A ​holtsáv 712 csillagozás

Stephen King: A holtsáv Stephen King: A holtsáv Stephen King: A holtsáv

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Johnny Smith 5 évig feküdt kómában, miután csodával határos módon túlélt egy szörnyű autóbalesetet. A szürke kisvárosi tanár egészen más emberként tér vissza: furcsa természetfeletti erő birtokába került és látnoki megérzései támadnak, amint megérint valamit vagy valakit.

Johnnyból hamarosan igazi amerikai szenzáció lesz akarata ellenére, ám mégis használnia kell különleges képességeit. Szadista fojtogató tartja rettegésben a várost, de még ennél is nagyobb veszély bukkan fel egy törtető vidéki politikus személyében, akinek a lelkében a Sátán lakozik és az Egyesült Államok elnöki székére tör. Mindezt csak Johnny tudja és felmerül benne a kérdés: ha látja a jövőt, vajon meg is tudja az változtatni?

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető

>!
Európa, Budapest, 2002
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630770997 · Fordította: Fencsik Flóra
>!
Európa, Budapest, 1996
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630760436 · Fordította: Fencsik Flóra
>!
Magvető, Budapest, 1991
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631418693 · Fordította: Fencsik Flóra

1 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Johnny Smith · Greg Stillson · Sarah Bracknell · George Bannerman seriff · Herbert Smith · J. D. Salinger · Vera Smith

Helyszínek népszerűség szerint

Castle Rock · Maine · Jerusalem’s Lot · Bangor, Maine, USA · Oronó


Kedvencelte 94

Most olvassa 23

Várólistára tette 172

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Stephen King: A holtsáv

„– Én azt tapasztaltam Johnny, hogy a földön élő emberek kilencvenöt százaléka egyszerűen tehetetlen. Egy százaléka szent, egy százaléka hülye. A többi három százalékot azok teszik ki, akik megteszik, amiről úgy vélik, hogy megtehetik. Én ebbe a három százalékba tartozom, és maga is.”

Gondolom, avval nem okozok meglepetést senkinek sem, ha azt írom, hogy King számomra megtestesíti az egyik legjobban szeretett és a legjobban utált író fogalmát.

Az előbbit azért, mert mer lenyúlni a mélybe, és olyan borzalmakat is megírni, melyeket csak az igazán elvetemült alkotóknak valók, és a köré kerített „mese” beleissza magát a bőröm alá, és nem ereszt.
Az utóbbit, pedig azért, mert rákényszerít, hogy körbenézzek hol élek, van e az életemben hasonlóság, vagy a környezetemben. Elém tárja mindazt, amit a legszívesebben elfelejtenék, vagy nem akarnék meglátni. És a valóság horrorát, nem csak a könyvei oldalán, de az életben is felfedi.

Mégis nagyon ragaszkodok hozzá, mert táplálja a horror iránti imádatomat, és mert ráébreszt, hogy semmi nem tiszta és semmi nem koszos. Az élet mindennel együtt élhető és vagy azzá kell tenni.

Tehát, mikor kézbe veszek egy – egy újabb könyvét, felkészülök a következő borzalomra, ugyanakkor nyitott szemlélettel fogok neki az olvasásnak, mert a Mester művei mindig csalafinták, be kell fogadni, meg kell emészteni, hisz sokáig maradandó hatással lesznek.

Ez könyve, egy tanárról szól, aki egy baleset hatására különös látnoki képességekre tesz szert.
Ugye, ez már egy csavar, de még ettől nem fogok izgalomba jönni.
De ez a karakter nem elég, hogy túl él, és megél, de megmentővé válik.
Hogy miképpen, ha érdekel olvasd el a könyvet, ha nem akkor meg úgy is lényegtelen.

A politikai része rendkívüli hatással volt rám, a meglátásai, a hite és a végső döntése.

Különleges, mert emberségről tanúskodik és arról, hogy amink van, azt használhatjuk a társadalom jobbá tételére, vagy legalább is egy részük tisztítására, felemelésére.

Hiszem, hogy attól is különleges Johnny Smith karaktere, hogy nem az önösségét vette előre, és harácsolta fel a „vagyonát”. Hanem másokon próbált segíteni.
Számomra ez egy hatalmas érték.

Az egész történet természetesen, egy nagy társadalom kritika, mint azt már Mesterünktől megszokhattuk. Mégis a tálalási formája itt is egyedi és egyéni.

Úgy gondolom, egyszer megfogom nézni a könyvből készült filmet is, de egy ideig szeretném ha ennek a hatása kísérné utamat és döntéseimet.
Mert engem meghatároz, formáz és okít.

