Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ragyogás (A ragyogás 1.) 2617 csillagozás
A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés.
A regényből sikeres film is készült Stanley Kubrick rendezésében, Jack… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1977
Enciklopédia 44
Szereplők népszerűség szerint
Jack Torrance · Danny Torrance · Dick Hallorann · Edgar Allan Poe · Wendy Torrance · dr. Bill Edmonds · Michelangelo Buonarroti · Stuart Ullman
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 605
Most olvassa 172
Várólistára tette 628
Kívánságlistára tette 511
Kölcsönkérné 7
Kiemelt értékelések
„A gyerekeknél egyébként a szkizoid magatartás nagyon gyakori. Elfogadott, mert mi felnőttek kimondatlanul is úgy gondoljuk, hogy a gyerekek bolondok. Láthatatlan barátaik vannak. Ha rossz kedvük van, bebújnak a szekrénybe, így húzódnak vissza a világtól. Mint valami talizmánhoz, úgy ragaszkodnak egy bizonyos takaróhoz, egy mackóhoz, egy kitömött tigrishez. Szopják az ujjukat. Amikor egy felnőtt lát olyasmit, ami nincs, úgy gondoljuk, a gumiszobában a helye. Amikor egy gyerek azt mondja, hogy látott egy manót a szobájában, vagy egy vámpírt az ablak előtt, csak elnézően mosolygunk. A gyerekeknél az ilyen jelenségek egész sorát elintézzük egyetlen mondattal…”
Először meg kell, hogy jegyezzem, ha nem vennék részt ezen a Stephen King kihíváson, valószínűleg soha nem vettem volna kézbe a könyvei legjavát, köztük ezt sem.
Semmi bajom nincs a horror műfajjal, sőt kimondottan szeretem, de tapasztalatból, amit a nép szeret én nem, így nem szívesen olvasok agyon ajnározott műveket.
Tehát újabb dobást kaptam a kihívás vezetőtől, most a 3:5 Olvass el egy piros borítójú könyvet, és megvettem a 2018 – as kiadást, így ez ennek megfelel.
Az eddigi olvasmányaimat nézve, szépen felépíthetem magamban az író pálya munkásságát, vagy legalább is jól látható, hogy szinte minden könyvében felüti fejét az alkoholizmus, és bár különböző emberi problémákat vetít borzalmas képekbe, és eseményekben, a valóvilág szem előtt tartott, de mégis elbagatellizált problémáit boncolgatva felszínre hoz egy bizonyos érzést bennem. Miszerint tényleg ennyire borzalmas és tragikus világban, társadalomban élünk, és ki túlélő, ki áldozat, de egyikük sem megmentő, mert ahhoz össze kell fogni, ami valljuk be nem erőssége az emberiségnek.
A kis kitérő persze csak arra jó, hogy tudatosítsam magamban, vonzom ezt a stílust most és alig várom minden egyes alkalommal, hogy megkapjam a következő feladatot. Mert felfedezek egy újabb rémképet, egy újabb valós háttérben meghúzódó félelmet, fájdalmat, borzalmat. Tudni – és érezni akarom, hogy szerencsés vagyok, ha éppen egy adott szituációs helyzet nem szerepel az életem menüpontján.
Szóval ez a történet is, mint az eddigiek is, hagytak bőven gondolkodni valót, lelkileg ismét mélyre nyomtak, meghagyva egy bizonyos utóízt, melyet egyenlőre képtelen vagyok kitörölni a tudatomból, és csak újra és újra felszínre tör.
Tudom, hogy nincs új a nap alatt, de azt is, hogy ebben a műben egy ilyen „aprócska” tény, mint apa – fia kapcsolat, vagy a fent már említett; az alkoholizmus elleni reménytelen küzdelem, ilyen formában tálalása engem csak is riasztó, drámai sokként ért és nem tudok csak úgy elslisszanni, hogy pipa kiolvastam.
Olvastam már jó pár könyvet, ami ezen témákat boncolgatja, hogy most ezt egy adott műfajon belül (krimi, thriller, horror), vagy dokumentáció formájában került elém oly mindegy, egyik sem érte el azt a hatást amit ez a könyv kiváltott.
Elérte azt, hogy végiggondoljam a környezetemben hány család esik ennek áldozatául, és vagy barát, ismerős, távoli rokon. Egyáltalán mit tudok az adott problémáról, azon túl ,hogy létezik, de mivel nálam nincs ilyen a közvetlen környezetemben nem foglalkozom vele…
Szóval igen, ez is egy kitűnő munka az írótól, és tudom ,hogy a következő kötetét is elfogom olvasni.
De a filmre valahogy nem vágyom, sem most, sem a későbbiek folyamán.
És bár ez sem kedvenc, marad a polcom lakója, megy a többi műve mellé, mert újra olvasós.
Sajnálom, hogy nem olvastam már előbb a könyvet, mert ez még az a régi,hátborzongató, félelmetes, igazi King féle horror, amely bemászik az ember bőre alá, a zsigereibe, az agyába és nem ereszti azután se, hogy befejezte az olvasást. A Mester ismét nagyot alkotott, mindig felül tudja magát múlni. A regény főszereplői a Torrance család és a Panoráma Hotel. Danny egy olyan különleges, 5 éves kisfiú, aki „ragyog", lát, hall és megérez dolgokat, amiket mások nem. Édasapja az alkoholizmusa miatt elveszíti tanári állását, ezért utolsó lehetőségként a Colorado-hegységben lévő szálloda téli gondnoki állását vállalja el. Családja is vele tart a kényszerű magányba és a kezdetben idilli légkör a napok múlásával kezd megváltozni és a tragédia elkerülhetetlen. King zseniálisan mutatja be, hogy a Panoráma Hotel, hogy veszi át az uralmat a család felett, kihasználva a leggyengébb láncszemet, az alkoholizmusából épp csak kigyógyult apát. Jack Torrance nekem az első pillanattól fogva ellenszenves volt, meg lehetett bent érezni a negatív jellemet. A felesége, Wendy viszont a könyv végére igazi jellemfejlődésen ment át, a gyáva nyusziból bátor anyaoroszlán lett, aki a fiát az élete árán is hajlnadó lenne megmenteni. Az igazi kedvencek pedig Danny, aki fiatal kora ellenére is bátran szembenéz a gonosszal, és Hallorann, a szakács, aki maga is ragyog és igaz, hogy semmi köze a Torrance családhoz, de mégis képes visszatérni a napfényes Kaliforniából a gyilkos télbe, hogy a gyerek hívásának eleget tegyen. Biztos, hogy újra fogom olvasni, mert kedvenc lett.
King tán legjobb regénye. Amikor olvastam a „ragyogás”-t, s benne ezt az érzékeny idegműködést, máris megfogott vele az író. Aztán egy elhagyott, megközelíthetetlen hely, ahol a család összezártan, s magányosan él, a hely múltjának és történéseinek komor és veszélyes jellemzői, mind-mind olyan adottságok, amelyek a család leglabilisabb személyiségét tovább taszítják a végzetes dráma felé. Kitűnő – persze kellőképp hátborzongató írás, biztosan korhatáros. De akik kedvelik a borzongást, azoknak bátran ajánlható! Egyszerűen zseniális! Kitűnő szórakoztatás!
Lehetőleg ne úgy olvasd, hogy egyedül vagy egy faházban. És ne is este… Figyelem! Cidriveszély!
Mindenképpen jár az 5 csillag, és tényleg azt kaptam, amire számítottam. Belém állította az ideget, és rájöttem, hogy King valóban egy igazi mágus.
Ha megnézem a filmet (igen, még nem láttam), biztosan világosban teszem majd és rengeteg pattogatott kukoricát készítek. Így a majrésabb részeknél lesz alibim, mert ha már túl nagy a feszültség és nem tudok a képernyőre figyelni, könyékig merülhetek a kukoricás tálba…
Nekem nagyon tetszett, ez volt az első olyan könyv, amit elolvastam King bácsi tollából, és kellemesen csalódtam. :) Egyszer már próbálkoztam a Carrie c. könyvvel, de akkor nem igazán tudtam vele haladni, mert akkor még telefonomon olvastam ebookként, és úgy nehezen tudtam ráhangolódni, amit nagyon bánok, hogy azt félbe kellett hagynom. :/ De majd egyszer az is sorra kerül, remélem. :)
Visszatérve A ragyogásra, a filmet és a belőle készült sorozatot előtte már láttam, a filmet kétszer is, és azt is nagyon, nagyon imádom, izgalmas, lenyűgöző teljesen elvarázsolt, még akkor is, ha zavart benne a sok infó. Nem lehet egy rossz szavam se a sztorira, mert azt kaptam, amire nem is igazán számítottam, és így kellemesen csalódtam. A karakterek sokkal érdekesebbek, átláthatóbbak, úgy ahogy a cselekmény is, és a Panoráma körüli dolgok is. Sokkal többet meglehet tudni róla, sokkal érthetőbb az egész, végig odaszegezi az olvasót a könyv fölé, és csak viszi magával. Fordulatos, jól kidolgozott cselekmény, néha komor, drámai, elgondolkodtató, feszültséggel teli, de néha még mosolyt is csal az olvasó arcára. :) Meg persze egy nagyon jó horror, amit meg imádok, és most már nem csak filmekben és sorozatokban. :D
További értékelésem:
link
„És Tony megmutatta a kellögemet.”
King pedig ismét azt, hogy hogyan kell ezt csinálni….
A recept: az éjszakai olvasás ellenjavalt (csak erős idegzet esetén ajánlott), az adagolás a fogyasztó idegrendszerének állapota szerint, naponta akár többszöri alkalommal. A borzongás a fogyasztott mennyiségtől függetlenül garantált, mellékhatásként alváshiány, ijedség felléphet.
Azt kell hogy mondjam, Stephen King ismét zseniálisat alkotott. Sokan a legjobb regényeként emlegették és sokáig nem értettem, hogy miért, mert a többi regény, amit olvastam tőle, nekem ugyanolyan fantasztikusnak bizonyult. Így a könyv olvasása után el kell ismernem, nem alaptalanul emlegetik így. Zseniális alapötlet. Zseniális helyszín. Zseniális karakteralkotás. Zseniális cselekményvezetés. Zseniális lezárás.
Mindent megkaptam a könyvtől, amit vártam: a rejtélyt, kezdetben az értetlenkedést, majd a borzongást, az akciót, a cselekmény tetőpontját, majd a megfelelő befejezést. Méltán megérdemli a regény az 5 csillagot.
Húha…végre egy olyan King amire azt mondhatom, hogy nem untatott halálra a felesleges töltelékekkel.
Bár, lehet velem van a baj de ez sem érte el azt amit vártam volna a nagy dicséretek után.. sokan mondták, hogy jajj este ne olvassam mert ilyen – olyan félelmetes…hmmm..nem jöttem rá miért :”D itt is kicsit azt éreztem, hogy jóval a fele után indul be a történet…de ismétlem lehet velem van a baj. Egyedül azért adok rá 4,5 csillagot mert adtam már 4-et rosszabb könyvére.
Jaa ezzel a KELLÖGEM-el meg már a sírba tudott volna vinni :”D kicsit gyerekesnek éreztem ilyen sokáig elhúzni a dolgot.
Hozzátenném, hogy a filmet nem láttam még így teljesen tudatlanul kezdtem bele az olvasásába.
A szereplőkkel ki voltam békülve, bár Jack-et már az első perctől utáltam.
Őszintén…remélem, hogy az Álomdokor legalább ilyen lesz és kicsit közelebb kerülök King-hez.
„Here’s Johnny!”
Szerintem nem túlzok, ha azt állítom, hogy a filmtörténelem egyik legnépszerűbb jelenete. Hihetetlen memek születtek belőle a 21. századra, holott nem mostani darab sem a film, sem a könyv, ami csak egy évvel íródott korábban.
Egyébként igen erős és hatásos könyv, de Kingtől ezt várja az olvasó. Az ő írásai mindig tartalmazzák „a bennünk élő gonoszt.” A film egyébként másabb, mint a könyv, mivel Kubrick nem ragaszkodott az ismert történetvezetéshez. A könyvben nagyon érezhető Jack Torrance karakterének fokozatos kattanása, míg a filmben nem. Mellesleg az alkoholizmus nagyon fontos momentum. A filmben erről persze szó sem esik.
Eléggé felkavaró lélektani horror volt. Kár, hogy a könyv elejét kissé laposnak, üresjáratnak éreztem, de a második fele; tömény izgalom.
Tetszett a könyv, igazán olvasmányos volt, jól megírt történettel, izgalmas, érdekes fordulatokkal, és nekem pont kellően elegendő félelemmel, borzongással, rettegéssel, vérrel.
A szereplők jelleme szerintem jól felépített, a főbb szereplők előéletéről mindig kaptunk valami kis bemutatást, és a karakterek jellemváltozásait is szépen végigvezette a történet.
Tetszett, ahogy az író először bemutatja a szereplőket, a helyszínt, majd jönnek az izgalmak, és azok csak fokozódnak és fokozódnak, majd jön a kiteljesedés és a jól felépített, hatásos lezárás, illetve mindezeket követően a levezetès.
Népszerű idézetek
Mert ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.
468. oldal (Európa, 1986)
Mögöttük, a turistaosztályon, többen nyöszörögtek, egy stewardess friss adag tengeribeteg-zacskóval sietett hátra; egy férfi, három üléssel Hallorann előtt, belehányt a National Observer-jébe, és bocsánatkérően vigyorgott a segítségére siető stewardessre. – Semmi baj – vigasztalta a stewardess – én a Reader's Digest-tel kapcsolatban érzek ugyanígy.
379. oldal (Árkádia, 1986)
A gyerekeknél egyébként a szkizoid magatartás nagyon gyakori. Elfogadott, mert mi felnőttek kimondatlanul is úgy gondoljuk, hogy a gyerekek bolondok. Láthatatlan barátaik vannak. Ha rossz kedvük van, bebújnak a szekrénybe, így húzódnak vissza a világtól. Mint valami talizmánhoz, úgy ragaszkodnak egy bizonyos takaróhoz, egy mackóhoz, egy kitömött tigrishez. Szopják az ujjukat. Amikor egy felnőtt lát olyasmit, ami nincs, úgy gondoljuk, a gumiszobában a helye. Amikor egy gyerek azt mondja, hogy látott egy manót a szobájában, vagy egy vámpírt az ablak előtt, csak elnézően mosolygunk. A gyerekeknél az ilyen jelenségek egész sorát elintézzük egyetlen mondattal…
175. oldal
Jack és Al nem véletlenül, hanem egészen természetes módon barátkoztak össze: az iskolai és tanszéki rendezvényeken mindig ők ketten rúgtak be legjobban.
474. oldal
A sorozat következő kötete
A ragyogás sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
- E. L. Doctorow: Welcome to Hard Times
- Edgar Allan Poe: A vörös halál álarca
- Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Ezt a könyvet itt említik
- Adam Christopher: A sötétség fejedelme
- Alex North: Az árnyékbarát
- Aradi Kata: Illegális történet
- Benina: A Boszorka fénye
- Bev Vincent: Stephen King
- Caroline Kepnes: Te
- Demi Kirschner: Szörnyek és ketrecek
- Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
- Harrison Fawcett: A Korona hatalma
- Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
- Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
- Lia Louis: Kedves Emmie Blue
- Németh Gábor: Zsidó vagy?
- Nora Roberts: A gyűjtő
- Scott Sigler: Járvány
- Stephen King: A rémkoppantók
- Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
- Stephen King: Billy Summers
- Stephen King: Végítélet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne Rice: A Kárhozottak Királynője 86% ·
Összehasonlítás - Jack Ketchum: A szomszéd lány 89% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A vörös sárkány 88% ·
Összehasonlítás - M. L. Rio: Mintha gonoszok volnánk 85% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A tizenkettek 90% ·
Összehasonlítás - Joe Hill: NOS4A2 89% ·
Összehasonlítás - Jack Ketchum: Holt idény 83% ·
Összehasonlítás - Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád 79% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: Kivégzés 94% ·
Összehasonlítás - Robert Bloch: Pszicho 85% ·
Összehasonlítás