7. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján
22. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján
32. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

A ​halálsoron (A halálsoron 1-6.) 931 csillagozás

Stephen King: A halálsoron Stephen King: A halálsoron

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Cold Mountain fegyház E blokkjában, a siralomházban, néhány rab várja, hogy elérkezzen az idő, amikor végig kell mennie a halálsoron, melynek a végén ott magasodik a villamosszék, az Öreg Füstös. Mindnyájukat – Eduard Delacroix-t, a keszeg kis franciát. „Vad” Billy Whartont, az eszelős fiatalembert, és John Coffeyt, a hatalmas termetű, folyvást könnyező négert – főbenjáró bűnért, többszörös gyilkosságért ítélték halálra. Paul Edgecombe, a blokk lelkiismeretes főfoglára azonban bizonyos meglepő, mondhatni, csodás események hatására úgy érzi, néhány dolognak utána kell járnia. Lehet, hogy a három halálraítélt közül az egyik ártatlan? S ha igen, vajon módjában és hatalmában áll-e tennie is valamit ez ügyben, Hisz Paul tudja, milyen óriási kockázatot vállal megbízható munkatársaival együtt, nemcsak az állásukat veszíthetik el, de ők maguk is börtönbe kerülhetnek. Amikor megtudja az igazságot, nincs sok választása… Stephen King letehetetlenül izgalmas, feszes regényét – melyből nagy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Európa, Budapest, 2021
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634051695 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2020
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634051695 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2019
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634051695 · Fordította: Bihari György

5 további kiadás


Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

John Coffey · Paul Edgecombe · Brutus Howell (Brutál) · Mr. Jingles · "Kölyök Billy" Wharton · Curtis Anderson · Dean Stanton · Eduárd Delacroix · Hal Moores · Harry Terwilliger · Melinda Moores · Percy Wetmore

Helyszínek népszerűség szerint

Cold Mountain · E blokk


Kedvencelte 321

Most olvassa 59

Várólistára tette 394

Kívánságlistára tette 389

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

Finn_Hudson>!
Stephen King: A halálsoron

Nagyon nehéz szavakat találnom. Nem az első King-könyvem volt, már jópár utánam van, de nem hittem volna, hogy a kezembe akad egy olyan kötet, amely az érzelmek széles skáláját kiváltja belőlem. Szomorúság és düh váltakozott bennem, ahogy szembesültem a mérhetetlen emberi gonoszsággal, ugyanakkor a jósággal, de fájdalmas reménytelenséggel is. Az ijesztegetés helyett a horror királya ezúttal egy tükröt tart elénk, amelyen keresztül bemutatja a világban dúló sok szörnyűséget, és hogy amelyeknek sokszor mi magunk vagyunk az okozói a túlzott előítéleteink miatt.
Mindezt egy izgalmas történetben teszi meg egy börtönben, halálra ítélt rabok és börtönőreik hétköznapjait bemutatva. Azt el kell ismernem, hogy az első fejezetekben egy kicsit tartottam tőle, hogy talán ez mégsem az én könyvem lesz, mert még számomra is egy picit lassan indult be. A kezdeti félelmem azonban az első száz oldal után teljesen elmúlt, a könyv második felét pedig már extra gyorsasággal fejeztem be.
Zseniális. Eddig minden King könyvet ezzel az gondolattal zártam, de az itteni jellemábrázolások, és történetvezetés minden eddigi olvasmányomon túltett. Kedvencet avattam.

16 hozzászólás
Black_widow P>!
Stephen King: A halálsoron

(…) néha egyáltalán nincs különbség az üdvözülés és a kárhozat között.

Régen ugyan, de láttam a könyv alapján készült filmet, így nem teljesen tudatlanul kezdtem bele az olvasásba. Egy dolog megnézni a pár ember által megálmodott és összerakott alkotást, és egy teljesen más olvasni a saját képzelőerődre bízva King szavait.
Az egész történetet körüllengi egy nyomasztó, feszült, olykor már-már letargikus és depressziós légkör. off King nagyon komoly területeket érint a könyvében, amik már önmagukban is meghökkentőek és elgondolkodtatóak. Maga a halál egy olyan témakör, amelyet az emberek többsége tudomásul vesz ugyan, de nem szívesen beszél, nem szívesen foglalkozik. Az élet körforgásának záróciklusa, és a létezés elengedhetetlen kelléke.
A Halálsor … úgy is mondhatnám út a Pokolba! Azok ugyanis, akik ide kerülnek nem reménykedhetnek a megváltásban. Igaz a mondás, hogy a halál nyomot hagy az ember lelkén. Ez alól az őrök sem voltak kivételek. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint a tény, hogy ők is összeroppantak a munkájuk és az ezzel járó felelősség súlya alatt. Elég szürreális volt látni, ahogy az egyik percben keményen odaszóltak a raboknak, hogy fenntartsák a rendet, a következőben pedig fűt-fát ígérve úgy beszéltek hozzájuk, mint a csecsemőkhöz. Adja magát a kérdés, hogy vajon tényleg próbálták őket megnyugtatni és rávenni, hogy méltóságteljesen távozzanak ebből a világból, vagy a saját megszólaló lelkiismeretüket csitítgatták csupán, hiszen végső soron ők voltak azok, akik szó-szoros értelemben végrehajtották az ítéleteket.
A halálraítéltek számára vajon megfelelő volt a kiszabott büntetés? A tudat, hogy a perceik dátumra pontosan meg vannak számlálva és semmit sem tehetnek ellene, a Halál így is, úgy is eljön értük?! Türelemjáték az idegekkel… nincs is ennél rosszabb. Általában, ha valamit szeretnénk az idő csigalassúsággal telik és úgy érezzük soha nem jön el, míg amit szeretnénk elkerülni, egy szempillantás alatt bekövetkezik. Úgy gondolom számukra ez nagyobb büntetés volt, mint maga a villamosszék.
A másik dolog, ami eléggé padlóra küldött olvasás közben, az afroamerikaiakhoz való hozzáállás. Olvasni is szörnyűséges arról, hogy ezek mind megtörténtek, emberek élték le teljes életüket rabszolgákként és, hogy a társadalom ezt évek hosszú során nem hogy hagyta, de ki is használta. Vajon mennyit ér az emberi élet? Ha fehér bőrűnek születsz, megfizethetetlen és a legbecsesebb kincs, ha sötét bőrűnek, akkor viszont egy fabatkát sem. Már születésedkor rád akasztják a „bűnös” jelzőt, ember számba nem vesznek, és úgy bánnak veled, mint a kivert kutyával… Szomorú, hogy a társadalom képes volt akkoriban és sajnos esetenként még ma is csupán egy egyszerű színt olyan hatalommal felruházni, ami felülemelkedik minden emberi értéken.
Talán életem eddigi legnehezebb olvasmánya volt. Olyat adott nekem King ezzel a könyvvel, ami életem végéig elkísér majd.

13 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Stephen King: A halálsoron

Nehéz erről a könyvről bármit is írni…Zseniális, felkavaró, elgondolkodtató és még ezer más jelzőt tudnék felsorolni ami King zsenialitását jellemezné, de félek hogy nem találnám a megfelelő szavakat…mert kevésnek tűnik, bármennyire is felmagasztalnám ezt a kötetet.
Olvassátok el, és megértitek… csak ennyi. Olvassátok el.

Réka0128 P>!
Stephen King: A halálsoron

„Az idő megteszi a magáét, akár akarod, akár nem. Mindent magával visz, és a végén nem marad más, csak a sötétség. Néha találkozunk másokkal ebben a sötétségben, és néha megint elveszítjük őket.”