Ki miért olvassa oly mindegy, legalább annyira tanító, mint szórakoztató.

Nincs mit tenni King számomra egy zseni és alig várom, hogy újabb kötetét olvashassam!

Kedvenc!♥

5 hozzászólás
Rituga P>!
Stephen King: A holtsáv

Olyan nehezen hangolódtam rá erre a könyvre… Tudhatnám már, hogy King hosszas bevezetőket ír, nagy kerülőket kanyarít, mire rátalál az emberre a történet lényege. És mint a legtöbb könyvében, itt is a jó, a rossz, a kettő köztti határvonal, önös érdek vagy az önfeláldozás az üdvözítő, mi tesz valakit jóvá vagy gonosszá, a jó csak jó-e vagy van benne rossz is kérdéseket boncolgatja a maga sajátos módján tálalva. És az ember már nem is vár igazán boldog befejezést ahhoz, hogy a történet egy katarzis után lecsengjen. Nem csalódtam ebben a történetben sem.

5 hozzászólás
Ibanez P>!
Stephen King: A holtsáv

„Mind azt tesszük, amit tehetünk, be kell érni vele… és ha nem érjük be, akkor is azt kell tenni. Semmi soha nem vész el. Semmi, amit meg ne lehetne találni.”

Nagyon jó kis thriller, izgalmas volt, bár a végén a politikai rész annyira nem kötött le, jobban örültem volna, ha a végső nagy csatában az „ellenfél” nem politikus lett volna. A legizgalmasabb kétségkívül a gyilkosságokban való segédkezése volt (meglehetősen gyorsan rövidre zárta ugye), no meg az apró történetek, hohó és a Cathy! (főleg, mikor azt hányják a főhős szemére, hogy ő Carrie :-D). A cselekmény végig gördülékeny, átélhetjük azt is, milyen megpróbáltatást jelent, ha ennyire kitudódik egy ilyen adottság és szerintem Johnny voltaképpen jól döntött az elején, hogy próbált elhatárolódni mindentől (bár a kötött sálas nőt sajnáltam, hogy nem tudta meg az igazat)… Összességében én most nagyon örültem, hogy nem egy horrort, hanem egy igazi, érdekfeszítő thrillert olvastam a mestertől.

Cukormalac>!
Stephen King: A holtsáv

Hmm, nem is tudom… Talán egy kicsit hiba volt szinte rögtön a Tortúra befejezését követően nekiállni ennek a King-klasszikusnak is, de hát nagyon csípem a történeteit és különösen ezek a régiek állnak közelebb hozzám – alapvetően megvolt hát a szimpátia és a bizalom is, végül az első Castle Rock-regénye mégsem úgy sült el számomra, ahogy vártam. Johnny Smith egy végtelenül szerethető figura, remek alany a főszereplő pozíciójára, de maga az egész könyv – legalábbis számomra – iszonyúan túlírt. Nem is tudom, mikor volt az első olyan pont, amikor azt mondtam, hogy na igen, most aztán megindult, ugyanis egy idő után megint leült és csak az utolsó nagyjából 150-200 oldalra tért vissza az a fajta hangulat- és atmoszférateremtés, amire vártam és amit annyira bírok az írásaiban. Pedig az érthetőségével, történetvezetésével nem volt különösebb problémám, mind a paranormális, mind pedig a politikai szál egyaránt jól volt adagolva, viszont a helyenként túlszaladt ceruza/töltőtoll/minden betűt tartalmazó írógép miatt nagyon hullámzó volt nekem ez az egész. Szerintem egyébként a túlságosan hosszúúú felvezetés az, ami végül ennyire rossz irányba vitte nálam, ugyanis a fordítás teljesen helytálló, illik és méltó is a Mester általam eddig olvasott munkáihoz, de ezúttal a pergő filmszerűség helyett sokszor feleslegesen nyújtogatott rétestésztát kaptam, éppen ezért is fordulhatott elő, hogy ritkábban és kevésbé szívesen vettem kezembe a kötetet. Az a fajta húsvéti tojás mondjuk, amiben megemlíti a Carrie-t, az elég jópofa volt, ahogy kiemelhetném még az amerikai politikai színtér bizonyos szeletének alapos, körültekintő, nem utolsó sorban pedig érdekes bemutatását. Viszont még emiatt sem emeltem meg egy féllel a végeredményt – hiába terveztem –, s könnyen meglehet, a későbbiekben még bánni fogom, nekem ez itt és most ennyire volt elég. Akármi is lesz a következő tőle, azzal remélhetőleg kompenzálhatjuk majd ezt a kis csorbát.

