A ​coloradói kölyök 74% 456 csillagozás

Sok könyvét olvastam, és bár nem vagyok Stephen King feltétlen rajongója*, de el kell ismernem, hogy letett már az asztalra ezt azt. Például ezt a könyvet.
Ez a, többi könyvéhez képes rövid, regény szerintem mindenképp az egyik legjobb műve. Stephen King kisebbségben lévő misztikum nélküli, csupán hétköznapi elemekkel dolgozó művei közé tartozik (a Dolores a másik ilyen ismert) és talán éppen ezért a leginkább érdekes.
A regény fő mondanivalója az emberi megismerés határai, korlátai. Egy faék egyszerűségű történetet (amely mint megtudjuk nem is történet) mutat be, és ennek kapcsán világít rá az emberi racionalizmus illuzórikusságára, és ez meglehetősen filozófikussa teszi a könyvet. Mindezt teszi a szokásos remek stíusában, pompásan megrajzolt figurákkal és helyszínnel és hangulattal, amely olyan olvasmányossá teszi a könyveit.

*Sokszor kiábrándítóan közhelyes tud lenni, és jópár műve nem egyéb mint egy hatalmas kliségyűjtemény. – kétségtelenül ügyesen rakja össze őket, de a klisé attól még klisé marad… Emellett van pár, az írástól független rögeszméje, amelyket monomániásan beleerőszakol az írásaiba, akár van közük a témához akár nincs. Itt a colorádói kölyökben is sajnos megtette (az utószóban), fél csillagot bukott nálam miatt ez az amúgy ötcsillagos könyv …

Valóban mocskos és szent dolog volt megírni egy ilyesfajta spoiler rejtélyt. És miközben alapvetően meg tudom érteni az írói indíttatást, újabb és újabb fikciókat agyalok ki arra vonatkozóan, mi történhetett. Csakhogy én nem vagyok afféle zseni, mint King. Az én kreálmányaim egytől egyig harmat gyengék.

Nem igazán tudom hova tenni ezt a könyvet…ugyanis az egyik részem kifejezetten élvezte, ahogy egyre több információt tud meg az esetről, a másik pedig azt kérdezi, hogy miért nincs még több információ?:D
150 oldalból nagyjából 90 foglalkozik kimondottan a tényekkel, a többi pedig a karakterek közti mellékszál, aminek megmondom őszintén sok értelmét nem látom egy ilyen rövid könyvnél.
De nagyon-nagyon jól tette King, hogy nem zárta le az esetet, hanem hagyta a levegőben lógni és az olvasó fantáziájára bízni a megoldást.;)

Amikor ezt a könyvet megtaláltam a könyvtárba igazán meglepődtem, hogy egy ilyen vékony Stephen King kötet is napvilágot látott. A rövidsége ellenére én azt mondom, hogy egy igazán izgalmas és pörgős történetet kaptunk. A végkifejlettel nem vagyok kielégedve, de erről bővebben beszélek a videómban, aminek a linkjét itt találjátok lent. Ez a krimi szerintem Stephen Kinghez képest egy kicsit gyengére sikerült.

https://youtu.be/AXHu8dp_eto

Valójában rejtélyek hálójában élünk, és egyszerűen olyannyira megszoktuk már ezt, hogy a rejtély szót kihúztuk szótárunkból, és egy másikkal helyettesítettük, amelyet sokkal jobban szeretünk: valóság. Honnan jöttünk? És hol voltunk, mielőtt idejöttünk? Fogalmunk sincs. Merre tartunk? Fogalmunk sincs. Őrület, hogy képesek vagyunk együtt élni mindezzel, és közben épelméjűek maradunk, de van benne valami gyönyörűség is.
Többször próbálkoztam már a regénnyel, pár oldal után feladtam. Most, hogy vége, nem érzek semmilyen érzelmet. Sem megkönnnyebbülést, sem jobb hangulatot. Semmilyen volt. Nem volt Kinges, nagyon nem.

Háááátt…hogy is fogalmazzak. Egyszerű, de nagyszerű. Izgalmas történet ami magába szippantott. :D Bár nem erre számítottam…meglepően rövid King-hez képest. Mire észbe kaptam már vége volt…egyedül azért 4,5 a pontozásom mert nem szeretem a rejtélyes befejezéseket :"D vártam volna a megoldást :D De az utószót elolvasva megértettem, hogy miért így ért véget! :)

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2021/09/stephen-ki…

Annyira emlékeztem, hogy van itt valami rejtély a fickó halála körül, és azt is tudom, hogy az első olvasáskor is tetszett. Gyakorlatilag ennyi idő után szinte új élmény volt.

A coloradói kölyök történetét két öreg újságíró elmeséléséből ismerjük meg, akik egy náluk gyakornokoskodó fiatal újságírópalántának mesélik el azt. Megtudjuk, hogy találják meg a holttestet, hogy éveken át feledésbe merüljön, mert azonosíthatatlan. Annyi derül csak ki, hogy a halálát fulladás okozhatta. Évekkel később egy szerencsés véletlennek köszönhetően mégis sikerül megtudni, honnan jött, és a családja is jelentkezik. Az ügy látszólag meg van oldva.
Mégis nyitva maradt egy kérdés: hogy került a férfi Coloradóból alig néhány óra alatt Maine-be, nagyjából 3000 km-re az otthonától. Ezt fejtegeti Vince és Dave, de a megoldást ők sem tudják.

Olyasmi ez, mint a klasszikus detektívtörténetek; végigkövetjük, ahogy a szereplők kibogozzák a szálakat, és nem is annyira az események lényegesek, hanem inkább a gondolatmenet. A különbség az, hogy itt a megoldást nem kapjuk meg. Sokakat ez zavar, én személy szerint szeretem, ha olvasás után még gondolkodni kell. Felállíthatom a saját elméletemet arról, hogy mi és hogyan történhetett. És persze miért.

Szeretem ezt az elbeszélési módot; mintha Vince és Dave csak anekdotáznának. Az ember tudni akarja, hogy van tovább a történet, még akkor is, ha nem is igazi történet, mert nincs eleje, közepe és vége. A lapok pörögnek, és az ember azon kapja magát, hogy hamarosan elfogynak az oldalak.
Ugyanakkor van némi nyomasztó érzésem is a könyvvel kapcsolatosan, amit nehezen tudok körülírni. Valami zavar benne, és nem az, hogy nem derül ki az igazság. A legjobban talán ez a faramuci, értelmetlen halál bántja a lelkemet.

Kingnek igaza van az utószóban: ezt a könyvét lehet szeretni vagy nem szeretni, átmenet nincs. Én az előbbi táborba tartozom. Most is.

Ööö értem én, hogy a rejtélyen van a hangsúly, de örülök, hogy rövid volt. Ha ezt több száz oldalon kellett volna olvasnom ilyen befejezéssel tuti, hogy megtaposom a könyvet. :D

Szokatlan regény King tollából, egy krimi, vagy csak egy nem igazi történet. Ahogy az író is írja az utószóban, a rejtély a fontos spoiler, valóban van rejtély, de nem a szokásos misztikus vagy horrorisztikus fajtából. Érdekes volt végigkövetni a két öreg újságíró nyomozását, akik még 25 év után sem adták ki a kezeik közül a kis saját nem történetüket, és hogy a friss zöldfülű újságíró palántát mennyire be tudták vonzani ebbe a légkörbe.
spoiler

Nem emlékszem, hogy ilyen rövid könyvet olvastam volna a Mestertől! Viszont így is tetszett, bármilyen rövidke. Sodró, kevés oldalon elég sok mindent elmondó. Az, hogy ilyen a vége, még tetszik is, legalább megmozgatja a kis szürke agysejteket. Mindenki megtalálhatja a válaszokat a miértekre a saját ízlése szerint.