11.22.63 92% 92 csillagozás

Mondtam már, hogy imádom Kinget? Semmi kétség, ez az ember valóban zseni. Ez a regény igazán különleges. Már csak azért is, mert egyáltalán nem tekinthető tipikus King történetnek. Sem témájában, sem stílusában. És mégis, ennél rá jellemzőbb nem is lehetne. Sokan nem értik és bizarrnak tartják, hogy folyton Dosztojevszkij és Tolsztoj mellett emlegetem, pedig szerintem nagyon is logikus. Mert eddigi olvasási tapasztalataim alapján csak ez a három szerző képes arra, hogy az emberi jellemet, személyiséget és lelket ilyen mélységben és módon ábrázolja.
Különösen tetszett, ahogyan az AZ is megjelent a könyvben. Szenzációs volt az elejétől a végéig. Egy percet sem untam benne, a lassan csordogáló részeket sem, mert gyönyörűen volt felépítve az egész. Néhány év múlva biztosan újra elő fogom venni.

Könyvben nagyon tetszett, a sorozatba belekezdtem, de az nekem túl sok volt. Oké, hogy az eredetitől eltérnek általában, de abban erőltetettnek éreztem a változásokat. Jake nagyon szimpatikus volt, néhol meggondolatlan, aminek meg lett az ára. A szerelmi szál sokkal jobban tetszett, mint azt gondoltam volna, nem zavart annyira. Sadie viszont kicsit idegen volt nekem, nem is sikerült igazán megkedvelnem. Tetszettek Jake játékai, ahogy végig vitte a küldetését. Tetszett a vége is, hogy milyen következményei lettek. Az kalapos ember izgatta mindvégig a fantáziám, és oly keveset kaptam belőlük a végén.

Alapjáraton kerülni szoktam az időutazást szerepeltető filmeket és könyveket, mert vagy annyira egyedit akarnak a készítők, hogy ők maguk is belezavarodnak az elméleteikbe vagy túl görcsösen törekednek a lehetőségekhez mérten valószerűt alkotni tervhez. A végeredmény viszont mindkét esetben ugyanaz: úgy röpködnek a logikátlanságok és a furcsa kivitelezések, mint a Mercedes utcában a petárdák. Stephen King nem is Stephen King lenne, ha trehány munkát végezne, jól kidolgozta a maga variációját a dologgal kapcsolatban, a szükséges információkat elárulta, de a kényesebb témákat, amik a fentebb említett bonyodalom-hullámokat indíthatták volna el, ügyesen kikerülte. Tehát nem mondja el, hogyan jelenhetnek meg vagy, ha már itt tartunk, hogyan létezhetnek a nyúlbarlangok, hogy mi a pontos működési mechanizmusuk, mert ezt Al sem tudja, csak azt, amit ő is megtapasztalt a kiruccanásai során. Így Jake és mi is kénytelenek vagyunk ugyanúgy tenni, azaz megbékélni azzal, hogy az útravaló adatok eddig terjednek. Menet közben persze rá lehet jönni még jó pár érdekességre, a végére arra is fény derül, hogyan vehette meg Al kis milliárdszor ugyanazt az adag húst és, hogy mennyire totális reset az a totális reset, de a tudományosabb vizeket érintő elemek végig homályosak maradnak. Nem olyan módon, hogy a világfelépítés összecsapott hatást kelt, ezzel véletlenül se lehet vádolni a 11.22.63.-at vagy az írót, sokkal inkább azt lehet mondani, hogy emiatt a típusú információhiány miatt végig körüllengi a sztorit egyfajta misztikum és rejtélyesség. Nekem ezáltal a legtitokzatosabb figurák a Sárga Kártyás Ember, majd a későbbi utódja, a Zöld Kártyás Ember lettek. Róluk és a feladatukról jótékony rejtélyesség ide vagy oda, azért szívesen olvastam volna még bővebben is… :D
Teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/03/stephen-king-…

Ritkán találunk egymásra Mr. King és én, de most sikerült. Gigantikus mérete ellenére egy percig nem unatkoztam a regényen. Nagyívű, epikus és néhol torokszorítóan szép történet.

Az első King könyvem és (bármennyire is nem akarom leírni egy élmény alapján) egy darabig biztos, hogy az utolsó.
Jake irritált, olyan embernek tűnik, akinek Tarantino a kedvenc rendezője és emiatt úgy gondolja, hogy az emberiség felett áll. Amivel nem is lenne semmi baj (vagy hát, de), de 850 oldalon keresztül a fejében lenni sok.
A másik. Olyan hosszú. Ami nem zavarna, ha érdekelt volna az egész. Pedig full lelkesen kezdtem, de minél tovább olvastam, annál jobban csak vártam, hogy vége legyen. (akkor minek olvastam végig. jó kérdés)
A vége is, ehh, oké. Annyira nem érzek semmit a könyv iránt, hogy az gyönyörű.
Ja de, ha még egyszer bárkitől azt hallom, hogy „a MúLt ösSzecSeNG magával” kiugrok az emeletről.
kiegészítés, mert most jutott eszembe: általában nem szokott zavarni a fordítás, de most valahogy észre is vettem és nem is tetszett. Nem nagyon tudom megmagyarázni, de valahogy fura volt és idegesített.

