A ​két Rose 197 csillagozás

Stephen King: A két Rose Stephen King: A két Rose Stephen King: A két Rose

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tizennégy éve él Rose Daniels pokoli házasságban, amikor egy szép napon betelik a pohár: megelégeli a férjétől elszenvedett testi-lelki gyötrelmeket, s csapot-papot hátrahagyva egy távoli városba menekül. Barátok segítik, munkát is talál, úgy tűnik, élete normális kerékvágásba jut. Ám Norman Danielst, a brutális zsarut nem olyan fából faragták, hogy ölbe tett kézzel hagyja megszökni az ő kis asszonykáját. Utána ered hát, s nem válogat a módszerekben… Vajon sikerül-e Rosie-nak megtalálnia a boldogságot, a nyugalmat. Vajon utoléri-e a dúvad férj az ő „futórózsáját”? És kicsoda Rose Madder, a titokzatos másik Rose, Rosie nem e világból való segítőtársa?

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Európa, Budapest, 2003
606 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630773465 · Fordította: Szántó Judit
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
604 oldal · ISBN: 9635487207 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 1997
604 oldal · ISBN: 963076220X · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Rose Daniels/Rosie McClendon


Kedvencelte 28

Most olvassa 3

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Stephen King: A két Rose

„(…) arra gondolt:tisztában van-e vele egyáltalán az emberiség, milyen csodálatos dolog egymás karjába bújni és egyhuzamban akár órákig is ott időzni a meleg fészekben? Egyesek bizonyára tudják ezt, de ők vannak kisebbségben. Az ölelkezés titkát csak az érti igazán, akinek hosszú ideig nélkülöznie kellett ezt az élményt.”

Nincs mit tenni, ha eddig a Mester által írt könyveket imádtam, akkor ettől elolvadtam.
Mielőtt valaki betegnek néz, borzalmas ami benne le van írva, de olyan mélyre ment a hatása, hogy napokig nem tértem magamhoz.

Mikor a női karakterei kerülnek elő, mindig bennem van egy apró félsz, hisz egy ellenkező nemű író, honnan is tudhatná, mi rejtőzik a női lélek, oly bonyolult rendszerében?!
És rendre pofára esek, mert igen is van olyan férfi, aki még a leggyalázatosabb állapotunkat is olvasható formában, sajnos enyhén szólva is valóságosan megtudja eleveníteni és még csak belekötni sem tudok.

Rose Daniels egy nagyon vegyes karakter, hisz a kezdet kezdetén sok éves bántalmazó kapcsolatban tengeti életét, míg egyszer csak elege lesz brutális férjéből és menekülőre fogja.
Hogy sikerül e megszabadulnia veszélyes párjától, miképpen sikerül új életet kezdenie és még számos más néhol őrületig izgalmas részletről szól a könyv?!

Karakterként a kezdet kezdetén idegenkedtem tőle, túl gyengének, túl szánalmasnak néztem.
De elszégyelltem magam, mert milyen jogon ítélek meg valakit, aki ilyen nehéz sors mellett is képes volt élni, túlélni.
Sokan ennél sokkal kevesebbért is feladják. Pont ezért, az ő személye, nem gyenge, erős, csak a bátorság kellett és komoly elhatározás, míg eljutott az ELÉG szó megfogalmazásához.
Szóval sok mindent átértékeltem olvasás közben és megállapítottam még én is képes vagyok majom módjára gondolkodni, csak mert elsőre nem „csillog” az adott karakter. És ez szomorú tőlem.

Ami nagyon érdekes volt még a számomra, hogy a lapokon megelevenedik egy másik nő képe is, mely végig segítség, és mégis, hordoz egy bizonyos veszélyt magával.

Annyi rejtély és fájdalom jellemzi ezt a történetet, hogy ép ésszel túl élni akár a szereplőnek, akár az olvasónak nem kis teljesítmény.

Egyszerűen nem tudok értelmes értékelést írni, annyira letaglózott.
És igen, bár én is gyűlölöm az erőszak eme formáját, nem tudok elmenni amellett az érzés mellett, hogy akár átéljük, akár csak olvasunk róla, foglalkozni kell vele.
Bármennyire fájdalmas, vagy megbotránkoztató, nincs rendben, hogy való világunkban is minden harmadik nő szenved ettől.
Sajnos minduntalan oda kanyarodok vissza, hogy mesterünk, nem tudom emberileg milyen, de azt igen, íróként minden egyes művével elénk tárja a valóságot, akár tetszik, akár nem, lenyomja az olvasó torkán. Az, hogy utána mit kezdünk vele, már egyéni kérdés, mégis, nem hiába szeretjük oly sokan az írásait.

Sokszor szem nem marad szárazon, háborgok én magam is, és ez esetben még a hányinger is elfogott bizonyos részeknél, pedig nem vagyok egy riadt madárka.

Az összes eddigi olvasásaim közül ez a kötete fogott meg a legjobban és nagyon sürgősen kell egy saját példány a polcomra, mert újra olvasós, és nem egyszer hanem többször.

Hatalmas kedvenc!♥

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
604 oldal · ISBN: 9635487207 · Fordította: Szántó Judit
>!
Blissenobiarella
Stephen King: A két Rose

Szeretem King „női” könyveit, ami alatt azt értem, hogy a női főszereplő szemszögéből mesél, és a történet tipikusan női sorsot mutat be. (Ilyen például még két kedvencem is tőle, a Dolores és a Bilincsben) Valamiért különös érzékenységgel tudja ezt megközelíteni, és nőként különösen értékelem ezt a képességét.
A két Rose egy olyan nő történetét meséli el, aki miután tizennégy évet tölt el egy súlyosan bántalmazó kapcsolatban, végre „felébred”, és lelép a férjétől. Megszökik, hiszen esélye sem lenne ezt másképp megtenni, és fordulnia sincs kihez segítségért; a családjában mindenki egy autóbaleset áldozata volt, férje pedig nem más, mint a helyi rendőrség oszlopos, tiszteletben álló tagja. (Még annak a régi ügynek ellenére is, amikor szökkent egyet a tudata)
Ez egy olyan történet, ami bárhol, bárkivel megtörténhet. Lehet, hogy neked is van olyan ismerősöd, akinek hasonló szenvedéseket kell otthon kiállnia, de senki nem tud róla. Nagyon kevesen vannak, akik Rose-hoz hasonlóan egy nap „felébrednek”, és sajnos nagyon sokan, akik akár egy életet is leélnek így.

King önmagához híven most is beleszövi a történetbe a misztikumot. Az a „másik” világ, benne a „másik” Rose- zal nagyon erős vízió szerintem. Engem teljesen magával ragadott, ahogyan az egész történet is. Bár megvallom, a valóságos részeket jobban élveztem, mégis így volt kerek.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az az volt, hogy bizonyos jeleneteket két szemszögből is bemutatott, és ez óhatatlanul ismétlésbe hajtja, ami ezeket a részeket egy kicsit unalmassá tette.

Szóval nem tökéletes, de szerintem kiváló alkotás King „fénykorából”. Jó szívvel ajánlom rajongóknak és Kinggel még csak ismerkedőknek is egyaránt, ezt a kevésbé ismert művet.

4 hozzászólás
>!
smetalin
Stephen King: A két Rose

Van úgy, hogy egy könyv az emberben nem vált ki semmilyen érzést, olyankor elég nehéz írni értékelést. Jelen esetben is ez áll fenn, elolvastam és ennyi. Nem volt kiemelkedően jó, de hazudnék ha azt írnám hogy rossz volt, viszont nem éreztem át egyik szereplő helyeztét sem.
Rose olyan volt amilyen, nagy nehezen megtette az első lépést ami az élete megmentésére szolgált, csak ő akkor ezt még nem tudta.
Norman egy beteg állat volt, na ezt viszont ő is tudta.
Volt egy kis misztikus szál is, jó, nem is kicsi, de ezt már megszokhattuk Kingtől.
Néha sajnos unatkoztam olvasás közben, most nekem ez a 606 oldal soknak tünt. Nem sikerülhet minden tökéletesre, néha becsúszik egy-két ilyen könyv megírása is.