>!
Magvető, Budapest, 1991
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631418693 · Fordította: Fencsik Flóra
tonks>!
Stephen King: A holtsáv

Ősrégi könyvtári könyvként landolt nálam ez a regény és hullámzó volt az olvasási kedvem, de végül eléggé lepacsiztam Stephen Kinggel megint.
Tavaly a 11/22/63 által ismerkedtem meg az íróval, most pedig ezt kezdtem el – azt hiszem ez így is volt elrendelve. Tetszettek a 2 könyv közti hasonlóságok és párhuzamok, a filozofálgatás, ami most is hátborzongatóan aktuális lehet spoiler. A történet több szálon futásához néha nem volt türelmem, alig vártam, hogy összetalálkozzanak és minden értelmet nyerjen. Legjobban a klasszikus krimiszál tetszett, Johnny-t viszont végig veszettül sajnáltam. Nemrég fejeztem be a könyvet, de egyre csak a történet és a fordulatok járnak a fejemben és folyton arra jutok, hogy mennyire bitang zseniális az egész.
És a végén jöhet a kérdés: melyik legyen a következő? még mindig nem bírom a horrort

3 hozzászólás
Hellena_Drosanne P>!
Stephen King: A holtsáv

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2022/02/stephen-ki…

Az első néhány fejezetnél éreztem már, hogy hiba volt ezt a könyvet eddig halogatni. Ez nagyrészt a témaválasztásnak köszönhető. Egy ember, bármennyi időt is töltött kómában, alapvetően érdekes az átlagember számára, akkor is, ha visszatérve semmilyen változást vagy különleges képességet nem mutat. King ezt megtoldja azzal, hogy felruházza Johnny Smith-t egyfajta látói készséggel.

A történet fő szála e látói képesség meglétének megélését mutatja be; a hirtelen támadt hírnevet és az ezzel járó kellemetlenségeket, illetve a kételyt arról, hogy biztosan áldás-e ez, és nem inkább átok olyan tudás birtokában lenni, ami másokat taszít és megrémít.
Amíg Johnny a nem mindennapi tudásával és a riporterekkel viaskodik, elindul egy szál egy titokzatos fojtogatóról, akit éveken keresztül nem tudnak elkapni, és egy másik egy politikusról, Greg Stillsonról, akit egyesek futóbolondnak tartanak, a többség viszont nagyon is kedveli.

Kingre jellemző módon lassan bontakozik ki a cselekmény, nem tudjuk, hová tartanak a szálak, hol és miképpen fognak összeérni, milyen végkifejletet várhatunk. Aztán egyszer csak elkezdi őket összefonni, majd a végén olyan tempóra gyorsít, hogy az ember csak kapkodja a fejét és nem is érti, mi miért történik pontosan. Végül az utolsó fejezetben jön a csattanó és a magyarázat a nagy ugrásra és az addig történtekre. Jellemző, hogy a leglényegesebb, legfontosabb mozzanatnál megkavarja az időrendet, először spoilerez, majd magyaráz.

A nagyobb időbeli ugrások miatt kissé elnagyoltnak éreztem a cselekményt. Johnny felépülését például nem vezette végig; az egyik fejezetben még a kórházban volt, a következőben már épp csak bicegett egy kicsit. Engem érdekelt volna a folyamat is. Ugyanígy Greg Stillson szálán is nehezen találtam a kapcsolódási pontokat; az előbb még villámhárítókkal házalt, aztán meg közkedvelt politikus volt. A legzavaróbb pedig a fojtogató gyilkos szála volt, azt tulajdonképpen nem is igazán értettem, hogy miért így kellett beletenni. Vagy jobban kidolgozhatta volna, vagy még ennyire se, számomra ez épp a rossz arány volt. Ezen kívül egy kissé túl hamar is varrta el. Nem úgy Greg Stillsonét; ennél viszont egyenesen az volt az érzésem, hogy az utolsó pillanatban juthatott eszébe, hogy ezzel nem csinált semmit, és valahogy össze kellene kötnie Johnnyéval. Ez nem sikerült a legjobban, és tulajdonképpen le sem zárta rendesen; számomra nem derült ki pontosan, hogy mi is történt.

Ezektől a zavaró tényezőktől eltekintve szerettem a könyvet, Johnny egy imádnivaló figura volt, jó humorral. Nagyon sajnáltam az elveszett éveiért, és azért a bánásmódért, amit a külvilágtól kapott. Remekül példázza azt, hogy az emberek mennyire ellentmondásosan reagálnak arra, ha valakiről azt állítják, látnoki képességei vannak, illetve alapvetően a szokatlan dolgokra is.
Sarah helyében sem lennék/lettem volna szívesen; az ő története tulajdonképpen arról szól, hogy az adott helyzetben nem volt jó választás, de igyekezett a helyzetéből azt kihozni, amelyik a jobbnak, értelmesebbnek ígérkezett. Sajnos remekül tudtam vele azonosulni.
Greg nekem az első felbukkanásától kezdve ellenszenves volt; nála azt hiányoltam, hogy mi tette őt azzá, ami. Szívesen megismertem volna az előéletét, a miérteket.
Nála talán még jobban idegesített Johnny édesanyja a vallásos megszállottságával.

A vége nagyon nem esett jól, és ugyan nem használtam el a százas zsepit, eléggé elszorult torokkal és sűrűn pislogva olvastam az utolsó néhány lapot. A csattanóra rájöttem, még mielőtt King elárulta volna, és bármennyire is fájdalmas, azt hiszem, mégis ez volt a legjobb befejezés, amit Johnny Smith története kaphatott.

A „hülye” címekkel pedig ezután óvatosabban fogok bánni. Kincseket lehet találni egy-egy ilyen mögött.

1 hozzászólás
HarperLee>!
Stephen King: A holtsáv

Kb. 15 éve olvastam el életem első King könyvét, A ragyogás-t. És ekkor döntöttem el, hogy sajna ez nem az én világom, a horror, mint műfaj nekem könyvben nem befogadható, éppen azért mert túlságosan is átélem, kiver a frász tőle. Persze King már ekkor is jól írt, de nem az én íróm volt. Aztán valahogy ez a könyv újra és újra az utamba került, jó értékeléseket olvastam róla olyan emberektől, akiknek adok a véleményére és ráadásul még itthon is megvolt egy olyan példány formájában, ami már attól is elkezd lapjaira hullani, hogy ránéz az ember. Fantasztikusan pozitívan csalódtam ebben a könyvben, minden működött. Ha a fülszöveget nem olvastam volna el, és az nem lőtte volna le gyakorlatilag a teljes cselekményt, akkor azt mondhatnám, hogy egy olyan könyv, ahol kb. a 80%-ig azt éreztem, nem tudom mi fog történni benne. És a hab a tortán, hogy a végét majdnem megkönnyeztem. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szintén nem bírja a nagyon tébolyító horror regényeket, de szeretne Kingtől olvasni.

julcseee P>!
Stephen King: A holtsáv

Ez a könyv is egy igazi King könyv.
Vannak benne sorozatgyilkosok és leendő sorozatgyilkosok, valamint Johnny, aki képes érintés által a másik illetőből kiolvasni / meglátni dolgokat. Johnny élete igazságtalan. Amit kapott az inkább átok, mint áldás.
Próbálok hosszabb értékelest írni de nehezen megy, lehet hogy nem is írok most többet.
Nem megy, kicsit fel kell dolgoznom ezt a könyvet… Aztán jöhet a következő King könyv :)

WindStorm>!
Stephen King: A holtsáv

Elmúlt pár hèt, mire idejutottam, mert… mert annyira elgondolkodtató, annyira bőr alá bújós törtènet, hogy szüksègem volt egy kis Időre.

Johnny Smith. Ez a nèv pillanatok alatt berögződik az elmèdbe. Johnny, Johnny, Johnny.
Az elejèn szurkolsz, hogy csodálatosan múljon el egy közös randevú, aztán hirtelen elnyel a sötètsèg. Bizony, nem csak Johnny-t, hanem tèged is. Sajnálod az èdesanyját ès Saraht a vesztesègèrt, mèg akkor is, ha tudod, hogy úgy is fel fog èbredni. Tele vagy remènnyel, pedig szintèn tudod, hogy ebben a regènyben nincs ragyogó boldogság.
Tömör dráma ès brutalitás.

Stillson egy kegyetlen, hatalomèhes kígyó, ember bőrbe bújva.
King tökèletesen vázolja a kialakult helyzeteket, a politikát ès azt, amit ez az ember művelt. Olyannyira, hogy sajnos ráèbredsz: ez akár pár èvvel ezelőtt, más országban, elnökválasztáson is megtörtènhetett. Libababőrrel járó valósághűsèg.

A könyv befejezèse mèltó a főszereplőhöz. A sok gyötrelem után megèrdemli a pihenèst, a könnyűsèget. Ès Te is èrzed, hogy ennek így kellett lennie! Nem mindig boldog vèg van a Happy End mögött, mègis jó.

