Született ​vadász (Kellan Colt 1.) (Shadowrun 1.) 5 csillagozás

Stephen Kenson: Született vadász

2053-at írunk. A Föld újjászületett. A régóta szunnyadó mágikus erők visszatértek a világba, és az emberiség legendáiban és rémálmaiban élő lények előjöttek rejtekükből…

A megavállalatok az új világ szuperhatalmai. Óriási komplexumokból uralkodnak. Azonban, a gigantikus, céges enklávékon kívül, a társadalom számkivetettjei vívják háborújukat. Utcai bandák, maffiahálózatok és más, még elvetemültebb szervezetek próbálják kiépíteni a saját, különálló birodalmukat. A két világ között egyensúlyozva küzdenek a fennmaradásért az árnyvadászok. Ők az alvilág ragadozói, akik mindent megtesznek a profitért, és azért, hogy a kapott küldetést sikeresen elvégezzék.
Kellan Colt azzal a szándékkal érkezett Seattle-be, hogy nevet szerezzen magában az árnyak között. Ám az első vadászat alkalmával rá kell jönnie, hogy ebben a világban semmi sem biztos, és csak egyetlen törvény létezik: a túlélés.

>!
Beholder, Budapest, 2006
248 oldal · ISBN: 9638428333 · Fordította: Csukás Csaba

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Stephen Kenson: Született vadász

Ez a könyv alapvetően olyanoknak való, mint én. (Értsd: némi szerepjáték tapasztalat, minimális ismeret/elképzelés a Shadowrunról, cyberpunk és urban fantasy rajongás.) A regény legnagyobb erőssége a világ bemutatása. Néha már-már szájbarágós, de a környezetet, a hangulatot remekül megteremti.

A történet maga meglehetősen egyszerű: Dorothy Kellan megérkezik Kansas City-ből Seattle-be, szeretne meggazdagodni, és nyomozni sosem látott anyja után. Az első sarkon kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy ez itt nem Kansas többé, hogy aztán az olvasóval együtt megismerje Seattle árnyoldalát, a helyi cégeket, bandákat, az erőviszonyokat, és részt vegyen néhány akcióban. Közben persze összeverődik egy kisebb, meglehetősen vegyes party csapat, szintén elég jó rálátást engedve a világra.

A legkomolyabb gondom Kellannal volt. Folyamatosan azt tolja, hogy ő nem akar kezdőnek meg zöldfülűnek látszani, ahhoz képest olyan amatőr hülyeségei vannak, hogy csak lestem. A kitartását viszont értékeltem.
A másik problémám a magyar fordítással akadt. Nekem kicsit sok volt a szóismétlés, és helyenként elég fura volt a szórend. És: spoiler

Összességében: hangulatos világ, nagyon érdekel, hogy mi lesz itt még, de remélem, hogy Kellan összekapja magát, és produkál némi fejlődést is. Aki még nem ismeri a világot, de érdekli, annak abszolút ajánlom.

Amúgy majdnem lett ez 4 csillag, de felbosszantott a fordítás.

Ui.: bőrdzsekis tünde motoron. Ez annyira vagány :D

2 hozzászólás
Nevox>!
Stephen Kenson: Született vadász

Nagyon rég olvastam Shadowrun regényt, és még régebben játszottam Shadowrunt, holott nagy kedvencem a világ, pláne ha összekötjük az Earthdawnnal, ami a mai napig az egyik leghangulatosabb fantasy setting, de most ne erre fókuszáljunk. A világhoz írt regények között szerintem vannal kiemelkedően jól sikerültek is, amelyeket méltatlanul kezel csak egy rendelésre írt szerepjáték-regényként a közönség, holott a Csavar Trilógia a mai napig az egyik legnagyobb olvasmányélményeim között van.
Ez az új kiadás mellé írt regény azonban sok hibában szenved, mégpedig a faék egyszerűségű, némi csavarral megspékelt tipikus árnyvadász-történet, miszerint a gonosz társaságok egymás ellen áskálódnak, átverik az árnyvadászokat, aki azonban hirtelen lelkiismeretet növesztenek és tesznek egy emberbarátibb cselekedetet. Nem rossz, csak huszonvalahány könyv után ez kevés, és emellett érződik a szájbarágós világbemutató jelleg, ami néha nagyon magyarázós. A főszereplő idegesítő, abszolút kezdő, de mindent nyilván jobban tud és persze nő, ami a kamasz olvasókat akkoriban megfogta, vagy legalábbis gondolom. A mellékkaraktereknek semmi mélysége nincs, olyan, mintha a szabálykönyv archetípuskaraktereit vette volna elő, de lehet, hogy ez is volt a cél.
Ami mégis mellette szól az a hangulat, az Ötödik Világ érzése, ami átjön olvasás közben, valamint a folytatás ügyesen felépített ígérete. Amiért kissé dühösebb vagyok, az csak az, hogy Stephen Kenson írt már jó Shadowrun regényt, nem is egyet, a Karom trilógia szintén nagy kedvencem volt anno.
Szóval annak ajánlom, aki játszott Shadowrun-nal, olvasott már erről a világról, de annyira nem, jártas benne.

farkaspeeter>!
Stephen Kenson: Született vadász

Hol kezdjem? Talán a pozitívumoknál:
– Világbemutatás és újoncozás. Nagy pipa. A Született vadász egy olyan Shadowrun regény, ami ugyanannyira élvezhető egy kezdő olvasónak, mint egy rutinos vadásznak. A főhős a könyv elején indul el a mágikus Ébredés, majd fejlődés útján, utasként belemászik egy kis Mátrix-vadászatba is, és az író épp elég magyarázatot fűz ezen részek elé, illetve közbe, ami érthetővé teszi egy Kellan Colt-féle kezdőnek is.
– Történet. Megfelelően ki van bontva. Meg kell hagyni, sablonos (vadászok rájönnek, hogy valami készül, ezért hihetetlenül proaktívan és emberbarátian cselekednek, ta-ra-ra), de végigvezeti az író az első bonyodalomtól a nyomozás részen át a leszámolásig. Az epilógus pedig egész jól ágyazza meg a trilógia elkövetkező köteteit.
Felmerül a kérdés, akkor miért adok rá szerény másfél csillagot? A legrövidebb válaszom az, hogy azért, mert bosszantó és irritáló. Bosszantó főleg azért, mert a Karom-trilógiával Kenson megmutatta, hogy képes élvezhető Shadworun regényt letenni az asztalra.
– De első lépésként vegyük az irritálóság csúcsát, Kellan Coltot. Karom se volt tökéletes karakter, megvoltak a főhősös, klisés imbaságai, de mellette volt mélysége, múltjában rejlő sötét foltok, különcségek. Volt helye jellemfejlődésre, különösen a Keresztutakban. Kellan viszont már az első könyben előrehaladott Mary Sue-komplexusban szenved, és ez a legapróbb lehetőséget is megöli arra, hogy az olvasó azonosulni, vagy akárcsak szimpatizálni tudjon vele. Jellemfejlesztési lehetőség szintúgy hatalmas, kerek nulla. Kellan mindenki legidegesítőbb noobja – az a fajta, aki semmiben nem extra, de valahogy mindig jó helyre tenyerel, és ezért lesz képes hőssé válni. A baj az, hogy ilyen a való életben veszett kevés van.
– Mellékszereplők. Nehéz olyan regényt írni, amiben csapat mozog? Az már biztos. Kenson mindenkinek el is veszi a kedvét ezzel a könyvvel, hogy csak gondolni merjen rá. Már a Karom-trilógia mellékalakjai se voltak igazán kidolgozottak, de legalább ott volt Zűrös, a Ragnarokban Valkűrt próbálta mélyíteni, több-kevesebb sikerrel, a szövetséges szellem megjelenése pedig csak tovább rontott a helyzeten. De ami itt van, az szavakkal leírhatatlan. Ezüst Max, Liada, G-Dogg, mind-mind mintha a szabálykönyvből léptek volna elő, annyira tipikusak és annyira nem tudunk meg rúluk az ég egy világon semmit. Liada és Lothan lepcseskedése lélekvesztően lapos a mágiatanítási módszerekről, és nagyon gyorsan fordul ártalmatlan, ámde számomra elég gusztustalan, egymás háta mögötti személyeskedésbe. És ami a végső akcióra szánt, morális fordulat lenne, nos, erről se tudok semmit se mondani, mivel a karakterek nem kötöttek le, és a legkevésbé se zavart volna, ha más a vége, csak a „tompa” szóval vagyok képes jellemezni.
Ennek megfelelően összegezni se nagyon van mit, max olyannak tudom ajánlani, aki ismerkedik a Shadowrun világával, viszont ha nekik ez lesz az első könyvük, akkor jó eséllyel nem ennél a szerepjátéknál fognak leragadni. Aki viszont akárcsak egy jobb SR könyvet is olvasott (ennél jobbat nem nehéz találni), az még véletlenül se vegye ezt meg, mert Kellan Coltot olvasva nagyon gyakran fel fog merülni a gondolat, hogy apró darabokra tépje. Nem csak a karaktert, a könyvet is.
Nagyon remélem, hogy a Mérgek könyve jobb lesz.


A sorozat következő kötete

Kellan Colt sorozat · Összehasonlítás
Shadowrun sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jak Koke: Minden határon túl
Marissa Meyer: Scarlet
J. D. Robb: Halálos híresség
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Richelle Mead: Vérvonalak
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Roger Zelazny: Amber kilenc hercege
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
John Twelve Hawks: Az utazó