Évek óta terveztem már Stephen Kingtől olvasni, de folyamatosan csak halogattam, mert nem voltam benne biztos, hogy van olyan könyve, ami tetszene nekem. Végül A halálsoron mellett döntöttem, amit egy percig sem bántam meg. Már egy hete befejeztem a könyvet, de még mindig nehezemre esik szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire tetszett. Legszívesebben megint a kezembe fognám, hogy újból átéljem ezt az érzelmileg felkavaró, de igazán csodálatos és elgondolkodtató történetet, annak ellenére, hogy lelkileg mennyire megviselt. Nem egyszer elsírtam magam olvasás közben, de azért akadtak olyan részek is, amik viszont mosolyt csaltak az arcomra. A regény alapján készült filmet is imádtam, nem gondoltam volna, hogy pár apróságot leszámítva mennyire hűek maradtak az eredeti sztorihoz.
King zseniálisan ír és a karakteralkotása is fantasztikus. Paul, Brutál, John Coffey, Del és Mr. Jingles is igazán közel kerültek a szívemhez. Ők mindannyian nagyon szerethető karakterek voltak, velük szemben viszont ott volt Percy és Billy Wharton, akiket ki nem állhattam. A filmbéli szereplőgárda meglehetősen jól el lett találva, bár Delt egy kicsit másképp képzeltem el.
Ez volt az első könyvem Stephen Kingtől, de biztosan nem az utolsó. :)

4 hozzászólás
gazibla IP>!
Stephen King: A halálsoron

Ez egy nagyon jó könyv, King kitett magáért. :) Annyit sajnálok, hogy előbb láttam a filmet mint ahogy olvastam a könyvet, mert így végig Tom Hanks és Michael Clarke Duncan arcát képzeltem bele a szereplőkbe és tudtam a történet végkimenetelét. De még így is nagyon izgalmas történet volt. Coffey nagyon szerethető karakter és az őrök is kedvenceim lettek. Köszönöm Kingnek ezt az élményt.

8 hozzászólás
Nono_ P>!
Stephen King: A halálsoron

Életem első Stephen King könyve volt és bár nagyon sokan szeretik, nekem elmaradt a katarzis a kötettel kapcsolatban.

Egyrészről King óriási mesélő! Könnyű volt haladni a történettel, amikor az időm engedte. A főszereplőket, főként Pault és Coffey-t könnyű volt megkedvelni. Másrészről viszont nekem leginkább a természetfeletti jelenségekkel volt a problémám. Pedig reménykedtem benne, hogy nem fog zavarni a fantasy vonal, de valahogy nem sikerült úgy élvezni ezeket az eseményeket, mint azokat a találgatásokat, hogy vajon ártatlan e abban az ügyben az a bizonyos rab.

Összeségében örülök, hogy olvastam SK-tól, bár nem fogom gyarapítani a rajongói táborát, azért kinéztem még tőle A remény rabjait.

4 hozzászólás
Rodwin>!
Stephen King: A halálsoron

Nehéz írni erről a könyvről, annyira csodálatos, emberi, felkavaró egyben. Egy érzelmi hullámvasút volt míg a végére értem.
Persze a filmet már számtalanszor láttam, és akkor is hasonló érzések kerülgettek, de ezt a könyv jobban visszaadta.
King ismét remek karaktereket alkotott, ehhez nagyon ért, mellé egy izgalmas történetet is kanyarított, olykor remek humorral, sok alapigazsággal és kis fantasztikummal.
De mondhatni tökéletes koktél lett!
John Coffey-t nem lehetett, nem kedvelni, maga volt a megtestesült szeretet, egy óriás bőrében. Delacroix és Mr. Jingles is sok mosolyt csalt az arcomra, a halálsoron is van barátság, még ha az csak egy kisegér. :)
Persze kellettek a gonosz karakterek is, mint Vad Billy és Percy.
Ugyan gyilkosok, és bűnösök voltak, de szörnyű érzés lehetett várni a papírt, ami az utolsó vacsorád hírnöke. Rengeteg erő kellett nekik is, hogy végigmenjenek a halálsoron és beleüljenek abba az ördögi székbe, ami a végüket jelenti.