Fèl csillagot csak azèrt vettem le, mert az első 50oldal nem hozott lázba, ezèrt eltettem pihenni, utána viszont csak úgy faltam a lapokat. :)

>!
Magvető, Budapest, 1986
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631408469 · Fordította: Fencsik Flóra
Dénes_Gabriella >!
Stephen King: A holtsáv

Első Stephen King-olvasmányom :D
Nemrég tartottam egy King-film-maratont, és hát óhatatlanul jönnek a könyvek is szépen sorban. Előbb láttam a filmet tehát, mint ahogy olvastam a könyvet. De hála az agyamnak, ritka az a film, amit első látásra megjegyzek, így a cselekményből csak hellyel-közzel emlékeztem dolgokra.
A könyv három nagy egységre oszlik számomra: az első rész a balesetig tart, a kórházi szakasz átmenet a második egységbe, amely a Castle Rock-i nyomozás lezárásáig tart, van egy hosszabb közjáték Sarah-val meg a házitanítóskodással, és onnan a politikai vonal zárja a cselekményt. Az utolsó részt szerintem már csak azért találta ki King, hogy a sztori ne érjen véget olyan hirtelen és kurtán-furcsán, mint a farkatlan elefántok. Legalábbis nekem már kissé izzadságszaga volt a végjátéknak. Persze jó kérdés, vérbeli Stephen King-hős lenne-e Johnny Smith a végső csavar nélkül?


Népszerű idézetek

VERDI>!

Vannak dolgok, amelyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, amelyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni.

155. oldal (Európa, 1996)

2 hozzászólás
Almost_Zed>!

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

Szédültnapraforgó>!

– Én azt tapasztaltam Johnny, hogy a földön élő emberek kilencvenöt százaléka egyszerűen tehetetlen. Egy százaléka szent, egy százaléka hülye. A többi három százalékot azok teszik ki, akik megteszik, amiről úgy vélik, hogy megtehetik. Én ebbe a három százalékba tartozom, és maga is.

302. oldal

VERDI>!

Mind azt tesszük, amit tehetünk, be kell érni vele… és ha nem érjük be, akkor is azt kell tenni. Semmi soha nem vész el. Semmi, amit meg ne lehetne találni.

Carun P>!

Fura ügy ez a karácsonyfadíszekkel. Kevés dolog marad érintetlen az évek során. Kevés az olyan szál, kevés az olyan tárgy, amely könnyűszerrel szolgálhatná mind a gyermekkort, mind a felnőttkort. A gyerekruhákat továbbadják, vagy becsomagolják az Üdvhadsereg számára, a Donald kacsás karórának elpattan a hajszálrugója; piros cowboycsizmák elkopnak. A levéltárcát, amit az ember az első táborozás kézimunka-foglalkozásán készített, Lord Buxton-tárca váltja fel, s a piros játék vonatot felnőttesebb játékok – autók, teniszütők vagy esetleg ezek az új tévés játékok. Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

Kapcsolódó szócikkek: karácsonyfadísz
Papusz>!

– Ez az – bólintott Johnny. – Mindent, amit nem értünk, ami nem illik bele a gondolatrendszerünkbe, egyszerűen berakjuk a T betűs dossziéba „tudatalatti” gyanánt, ugye? A huszadik századi isten.

Huszonharmadik fejezet

Carun P>!

Johnnynak W. W. Jacobs története jutott eszébe, a „Csodaszamár”. A szamártól három dolgot lehetett kérni, de sötét árat kellett fizetni a kívánságok teljesítéséért. Az öreg házaspár száz fontot kívánt, erre a fiuk belehalt egy üzemi balesetbe – a gyár pedig pontosan száz fontot fizetett kártérítésül. Ekkor az öregasszony azt kívánta, térjen vissza a fia, s az vissza is tért – ám még mielőtt kinyithatta volna az ajtót és megláthatta volna, micsoda iszonyatot hívott vissza a sírból, az öregember arra használta fel az utolsó megmaradt kívánságot, hogy visszaküldje. Ahogy Weizak mondta: vannak dolgok, amelyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni.

Aquarius P>!

Cudar világ. Néha egyszerűen csak azt teszi az ember, amit tehet, és igyekszik kibírni.

177. oldal

Aquarius P>!

Talán mégis vannak dolgok, amiket ki kell mondani, vagy meg kell látni, vagy meg kell találni.

188. oldal

chhaya>!

Ha beszállhatnál egy időgépbe és visszamehetnél 1932-be, megölnéd-e Hitlert?

427. oldal (Magvető, 1986)


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert McCammon: Egy fiú élete
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Dennis Lehane: Viharsziget
Dan Wells: Csak a holttesteden át
Jozef Karika: A hasadék
Blake Crouch: Wayward Pines
Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho