54. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

11/22/63 717 csillagozás

Stephen King: 11/22/63 Stephen King: 11/22/63

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jake ​Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, „reset” következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti.

Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája nyomorék öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új… (tovább)

11.22.63 címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2014
1122 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630795142 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2012
1122 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630795142 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

Richie Tozier · Beverly Marsh · Sadie Dunhill · Jake Epping · John Fitzgerald Kennedy · Wyatt Earp · Mike Coslaw · Steve McQueen

Helyszínek népszerűség szerint

Derry · Derry, Kossuth utca


Kedvencelte 192

Most olvassa 44

Várólistára tette 319

Kívánságlistára tette 355

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Finn_Hudson>!
Stephen King: 11/22/63

Mindig úgy érzem, hogy az aktuálisan olvasott Stephen King könyv a kedvencem, de most úgy érzem, sikerült megtalálnom az abszolút kedvencet.

Nagyon szeretem a történelmet, így már az elején sejtettem, hogy ez az én könyvem lesz, főleg hogy egy rejtélyes gyilkossági üggyel foglalkozik. Bevallom, eleinte szokatlan volt, hogy a regény E/1-ben íródott, mert eddig csak olyan King könyvekkel találkoztam, amelyek E/3-ban mutatták be az eseményeket. Viszont pár oldal után sikerült megszoknom, és utána már nagyon gyorsan haladtam az olvasásával. Az író itt is egy nagyon komplex történetet állított fel, ahol még a számomra legjelentéktelenebb mozzanatról is kiderült, hogy nagyon is fontos a cselekmény alakulásának szempontjából. Eleve az alapötlet nagyon tetszett, de ahogy az egészet az író megvalósította, az egyszerűen zseniális. Ahogy az, hogy az események központjába élethű főszereplőket tett, akik bár tele vannak hibákkal, nagyon is emberiek és szerethetőek.
Ami pedig szerintem az egyik legzseniálisább húzása volt, az a Derryben történtekre való utalás, valamint Richie és Beverly felbukkanása, ha csak egy jelenet erejéig is. Nagyon tetszik, ahogy King összekapcsolja az egyes könyveit és annak eseményeit.

4 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
Stephen King: 11/22/63

Zseniális!

Az írásról szóló könyvén kívül még nem olvastam korábban Kingtől. Örülök, hogy ezzel kezdtem a regényeivel való ismerkedést.

A terjedelem több mint 1100 oldal, de egy pillanatig sem unalmas. Nagyon nehéz letenni. Izgalmas, csavaros, ötletes, jól megírt.

Csak a cím „fordításával” nem vagyok kibékülve. Mivel ez egy dátum, magyarul így lenne helyesen: 63/11/22. Pedig bizonyára ez volt a szövegben a legkevésbé nehéz nyelvi megfeleltetési probléma.

(A korrekt címfordítás a 1963. 11. 22. lenne szóközökkel és pontokkal és a teljes évszámot kiírva. Magyarul nem igazán szoktuk elhagyni az évszám első két számjegyét. A 11/22/63 szerencsétlen megoldás a perjel (/) miatt is, ami a magyar dátumozásban nem túl jó, a sorrendi hiba viszont még ennél is zavaróbb. Számomra a tökéletes cím a 1963. november 22. volna. )

>!
Európa, Budapest, 2012
1122 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630795142 · Fordította: Szántó Judit
5 hozzászólás
cippo I>!
Stephen King: 11/22/63

Azt mondja a miszter, hogy 72-ben kezdte írni ezt a könyvet, aztán félretette, és kelt-dagadt vagy 35 évig a fiókjában. Na és hát nyilván bele-belecsúszott egy-két kéziratlap egynémely korábbi/későbbi (?) bestselleréből, de legalábbis nyílt egy-két in medias rés néhány korábbi/későbbi (?) regény helyszínére – kicsilány, ó, szia, heló, álljunk össze, mint két kicsi lego, ugye –, de tudod mit? Bánja a fene, szeretem én a miszternek ezt a minden idők szerint profin pásszentos sablonrendszerét, leköt, felcsigáz, és mondok még valamit: most megyek és belekezdek a Duma Key-be. És mire befejezem, már nemdohányos leszek. Tudod, most, hogy megint Kinget olvasok, hatodik napja nem gyújtottam rá. Vannak kritikus pillanataim, amiről most nem szívesen beszélnék. De ezekben a krízisekben a miszter az én pásztorom. És ha ezt most végre sikerül megcsinálnom, én esküszöm, írok neki egy köszönőlevelet.
(Mondjuk, azér' ez a Stephen alapjában véve egy szentimentális vén fsz. A végét úgy igazán amerikaiasan elizélta. De én akkor is imádom.)

22 hozzászólás
Riszperidon>!
Stephen King: 11/22/63

Kedves Mr. King, eszem a fantáziáját és a cselekményszövését! Ha így tetszik kilépni a komfortzónájából, akkor tegye meg kérem még párszor!
Első körben, főleg az idei évemet tekintve megriasztott, hogy 1100 oldal, és féltem, nem fog tetszeni, vagy a harmadánál már rá fogok unni. Nem így történt. Az első 20 oldal után már éreztem, hogy nagyon magával fog ragadni. Annyira sokrétű volt a történet, annyira mozgalmas, hogy egyfolytában olvasni szerettem volna. Az 50-es, 60-as évek Amerikáját olyan szemléletesen és élvezetesen írta le, hogy úgy éreztem ott vagyok én is a főszereplővel. Szinte ott izgultam én is Dallas utcáin a hömpölygő tömeggel, hogy láthassam Kennedyt. Egyszerűen olyan valóságosan írta le a valótlant, hogy szinte már el is hittem.
De múltban vájkálni, veszélyes dolog, még akkor is, ha meg vagyunk győződve róla, hogy jót teszünk vele. Egy kis dologból is lehet óriási galiba, hát még egy nagyobból!
Aztán, úgy kb 100 oldallal a vége előtt fogtam a fejem, hogy neee, na neee, csak azt neee, amire gondolok. De hát azért ezt a könyvet csak King írta, és még ott is tudott csavarni rajta úgy egyet-kettőt, hogy a végén csak néztem, és belül egy kicsit sírtam is. Pont a vége miatt kellett ráaludnom egy napot az értékelésre, és ma már sokkal jobban jóban vagyunk, mint tegnap este.
Egy könyv, amiben van aberráltság, az az Amerika, amiben még a feketéket nem teljesen fogadták el, a nők nem voltak még csak távolról sem egyenjogúak, van benne nagyon nyers erőszak, dühítő, mai fejjel érthetetlen elszomorító cselekmények, szerelem, bigottság, romantika, történelem, fantázia, dráma, humor, bátorság, hősiesség, önzetlenség, fordulatok és izgalom. Igen, ez így mind egyszerre. Nagyszerű könyv.
Hogy szeretem-e Kinget? Még nem tudom. Ez mindössze a második könyve amit olvasok (Duma Key volt a másik), és sokan, akik tőlem sokkal jobban ismerik, és szeretik, azt mondják, ez a könyv nem egy kinges King. Úgyhogy a viszonyunk még bizonytalan, de azt azért már kezdem látni, hogy mivel tudta elérni azt, amit.

29 hozzászólás
gazibla IP>!
Stephen King: 11/22/63

Összetett és nagyon jól kidolgozott regény. Talán ez King egyik legjobb könyve, hosszúsága ellenére sem volt unalmas és a mellékszálak is izgalmasak. Jók voltak a szereplők(Sadie, Jake, Deke), nagy kedvencem Sadie volt, de a többiek is mind mind jól ki voltak dolgozva. Örülök hogy végre sorra került ez a könyve is Kingnek. Nem is írok többet erről a műről mindenki olvassa el, mert megéri rászánni az időt. :)

ppeva P>!
Stephen King: 11/22/63

Biztosan sok ember van, aki eljátszott időnként a gondolattal, milyen érdekes lenne visszamenni az időben, és elindulni egy-egy keresztútnál a másik irányba – vajon milyen lett volna az a másik élet?
Hiszen foglalkoztatja az embert, jó döntést hozott-e. És mi lett volna, ha… Ha akkor és ott nem igent mondok, hanem nemet, vagy fordítva, ha balra fordulok, és nem jobbra, ha azt választom, nem pedig ezt…
Jake/George nem saját jószántából vagy kíváncsiságból ment vissza a múltba, és nem is a saját múltját kellett „kozmetikáznia”. Hiszen egy olyan időpontba csöppen vissza, amikor még a való világban meg se született. Feladatot kap, amit el kell végeznie, még hozzá nehéz feladatot, mert a múlt ellenáll a változtatásnak. Minden változtatás, még a legkisebb is, „előremenően” változást hoz a jövőbe, abba a világba, ahonnan érkezett. A feladat: meg kell akadályoznia spoiler. Megtehetné persze, hogy fütyül a feladatra, de részben (örökölt) erkölcsi kötelességének érzi, részben pedig menet közben felkelti a kíváncsiságát, milyen lesz a módosított jövő. Közben igyekszik néhány embert megmenteni a sorsától spoiler, rácsodálkozik arra, mennyire más volt az élet 50 évvel korábban. Találkozik természetesen ellenségekkel, barátsággal, szerelemmel, és még az is megfordul a fejében, hogy „emigrál” a múltba. Mindez érdekes, olvasmányos, könnyűirodalmi stílusban megírva. Több mint 1100 oldal, de szinte repültek a lapok. Ha le kellett tennem, alig vártam, hogy újra belemerülhessek.
Úgy emlékeztem, valamikor egyszer, réges-régen mintha olvastam volna már valamit Stephen Kingtől, de most fogalmam sincs, melyik könyv lehetett. Lehet, hogy csak beleolvastam valamelyik könyvébe, aztán sürgősen és rettegve félretettem. Azóta se nyúltam egyik után se, és nem is volt szándékomban. Aztán persze belefutottam egy értékelésbe a Molyon, elolvastam még néhány értékelést, és úgy döntöttem, ez kell nekem. (Igen, ti vagytok a felelősek!!! :) )
Ez most korántsem volt annyira thrilleres, véres, elborzasztó. De volt benne feszültség, izgalom bőven. Olyan dolgokat is megtudtam a Kennedy merénylet hátteréről, amit eddig nem tudtam.
Problémám a címben szereplő dátummal volt. Ebben a formában nálunk nem szokás dátumot írni. Még a 22/11/63 is érthetőbb lett volna. (A könyv legvégén a kis naplójegyzeteknél el is tévesztette a fordító, hogyan írta addig a dátumot.)
A végén mégse az izgalom, az új információk, a kalandok érzete maradt meg bennem. Hanem valami furcsa szomorúság. Mert felnőtt vagyok ugyan, ezért pontosan tudom, hogy nincs olyan, hogy időutazás, meg visszamegyek kicsit körülnézni, de azért mégis… Jó volt eljátszani a gondolattal. Most meg elvették tőlem ezt a játékot. Mostantól az jut eszembe, ha ilyesmin töprengenék, hogy nem ér meg ennyi erőfeszítést, kínlódást, szerencsétlenséget az, hogy kicsit elbabrálhatok a múlttal, és ha ott a „régben” átállítanék valamit, azzal törölném a jelenből a mostani életemet, a családomat, és azokat, akiket szeretek. Ez meg túl nagy ár egy kis játékért.

3 hozzászólás
ggizi>!
Stephen King: 11/22/63

Időutazás, sport almanach, pillangó effektus… Imádom!

Egyrészt ámulok és bámulok, hogy King milyen alapossággal dolgozta fel ezt a már agyonteorizált témát s töltötte ki fikcióval a valós tényeket. Mintha valóban visszamehettünk volna azon a fránya nyúlbarlangon, hogy végigkövethessük Oswald legapróbb élethelyzeteit.
De mikor becsuktam a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy ennek az egésznek mégis mi a fene értelme volt?!
De mikor ez az érzés elillant, ez már nem volt kérdés. Mert persze volt neki. Mégpedig az út, amelyen végigmentünk. Még ha ilyen hosszúra nyúlt is az egész.

Kezdetnek szép lassan csorogtak az események (mint ahogy azt már Kingtől megszokhattuk), de mikor főhősünk eljutott Derrybe (Derry! Megint!), hirtelen szinte megemelkedett a feszültségszint. (Amúgy kíváncsi lennék, hogy a valóságban Derry és Maine állam tényleg ilyen sötét és nyomott hangulatú-e… Bár nyilván nem. És vajon az ott élők mennyire szerethetik Kinget ezért a jó kis hírnévért, amit a könyvei sugallnak róluk…? :) )
Sorban jöttek az átfedések, amit az olvasó vagy felismer, vagy csak sejti, hogy itt valami van a háttérben – vagy már oda is utalásokat képzel, ahol elvileg nincs is :)
Persze a lényeg nem Derryhez kapcsolódik, az csak a főpróba volt. A lényeg Dallasban volt.

Nagyon tetszett King hozzáállása az időutazáshoz. Mert persze a pillangó effektus következményei már elég ismertek, de a múltbéli összecsengések, és a múlt ilyen mértékű csökönyössége a változtatás ellen számomra újdonság volt.

”Mert a múlt nem akarja, hogy megváltoztassák. Ha próbálkozol, visszatámad. És minél nagyobb változtatást szeretnél elérni, annál ádázabbul küzd.”

Nagyon érdekes történet volt!

2 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Stephen King: 11/22/63

Mit lehet mondani egy regényről? Hogy jó volt? Izgalmas, megdöbbentő, kidolgozott, néha ijesztő, őszinte, félelmetes..? Hogy mestermunka?
Nem, egy regényről nem kell mondani semmit. Egy regényt el kell olvasni, át kell rágni, meg kell emészteni, magadévá kell tenni. Ezt a történetet csak így lehet befogadni.
Részletes kidolgozásának köszönhetően, amikor csak olvastam (és ezt igyekeztem minél tovább húzni, pedig ilyet nem szoktam) ott voltam én is Jake-kel/George-dzsal, kíváncsian figyeltem minden lépését, próbálkozását, akkor is, amikor a múlt olyan csökönyösen ellenállt, vagy ellen akart állni.
Én szeretem a happy endet. Talán mert méhem van és petefészkem, talán csak mert egyszerű és földhözragadt vagyok. Körülbelül harminc másodpercig nem tetszett a befejezés. Majd rájöttem, hogy ezt így is lehet.

2 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Stephen King: 11/22/63

„A múlt, ha változtatni akarnak rajta, harap”

Sokszor eljátszik az ember a gondolattal, hogy visszautazva a múltba másként csinálnánk dolgokat és ha lenne még egy esély változtatnánk a megváltoztathatatlanon, bele sem gondolva, hogy egy-egy apró változás a jövőre nézve akár óriási méretűre is nőhet…

Ez a King-féle múltbeli utazás egyszerűen zseniális, rávilágít arra hogy egy – egy adott szituációban meghozott két különböző döntés milyen hatással van a jövőre, nem mindegy hogy egy válaszúton melyik irányba is megyünk tovább. Egy meghatározott pillanatban jónak tűnő választás akár a későbbiekben tragédiába és az eredeti szándéktól teljesen eltérő eredménnyel is zárulhat, lépéseinket nem mindig saját döntéseink, hanem a kiszámíthatatlan sors is irányítja…
Minden történésnek oka van, de a múlton már nem tudunk változtatni – így a jövőre koncentrálva a saját sorsunkat a kezünkbe vehetjük, igaz a siker még így sem garantált – de egy próbát mindenképpen megér. Számomra ennek a könyvnek ez az üzenete.

csillagka>!
Stephen King: 11/22/63

King bácsi veszélyes üzem, sosem tudhatod fehér vagy fekete nyulat húz e elő a képzeletbeli kalapjából. Van mikor nyomorba dönt, fölemel, elgondolkoztat, jövőt mutat esetleg olyan kérdésekre ad választ amelyekre nincs is felelet.
Gyerekkorom visszatérő vágyálma (képzelgése) volt, hogy az utcán találok egy időgépet és azzal majd jó sokat utazgatok, erre meg arra, érdekes sosem a saját vagy a családom múltja érdekelt hanem csak a nagy betűs történelem.
Egyet most megtudtam, elég kemény meló lehetne megváltozni bár engem inkább csak a kíváncsiság hajtott.
Kell e egyáltalán, ezt itt a kérdés? Vagy minden úgy jó ahogy éljük, hiszen nem tudható mi vagyunk e a pillangó álma.
Nagyon sok kérdést vett fel ez a könyv és nagyon nem tudom mi lehet a jó válasz.
Egy biztos olvasd el, és kicsit okosabb leszel, ha másban nem hát Kennedy Amerikáját jobban megismered.
Érdemes.


Népszerű idézetek

SH4D0W>!

De két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.

413. oldal

Meldryn>!

– És mi van, ha visszamegy, és megöli a saját nagyapját?
Zavartan meredt rám.
– Mi a fasznak tennék ilyet?

85. oldal

1 hozzászólás
apple_pie>!

Az ember soha nem tudja, kinek az életére van hatással, mikor, és miért. Csak amikor már késő, mert a jövő már felfalta a jelent.

I. kötet, 601. o.

Blissenobiarella>!

Az ember mindig talál mentséget a rossz szokásaira…

Első rész, Első fejezet, 4.

Kapcsolódó szócikkek: szokás
Almost_Zed>!

Hideg volt. A jóisten a torkát köszörülte, és ritkás hópelyheket krákogott ki a piszkosszürke égből.

II. kötet, 282. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás
LuPuS_007>!

Fontos, hogy az ember jobbá tegye a világot, de legalább ilyen fontos, hogy saját erejéből jusson el a klotyóig.

108. oldal, I. kötet

No_Exist>!

Az élet néha olyan véletlen találkozásokat varázsol elő, amilyeneket egyetlen író se merne lemásolni.

I. kötet 204. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jake Epping
Almost_Zed>!

Látom, remek formában van, mint szombat este a sátán!

II. kötet, 114. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: sátán
1 hozzászólás
Almost_Zed>!

A tánc – maga az élet.

I. kötet, 492. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: tánc
Almost_Zed>!

A szeme nagy volt és nedves, állára ismét nyál csurrant. Nincs is a világon festőibb látvány, mint egy végső stádiumban lévő alkoholista. Nem is értem, hogy a Jim Beam, a Seagram's vagy a Mike's Hard Lemonade miért nem használja fel őket a képes magazinok reklámjaihoz. Igyon Beamet, és gusztusosabb bogarakat fog látni.

I. kötet, 137. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: alkoholizmus
2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
William R. Forstchen: Az utolsó nap
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Blake Crouch: Hamis emlékek
James Patterson – J.D. Barker: A zaj
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla
Adam Sternbergh: Shovel Ready – Akkor hajrá!
Michael Walden: A végtelen város
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?