Élmény volt olvasni az író bevezetőjét a könyv előtt, a sok remek gondolatot és, hogy ezt sorozatként tervezte. Én örülök, hogy egyben el tudtam olvasni, és köszönöm Kingnek ezt a remek szívbe markoló történetet!

51 hozzászólás
Cukormalac>!
Stephen King: A halálsoron

Egy éve már, hogy rendszeresen olvasok Kinget, elég alaposan be is épült az Öreg jól megszokott olvasási rendszerembe, s talán nem túlzás azt mondani, hogy rendesen fel is forgatta… Kevés olyan könyve került a kezembe eddig, ami miatt húzkodtam volna számat-szemöldökömet (ki-ki választhat magának szimpatikus részt), ezért már azt sem mondhatnám, hogy hú, de meglepett, pedig hát ja. Igen. Ha megkérdezik, melyik az abszolút kedvencem Tőle, rendre a Carrie-t vagy a Bill Hodges-trilógiát mondom az olvasottak közül, most viszont minden eddigit sikerült felülírnia a Cold Mountainben zajló történéseket összefogó A halálsoronnak, ami nem csak számomra a legjobb, de talán a legszebben megírt is.

Szerintem ha csak egy könyvet olvasol el a Mestertől, ez legyen az! Sőt, ha csak egy könyvet szándékozol elolvasni idén, ne is keress tovább, megtaláltad! Hosszúsága ellenére roppant intenzív darab, annyira olvastatja magát, hogy tényleg nehéz kilökődni belőle, mindent alaposan mérlegelve azt sem tudom mondani, hogy túlírt lenne. Itt, kérem minden a helyén van: sehol egy üresjárat, a bemondások és kiszólások ülnek, érdekfeszítő a történet, Bástya pedig konkrétan a végéig játszik az olvasó idegszálaival, míg végül bedobja a bombát és nincs menekvés…

Maradéktalanul tetszett minden egyes rész, pillanatig sem támadt hiányérzetem vagy hogy King esetleg túlzásba esett volna. Újabb évente elolvasandó betonbiztos kedvencet avathattam idei második SK-olvasásom alkalmával, aminek különösen örülök, ha már egyszer minden hónapra bevállaltam tőle valamit. Ha az összes ilyen lesz, még annak tükrében is, hogy nem tudom, miket választok még, akkor nekem bizony egy rossz szavam sem lehet. Maximális mértékű kalapemelés jár részemről, mert ez aztán egy nem semmi vállalkozás volt tökéletesen kivitelezve – ismételten éljen a Király!

>!
Európa, Budapest, 2020
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634051695 · Fordította: Bihari György
3 hozzászólás
blueviolet>!
Stephen King: A halálsoron

Nem is tudom, hol kezdjem…
Először is szeretném megköszönni @Black_widow az ajánlást. Valószínűleg nem emlékszel már rá, mert úgy ezer éve volt, ettől függetlenül hálám üldözni fog, meg ilyenek.

Már az első oldalaknál tudtam, hogy ez egy szép barátság kezdete lesz köztem és a könyv között. A lassabb folyás ellenére is rendkívül olvasmányosnak találtam.
Nagyon érződik a könyvön, hogy annak idején folytatásokban jelent meg, ugyanis a fejezetek elején rendszeresen ismételgeti az előző fejezet végét. Ettől kissé szájbarágóssá válik a történet, és eluralkodik az emberen a haladjunkmár érzés. A másik problémám a paranormális szál volt. Nem tudtam, hogy lesz benne, és nem örültem neki, engem kicsit kizökkentett a történetből.
DE. Ezt mind megbocsátom, ugyanis az egyik legjobb könyv volt, amit idén olvastam. Tudom, többször is mondtam már ezt ebben az évben, de az a helyzet, hogy 2021 könyvek szempontjából nagyon jó év (volt).
Elképesztően hitelesen, színesen, élénken mutat be mindent, hogy elhiszed, te is részese vagy a történetnek, ott vagy benne, és tudod, milyen érzés utoljára végigmenni a halálsoron. Számomra elsősorban emiatt volt hátborzongató a könyv, és nem a téma vagy a cselekmény miatt.
Megrázó élmény volt olvasni, rengeteg kérdés kavarog most bennem, mint például, hogy biztosan „helyes” a halálbüntetés? Vagy olykor előfordulhat, hogy ez sem elég? Létezik olyan halál, amit senki nem érdemel, bármit is követett el? Megnyugszik a lelkiismereted attól, hogy te csak a kötelességedet teljesítetted?
Szívből ajánlom mindenkinek, érdemes elolvasni.

3 hozzászólás
szentesi_katalin>!
Stephen King: A halálsoron

Azt kell mondjam, hogy ez a legszebb írás amit mostanában olvastam. (ha lehet így kifejezni magam)
Pedig az elején megijedtem…az első oldalakon kellett egy kis idő míg összeállt a kép.
Ez egy fantasztikus könyv (nekem) a legjobbtól. Ismét nem csalódtam.
A sztori néhol fájdalmas, borzasztó és gonosz, de van a másik véglet, ahol emberség, remény és szeretet mutatkozik. Magába szippant.
A karakterek nagyon szerethetőek és nagyszerűen kitaláltak. off
A vége eléggé egyértelmű, mégis sokáig reménykedtem egy más (szebb) befejezésben. Szívszorítóak voltak az utolsó oldalak.
A filmet még nem láttam, de sürgősen pótolni fogom.
Szívből ajánlom, nem csak King rajongóknak.

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sli P>!

Az idő megteszi a magáét, akár akarod, akár nem. Mindent magával visz, és a végén nem marad más, csak a sötétség. Néha találkozunk másokkal ebben a sötétségben, és néha megint elveszítjük őket.

484-485. oldal, Hatodik rész - Coffey a halálsoron (Európa, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: idő
Sli P>!

Mindnyájan meghalunk, tudom, hogy nincs kivétel, de néha, ó, Istenem, olyan hosszú a halálsor.

(utolsó mondat)

Kapcsolódó szócikkek: halál · halálsor
Black_widow P>!

Azt hiszem, vannak dolgok, amelyek sohasem változnak.

Kapcsolódó szócikkek: Paul Edgecombe
arnold86>!

Nem volt mit tenni, a világ így forog. Megragadhatod és foroghatsz vele együtt,
vagy megállhatsz tiltakozni, és akkor rögvest lerepít magáról.

Timosz>!

Arra gondoltam, talán mindnyájan cirkuszi egerek vagyunk, futkosunk körbe-körbe abban a homályos tudatban, hogy Isten és mennyei seregei figyelnek minket bakelitházainkban, a pillámüveg ablakokon át.

280. oldal

Black_widow P>!

Föl lehet ismerni a gyilkosokat, […]. Legalábbis akkor, ha az ember olyan sok időt töltött közöttük, mint én.

Kapcsolódó szócikkek: Paul Edgecombe
Zúzmara>!

[…] Isten engedi, hogy így legyen, és mikor mi azt mondjuk: „nem értem”, akkor Isten azt válaszolja: „nem érdekel”.

Black_widow P>!

[…] a jó tett mindig elnyeri a büntetését.

Kapcsolódó szócikkek: Paul Edgecombe
anglee>!

A filmekben olcsó a menekülés. Az ártatlanság is az. Fizetsz egy negyeddollárost, és amit cserébe kapsz, az sem ér többet. A valódi élet többe kerül, és a csattanó rendszerint egészen más.

104. oldal

1 hozzászólás
Black_widow P>!

– Mi a neved? – kérdezte Melinda.
– John Coffey, asszonyság.
– Coffey, mint az ital?
– Igen, asszonyság, csak másképpen írják.

Kapcsolódó szócikkek: John Coffey · Melinda Moores

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Joe Hill: NOS4A2
John Cure: Hontalan lelkek
Chuck Wendig: Vészmadarak
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Joe Hill: Szarvak