>!
amanda888 P
Stephen King: A két Rose

Nehéz könyv… nemcsak az oldalszám, téma, hanem a hullámzó teljesítménye miatt is: érdekfeszítő, izgalmas, borzongató részeket, hosszú, unalmas, aprólékos leírások követtek. De a végére helyrerázódott ez a dinamika. Őszintén szólva, ha a misztikus szál nem lett volna benne, úgyis is megállja a helyét a könyv, hiszen Norman volt olyan borzalmas, hogy néha a hányinger kerülgetett. Ha az ő részeit olvastam, szinte mocskosnak éreztem magam, és legszívesebben minden ilyen rész után lefürödtem volna hipóval. Nálam a gonosz szereplők listáján egészen előkelő helyen végezett, lúdbőrözök tőle. És hát a kinges csavar: rendőr… Pennywise-szal biztos jó haverok lettek volna…
Apró momentum, de ami tetszett még, az a kis kiutalás Tortúrára és Paul Sheldonra.

>!
Anó P
Stephen King: A két Rose

Miért szeretem Stephen King regényeit? Mert ha ő jó formában volt az ìráskor, én is abban vagyok olvasás közben. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogy megszűnik a világ! Néha, ha meg kell szakìtanom az olvasást valami miatt, halványan érzékelem, hogy eltelt jó pár óra, már nem süt a nap, hanem igencsak este lett:) (Ha szerencsém van, és nem kell gyakran félbeszakítanom az olvasást). Mint ma. A „festményes” könyvek jók szoktak lenni, ezt is imádtam, bár Normant annyira meggyűlöltem, hogy alig bírtam elviselni. Amúgy is nehezen viselem a kínozós-agresszív történeteket, neki meg minden pórusából a szenny ömlött. Régen olvastam már ezt a könyvet, halványan rémlett pár dolog, hogy van egy kép… egy másik világ… Egy nő, akit bántanak, Rosie. A hasonló helyzetű nők talán könnyebben öntudatra ébrednek a regény olvastán.

>!
FreeAngel
Stephen King: A két Rose

Ennél limcsisebb Kinget nem láttam és nem is olvastam még. A leghígabb, amivel eddig találkoztam a Mestertől. Jól indult, borzongatóan, kingesen, a misztikum is megjelent, ami aztán a felénél túlcsordult és átment unalmasba. Pedig a feléig tényleg remek volt.
A brutális téma és jelenetek, a feszült, idegörlő hajsza mellett helyet kapott a (szereplők számára jól megérdemelt) lityilötyi romantika is, igaz, ez is egy kissé túlszaladt azon a mennyiségen, amire az egyszeri olvasó egy King-regényben számít. A többtízoldalas szintén „kötelező” misztikum a közepén – ismét csak a mennyisége miatt – nekem már sok volt és ez volt az a pont, ahol már kifejezetten untam és bizony voltak részek, amikor egyáltalán nem éreztem, hogy Kinget olvasok… Sajnos.
Ugyanakkor az is előfordult – igaz, csak egyszer –, amikor elérzékenyültem.. igen, én már csak ilyen vagyok… a Die Hard 3. egyik jelenetén is meghatódtam első alkalommal
A női szemszög megformálása, a főszereplő nő gondolatainak, érzéseinek, helyzetkezelésének érzékeltetése, leírása viszont itt is mesteri, akárcsak a Doloresben. Elképesztő az a profizmus, beleérző képesség, vagy mondja mindenki, aminek akarja ahogyan King bácsi egy nő szemszögéből képes láttatni és leírni az eseményeket. Mesteri.
A feldolgozott alaptéma fontosságát pedig nem lehet elvitatni, ezt külön kiemelem és tisztelet érte Kingnek, amiért ír róla, felhívva rá a figyelmet.
A könyv kedvenc nem lesz, cca. 200-al kevesebb oldalon talán feszesebb lett volna a sztori, de nem bánom, hogy ezt is elolvastam. Rendhagyó volt.

>!
Röfipingvin MP
Stephen King: A két Rose

Borzasztó belegondolni, hogy ez folyamatosan, napjainkban, akár a szomszéd ajtó mögött is megtörténik, megtörténhet. Norman nem egy általad kitalált negatív szereplő, ahogy Rosie sem csak a könyv lapjain él. Ők itt vannak körülöttünk csak épp egy bántalmazottnak sem lóg a falán a mélyre eltemetett ellenálló és bosszúálló énje, hogy szóljon és segítsen, amikor már végképp betelt a pohár – nem mintha nem kellett volna betelnie már az első harapásnál, ütésnél, de egyrészt „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” másrészt, amíg nem voltunk ilyen helyzetben, addig nem tudjuk, hogy s miként reagálnánk.
Helyenként rettenetes volt olvasni, pláne Norman őrületének zseniális ábrázolása miatt. Rémisztő belegondolni, hogy a Normannok köztünk élnek…
A történet persze egy valamire való olvasó és filmező embernek nem újdonság. Ami miatt mégis több és igazán említésre méltó az a kingi megközelítési-, írás- és megoldási mód. Drága Barátom, ahogy kezeled a történetet, ahogy megírod a két nézőpontot, ahogy kitaláltad a misztikus Rose Madder-i „deus ex machina”-t, hát az zseniális.
A befejezés volt nekem egy kicsit fura, kapkodónak éreztem. Egy ötven oldal szerintem még nyugodtan beleférhetett volna.

>!
Timberwolfes
Stephen King: A két Rose

Két Rose, King feminista korszakának egyik legjobb könyve, bár nem olyan jó mint a Dolores, de azért itt is egy magára ébredő erős női karakter kerül előtérbe, aki egyetlen vércseppen annyira felbuzdul hogy ott hagyja addig életét és világgá megy. Nem törődik a következményekkel, ő élni akar és az elnyomás alul kiszabadulva menedéket keres. Férje egy brutális rendőr, aki ezt nem hagyhatja annyiban.
King talán egyik legjobb jellem ábrázolása/fejlődése ez a könyv, ahogy a női öntudatébredést és az ezzel járó folyamatot leírja. Illetve ahogy egy ember át tud lényegülni egyik valójából a másikba. Ameddig ezen a valós síkon mozgunk én imádtam ezt a könyvet, majdnem kedvenc kategóriába emelkedhetne, de egyszerűen valamiért én csak Rose oldalát tudtam értékelni.
A könyv nagy csavarja a king-i misztikum behozatala, SK sajnos nem tudta megállni, hogy ne csavarjon a történeten egyet és ne mutassa be nekünk a másik Rose-t. Valahogy a festmény túloldala mintha egy másik könyvhöz tartozna, számomra zavaros és keszekusza lett. Rose és az emberi gyarlóság oldala egy annyira vérbeli mestermű, hogy mellette található fantázia világ annyira gagyinak hat nekem, hogy szinte fáj.
Klasszikus idézzek: „Kár érte kiváló ügynök volt”.

>!
A_S1M0N P
Stephen King: A két Rose

King ismét meg tudott lepni, újfent hihetetlenül jól mutat be egy történetet egy női főhős szemszögéből.
A téma megint igen kemény, a Rose elleni rémtetteket pedig részletesen, kendőzetlenül tárja elénk az író, rossz belegondolni, hogy ilyen a valóságban is van.

A cselekményről:
spoiler

Néha olyan érzésem volt, mintha egy nőknek szánt regényt olvasnék (romantikus részek), King remekül hozta ezt a fajta fogalmazást, aztán persze visszacsöppenve a fő cselekménybe minden a helyére került… :D

Nekem nagyon tetszett ez a regény, ismételten egy érdekes és kényes témát feszeget, egy cseppnyi természetfelettivel megfűszerezve.

