11.22.63 46 csillagozás

Stephen King: 11.22.63

Dallas, ​1963. november 22.
Három lövés dördül.
John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke halott.

„Pörög egy tízcentes, és tótágast áll a világ. Ki tudhatja, mikor múlik egy pillanaton az élet, és miért?”

Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Amikor a gimnázium felnőtt angol kurzusán „A nap, amelyen megváltozott az életem” címmel íratott dolgozatokat javítja, elé kerül a pedellus fogalmazása: Harry Dunning ötven évvel azelőtt valahogyan túlélte, ahogy az apja lemészárolta a tulajdon családját. Jake teljesen odavan… ám kisvártatva még nagyobb titok birtokába jut, amikor öreg barátja, Al, az egyik helyi bisztró tulajdonosa azzal a bizarr kéréssel áll elő, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy elnök meggyilkolásában. Hogy hogyan? Egyszerű. Lépjen át a bisztró spájzában nyíló időkapun, és térjen vissza a nagy amerikai kocsik, Elvis… (tovább)

11/22/63 címen is megjelent.

Eredeti mű: Stephen King: 11/22/63 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Európa, Budapest, 2016
856 oldal · ISBN: 9789634054603 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2016
856 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799966 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Jake Epping · The Rolling Stones · Sadie Dunhill

Helyszínek népszerűség szerint

Derry · Texas


Kedvencelte 12

Most olvassa 12

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 60


Kiemelt értékelések

>!
Regös_István I
Stephen King: 11.22.63

Mivel szinte írói karrierje kezdete óta foglalkoztatták Kinget Kennedy elnök meggyilkolásának körülményei, és meg is próbálkozott a könyv megírásával (Split Track címen kezdett bele), nyugodtan állíthatjuk, Stephen King egész életében ennek a könyvnek a megírására készült. És elolvasva a regényt, megállapíthatjuk, hogy az 1973-as első próbálkozás és a könyv 2011-ben való megjelenése között eltelt időt rendkívül jól használta föl.

Nyilván ez alatt az idő alatt alkotta meg életművét, és ez, mondhatni tökéletes „gyakorló éveknek” bizonyult. Leginkább azért különleges a 11.22.63, mert a cselekmény és a szereplők egy része ezúttal valódi, vagyis nem (csupán) King fantáziájából pattantak ki, hanem a megtörtént események, az amerikai történelem létező múltjában zajlanak az események. Ez pedig az egyébként is rendkívül precíz szerzőtől a legapróbb részletekig való kor- és dokumentumhűséget követelte meg. Nagyon alapos kutatómunkát végzett segítőjével, és tőle szokatlan módon személyesen is elzarándokolt a regénye cselekménye szempontjából létfontosságú helyszínekre több városban is. Hiszen a 11.22.63 alapja IGAZ. És Stephen King ezúttal valami olyasmire vállalkozott és sikerült elérnie, amivel jócskán túlszárnyalta eddigi legmerészebb teljesítményét is. Valóban határtalan képzeletével körülrajzolta, kitöltötte J.F.K. meggyilkolásának körülményeit, megtöltötte élettel a létező valóságot és benépesítette a valós múltat saját, kitalált múltjának szereplőivel és eseményeivel. Egészen bámulatos teljesítmény.

Ez egy elcsépelt szófordulat, de ha valahol, itt teljes mértékben létjogosultságot nyer: ez a könyv letehetetlen. Személyes tapasztalatból beszélek, kedves olvasó barátaim! Nekem tavaly nyáron volt szerencsém elolvasni a 11.22.63-at, és előfordult, hogy egy nap megközelítettem a 200 oldalas adagot, ami – legalábbis számomra – egészen hihetetlen mennyiség. Egész egyszerűen nem voltam képes letenni a könyvet. Nem csak azért, mert annyira izgalmas (az), vagy mert olyan jól megírt a cselekmény (olyan jól megírt), hanem a könyv magával ragadó, elsöprő hangulata, a, jobb szó híján, „töltelék”, mindaz, ami nem feltétlenül az A pontból B-be jutást jelenti, hanem az a fajta klasszikus Dickens-i mesélés képessége, amely egy történetet az Én (és ezalatt természetesen értsd a Mi-t) történetemmé teszi az adott regényt. Mivel a könyv a valóság és a képzelet tökéletes határmesgyéjén táncol, úgy érezzük, mindez valóban megtörtént, és részben igazunk is van. Mégis, kevés könyv volt ennyire hamisítatlanul, esszenciálisan King-mű. Nem csupán a páratlan és egy cseppet sem l’art pour l’art kapcsolat okán egy másik SK-klasszikussal, az Az-zal. Hanem mindazon, immáron klasszikus King-i fordulatoknak, cselekmény- és jellemformálási technikáknak, leírásoknak és fordulatoknak köszönhetően, amik szó szerint két vasmarokkal magukhoz ragadnak és nem eresztenek el egészen addig, míg ezen a masszív 1200 oldalon át nem rágtuk magunkat. Ha van könyv, amit méltán lehet utazásnak nevezni, akkor ez az. Olyan utazás, amit soha nem felejtünk el. Feltéve, ha vesszük a fáradságot és teljes mértékben átadjuk magunkat annak az írói szárnyalásnak, melyet Stephen King ezúttal brilliáns módon szabadjára enged.

King jobb, mint valaha. Talán részben annak is köszönhetően, hogy ez a téma számára is rendkívül fontos. Talán ő is érezte, hogy az amerikai (és talán a világ)történelem egyik legnagyobb nemzeti tragédiája és fordulópontja többet kíván egy puszta időutazós thrillernél. Ez talán minden idők egyik legjobb dokumentum fiction regénye. Punktum. Nem tudom, lehet-e ennél jobban írni, de ha igen, engem már nem érdekel. Azt hiszem, Stephen King ebben az egy könyvében összesűrítette mindazt a tudást és kraftot, melyet írói karrierje évtizedei alatt felhalmozott és megtanult. Ez a magnum opusa. Ismétlem, ezt szemmel láthatóan ő is érezte, hiszen az a nagyfokú alázat, az a tőle megszokottnál is magasabb fokú pontosság és írói színvonal (a csodálatos, valóban bravúros Szántó Judit-féle magyar fordításnak ezúton is köszönet és hála), mellyel a könyv íródott, az alkotó műve témája iránt tanúsított mély alázatról tesz tanúbizonyságot.

Azt hiszem, ennél teljesebb, komplexebb és megrázóbb könyvet soha nem lesz képes írni King, és ha megcáfol, akkor arra csak ő képes, aki az elmúlt évtizedek során olyannyiszor cáfolt rá újra és újra, és múlta felül önmagát és a vele szemben táplált elvárásokat. Azt hiszem, Stephen King a 11.22.63-mal végképp beírta magát minden idők legnagyobb amerikai és csak úgy szimplán írói közé. Mert ha lehántjuk a könyvről azt a (nagyon fontos, de) parányi réteget, melyet a cselekmény plauzabilitása szempontjából elkerülhetetlen időutazás faktora jelent, regénye egy megható dráma, egy történelmi mű, egy társadalom- és korrajz, egy vérbeli krimi, mely kivételes karaktereket és a köztük fennálló rendkívül átfogó és bonyolult kapcsolatokat felvonultató sorsdráma.

A történések azáltal nőnek kozmikus léptékűvé, hogy mi is, akár a főhős, pontosan tudjuk, hogy mi „fog” megtörténni. Azaz, ami már megtörtént, most újra a jövővé válhat. Sőt, meg nem történtté tehető. Adva van valaki, akinek a múltja a múlt jelenének jövője. Paradoxonok paradoxona, mégis mily rendkívüli elképzelés!

Stephen King túlnő önmagán, vállalkozása gigászi volta és felelőssége, hiszen valós eseményeket mutat be, felruházza azzal a képességgel, mely igazán nagy íróvá teheti, túlmutatva a puszta zsáneren, melybe méltatlanul skatulyázza be őt az ún. „szépirodalom" világa.

Nos, ha eddig még érthetetlen mód nem, akkor ezt a könyvet és annak széles irodalmi vásznát kibontva, bizton állíthatom, hogy a magát abszolút vájtfülűnek mondó olvasó is el fog ámulni azon a szépirodalmi előadásmódon, mellyel King, a „trivialitás” mestere képes varázslattal bevonni a mindennapit, a hétköznapit.

