A ​boszorkánylány 101 csillagozás

Stephen King: A boszorkánylány

Volt egy kislány, aki élte a diáklányok átlagos életét…. Volt egy kislány, ártatlan, sebezhető, védtelen…. Most azonban valami, ami idegen és rettenetesen rémítő, elszabadul és nem ismeri a kegyelmet…. Ő a boszorkánylány.

Carrie címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
West In Book, 1993
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638513306 · Fordította: Nagy Géza

Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Stephen King: A boszorkánylány

„Az emberek nem jobbá, csak okosabbá válnak. Amikor okosabb vagy, akkor sem hagyod abba a legyek szárnyának tépkedését, csak jobb okot találsz rá.”

A fenti idézet fantasztikus, ahogy maga az író is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire rajongani fogok a könyveiért, de eddig akármelyiket is volt szerencsém olvasni, csak „jókat” tudtam róla írni és ez egy ilyen kritikus „hülyének”, mint jó magam is vagyok, igen csak szokatlan.
Egy igazi csemege volt kis lelkemnek.

A történet elég nehezen emészthető, sok esetben úgy is írhatnám sokkoló.
A kedves „mama” elmehet a fenébe, a szokásos vallásos csomagolással körbefont ítélkezéseivel, megítélésével, és ezért a másik bántalmazásával együtt.
Már nagyon unom, hogy emiatt a maszlag miatt, megengedhet magának olyasmiket, amiket alapvetően, ha jól emlékszem ifjonti tanulmányaimra (még én is jártam hittanra) tiltva van és a legnagyobb bűnnek számít. Vagy vannak kivételek? Mindig vannak, de mindegy is, nem ez határozza meg a véleményemet a könyvről, ez csak a szokásos Niki féle gondolat kilengés.
Adott egy leányka, aki enyhén szólva se átlagos. Misztikum ide, misztikum oda, őfelsége alias a társadalom, kiveti magából, megalázzák, sok esetben bántalmazzák, gúny tárgya.
Otthon se fényes a helyzet, a család fogalma nem létezik, és egy nagyon sűrű és erős érzelmi morbiditás mutatkozik meg.
Az elején úgy gondoltam ezt már olvastam, kicsit szorongatta a lelkemet, dühös is voltam, de King könyveiben ez szinte mindig előjön.
A kötet második felében jön a „megváltás” vagyis a várható kitörés, mert ugye senki sem gondolta azt, hogy bárki is végletekig eltűri ezt az életet??? Ugye, hogy nem….
Alap esetben ettől már nem jönnék izgalomba, de mivel úgy lett megírva, hogy te magad is akarod a robbanást, ezért már élvezed, persze szenvedsz belülről, érzed ez sem helyes, de ha elindul egy folyamat azt nagyon nehéz megállítani…
Hogy is fogalmazzak? Mindazonáltal, hogy ez megint egy kő kemény társadalomkritika és egyben egy emberi sors története, mégis sokkal többet kapunk.
Megbélyegzett lelkek drámáját. Mert ez a billog ott van mind a társadalmon, mind a szülőn, mind az elszenvedőn.
Csak ki, hogy akarja értelmezni…

Szóval kedves mester, taníts, brutális vagy és minden könyveddel berántasz a valóság poklába.
Kedvenc!♥

>!
Balázs_Erőss 
Stephen King: A boszorkánylány

Valahogy nem tudtam élvezni ezt a könyvet! Nem tudom, hogy az újabb kiadásokban (vagy az eredetiben) is ilyen gagyi módon van e a narráció, de nagyon zavart! (Nekem az első magyar nyelvű kiadás van meg, gyanítom, hogy a Hamvai-féle fordítás némileg igényesebb.) Egyik pillanatban még egy áldokumentum sorait olvasom, majd a következő mondat már a szereplőket viszi tovább. Zavaró volt.
Másrészről gyűlölöm a fanatizmust. A vallási fanatizmust pedig, pláne. Mindegy milyen vallás, eszme, zenekar, személy irányába mutat, számomra felfoghatatlan, hogy értelmes emberek ilyen mentális állapotba/helyzetbe kerülhetnek. Gyanítom, hogy nem azért van agya az embernek, hogy ne használja, illetve így használja. Még mindig a fanatizmusról beszélek.
Halovány King-termék, hiába készült belőle két film is, számomra, felejthető volt.

2 hozzászólás
>!
Sansa I
Stephen King: A boszorkánylány

Mindkét környezeti hatás , mind a haragvó, bosszúálló Isten rabságában felnőtt eszelősen fanatikus szülő nevelése, mind pedig a kortársak kegyetlen gúnya, és bántásai – a gyerekek, fiatalok nem a miérteket keresik, érzéketlenül kivetik maguk közül, aki nem idomul, céltáblává teszik, akár el is pusztítanák, ha tehetnék – garancia a katasztrófára. Nem a természetfeletti képességek a rosszak, hanem az emberi közöny, és a következményeket felmérni képtelen, empátiamentes gonoszság.
Nyomasztó.
Igaz.
(Az a fél csillagnyi levonás: szerkesztésileg voltak gondjaim vele, ami megnehezítette a gördülékeny olvasást. Nem tudom, mennyiben szándékos, majd összehasonlítom a Carrie-vel)

>!
Aquarius
Stephen King: A boszorkánylány

Érdekes volt olvasni közvetlen A tűzgyújtó után. Meglepett a felbukkanó párhuzam: telekinézis, tűzgyújtás, de itt véget is ér a hasonlóság.
A történet (szinte) bárhol, bármelyik iskolában játszódhatna. A fiatalságnak nem feltétlen erénye a tolerancia és az elfogadás, bár biztos vannak kivételek.
Ahhoz képest, hogy King első könyve, eléggé odatette – egy pszichológiai tanulmánynak is beillene, egy bizonyos pontig. Nagyon jó a karakterek megformálása.
Az osztálytársak közül Sue és Chris, a tanárok közül Desjardin alakja emelkedik ki, de nagyon tetszett az igazgató reagálása Chris apjának a fenyegetődzésére.
Carrie, elsősorban anyja áldozata, aki egy elborult elméjű nőszemély. A vallás és a bűn fogalmát teljesen félreértelmezve műveli abnormális cselekedeteit, mély pszichés nyomot hagyva lányában.
Sajnos egyes emberek gonoszsága határtalan. Cselekedeteik következménye, kiszámíthatatlan, néha városrengető.
Jó kis könyv! Nálam eddig Christine az etalon, de a 4,5 csillag mindenképpen jár.

>!
Candymandy
Stephen King: A boszorkánylány

A könyv szerkesztése egy nagy rakás … volt. Az összes fejezet egybe volt, tök zavaró volt. '-'
Maga a történet…nagy elvárásaim voltak vele szemben, mivel már régóta el akartam olvasni, és mindenhonnan azt hallottam, hogy mennyire jó…és annyira nem volt jó szerintem. Nem igazán tartogatott meglepetéseket, mivel a filmet láttam sajnos. Így nyilvánvaló volt, hogy mi lesz a vége. A szereplők közül csak Tommy keltett szimpátiát. spoiler

2 hozzászólás
>!
kulcsar123
Stephen King: A boszorkánylány

Első King könyvem. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Na jó, annyit tudtam, hogy King nagyon jó író, a műfaj egy legjobbja. Ez a könyv is azt bizonyította. A sztori tetszett, a karakterek úgyszintén. Egyetlen problémám a felépítéssel volt, mégpedig az, hogy ide-oda beszúrtak egy-egy rendőri jelentést, a túlélók könyvéből egy részletet, egy orvosi jelentést, és ezek lelőtték a végéről a poént. Ezért húztam le egy fél csillagot.

>!
reila
Stephen King: A boszorkánylány

Jó-jó, de nem az igazi. Nálam még mindig a Tortúra vezet feszültség keltésből és izgalomból. Számomra a Carry azért nem olyan elsöprő mert az utolsó 60 oldal már nagyon unalmas. Lényegében semmi nem történik mint hogy Carry járja a várost és mindent felrobbant vagy felgyújt. Ott már mit izguljon az ember. A kiemelkedőbb részek még az elején az iskolában történnek , illetve otthon, mikor is megismeri az olvasó a vallási fanatizmusban élő mamát és az otthoni normákat.

>!
Layofel
Stephen King: A boszorkánylány

Nem lopta be magát a történet annyira a szívembe, mint azt vártam volna. Bár, lehet kicsit túl magasra tettem a lécet, azok után, hogy pár filmet már láttam, melyek King adaptációk voltak. De nem is szeretném nagyon keverni a könyvet a filmmel.

Az édesanya karaktere borzalmas és… Jobb szót nem tudok, ütni való volt. Ahányszor előtérbe került a könyvben, mindig szerettem volna megtépni azt a nőszemélyt, úgy érzem nagyon sikerült átadnia azt az érzést, milyen egy ilyen anya mellett élni. Erről mondjuk többet is olvastam volna. Részletesebben, hosszabban.
A diákok viselkedése kifejezetten életszagú. Egy-két karakter történetére még kíváncsi is lettem volna, kicsit részletesebben, de lehet, hogy ez a félhomály tette őket olyanná, hogy valamilyen érzése legyen feléjük az embereknek. Akár gyűlölet, akár szánalom, akármi…
A főhősnő pedig, nem fogott meg egyáltalán. Érdekes, de valahogy az ő érzései engem annyira nem érintettek meg. Valahogy, mindenki más jobban érdekelt, mint a Carrie. Ezt mondjuk betudhatjuk saját csöködtségemnek is.
Azonban azt nagyon sajnálom, hogy magát a történetet, nos… Nem éreztem túl egyedinek. Lehet azért, mert 1974-es a könyv és azóta rengeteg hasonló témájú történettel találkozhatott már az ember. Továbbá számomra a végkifejlet abszolút kitalálható volt, ezt pedig nem szeretem, és itt jön az, amit ugye már az elején említettem, hogy film és könyv. Bennem a Hasznos Holmik film nagy nyomott hagyott, a fordulatos végkifejlettel, ilyesmire vártam ebben a regényben is és ugye nem kaptam meg. Bár igen, könyvben még azt nem olvastam, úgyhogy lehet ott is hasonló érzéseim lennének.
Valamint, vártam még, hogy egy kicsit borzongasson a könyv, féljek talán…? Igen, félelmet is vártam. Ez nem történt meg, bár tény, hogy cserébe kaptam indulatokat – főként az édesanya révén –, így annyira nem vészes a csalódottságom, de valahol mégis van egy kevéske.

Formailag tekintve, engem kifejezetten meglepett, hogy nem voltak fejezetek. Legalábbis a hagyományos értelemben nem voltak. 3 fejezet, egy háromszázX oldalas könyvben? Elsőre zavaró volt, de aztán sikerült felvennem a tagolás ritmusát.
Bár a vége felé, az utolsó 10-20 oldalon kb. mintha elfelejtették volna ezt a tagolást is, és eléggé ömlesztve keveredtek már a szálak. Na azért az már zavaró volt kissé, de ez gondolom a kiadó bakija.

Összegezve, azt merem mondani, hogy egynek jó volt. Nem annyira új történet, nem igazán lepődik meg az ember, igazából egy olyan tanulságot találtam benne, amit már körülbelül mindenhonnan hallottam. De jó olvasmány, gördülékenyen lehet vele haladni, a biztos végkifejlet felé.

>!
matka
Stephen King: A boszorkánylány

Azon kevés King könyv egyike, ami nem tetszett.
Vontatott, unalmas, a szerkesztése botrányos (ez vajon szándékos?).
Szerencsére nem ezt olvastam először az írótól… :-)

>!
Marianna_Florick
Stephen King: A boszorkánylány

Ez szám szerint az ötödik Stephen King-könyv, amit elolvastam, éppen az előbb végeztem vele. Esik, sötét van, kicsit félek, pedig a korai leírásokból tudtam, hogy mi fog történni mégis az események megrémítettek. Amúgy szerintem ebből lehetne valamilyen pszichológiai elemzést írni, főleg, ami Carrie-ben végbemegy ezalatt. Tudod ez az, mert most megijesztett.


Népszerű idézetek

>!
Sansa I

Emeld fel a tudatalatti szőnyegedet és seperd alá az összes koszt. Viszlát.

107. oldal

25 hozzászólás
>!
Sansa I

Ez a „sajnálom” az általánosan használt szó, bármi is történjék. Ezt mondja az ember, ha kilöttyenti a kávét, vagy ha tekézés közben elvéti a dobást kint a pályán. A valódi fájdalom legalább olyan ritka, mint az igazi szerelem.

177-178. oldal

>!
Aiden

Egy igazi vallásos hibbant semmi őrültségtől sem riad vissza.

42. oldal

>!
Bebe92

Az emberek nem jobbá, csak okosabbá válnak. Amikor okosabb vagy, akkor sem hagyod abba a legyek szárnyának tépkedését, csak jobb okot találsz rá.

114. oldal

>!
kulcsar123

A valódi fájdalom legalább olyan ritka, mint az igazi szerelem.

2 hozzászólás
>!
Sansa I

Tudatában sem volt, hogy véres kezét újra meg újra a ruhájába törli, mint valami Lady Machbeth, hogy zokog és nevet egyszerre, hogy agyának egy hátsó rekeszében valaki az ő végső és visszavonhatatlan romlását siratja.

252-253. oldal

>!
Sansa I

A szürke verebet sohasem emelik fel társai a porból, sőt, inkább villámgyorsan és könyörtelenül megadják neki a kegyelemdöfést.

121-122. oldal

>!
Sansa I

Ha a szellem az anyag fölé kerekedik, az rettenetes igénybevételt jelent a test erőtartalékainak.

167. oldal

>!
Sansa I

Megmondhatja mindenki / az a gyerek nem áldott / míg fel nem fogja, hogy nem különb, mint mások…

53. oldal

>!
Sansa I

Érdemes megemlíteni, hogy a poltergeist a valóság megkérdőjelezhető asztrális megnyilvánulása, míg a telekinézist az agy empirikus funkciójának tudhatjuk be. Nem lehetetlen, hogy elektrokémiai természetű…

61. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dean R. Koontz: Az ősellenség
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Anne Rice: A múmia
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg