50. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

11/22/63 497 csillagozás

Stephen King: 11/22/63

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jake ​Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, „reset” következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti.

Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája nyomorék öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új… (tovább)

11.22.63 címen is megjelent.

Eredeti mű: Stephen King: 11/22/63 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2014
1124 oldal · ISBN: 9789630795142 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2012
1136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630795142 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Jake Epping · John Fitzgerald Kennedy · Sadie Dunhill · Sátán


Kedvencelte 136

Most olvassa 45

Várólistára tette 246

Kívánságlistára tette 254

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
cippo IP
Stephen King: 11/22/63

Azt mondja a miszter, hogy 72-ben kezdte írni ezt a könyvet, aztán félretette, és kelt-dagadt vagy 35 évig a fiókjában. Na és hát nyilván bele-belecsúszott egy-két kéziratlap egynémely korábbi/későbbi (?) bestselleréből, de legalábbis nyílt egy-két in medias rés néhány korábbi/későbbi (?) regény helyszínére – kicsilány, ó, szia, heló, álljunk össze, mint két kicsi lego, ugye –, de tudod mit? Bánja a fene, szeretem én a miszternek ezt a minden idők szerint profin pásszentos sablonrendszerét, leköt, felcsigáz, és mondok még valamit: most megyek és belekezdek a Duma Key-be. És mire befejezem, már nemdohányos leszek. Tudod, most, hogy megint Kinget olvasok, hatodik napja nem gyújtottam rá. Vannak kritikus pillanataim, amiről most nem szívesen beszélnék. De ezekben a krízisekben a miszter az én pásztorom. És ha ezt most végre sikerül megcsinálnom, én esküszöm, írok neki egy köszönőlevelet.
(Mondjuk, azér' ez a Stephen alapjában véve egy szentimentális vén fsz. A végét úgy igazán amerikaiasan elizélta. De én akkor is imádom.)

22 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
Stephen King: 11/22/63

Zseniális!

Az írásról szóló könyvén kívül még nem olvastam korábban Kingtől. Örülök, hogy ezzel kezdtem a regényeivel való ismerkedést.

A terjedelem több mint 1100 oldal, de egy pillanatig sem unalmas. Nagyon nehéz letenni. Izgalmas, csavaros, ötletes, jól megírt.

Csak a cím „fordításával” nem vagyok kibékülve. Mivel ez egy dátum, magyarul így lenne helyesen: 63/11/22. Pedig bizonyára ez volt a szövegben a legkevésbé nehéz nyelvi megfeleltetési probléma.

(A korrekt címfordítás a 1963. 11. 22. lenne szóközökkel és pontokkal és a teljes évszámot kiírva. Magyarul nem igazán szoktuk elhagyni az évszám első két számjegyét. A 11/22/63 szerencsétlen megoldás a perjel (/) miatt is, ami a magyar dátumozásban nem túl jó, a sorrendi hiba viszont még ennél is zavaróbb. Számomra a tökéletes cím a 1963. november 22. volna. )

>!
Európa, Budapest, 2012
1136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630795142 · Fordította: Szántó Judit
1 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Stephen King: 11/22/63

Kedves Mr. King, eszem a fantáziáját és a cselekményszövését! Ha így tetszik kilépni a komfortzónájából, akkor tegye meg kérem még párszor!
Első körben, főleg az idei évemet tekintve megriasztott, hogy 1100 oldal, és féltem, nem fog tetszeni, vagy a harmadánál már rá fogok unni. Nem így történt. Az első 20 oldal után már éreztem, hogy nagyon magával fog ragadni. Annyira sokrétű volt a történet, annyira mozgalmas, hogy egyfolytában olvasni szerettem volna. Az 50-es, 60-as évek Amerikáját olyan szemléletesen és élvezetesen írta le, hogy úgy éreztem ott vagyok én is a főszereplővel. Szinte ott izgultam én is Dallas utcáin a hömpölygő tömeggel, hogy láthassam Kennedyt. Egyszerűen olyan valóságosan írta le a valótlant, hogy szinte már el is hittem.
De múltban vájkálni, veszélyes dolog, még akkor is, ha meg vagyunk győződve róla, hogy jót teszünk vele. Egy kis dologból is lehet óriási galiba, hát még egy nagyobból!
Aztán, úgy kb 100 oldallal a vége előtt fogtam a fejem, hogy neee, na neee, csak azt neee, amire gondolok. De hát azért ezt a könyvet csak King írta, és még ott is tudott csavarni rajta úgy egyet-kettőt, hogy a végén csak néztem, és belül egy kicsit sírtam is. Pont a vége miatt kellett ráaludnom egy napot az értékelésre, és ma már sokkal jobban jóban vagyunk, mint tegnap este.
Egy könyv, amiben van aberráltság, az az Amerika, amiben még a feketéket nem teljesen fogadták el, a nők nem voltak még csak távolról sem egyenjogúak, van benne nagyon nyers erőszak, dühítő, mai fejjel érthetetlen elszomorító cselekmények, szerelem, bigottság, romantika, történelem, fantázia, dráma, humor, bátorság, hősiesség, önzetlenség, fordulatok és izgalom. Igen, ez így mind egyszerre. Nagyszerű könyv.
Hogy szeretem-e Kinget? Még nem tudom. Ez mindössze a második könyve amit olvasok (Duma Key volt a másik), és sokan, akik tőlem sokkal jobban ismerik, és szeretik, azt mondják, ez a könyv nem egy kinges King. Úgyhogy a viszonyunk még bizonytalan, de azt azért már kezdem látni, hogy mivel tudta elérni azt, amit.

29 hozzászólás
>!
gazibla P
Stephen King: 11/22/63

Összetett és nagyon jól kidolgozott regény. Talán ez King egyik legjobb könyve, hosszúsága ellenére sem volt unalmas és a mellékszálak is izgalmasak. Jók voltak a szereplők(Sadie, Jake, Deke), nagy kedvencem Sadie volt, de a többiek is mind mind jól ki voltak dolgozva. Örülök hogy végre sorra került ez a könyve is Kingnek. Nem is írok többet erről a műről mindenki olvassa el, mert megéri rászánni az időt. :)

>!
ponty
Stephen King: 11/22/63

A végső visszaszámlálás című, 1980-as mozifilmben a Nimitz (vigyázat, 20+ éves emlékek!) repülőgép anyahajó a modern időkből utazik váratlanul vissza, 1941-be, épp Hawaii közelébe, épp mielőtt a japánok támadást indítanának Pearl Harbor ellen. Miután rájönnek, hogy mi történt/történik, a hajó tisztjeiben felmerül a kérdés, hogy felhasználva ismereteiket, és mintegy 40 évvel hatékonyabb fegyvereiket, megváltoztathatják-e a történelem menetét, meg nem történtté tehetik-e az amerikai nemzet számára gyászos napot?

Na, valami ilyesmi ez is, csak míg a filmben 90 perc alatt megkapod az igen valószínű választ, itt 1100 oldalt kell olvasnod, hogy kapj(?) egy bármilyen választ(?). Meg nem tudnám most mondani, hogy hova, és mire ment el az az 1100 oldal, de egy részét simán élvezni is lehetett.

Ez a könyv úgy indul, hogy egy izgalmas időutazós sztori lesz, az amerikai történelem egy igen fontos pillanatával a középpontban, amivel semmi gond.
Aztán lassan ráébred az ember, hogy Mizter K sokkal inkább nosztalgiázik egy nagyot a tinédzserkora Amerikájában, amivel – ha lesz lényeg is – totál semmi gondom.
Aztán kiderül, hogy valójában love storyt olvasok, tudod olyat, amiben az igaz szerelem bármit… Ezzel már akad egy pici probléma, mert sem a cím, sem a borító nem ezt kínálja. És még mindig el lehet olvasni, de Mizter K-nak akkor eszébe jut az eredeti célkitűzés, amiért is hirtelen fiktív politikai dokumentumregénnyé változtatja a romantikus meséjét.
Miért nem történelem könyvet olvasok? Azért, mert tud bárki biztosat JFK dallasi látogatásáról? Akkor viszont ez itt még könnyen menthető.
És akkor Mizter K gondol egyet és visszaváltozik romantikus lélekké, amivel is csak azt bizonyítja (még erősebben), hogy az igazi, a nagy szerelem, mindent…, de ezzel együtt tán mégis akad valami nagyobb, amit nem.