Bravo, bravo, bravissimo. A 11.22.63 azon ritka könyvek egyike, amely egy életre megszeretteti az olvasást azzal, aki megismerkedik vele.

4 hozzászólás
>!
BubuMaczkó P
Stephen King: 11.22.63

Stephen King az az irodalomnak, mint Alfréd Hitchcock a filmnek: a Feszültségkeltés Mestere. Kedveli a szokatlan helyzeteket, amikben megmutathatja az emberi lélek borzongató oldalát. Szereti megmutatni a színpadon a pisztolyt, ami tudjuk, el fog sülni, de addig is feszülten várakozhatunk. Rendkívül jól ért az atmoszféra teremtéshez, legyen szó egy fullasztó városról, vagy egy csillogó táncteremről. Az érzelmekhez is nagyon ért: a brutalitás, az agresszió nyers, a szerelem elsöprő, a problémák hétköznapiak és mégis globális szintre lépnek.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2017/11/22/stephen_king_11_22_890

>!
salidigger P
Stephen King: 11.22.63

Ritkán találunk egymásra Mr. King és én, de most sikerült. Gigantikus mérete ellenére egy percig nem unatkoztam a regényen. Nagyívű, epikus és néhol torokszorítóan szép történet.

>!
Gothic01
Stephen King: 11.22.63

Alapjáraton kerülni szoktam az időutazást szerepeltető filmeket és könyveket, mert vagy annyira egyedit akarnak a készítők, hogy ők maguk is belezavarodnak az elméleteikbe vagy túl görcsösen törekednek a lehetőségekhez mérten valószerűt alkotni tervhez. A végeredmény viszont mindkét esetben ugyanaz: úgy röpködnek a logikátlanságok és a furcsa kivitelezések, mint a Mercedes utcában a petárdák. Stephen King nem is Stephen King lenne, ha trehány munkát végezne, jól kidolgozta a maga variációját a dologgal kapcsolatban, a szükséges információkat elárulta, de a kényesebb témákat, amik a fentebb említett bonyodalom-hullámokat indíthatták volna el, ügyesen kikerülte. Tehát nem mondja el, hogyan jelenhetnek meg vagy, ha már itt tartunk, hogyan létezhetnek a nyúlbarlangok, hogy mi a pontos működési mechanizmusuk, mert ezt Al sem tudja, csak azt, amit ő is megtapasztalt a kiruccanásai során. Így Jake és mi is kénytelenek vagyunk ugyanúgy tenni, azaz megbékélni azzal, hogy az útravaló adatok eddig terjednek. Menet közben persze rá lehet jönni még jó pár érdekességre, a végére arra is fény derül, hogyan vehette meg Al kis milliárdszor ugyanazt az adag húst és, hogy mennyire totális reset az a totális reset, de a tudományosabb vizeket érintő elemek végig homályosak maradnak. Nem olyan módon, hogy a világfelépítés összecsapott hatást kelt, ezzel véletlenül se lehet vádolni a 11.22.63.-at vagy az írót, sokkal inkább azt lehet mondani, hogy emiatt a típusú információhiány miatt végig körüllengi a sztorit egyfajta misztikum és rejtélyesség. Nekem ezáltal a legtitokzatosabb figurák a Sárga Kártyás Ember, majd a későbbi utódja, a Zöld Kártyás Ember lettek. Róluk és a feladatukról jótékony rejtélyesség ide vagy oda, azért szívesen olvastam volna még bővebben is… :D
Teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/03/stephen-king-…

>!
Hóvirág72
Stephen King: 11.22.63

Sajnálom! Nekem ez a könyv nem jött be! Jobbra számítottam! Stephen King nem ismeretlen számomra, korábban több regényét olvastam, és kíváncsian vettem a kezembe ezt a könyvét, ami „elüt” a többitől.Nem tudom, hogy azért olvastam sokáig, mert nem tetszett, vagy azért nem tetszett, mert sokáig olvastam. A mennyiségtől nem féltem, az oldalszám nagysága nem rémiszt el. csak legyen jó a könyv
Az időutazásos téma tetszett, viszont a Kennedy-s részek annyira nem. Nem az emberekről, az akkori életérzésről írtakkal volt bajom, arról szívesen olvastam, akárcsak Jake és Sadie kapcsolatáról. A politikai vonal nem tetszett, mikor erről olvastam alig haladtam. Néha úgy éreztem, hogy ez de fárasztó…
A vége tetszett. Amikor J. E. kétségek között volt a pillangó effektus miatt, hogy hogyan döntsön. De aztán – jó szokásához híven – jól megoldotta a kérdést.
Ettől függetlenül sajnos nem tudok rá több csillagot adni.

>!
szindilu
Stephen King: 11.22.63

Az, hogy pár nap alatt ledaráltam a könyvet, sajnos nem azt jelenti, hogy annyira tetszett :( Egyszerűen csak annak reményében faltam az oldalakat, hogy eljön egy pont, amitől tényleg izgalmasnak fogom találni, de ilyen nem volt. Unalmas volt, rengeteg fölösleges információval…

3 hozzászólás
>!
Honey_Wilkes
Stephen King: 11.22.63

Hú, de jó volt.
Igazán hálás vagyok KIngnek azért, hogy meg tudott lepni: nem hittem el, hogy 847 oldalt le tud írni egy csöppnyi horror nélkül. Pedig le tud, sőt! Tetszik ez a kicsit szentimentálisabb oldala. Köszönöm az élményt.

>!
Laszlo_Molnar_2
Stephen King: 11.22.63

Stephen King, akit valamiért még mindig néha a horror koronázatlan királyának neveznek, az életmű egyik (5.) leghosszabb regényét (a puhafedeles kiadás több mint 1100 oldal) ritka horrormentesen vezeti végig. Nem állítom, hogy vértelenül és izgalommentesen – akad azért ezekből rendesen a könyv első és harmadik harmadában –, de horror mint olyan nem igazán. Bár akad gonosznak érződő természetfölötti entitás – zseniális módon, maga az idő az –, de az említett szakaszok pár jellegzetesen kingi megoldása ellenére is más a műfaj – több itt a történelmi-politikai krimi és a romantika (igen). Ami az elsőt illeti, rácsodálkozós betekintést kaphatunk az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának világába, ami talán amerikaiaknak még nagyobb élményt nyújthat, mint nekünk, de így is hangulatos és érdekes – bár lassú. A könyv középső egyharmada kifejezetten lassan, vagy inkább komolyabb izgalmaktól mentesen csordogál. spoiler Ez az izgalmat keresőknek megfeküdheti a gyomrát – annál jobb dolguk lesz azoknak, akik romantikát keresnek! Húsz évvel a Varázsló és üveg után King újra szégyentelen romantikával örvendezteti meg olvasóit. A Setét torony-utalásoknak amúgy is se szeri, se száma (szerintem rekordot dönt 19-esek vagy olyan számok terén, amelyek összege 19, és az ajtótól a takuro spiritig hemzsegnek az utalások), de nehéz nem észrevenni a páthuzamot Roland és Susan Delgado, illetve Jake (!) és Sadie Dunhill (S.D. megint) története között. A különbség húsz év, és bár King egykor kiapadhatatlannak mondott fantáziája és borzongatási képessége lehet, hogy azóta valamelyest megkopott, az idősebb korban mindenkit utolérő szentimentalizmusnak hála, immár sokkal könnyedebben és hitelesebben beszél romantikáról, romantikus érzelmekről. Horrortól tartó, romantikára vágyó bibliofileknek nehéz jobb King-könyvet ajánlani első olvasmánynak, mint a 11.22.63-at.

>!
Tepetüpe
Stephen King: 11.22.63

Nagyon szeretem az időutazós témát, de kicsit félve álltam neki, mert kevesen tudják ezt jól megcsinálni, de szerencsére King nem okozott csalódást, igaz másra számítottam.
A könyv terjedelme miatt azt hittem az egész arról fog szólni , hogy Jake mindig elszúr valamit, ezért újra és újra vissza kell mennie a múltba, hogy elérje a célját. Ehhez képest hosszú fejezetek taglalták az egyes közösségek lakóit, gondolatait és élethez való hozzáállásukat és nagyon hangsúlyos szerepet kapott Sadie és Jake románca is. Az utolsó fejezet vége kimondottan szívfacsaróra sikeredett.
A karakterek közül Jodie lakóit nem lehetett nem szeretni, Deke, Mimi, Elli és a többiek mind bájos, szerethető és egyben valóságos, megfogható karakterek voltak.
És szerencsére az időutazás része is kiválóan működött. Nem voltak benne logikátlanságok és végig izgulni lehetett hiszen „A múlt ha változtatni akrnak rajta, harap”. Ezenfelül imádtam az a Jake/George által mindig emlegetett összecsengéseket, tényleg kíválóan megalapozták az időutazós hangulatot.
Negatívumként egyedül azt tudnám felhozni, hogy bizonyos részeket King túlságosan elhúzott és nem is gondolom, hogy feltétlenül szükséges volt a történet szempontjából beletenni. Gondolok itt John és Sadie esetére, például.
Ettől eltekintve a könyv olvastatja magát, végig fenntartja az érdeklődést és a kiváló főszereplőknek köszönhetően érzelmileg is be tudja vonni az olvasót.
Aki nem riad vissza a hosszabb művektől, nyugodtan kezdjen neki.

>!
bmolli
Stephen King: 11.22.63

Pozitívumok:
– Kedvelhető szereplők, Sadie és Jake kapcsolata, Jake beszólásai és a jószívűsége, segítőkészsége (pl.Dunningék), a történetvezetés és az E/1-es elbeszélés,terjedelem. (ez a 800 oldal pont jó), nincs elnyújtva a történet, csavarok, valósághű elemek.

Negatívum:
– A befejezésnél másra számítottam, de kellemeset csalódtam végül.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
maki

De két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.

312. oldal

>!
Barneysoad

Néhány pillanatra világossá vált, és ilyenkor az ember úgy érzi, megszűnt létezni a világ. Nem tudjuk-e ezt titkon valamennyien? Kerekekként és fogaskerekekként működő kiáltások és visszhangok tökéletes egyensúlyban lévő szerkezetével van dolgunk, s az életnek nevezett titokzatos üvegedényben álombeli óra muzsikál. Mögötte, alatta, körülötte káosz, viharok egymásutánja. Férfiak kalapáccsal, férfiak késsel, férfiak pisztollyal. Nők, akik kiforgatják, amire nem tehetik rá a kezüket, és ócsárolják, amit nem értenek. Iszonyat és gyász kozmosza vesz körül egyetlen, megvilágított színpadot, amelyen a halandók tánccal mutatnak fügét a sötétségnek.

615. oldal

>!
Hóvirág72

Úgy festett, mint egy farmer, ha felfedezi, hogy a földjén egy dinoszaurusz legel.

325. oldal

>!
Gothic01 

Frank Frati zálogházának kirakatában felirat hirdette: ISTEN HOZTA A GITÁRKÖZPONTBA! És gitárból – szó, mi szó – épp elég volt közszemlén: akusztikai, elektromos, tizenkét húros gitárok, és egy, amely kettős fogólapjával a Mötley Crüe egyik videóját juttatta eszembe.

628. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gitár · metál · Mötley Crüe · rock · rock and roll
2 hozzászólás
>!
Avilda

Filozófusok és pszichológusok tanakodhatnak, hogy mi az, ami létezhet, és mi az, ami nem, de mi, a hétköznapokban élő kisemberek kiigazodunk a világban, és el is fogadjuk olyannak, amilyen.

39. oldal

>!
Andrée P

Ki tudhatja, mikor múlik egy pillanaton az élet, és miért?

11. oldal

>!
Andrée P

Még azok sem tudják, mit tartogat a jövő, akik vissza tudnak térni a múltba.

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jake Epping
>!
Andrée P

Otthon van az ember, ha nézi, ahogy a hold a nyitott, álomba merült táj fölé emelkedik, és ha van valakije, akit odahívhat, hogy együtt nézzék az eget. Az az otthon, ahol másokkal együtt táncolhatunk, hiszen a tánc az élet

398. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Blake Crouch: Sötét anyag
Karen Rose: Vigyázz rám
Amanda Stevens: A próféta
Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Stephenie Meyer: A Vegyész
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Sherry Gammon: Elviselhetetlen