>!
Amargant
Stephen King: A két Rose

Ez a könyv újabb remek példa arra, hogy King azon regényei a leghatásosabbak, amelyekben a rettenet nem egy természetfölötti, nem evilági lény vagy jelenség formájában ölt testet, hanem ott él a főszereplő mellett, vele, egy teljesen hétköznapi helyzetben. Ebben a regényben a főszereplő Rose számára az jelenti a poklot, aki támasza, segítő társa kellene, hogy legyen: a saját férje.
A családon belüli, nőket érintő házastársi erőszak fontos téma, bár a könyv megjelenésekor, 1995-ben a „domestic noir” nem volt olyan népszerű műfaj, mint napjainkban. King a tőle megszokott nagyívű és tűpontos karakterábrázolással kalauzolja olvasóit végig Rose életén, bemutatva, hogy az önbecsülését és önmagát a pokoli házasságában elvesztő nő hogy „ébred fel” a rémálomból, szökik el brutális férjétől, és próbál új életet kezdeni, amihez természetesen őrült és erőszakos férjének, Normannak is van egy-két szava.
Mindkettejük karaktere annyira jól ábrázolt, hogy szinte élnek, Rose talán az egyik legerősebb, legkomolyabb jellemfejlődésen átment női alakja Kingnek, Norman pedig szintén az egyik legjobban ábrázolt pszichopata az író életművében.

Misztikum számomra pont annyi volt benne, amennyi kellett, a „másik” világ, a „másik” Rose ábrázolása nagyon jó metaforikus olvasatot adott a történetnek.
Nem könnyű olvasmány a témája miatt, de – sajnos – mindig aktuális, Rose-ok és Norman-ok köztük, velünk élnek, sokszor észrevétlenül, és a valódi Rose-okon nem segít kivetített tudatalattija kitörni és elhagyni bántalmazóját…


Népszerű idézetek

>!
Sansa I

– Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit – (…)

570. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűnhődés · múlt · Rose Daniels/Rosie McClendon · tanulás · tévedés
15 hozzászólás
>!
Sansa I

– A múltat nem szabad dédelgetni; le kell számolni vele. Nem az ütések a fontosak, hanem az, hogy túléltük őket.

338. oldal

>!
Sansa I

Bizonyos idő után az elnyomott nők magukat kezdik hibáztatni. És nem csupán ilyen vagy olyan konkrét ügyben, hanem egyszerűen – mindenért.

286. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
3 hozzászólás
>!
lilijan

Az Újhullámos Biotetvek szerint az égvilágon mindenki hibásan működő családból származik, mindenki elfojtja magában a benne élő gyereket, és mindenkinek óvakodnia kell azoktól a durva lelkű, veszedelmes egyénektől, akiknek van képük siránkozás és vádaskodás nélkül leélni az életüket, és nem rohangálnak el minden este valami tizenkét lépcsős önfejlesztő életbölcseleti tanfolyamra.

5 hozzászólás
>!
Sansa I

A fájdalom úgy magába nyelte, mint állítólag a Jónás nevű, behívója elől sunyító szentfazekat a bálna.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
>!
Sansa I

Vannak dolgok, amiket a legokosabb elfelejteni, és vannak, amiket muszáj – (…)

312. oldal

>!
Sansa I

– Irtózom attól a felfogástól, hogy minden tettünk csak válasz arra, amit mások velünk tettek – (..) – Ez a felfogás megfosztja az embert az önálló akaratától; nem magyarázza meg, miért bukkannak fel köztünk időnként szentek és ördögök is; és ami a fő, hamisan is cseng, legalábbis az én fülemnek.

152. oldal

>!
Sansa I

Kérlek, ne bánts. Ami jó még épen maradt bennem, összetörne, ha bántanál.

207. oldal

>!
Szédültnapraforgó

A bagó akkor is csak egy kibaszott, hülye rossz szokás, alighanem a leghülyébb ezen a földön, és ha ő belenyugszik, hogy a megyei halottkém a halotti bizonyítványán Pall Mallt írjon majd a halál oka rovatba, akkor úgy kell neki.

181. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Létezik egyáltalán olyan élet, ahol az ember csak fogja magát, kisétál a börtönéből, a saroknál jobbra fordul – és egyenesen a mennyországban köt ki?

227. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack Ketchum: A szomszéd lány
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Murakami Rjú: Piercing
Dennis Lehane: Viharsziget
Thomas Harris: A vörös sárkány
Dean R. Koontz: Végsőkig
Peter Straub: Tudom, ki vagy
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Josh Malerman: Madarak a dobozban