Közben sajnálatosan keveset tudtunk meg arról, hogy Mizter K szerint mi lett volna ha…? (Pedig azért lehetett volna mit bolygatni politikástul, FBI-ostul.) Olvastunk néhány valóban érdekes oldalt a különböző idősíkok, és alternatív valóságok Mizter K szerint egymáshoz fűződő viszonyáról, és főleg futottunk egy 1100 oldalas kört, ami javarészt átélhető volt.

De azért ennek a Mizter K-nak, komoly gondok vannak az arányérzékével, ezért azt tippelem, hogy főleg rajongóknak ajánlott.

14 hozzászólás
>!
ggizi P
Stephen King: 11/22/63

Időutazás, sport almanach, pillangó effektus… Imádom!

Egyrészt ámulok és bámulok, hogy King milyen alapossággal dolgozta fel ezt a már agyonteorizált témát s töltötte ki fikcióval a valós tényeket. Mintha valóban visszamehettünk volna azon a fránya nyúlbarlangon, hogy végigkövethessük Oswald legapróbb élethelyzeteit.
De mikor becsuktam a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy ennek az egésznek mégis mi a fene értelme volt?!
De mikor ez az érzés elillant, ez már nem volt kérdés. Mert persze volt neki. Mégpedig az út, amelyen végigmentünk. Még ha ilyen hosszúra nyúlt is az egész.

Kezdetnek szép lassan csorogtak az események (mint ahogy azt már Kingtől megszokhattuk), de mikor főhősünk eljutott Derrybe (Derry! Megint!), hirtelen szinte megemelkedett a feszültségszint. (Amúgy kíváncsi lennék, hogy a valóságban Derry és Maine állam tényleg ilyen sötét és nyomott hangulatú-e… Bár nyilván nem. És vajon az ott élők mennyire szerethetik Kinget ezért a jó kis hírnévért, amit a könyvei sugallnak róluk…? :) )
Sorban jöttek az átfedések, amit az olvasó vagy felismer, vagy csak sejti, hogy itt valami van a háttérben – vagy már oda is utalásokat képzel, ahol elvileg nincs is :)
Persze a lényeg nem Derryhez kapcsolódik, az csak a főpróba volt. A lényeg Dallasban volt.

Nagyon tetszett King hozzáállása az időutazáshoz. Mert persze a pillangó effektus következményei már elég ismertek, de a múltbéli összecsengések, és a múlt ilyen mértékű csökönyössége a változtatás ellen számomra újdonság volt.

”Mert a múlt nem akarja, hogy megváltoztassák. Ha próbálkozol, visszatámad. És minél nagyobb változtatást szeretnél elérni, annál ádázabbul küzd.”

Nagyon érdekes történet volt!

2 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly
Stephen King: 11/22/63

„A múlt, ha változtatni akarnak rajta, harap”

Sokszor eljátszik az ember a gondolattal, hogy visszautazva a múltba másként csinálnánk dolgokat és ha lenne még egy esély változtatnánk a megváltoztathatatlanon, bele sem gondolva, hogy egy-egy apró változás a jövőre nézve akár óriási méretűre is nőhet…

Ez a King-féle múltbeli utazás egyszerűen zseniális, rávilágít arra hogy egy – egy adott szituációban meghozott két különböző döntés milyen hatással van a jövőre, nem mindegy hogy egy válaszúton melyik irányba is megyünk tovább. Egy meghatározott pillanatban jónak tűnő választás akár a későbbiekben tragédiába és az eredeti szándéktól teljesen eltérő eredménnyel is zárulhat, lépéseinket nem mindig saját döntéseink, hanem a kiszámíthatatlan sors is irányítja…
Minden történésnek oka van, de a múlton már nem tudunk változtatni – így a jövőre koncentrálva a saját sorsunkat a kezünkbe vehetjük, igaz a siker még így sem garantált – de egy próbát mindenképpen megér. Számomra ennek a könyvnek ez az üzenete.

>!
Röfipingvin MP
Stephen King: 11/22/63

Mit lehet mondani egy regényről? Hogy jó volt? Izgalmas, megdöbbentő, kidolgozott, néha ijesztő, őszinte, félelmetes..? Hogy mestermunka?
Nem, egy regényről nem kell mondani semmit. Egy regényt el kell olvasni, át kell rágni, meg kell emészteni, magadévá kell tenni. Ezt a történetet csak így lehet befogadni.
Részletes kidolgozásának köszönhetően, amikor csak olvastam (és ezt igyekeztem minél tovább húzni, pedig ilyet nem szoktam) ott voltam én is Jake-kel/George-dzsal, kíváncsian figyeltem minden lépését, próbálkozását, akkor is, amikor a múlt olyan csökönyösen ellenállt, vagy ellen akart állni.
Én szeretem a happy endet. Talán mert méhem van és petefészkem, talán csak mert egyszerű és földhözragadt vagyok. Körülbelül harminc másodpercig nem tetszett a befejezés. Majd rájöttem, hogy ezt így is lehet.

2 hozzászólás
>!
csillagka P
Stephen King: 11/22/63

King bácsi veszélyes üzem, sosem tudhatod fehér vagy fekete nyulat húz e elő a képzeletbeli kalapjából. Van mikor nyomorba dönt, fölemel, elgondolkoztat, jövőt mutat esetleg olyan kérdésekre ad választ amelyekre nincs is felelet.
Gyerekkorom visszatérő vágyálma (képzelgése) volt, hogy az utcán találok egy időgépet és azzal majd jó sokat utazgatok, erre meg arra, érdekes sosem a saját vagy a családom múltja érdekelt hanem csak a nagy betűs történelem.
Egyet most megtudtam, elég kemény meló lehetne megváltozni bár engem inkább csak a kíváncsiság hajtott.
Kell e egyáltalán, ezt itt a kérdés? Vagy minden úgy jó ahogy éljük, hiszen nem tudható mi vagyunk e a pillangó álma.
Nagyon sok kérdést vett fel ez a könyv és nagyon nem tudom mi lehet a jó válasz.
Egy biztos olvasd el, és kicsit okosabb leszel, ha másban nem hát Kennedy Amerikáját jobban megismered.
Érdemes.

>!
anglee
Stephen King: 11/22/63

Életem legjobb romantikus könyve.

normális értékelés később

Na jó, nem tudok normális értékelést írni róla! Nincs más szó King-re: Zseinális! Sajnálom, de ez van. Csodálatos könyv! Olvassa el mindenki!

>!
Európa, Budapest, 2012
1136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630795142 · Fordította: Szántó Judit
5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
SH4D0W

De két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.

413. oldal

>!
Meldryn P

– És mi van, ha visszamegy, és megöli a saját nagyapját?
Zavartan meredt rám.
– Mi a fasznak tennék ilyet?

85. oldal

1 hozzászólás
>!
apple_pie 

Az ember soha nem tudja, kinek az életére van hatással, mikor, és miért. Csak amikor már késő, mert a jövő már felfalta a jelent.

I. kötet, 601. o.

>!
Almost_Zed

Hideg volt. A jóisten a torkát köszörülte, és ritkás hópelyheket krákogott ki a piszkosszürke égből.

II. kötet, 282. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás
>!
Almost_Zed 

Látom, remek formában van, mint szombat este a sátán!

II. kötet, 114. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Sátán
1 hozzászólás
>!
Almost_Zed 

A tánc – maga az élet.

I. kötet, 492. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: tánc
>!
No_Exist

Az élet néha olyan véletlen találkozásokat varázsol elő, amilyeneket egyetlen író se merne lemásolni.

I. kötet 204. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jake Epping
>!
Blissenobiarella

Az ember mindig talál mentséget a rossz szokásaira…

Első rész, Első fejezet, 4.

>!
Almost_Zed

A szeme nagy volt és nedves, állára ismét nyál csurrant. Nincs is a világon festőibb látvány, mint egy végső stádiumban lévő alkoholista. Nem is értem, hogy a Jim Beam, a Seagram's vagy a Mike's Hard Lemonade miért nem használja fel őket a képes magazinok reklámjaihoz. Igyon Beamet, és gusztusosabb bogarakat fog látni.

I. kötet, 137. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: alkoholizmus
2 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P

Fontos, hogy az ember jobbá tegye a világot, de legalább ilyen fontos, hogy saját erejéből jusson el a klotyóig.

108. oldal, I. kötet


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dean R. Koontz: Az eljövetel
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Peter Clines: 14
Chuck Wendig: Vészmadarak
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
M. R. Carey: Kiéhezettek
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet