A ​holtsáv 547 csillagozás

Stephen King: A holtsáv Stephen King: A holtsáv Stephen King: A holtsáv

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Johnny Smith 5 évig feküdt kómában, miután csodával határos módon túlélt egy szörnyű autóbalesetet. A szürke kisvárosi tanár egészen más emberként tér vissza: furcsa természetfeletti erő birtokába került és látnoki megérzései támadnak, amint megérint valamit vagy valakit.

Johnnyból hamarosan igazi amerikai szenzáció lesz akarata ellenére, ám mégis használnia kell különleges képességeit. Szadista fojtogató tartja rettegésben a várost, de még ennél is nagyobb veszély bukkan fel egy törtető vidéki politikus személyében, akinek a lelkében a Sátán lakozik és az Egyesült Államok elnöki székére tör. Mindezt csak Johnny tudja és felmerül benne a kérdés: ha látja a jövőt, vajon meg is tudja az változtatni?

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek

>!
Európa, Budapest, 2002
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630770997 · Fordította: Fencsik Flóra
>!
Európa, Budapest, 1996
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630760436 · Fordította: Fencsik Flóra
>!
Magvető, Budapest, 1991
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631418693 · Fordította: Fencsik Flóra

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Johnny Smith

Helyszínek népszerűség szerint

Maine · Oronó


Kedvencelte 78

Most olvassa 23

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Stephen King: A holtsáv

„– Én azt tapasztaltam Johnny, hogy a földön élő emberek kilencvenöt százaléka egyszerűen tehetetlen. Egy százaléka szent, egy százaléka hülye. A többi három százalékot azok teszik ki, akik megteszik, amiről úgy vélik, hogy megtehetik. Én ebbe a három százalékba tartozom, és maga is.”

Gondolom, avval nem okozok meglepetést senkinek sem, ha azt írom, hogy King számomra megtestesíti az egyik legjobban szeretett és a legjobban utált író fogalmát.

Az előbbit azért, mert mer lenyúlni a mélybe, és olyan borzalmakat is megírni, melyeket csak az igazán elvetemült alkotóknak valók, és a köré kerített „mese” beleissza magát a bőröm alá, és nem ereszt.
Az utóbbit, pedig azért, mert rákényszerít, hogy körbenézzek hol élek, van e az életemben hasonlóság, vagy a környezetemben. Elém tárja mindazt, amit a legszívesebben elfelejtenék, vagy nem akarnék meglátni. És a valóság horrorát, nem csak a könyvei oldalán, de az életben is felfedi.

Mégis nagyon ragaszkodok hozzá, mert táplálja a horror iránti imádatomat, és mert ráébreszt, hogy semmi nem tiszta és semmi nem koszos. Az élet mindennel együtt élhető és vagy azzá kell tenni.

Tehát, mikor kézbe veszek egy – egy újabb könyvét, felkészülök a következő borzalomra, ugyanakkor nyitott szemlélettel fogok neki az olvasásnak, mert a Mester művei mindig csalafinták, be kell fogadni, meg kell emészteni, hisz sokáig maradandó hatással lesznek.

Ez könyve, egy tanárról szól, aki egy baleset hatására különös látnoki képességekre tesz szert.
Ugye, ez már egy csavar, de még ettől nem fogok izgalomba jönni.
De ez a karakter nem elég, hogy túl él, és megél, de megmentővé válik.
Hogy miképpen, ha érdekel olvasd el a könyvet, ha nem akkor meg úgy is lényegtelen.

A politikai része rendkívüli hatással volt rám, a meglátásai, a hite és a végső döntése.

Különleges, mert emberségről tanúskodik és arról, hogy amink van, azt használhatjuk a társadalom jobbá tételére, vagy legalább is egy részük tisztítására, felemelésére.

Hiszem, hogy attól is különleges Johnny Smith karaktere, hogy nem az önösségét vette előre, és harácsolta fel a „vagyonát”. Hanem másokon próbált segíteni.
Számomra ez egy hatalmas érték.

Az egész történet természetesen, egy nagy társadalom kritika, mint azt már Mesterünktől megszokhattuk. Mégis a tálalási formája itt is egyedi és egyéni.

Úgy gondolom, egyszer megfogom nézni a könyvből készült filmet is, de egy ideig szeretném ha ennek a hatása kísérné utamat és döntéseimet.
Mert engem meghatároz, formáz és okít.

Ki miért olvassa oly mindegy, legalább annyira tanító, mint szórakoztató.

Nincs mit tenni King számomra egy zseni és alig várom, hogy újabb kötetét olvashassam!

Kedvenc!♥

4 hozzászólás
>!
tonks
Stephen King: A holtsáv

Ősrégi könyvtári könyvként landolt nálam ez a regény és hullámzó volt az olvasási kedvem, de végül eléggé lepacsiztam Stephen Kinggel megint.
Tavaly a 11/22/63 által ismerkedtem meg az íróval, most pedig ezt kezdtem el – azt hiszem ez így is volt elrendelve. Tetszettek a 2 könyv közti hasonlóságok és párhuzamok, a filozofálgatás, ami most is hátborzongatóan aktuális lehet spoiler. A történet több szálon futásához néha nem volt türelmem, alig vártam, hogy összetalálkozzanak és minden értelmet nyerjen. Legjobban a klasszikus krimiszál tetszett, Johnny-t viszont végig veszettül sajnáltam. Nemrég fejeztem be a könyvet, de egyre csak a történet és a fordulatok járnak a fejemben és folyton arra jutok, hogy mennyire bitang zseniális az egész.
És a végén jöhet a kérdés: melyik legyen a következő? még mindig nem bírom a horrort

3 hozzászólás
>!
julcseee P
Stephen King: A holtsáv

Ez a könyv is egy igazi King könyv.
Vannak benne sorozatgyilkosok és leendő sorozatgyilkosok, valamint Johnny, aki képes érintés által a másik illetőből kiolvasni / meglátni dolgokat. Johnny élete igazságtalan. Amit kapott az inkább átok, mint áldás.
Próbálok hosszabb értékelest írni de nehezen megy, lehet hogy nem is írok most többet.
Nem megy, kicsit fel kell dolgoznom ezt a könyvet… Aztán jöhet a következő King könyv :)

>!
WindStorm
Stephen King: A holtsáv

Elmúlt pár hèt, mire idejutottam, mert… mert annyira elgondolkodtató, annyira bőr alá bújós törtènet, hogy szüksègem volt egy kis Időre.

Johnny Smith. Ez a nèv pillanatok alatt berögződik az elmèdbe. Johnny, Johnny, Johnny.
Az elejèn szurkolsz, hogy csodálatosan múljon el egy közös randevú, aztán hirtelen elnyel a sötètsèg. Bizony, nem csak Johnny-t, hanem tèged is. Sajnálod az èdesanyját ès Saraht a vesztesègèrt, mèg akkor is, ha tudod, hogy úgy is fel fog èbredni. Tele vagy remènnyel, pedig szintèn tudod, hogy ebben a regènyben nincs ragyogó boldogság.
Tömör dráma ès brutalitás.

Stillson egy kegyetlen, hatalomèhes kígyó, ember bőrbe bújva.
King tökèletesen vázolja a kialakult helyzeteket, a politikát ès azt, amit ez az ember művelt. Olyannyira, hogy sajnos ráèbredsz: ez akár pár èvvel ezelőtt, más országban, elnökválasztáson is megtörtènhetett. Libababőrrel járó valósághűsèg.

A könyv befejezèse mèltó a főszereplőhöz. A sok gyötrelem után megèrdemli a pihenèst, a könnyűsèget. Ès Te is èrzed, hogy ennek így kellett lennie! Nem mindig boldog vèg van a Happy End mögött, mègis jó.

Fèl csillagot csak azèrt vettem le, mert az első 50oldal nem hozott lázba, ezèrt eltettem pihenni, utána viszont csak úgy faltam a lapokat. :)

>!
Magvető, Budapest, 1986
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631408469 · Fordította: Fencsik Flóra
>!
entropic P
Stephen King: A holtsáv

Először egy szigorlatra készülve vettem elő egy este pihenésképpen. Hajnalig olvastam, amíg a végére nem értem, Kicsit felborult miatta az időbeosztásom, de nem bántam meg.
Nagyon tragikus, szomorú regény, máig az egyik kedvencem Kingtől.

Újraolvasás, 2010: még mindig nagyon jónak tartom. És le a kalappal King előtt, amiért ilyen következetesen, egy csomó mellékszálon keresztül végigviszi az önfeláldozásra kényszerített ember bibliai történetét, érzelmesen, de nem nyálasan.

Újra, 2019.

Életem átgondolatlanabb fajta döntései közé tartozik, hogy valamiért mindig este kezdek bele ebbe a könyvbe, gondolván, hogy majd éjfél körül azért lefekszek, pedig pár újraolvasás után tudhatnám már, hogy úgyse fogok. Ezt addig olvasom, amíg a végére nem érek. Most épp hajnal négyig. De simán megéri – egyrészt mert tényleg marha jó, másrészt meg mert annyira ritkák már az egészéjjel-olvasós élményeim, hogy mindig meglep és feldob, hogy még mindig tud valami ilyen lenni. (Nem mintha cinikus és kiábrándult volnék, csak most már szeretek aludni is.)

