarcokkal!

Nagyon sok helyen a könyvben

>!
petibácsi

Jack és Al nem véletlenül, hanem egészen természetes módon barátkoztak össze: az iskolai és tanszéki rendezvényeken mindig ők ketten rúgtak be legjobban.

474. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jack Torrance
2 hozzászólás
>!
Miamona

(…) az, ahogyan a dolgoknak lenniök kéne, és ahogy vannak, az szinte sose ugyanaz

468. oldal (Európa, 1986)

>!
Adrienn_ka

Ez az embertelen hely emberi szörnyetegeket szül.

167. oldal

>!
agisajt

Úristen, bár nekem is olyan jó szívem volna, mint az anyámnak. Ő mindenkiben meglátta a jót. Én viszont olyan rosszindulatú vagyok, mint egy kígyó, ha övsömörje van.

29. oldal (Árkádia, 1986)

>!
agisajt

– Szóval maga tényleg egyetemet végzett ember, mi? Úgy beszél, mint egy könyv.

30. oldal (Árkádia, 1986)


A sorozat következő kötete

A ragyogás sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chuck Wendig: Vészmadarak
Josh Malerman: Ház a tó mélyén
Joe Hill: Szarvak
Dan Simmons: Terror
George R. R. Martin: Lázálom
Peter Clines: 14
Joe Hill: Spóra
Amy Plum: Álomcsapda