Sokadik King, amit olvastam, de akár állhat más neve is a borítón, mert leszámítva a Kártyás embereket és a férfi főszereplőt (tipikus King), nem igazán viseli magán a „kinges” jegyeket.
A fülszöveg nemhogy nem keltette fel a kíváncsiságomat, de sokáig el is taszított az olvasásától (Kennedy miatt), ugyanakkor meg mégiscsak időutazós, ami meg nem hagyott nyugodni és kellett egy 800 oldal feletti könyv, meg még mindig gyűröm a kihívást is, így úgy gondoltam mégis megpróbálom.
Örülök, hogy megtettem, mert nagyon jó olvasmány volt.
Nem vártam volna az írótól, hogy ilyen szép szerelmi szálat is beépít ebbe az időutazós sztoriba, de bizony a végén még meg is hatódtam.
Viszonylag hosszú ideig olvastam, volt, hogy 200 oldalt is elolvastam egyben, aztán egy hétig felé sem néztem, ez a hullámzó érdeklődés végig kitartott. Ennek ellenére úgy érzem sikerült tartalmasan megtölteni ezt a sok oldalt, nem éreztem túlnyújtottnak a történetet, csak éppen volt benne pár rész, ami engem annyira nem fogott meg. (politika)
Érdekel a belőle készült sorozat is, szerintem belenézek, de azzal szemben is vannak fenntartásaim a főszereplőt játszó színész miatt.

Sajnálom! Nekem ez a könyv nem jött be! Jobbra számítottam! Stephen King nem ismeretlen számomra, korábban több regényét olvastam, és kíváncsian vettem a kezembe ezt a könyvét, ami „elüt” a többitől.Nem tudom, hogy azért olvastam sokáig, mert nem tetszett, vagy azért nem tetszett, mert sokáig olvastam. A mennyiségtől nem féltem, az oldalszám nagysága nem rémiszt el. csak legyen jó a könyv
Az időutazásos téma tetszett, viszont a Kennedy-s részek annyira nem. Nem az emberekről, az akkori életérzésről írtakkal volt bajom, arról szívesen olvastam, akárcsak Jake és Sadie kapcsolatáról. A politikai vonal nem tetszett, mikor erről olvastam alig haladtam. Néha úgy éreztem, hogy ez de fárasztó…
A vége tetszett. Amikor J. E. kétségek között volt a pillangó effektus miatt, hogy hogyan döntsön. De aztán – jó szokásához híven – jól megoldotta a kérdést.
Ettől függetlenül sajnos nem tudok rá több csillagot adni.

Ez is az újabb Kingek azon ritka darabja, amit akármikor hajlandó lennék újraolvasni spoiler. Csípem az 50-60-as éveket, a Mesternek pedig sikerült nagyon jól megragadni a korszak hangulatát a korhű üzletekkel, az emberek sokszínűségével, laza törvényekkel, az érdekes politikai háttérrel. Az időutazós sztorikat amúgy is mindig bírtam, de King ebben is tudott újat mutatni. Nem is beszélve arról, hogy a sorok között sikerült elrejteni egy elgondolkodtató tanulságot: nem érdemes keresztezni a sors útját. Jake egy ízig-vérig drámai főhős, akinek nem is az önként vállalt küldetését (a Kennedy elleni merénylet megakadályozását) tartottam érdekesnek és izgalmasnak, hanem azt, ahogy és amennyi módon sikerült belerongálnia a múltba, és így a jövőbe is. Első olvasásra sokat gondolkodtam azon, hogy lehet-e ennek jó vége, és persze (Kinget jól ismerve) nem lepett meg a negatív kicsengés. A végkifejlet gondolatébresztő hatása azonban vitathatatlan, ha másért nem is, de emiatt mindenképpen édemes vele tenni egy próbát. Én imádtam, néhány kisebb hibától eltekintve is.

Nem volt rossz könyv, de én kicsit másra számítottam. Pontosabban nekem kissé túlságosan is részletes volt. Tömény és sok volt az információ. Voltak benne részek, amelyek nagyon lassan bontakoztak ki, majd hirtelen felgyorsultak az események, és hamarosan vége is lett a kötetnek. Mellesleg tetszett a szerelmi szál is a regényben, pláne a végső befejezés. Valahogyan nem ezt tapasztaltam eddig Kingtől. :) De most másik oldalát is megmutatta. Továbbá a történelmi hátteret, és a különféle összeesküvés elméleteket is jól bemutatta. A végső magyarázat az időutazásra pedig különösen jól sikerült.

Igazán kellemes csalódás volt a könyv. Sokáig várt olvasásra, mert bár kíváncsi voltam, hogy King hogyan nyúl az időutazós témához, de a Kennedy-sztori teljesen hidegen hagyott (és hagy most is). Szerencsére King nem erőltette, hogy megmagyarázza az olvasónak, hogy az időutazás hogyan lehetséges, el kell fogadnunk, hogy így van és kész. Az viszont tetszett, hogy a feltevés logikai részeit nem hagyta figyelmen kívül.
Senkit ne riasszon el a könyv terjedelme, King profi módon ért a figyelem megtartásához, most sem vall kudarcot. A könyv egy nagyon jól átgondolt, megfontolt sztori, mely főként az ’50-es, ’60-as évek Amerikájában játszódik, de bepillantást nyerhetünk a megváltoztatott múlt miatti alternatív jelenekbe is. Nem csak King rajongóknak kötelező – sőt!