A továbbiakban kb. blog-önplágium 2010-ből, mert akkoriban még írtam néha tényleg a könyvekről is, nemcsak random-asszociáltam róluk.

A történetbe persze nem megyek bele, a lényeg annyi, hogy Johnny Smith, a fiatal tanár egy karambol következtében kómába esik, majd csaknem öt évvel később ébred fel. A világ közben megváltozott körülötte, a szerelme férjhez ment, ő pedig gazdagabb lett egy különleges képességgel: embereket vagy tárgyakat megérintve időnként rejtélyes felvillanásokat él át az adott személy vagy tárgy múltjával vagy éppen jövőjével kapcsolatban. Az emberek ettől kezdve vérmérséklettől függően vagy csalót vagy megváltót látnak benne, s bár Johnny szíve szerint kiegyezne azzal, hogy csalónak hiszik, végül kénytelen-kelletlen magára vállalja a megváltó szerepét. Ennyi a sztori váza, s ebből a viszonylag egyszerű történetből Kingnek sikerült remekművet alkotnia.

Először is szuper, ahogy King a bibliai utalásokkal játszik s ahogy a megváltótörténetet felépíti. Bár Johnnynak soha életében nem voltak az emberiség megmentésére irányuló tervei, a lelke mélyén mintha mégis tisztában lenne vele, hogy a sorsa már eldőlt, és nem az ő döntései vagy vágyai alapján: pl. rögtön a regény elején, az autóbaleset estéjén, amikor kihívja a végzetes taxit, azzal a szóval teszi le a telefont, hogy „elvégeztetett.” A későbbiekben aztán szó van még arról, hogy Johnny kiissza a keserű poharat, illetve hogy a kómából ébredezve úgy emlékszik homályosan, hogy az előző életében mintha tanár vagy prédikátor lett volna, továbbá az sem elhanyagolható részlet, hogy Johnny az anyja, Vera egyszülött fia, ez az anya pedig véletlenül éppen vallási mániában szenved.

Johnny és Vera közt egyébként igencsak figyelemreméltó ellentét feszül: Vera mániákusan hisz az istenében s vehemensen tagadja a szabad akarat létezését: szerinte ha isten úgy látja jónak, hogy magas vérnyomással sújtsa őt, akkor neki nem szabad ez ellen semmit tennie, s ily módon végletesen passzív állapotba süllyed, mert szerinte az istenben való hite felmenti őt mindenféle cselekvés alól. Bár ő maga passzívvá válik, azt nagyon is határozottan állítja, hogy Johnny képessége égi adomány, amelyet nem szabad veszni hagynia, s ki is kényszeríti az ígéretet Johnnyból, hogy élni fog a hatalmával, ha szükség lesz rá.

Ezzel szemben Johnny legszívesebben elfelejtené a képességét s próbálna szembeszállni az isteni akarattal, amely az anyja szerint megnyilvánul ebben a kéretlen ajándékban. Ám amikor végül belátja, hogy kénytelen lesz az emberiség javára fordítani a tudását (még úgy is, hogy tudja: tettét soha senki nem fogja helyesen értelmezni), döntését a szellemi képességei teljes birtokában, s nem holmi vallásos ködben lebegve hozza meg. Nincs más választása, persze, és inkább lenne ő egyszerű Johnny Smith, mint a hálátlan emberiség megmentője, de ha már megváltónak kell lennie, akkor a megváltás pillanatát legalább igyekszik megtervezni, s nem vakon rohanni a pusztulásba.

Érdekes egyébként King megváltóképe. Johnny Smith, mint a neve is mutatja, a legátlagosabb átlagember (még csak középső neve sincs, ami kiemelné a tömegből), az everyman, nem pedig holmi isten fia. Bárki más is lehetne a helyében, s az csak iszonyú véletlen, hogy éppen neki jutott ez a szerep. Érthető hát, hogy miért is tiltakozik annyira a sorsa ellen: valószínűleg a legősibb emberi kérdések egyike a „miért éppen én?”, s Johnny is folyamatosan ezzel a kérdéssel viaskodik, ám a válasz mindössze annyi: „mert csak”. És végül is miért is ne pont ő lenne a kiszemelt? spoiler Így megy ez.

Ami egyébként a könyv befogadhatóságát illeti, említettem már, hogy a Holtsáv remekül olvastatja magát, de nem azért, mert túl egyszerű, vagy ilyesmi. Sőt, szerintem néhol kifejezetten költőien ír King, ráadásként pedig ezt a regényét is telerakta egy csomó ironikus és komoly irodalmi utalással. Egy alkalommal például, amikor Johnny megjósol egy tűzesetet, valaki azzal vádolja meg, hogy ő okozta a tüzet, mint az a lány „abban a Carrie című könyvben”. Máskor pedig, amikor Johnny épp egy sorozatgyilkos nyomait keresi a hóban, zárójelben, csak mintegy mellékesen halljuk a gondolatát: („Hó. Néma hó, titkos hó -”), és igazából ez egy teljesen jelentéktelen sor és enélkül is tökéletesen értelmezhető marad a regény, de ha feltűnik, hogy ez a sor egy Conrad Aiken novella címe*, amely arról szól, hogy egy fiú szép csendesen magába fordul és végül teljesen kirekeszti magát a világból, akkor az hozzátesz némi plusz jelentést a Holtsáv adott részéhez is. És valószínűleg van még rengeteg hasonló a regényben, amiket nem vettem észre, mindenesetre nekem mindig sokat hozzátesz egy olvasmányélményhez, ha egy regényben vannak irodalmi utalások, amiket lehet fejtegetni.

Nem tudom, mit mondhatnék még. Jó könyv. Akár katartikusnak is nevezhető, és bőven megér egy nap kialvatlanságot.

* amiről írtam itt egyszer: https://e-konyv.blog.hu/2013/08/14/conrad_aiken_silent_…

7 hozzászólás
>!
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P
Stephen King: A holtsáv

Határozottan jó könyv volt, pedig nem a műfajom és amiket a szerző könyveiből készült filmeken láttam, nekem túlságosan hátborzongatóak voltak. Nem szerettem ezeket.
Mivel kihíváshoz kellett, próbáltam olyan könyvet keresni az írótól, ami nem annyira rugaszkodik el a valóságtól és nem csalódtam.
Ez egy nagyon jó paranormális krimi volt, szimpatikus karakterekkel, izgalmas nyomozásokkal, úgyhogy remekül szórakoztam olvasás közben, függetlenül attól, hogy azért nem lett kedvenc.

>!
chhaya
Stephen King: A holtsáv

Ez volt a második könyv, amihez anno King bácsitól szerencsém volt, majdnem 10 évvel később rám jött az újraolvashatnék… Elsőre is tetszett, most még inkább. Kicsit érettebb fejjel jobban értékelem azokat a kérdéseket és gondolatokat, melyeket a történet során feszeget. Ha beszállhatnál egy időgépbe és visszamehetnél 1932-be, megölnéd-e Hitlert? Olyan egyszerűnek tűnik a válasz, nem? Mégis mennyi problémát vet fel…
Megkedveltem Johhnyt, toplistás helyen áll a kedvenc King-karaktereim között.

>!
Blissenobiarella
Stephen King: A holtsáv

Félig-meddig újraolvasás volt most ez, mert egyszer kamaszkoromban már a kezem ügyében volt ez a könyv. Akkor untatott valamiért, nem szippantott be, ezért a felénél elbúcsúztam tőle.
No de most! Egy évtizeddel érettebben azt hiszem, újabb kedvencet avattam a King-könyvek terén.
Ez a könyv nem horror, maximum thrillernek nevezném, de sokkal inkább egy lélektanilag igazán mély drámának.
Johnny Smith és a többi pozitív karakter annyira szerethetőek, hogy az ember tényleg megkedveli őket, drukkol nekik, és bízik a happy endben. Stillson pont annyira hátborzongató, hogy reális karakter maradjon.
A befejezésben is igazából a realitása tetszett. Emiatt elmarad az igazi extázis, amit a végkifejlettől várna az ember, de épp a hihetőség az, ami ennek a regénynek az erőssége. Hogy magunk se tudjuk eldönteni, ez tényleg megtörténhetne-e.
A regény második felében viszonylag sokat olvashatunk a ’70-es évek politikai fordulatairól. Oda és vissza szívből ajánlom a 11/22/63-at és A holtsávot elolvasásra. Igazi gyöngyszem mind a kettő.
De A holtsáv most tényleg kedvenc lett. Ne hagyjátok ki.

>!
Ananiila
Stephen King: A holtsáv

Igazából nem akartam még olvasni, mivel három másik könyvet már elkezdtem, csak az első pár oldalból akartam valamilyen benyomást kapni.
Aha, persze.
Onnantól kezdve, hogy belekezdtem, felejtve volt a többi könyv, ezt szinte le sem tudtam tenni.
Az ilyen típusú Kinget szeretem úgy látszik.
Emberi történet, lélektan egy pici misztikus vonallal. Végig húzós volt és izgalmas. Féltem a politikai vonaltól, de nem ülepedett rá a sztorira.
Nem volt igazán félelmetes, de olyan atmoszférája volt a történetnek, hogy kellett a lelkemnek egy kis megnyugtatás utána.
Én huskys videókat szoktam nézegetni. Meg nyuszisat.
King után kötelező.

>!
szangi P
Stephen King: A holtsáv

Még 30 fokban is ráz kissé a hideg tőle, és kedvem támadt kiszaladni a világból, vagy youtube-on macskás videókat nézni egész nap. Normális értékelést írni erről lehetetlen.


Népszerű idézetek

>!
VERDI

Vannak dolgok, amelyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, amelyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni.

155. oldal (Európa, 1996)

2 hozzászólás
>!
Almost_Zed

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

>!
VERDI

Mind azt tesszük, amit tehetünk, be kell érni vele… és ha nem érjük be, akkor is azt kell tenni. Semmi soha nem vész el. Semmi, amit meg ne lehetne találni.

>!
Szédültnapraforgó

– Én azt tapasztaltam Johnny, hogy a földön élő emberek kilencvenöt százaléka egyszerűen tehetetlen. Egy százaléka szent, egy százaléka hülye. A többi három százalékot azok teszik ki, akik megteszik, amiről úgy vélik, hogy megtehetik. Én ebbe a három százalékba tartozom, és maga is.

302. oldal

>!
Carun P

Fura ügy ez a karácsonyfadíszekkel. Kevés dolog marad érintetlen az évek során. Kevés az olyan szál, kevés az olyan tárgy, amely könnyűszerrel szolgálhatná mind a gyermekkort, mind a felnőttkort. A gyerekruhákat továbbadják, vagy becsomagolják az Üdvhadsereg számára, a Donald kacsás karórának elpattan a hajszálrugója; piros cowboycsizmák elkopnak. A levéltárcát, amit az ember az első táborozás kézimunka-foglalkozásán készített, Lord Buxton-tárca váltja fel, s a piros játék vonatot felnőttesebb játékok – autók, teniszütők vagy esetleg ezek az új tévés játékok. Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

Kapcsolódó szócikkek: karácsonyfadísz
>!
Papusz P

– Ez az – bólintott Johnny. – Mindent, amit nem értünk, ami nem illik bele a gondolatrendszerünkbe, egyszerűen berakjuk a T betűs dossziéba „tudatalatti” gyanánt, ugye? A huszadik századi isten.

Huszonharmadik fejezet

>!
Szédültnapraforgó

Hirtelen ébredt rá, hogy itt ül egy lakásban egyedül késő éjszaka, almát eszik és egy filmet néz a tévén, ami csöppet se érdekli, s mindezt azért teszi, mert ez könnyebb, mint gondolkodni, gondolkodni csakugyan olyan unalmas, ha az embernek nincs más gondolata, csak önmaga és elvesztett szerelme.

25. oldal

>!
Carun P

Johnnynak W. W. Jacobs története jutott eszébe, a „Csodaszamár”. A szamártól három dolgot lehetett kérni, de sötét árat kellett fizetni a kívánságok teljesítéséért. Az öreg házaspár száz fontot kívánt, erre a fiuk belehalt egy üzemi balesetbe – a gyár pedig pontosan száz fontot fizetett kártérítésül. Ekkor az öregasszony azt kívánta, térjen vissza a fia, s az vissza is tért – ám még mielőtt kinyithatta volna az ajtót és megláthatta volna, micsoda iszonyatot hívott vissza a sírból, az öregember arra használta fel az utolsó megmaradt kívánságot, hogy visszaküldje. Ahogy Weizak mondta: vannak dolgok, amelyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni.

>!
Rhyen

Még mindig nem hiszek igazán Istenben, nem hiszek egy valós lényben, akinek tervei vannak velünk és kis feladatokat bíz ránk, mint a Cserkészet, hogy érdemjelvényeket nyerjünk az Élet Nagy Kirándulásán.

505. oldal

>!
Cheril

– Menj a csudába – szólt vidáman Sarah –, senki se él örökké.
– De mindenki szeretne, nem tűnt föl neked?

38. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Dean R. Koontz: Az éjszaka titka
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Thomas Harris: A vörös sárkány
Blake Crouch: Wayward Pines
Amanda Stevens: Örök kísértés
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Dean R. Koontz: A visszatérő
Sara Shepard: Hibátlanok