55. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

11.22.63 175 csillagozás

Stephen King: 11.22.63

Dallas, ​1963. november 22.
Három lövés dördül.
John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke halott.

„Pörög egy tízcentes, és tótágast áll a világ. Ki tudhatja, mikor múlik egy pillanaton az élet, és miért?”

Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Amikor a gimnázium felnőtt angol kurzusán „A nap, amelyen megváltozott az életem” címmel íratott dolgozatokat javítja, elé kerül a pedellus fogalmazása: Harry Dunning ötven évvel azelőtt valahogyan túlélte, ahogy az apja lemészárolta a tulajdon családját. Jake teljesen odavan… ám kisvártatva még nagyobb titok birtokába jut, amikor öreg barátja, Al, az egyik helyi bisztró tulajdonosa azzal a bizarr kéréssel áll elő, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy elnök meggyilkolásában. Hogy hogyan? Egyszerű. Lépjen át a bisztró spájzában nyíló időkapun, és térjen vissza a nagy amerikai kocsik, Elvis… (tovább)

11/22/63 címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Európa, Budapest, 2022
846 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799966 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2016
856 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799966 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2016
856 oldal · ISBN: 9789634054603 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 45

Szereplők népszerűség szerint

Richie Tozier · Beverly Marsh · Sadie Dunhill · Jake Epping · The Rolling Stones · Kossuth Lajos · Mike Coslaw

Helyszínek népszerűség szerint

Derry · Texas


Kedvencelte 42

Most olvassa 31

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 154


Kiemelt értékelések

Rituga P>!
Stephen King: 11.22.63

Mondtam már, hogy imádom Kinget? Semmi kétség, ez az ember valóban zseni. Ez a regény igazán különleges. Már csak azért is, mert egyáltalán nem tekinthető tipikus King történetnek. Sem témájában, sem stílusában. És mégis, ennél rá jellemzőbb nem is lehetne. Sokan nem értik és bizarrnak tartják, hogy folyton Dosztojevszkij és Tolsztoj mellett emlegetem, pedig szerintem nagyon is logikus. Mert eddigi olvasási tapasztalataim alapján csak ez a három szerző képes arra, hogy az emberi jellemet, személyiséget és lelket ilyen mélységben és módon ábrázolja.
Különösen tetszett, ahogyan az AZ is megjelent a könyvben. Szenzációs volt az elejétől a végéig. Egy percet sem untam benne, a lassan csordogáló részeket sem, mert gyönyörűen volt felépítve az egész. Néhány év múlva biztosan újra elő fogom venni.

2 hozzászólás
B_Tünde P>!
Stephen King: 11.22.63

A Ragyogás után azt hittem, hogy örökre szakítottunk Kinggel, az nekem egy kicsit sok(k) volt. De másképp alakult. spoiler
A fiam ajánlotta a könyvet, mondván, hogy ettől nem lesznek álmatlan éjszakáim, nyugodtan elolvashatom. Nem is voltak, de azért a történet észrevétlenül bekúszott a bőröm alá, mert Stephen King fantáziája lenyűgöző, a feszültséget folyamatosan fenntartja egy-egy szóval, mondattal, a megfelelő lélektani pillanatban könnyedén odavetett megjegyzéssel, amitől az idilli képeket, hangulatokat is átszínezi valami baljós előjel. Mindenre rávetül egy sötét felhő árnyéka, nem tudhatjuk, mikor tör ki a vihar, de előbb-utóbb kitör, és visszafordíthatatlan károkat okoz.
Az időutazás amúgy mindig hálás téma, sokan, sokféleképpen írtak már róla, megmozgatja a szerzők és az olvasók fantáziáját, bizonyára a szürrealitása, és a benne rejlő lehetőségek miatt. A szerző témaválasztása, az alternatív történelem, a tényekkel vegyített kitalált elemek sokasága nagyszerű ötlet, magával ragadja az olvasót. A záró akkordokból pedig az derül ki, hogy utólag, a történtek ismeretében már hiába vagyunk okosabbak, nem lehet megváltoztatni a múltat, hiszen „Az élet tánc„ – mondja King a könyvben, de visszatáncolni? Azt nem lehet.

spoiler

4 hozzászólás
Mónika_T P>!
Stephen King: 11.22.63

„Az ember soha nem tudja, kinek az életére van hatással, mikor, és miért. Csak amikor már késő, mert a jövő már felfalta a jelent.”

Még 1 hónappal ezelőtt sem gondoltam volna, hogy valaha elolvasom ezt a könyvet. Egyszer régen eldöntöttem, hogy ez engem nem érdekel. off
Az új kiadás viszont annyiszor jött velem szembe, hogy az már nem lehetett véletlen. Nem is hagyott békén, míg meg nem változtatta a hozzáállásomat.

Most be kell ismernem, tévedtem, és köszönettel tartozom Kingnek e csodás időutazásért!

Való igaz, nem a legjobb műve, de nagyonis lehet szeretni, és elgondolkodni rajta – olvasás közben, és jóval azután is.
Hol érdekesebb, hol kevésbé.
Az unalmasabb részek sem akasztottak ki különösebben. Csak gyakrabban éreztem, hogy innom kéne mégegy kávét. off

Élvezetes volt az 50-es, 60-as évek Amerikájában járni. Annyira valóságos volt az egész; a helyek, az emberek, az életük, a mentalitásuk, a mértéktelen dohányzás…
Nagyon jók voltak a zenei és a könyves utalások. És azok a régi amcsi autók, ahh. off

A szereplők a hibáiktól, esendőségüktől olyan igaziak. Ettől lennének szerethetőek is, de ez most nem sikerült annyira. Jake/George még majdnem oké, de Sadiet nem kedveltem. Volt viszont rengeteg igazán szerethető mellékszereplő.
És ha már itt tartunk, King brutál jól tud szimpátiát kelteni a negatív szereplők iránt. Lee közel sem egy Brady Hartsfield, és olyant sem modhatok, hogy kedveltem, de nagyonis érdekelt.

A történet nem annyira egyedi, de a Mester ebből is zseniálisat tudott kihozni. Látszik, hogy hatalmas kutatómunka áll mögötte, amitől még valósághűbb az egész.

Bradbury pillangójából (Mennydörgő robaj) kiindulva a múlt megváltoztatására tett legapróbb kísérlet sem végződhet jól.
„ Mivelhogy a múlt csökönyös jószág, és nem szereti, ha megváltoztatják.”
Ennek érdekében sok sunyi trükköt bevet. Szóval jobb nem piszkálni. Ami történt megtörtént. Nem lehet változtatni rajta. Legalábbis jobb irányban semmiképp.

Jó volt Derryben is eltölteni egy kis időt újra, és találkozni néhány régi ismerőssel. Egy kicsit borzongató, egy kicsit nosztalgikus volt, de nagyon élveztem azt a részt (is).

KingucK P>!
Stephen King: 11.22.63

Új kedvencet avathattam, és nem meglepő, hogy ismét egy King. A terjedelme és a témája miatt nehezen kezdtem hozzá, de aztán gyorsan haladtam vele. Nem tulzottan érdekel az amerikai történelem, még kevésbbé a politika, ezért örültem hogy nem csak ez az egy történetszál szerepelt a regényben, és a többi sokkal jobban le is kötötte a figyelmemet. Arról nem is beszélve, hogy spoiler.
Nagyon tetszett a hangulata. Az hogy találkozhattunk ismét Bevvel és Richievel nagyon melengette a lelkemet. Nem kevés utalás volt az elején az AZ-ra. Imádom ezeket az összefonódásokat a könyveiben.
A sorozatot egyszer elkezdtem, valamiért az első résznél nem jutottam tovább, talán már akkor tudtam hogy el fogom olvasni. Most ismét belenéztem, de nagyon le van egyszerüsítve, teljesen más volt az érzés filmnézés közben, de most ráveszem magam, hogy végignézzem, kíváncsi vagyok!
Ajánlom mindenkinek, aki elég bátor hogy hozzákezdjen!

1 hozzászólás
Dawnofmyth>!
Stephen King: 11.22.63

Könyvben nagyon tetszett, a sorozatba belekezdtem, de az nekem túl sok volt. Oké, hogy az eredetitől eltérnek általában, de abban erőltetettnek éreztem a változásokat. Jake nagyon szimpatikus volt, néhol meggondolatlan, aminek meg lett az ára. A szerelmi szál sokkal jobban tetszett, mint azt gondoltam volna, nem zavart annyira. Sadie viszont kicsit idegen volt nekem, nem is sikerült igazán megkedvelnem. Tetszettek Jake játékai, ahogy végig vitte a küldetését. Tetszett a vége is, hogy milyen következményei lettek. Az kalapos ember izgatta mindvégig a fantáziám, és oly keveset kaptam belőlük a végén.

Books_of_Peter>!
Stephen King: 11.22.63

“A múlt nem akarja, hogy megváltoztassák. A múlt csökönyös.”

King féltéglája a szokásos Maine beli kisvárosba kalauzol el minket, most épp Lisbon Falls-ba, ahol Al a büfés egy időkaput fedez fel kocsijában és ezt az információt megossza Jake-el, az angoltanárral.
Kitalálják, hogy megváltoztatják a történelmet és kezdetét veszi az időutazás a múltba. King kendőzetlenül beszél az 50 évvel ezelőtti Amerikáról, a szokásos részletesség most is bejövős, korábbi művek (Az) is említésre kerülnek, a hangulat King-re jellemzően alaposan kidolgozott és részletes. Jake a múltban rengeteg kalandba keveredik, főpróbaként megakadályoz egy családi drámát, Jodie-ban annyira beolvad a közösségbe, hogy annak szerelmi szál (is) lesz az eredménye, de a könyv főattrakciója a JFK merénylet meghiúsítása, mely ponton a kötet átcsap egy politikai thrillerbe.
Komoly előkészítés zajlik Mr. Epping részéről, annyira közel van az eseményekhez, hogy mi magunk is vele izgulunk, mi is fog történni, de más a terv és más a valóság.
Megéri ezeket a monstrumokat (Végítélet; Az vagy Spóra) olvasni, más olvasási élményt adnak még a túlírtság bizonyos fokozatainak ellenére is, meglepődtem, hogy ilyen kevesen olvasták…

4 hozzászólás
Gothic>!
Stephen King: 11.22.63

Alapjáraton kerülni szoktam az időutazást szerepeltető filmeket és könyveket, mert vagy annyira egyedit akarnak a készítők, hogy ők maguk is belezavarodnak az elméleteikbe vagy túl görcsösen törekednek a lehetőségekhez mérten valószerűt alkotni tervhez. A végeredmény viszont mindkét esetben ugyanaz: úgy röpködnek a logikátlanságok és a furcsa kivitelezések, mint a Mercedes utcában a petárdák. Stephen King nem is Stephen King lenne, ha trehány munkát végezne, jól kidolgozta a maga variációját a dologgal kapcsolatban, a szükséges információkat elárulta, de a kényesebb témákat, amik a fentebb említett bonyodalom-hullámokat indíthatták volna el, ügyesen kikerülte. Tehát nem mondja el, hogyan jelenhetnek meg vagy, ha már itt tartunk, hogyan létezhetnek a nyúlbarlangok, hogy mi a pontos működési mechanizmusuk, mert ezt Al sem tudja, csak azt, amit ő is megtapasztalt a kiruccanásai során. Így Jake és mi is kénytelenek vagyunk ugyanúgy tenni, azaz megbékélni azzal, hogy az útravaló adatok eddig terjednek. Menet közben persze rá lehet jönni még jó pár érdekességre, a végére arra is fény derül, hogyan vehette meg Al kis milliárdszor ugyanazt az adag húst és, hogy mennyire totális reset az a totális reset, de a tudományosabb vizeket érintő elemek végig homályosak maradnak. Nem olyan módon, hogy a világfelépítés összecsapott hatást kelt, ezzel véletlenül se lehet vádolni a 11.22.63.-at vagy az írót, sokkal inkább azt lehet mondani, hogy emiatt a típusú információhiány miatt végig körüllengi a sztorit egyfajta misztikum és rejtélyesség. Nekem ezáltal a legtitokzatosabb figurák a Sárga Kártyás Ember, majd a későbbi utódja, a Zöld Kártyás Ember lettek. Róluk és a feladatukról jótékony rejtélyesség ide vagy oda, azért szívesen olvastam volna még bővebben is… :D
Teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/03/stephen-king-…

2 hozzászólás
jeszan P>!
Stephen King: 11.22.63

Nem egy tipikus King történet, de hát miért is kellene ugyanazt a sémát követni, néha bele kell kóstolni másba is, nahát King pont ezt tette és milyen jól tette?! Nagyszerűen megírt regény egy olyan témáról, amiről már sok bőrt lehúztak, lévén filmsorozat is készült belőle, amit még nem láttam, de erősen tervben van. Jake szimpi karakterem volt, néha érthetetlen cselekedettel, de mindennek megvolt a maga útja. A szerelmi szál is tökéletesen volt beépítve. Hosszúsága ellenére olvastatta magát.

_BenGa P>!
Stephen King: 11.22.63

Időutazás King módra? Jöhet!

Azt tudni kell, hogy imádom a hosszú King könyveket, A rémkoppantók, illetve az Az nagyon kedvesek számomra, így bizakodva álltam neki ennek a kötetnek, még úgyis, hogy az új érához tartozik.
Határozottan jól van felépítve a sztori, bár számomra már az elején megkérdőjeleződik szereplőink 1-2 cselekedete. spoiler Azon lehetne vitatkozni, hogy szükség volt-e hat nagyobb fejezetre. Ha engem kérdeztek, nincs vele probléma, így jobban el tudunk merülni az ötvenes évek végi/hatvanas évek eleji amerikai helyzetbe. Persze a terjedelem egy-két alkalommal a minőség vonására megy, de a történet visz előre, és eltekintünk ettől a kis hibától.
Ebben a műben is megvannak King jellemzői: utalás korábbi művekre spoiler, részletesen kidolgozott szereplők, és helyszínek, illetve az amerikai politika bírálása. Rengeteg korabeli utalás van különféle amerikai szerzőre, zenekarra, filmre, amivel nem lenne probléma, ha jártas lennék ezekben… Így viszont sokszor frusztrálnak éreztem magam olvasás közben, ilyenkor kicsit a kedvem is elment a folytatástól. spoiler
Marad a nagy kérdés végezetül: megéri elolvasni? Erre habozás nélkül csak azt tudom felelni, hogy mindenképpen! Keserédes történet, de érdemes elmerülni benne, már csak azért is, mert Kingnek sikerült ezzel egy kicsit közelebb hozni a 60-as évek Amerikáját (legalábbis számomra).

suzyfox>!
Stephen King: 11.22.63

Hát, mit ne mondjak, jó hosszú volt. És mintha egyes részeket már olvastam volna valahol – pedig nem olvasok túl sok Kinget. Az alaptörténet jó volt – hisz ki ne gondolkodott volna el azon, hogy szívesen megváltoztatna ezt – azt a múltban, bár a kezdő főszereplők között nem volt meg az a fajta kapcsolódás, ami indokolttá tette volna azt, ami történt. A szerelmi szál nagyon is romantikus lett – a vége főleg, de érdekes módon Jake/George alakját jobban el tudtam magam előtt képzelni, mint Sadiet. Ám a többi mellékszereplő elég hangsúlyos szerepet kap ahhoz, hogy ezt „kompenzálja”. A kor ilyen „távoli szemmel” is érdekesnek tűnhet. Csak kevés jut belőle a könyvbe. Valahogy sokat fogott az író és keveset markolt. A bő 800 oldalra túl sok fordulat és túl kevés igazi cselekmény jutott, amitől kissé lapossá és vontatottá vált, és elöntött az „ ennek már soha nem lesz vége”-érzés. Azt hiszem, kicsit pihentetjük egymást, Mr. King és én


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Hideg volt. A jóisten a torkát köszörülte, és ritkás hópelyheket krákogott ki a piszkosszürke égből.

784. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hóesés
4 hozzászólás
Chöpp >!

Az ember soha nem tudja, kinek az életére van hatással, mikor, és miért. Csak amikor már késő, mert a jövő már felfalta a jelent.

454. oldal

Chöpp >!

A tizenévesek érzékenyek ugyan, és könnyű megbántani őket, de az empátia nem erős oldaluk. Arra csak sokkal később tesznek szert – már ha egyáltalán.

91-92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: empátia · kamaszkor
Chöpp >!

Ám a gyerekkori leckék vésődnek belénk a legmélyebben, és anyám ölében azt is megtanultam, hogy a kölcsönkönyvtári könyveket mindig vissza kell vinni, mégpedig határidőre.

291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
6 hozzászólás
Chöpp >!

Mindenki tudja, hogy az idő, amilyen könyörtelen, olyan képlékeny is.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
Chöpp >!

Az egyetemen volt egy szociológiaprofesszorom – szarkasztikus vén himpellér –, aki azt mondogatta: Ha minden egyéb csődöt mond, ne kísérletezzen tovább: menjen el, fiam, a könyvtárba.
Így tettem.

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
Chöpp >!

Tudják, mi a legszebb a tanításban? Az a pillanat, amikor egy gyerek felfedezi magában a tehetséget. Nincs több ilyen érzés a földön.

322. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanítás · tehetség
B_Tünde P>!

– Gratulálok, de ismered a régi mondást: vak tyúk is talál szemet. Vagy, ha jobban tetszik: kétszer egy nap az álló óra is a pontos időt mutatja.

625. oldal

Chöpp >!

Itt mindenki bolond, mondta Alice-nak a Fakutya, majd eltűnt. Leszámítva a vigyorát. Ha jól emlékszem, a vigyor egy ideig ottmaradt.

817. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Csodaországban
Chöpp >!

A múlt ugyanazért csökönyös, amiért a teknősbéka páncélja: mert a páncélon belül az eleven hús érzékeny és védtelen.

823. oldal

Kapcsolódó szócikkek: múlt

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tükrök városa
William R. Forstchen: Az utolsó nap
Guillaume Musso: Holnap
Blake Crouch: Hamis emlékek
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Peter Clines: 14
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Adam Sternbergh: Shovel Ready – Akkor hajrá!
Dean R. Koontz: Égi jel
Stuart Turton: Evelyn Hardcastle 7 halála