A ​templomosok titka 12 csillagozás

Stephen Howarth: A templomosok titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csodálták és gyűlölték őket. Túlerővel verekedtek és gyáva számítók voltak. Szegénységben éltek, akár a koldusok, még köntösüket sem mondhatták magukénak, ugyanakkor a középkori Európa uzsorásai és mérhetetlen birtokok urai. Talán ezerötszázan lehettek Palesztinában; többségük már Ázsiában született, arcukat barnára cserzette a nap. Más ezrek viszont sohasem forgattak kardot, hanem paraszti életet éltek Aragóniában, Angliában vagy a Dráva mentén. Iszonyú vádakat emelt velük szemben egy szép arcú, de márványszínű király, Szent Lajos unokája, olyan vádakat, amelyektől az utókor is borzad. Csaknem bizonyos, hogy mégis ártatlanok voltak, s a titokzatos női arc vagy macskafej, amellyel titkon társalogtak, nem volt egyéb, mint …De ez már a templomosok titka.

>!
Kossuth, Budapest, 1986
338 oldal · ISBN: 9630928728 · Fordította: Pálvölgyi Endre

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Stephen Howarth: A templomosok titka

Nos, feleim, így kell nagyjából kinéznie egy ismeretterjesztő munkának, amit szélesebb közönségnek írtak: világos, tömör és jól szerkesztett. Amiért pedig külön becsülöm Howarth-ot, hogy sikerült tárgyszerűnek maradnia – pedig a történelmi adatok közt tátongó hiátus nagyon csábít arra, hogy gyíkemberekkel meg a kerti tuják árnyékában chemtrail-levet kotyvasztó zsidó-szabadkőművesekkel töltsük ki…

Azért megjegyzem: a templomos rend felszámolásának leírásakor több feltételezést is belemos az író a szövegbe, de mértékkel teszi. Merészebb választ nem is hajlandó megkockáztatni az Umberto Eco-t is foglalkoztató Nagy Kérdésre*, mint hogy a templomos rend szervezeti felépítése az idők során egészségtelenül merevvé vált, ellentétben az ispotályosokéval, akik képesek voltak reagálni a megváltozott történelmi környezetre. Utóbbiak Jeruzsálem elvesztése után sikeresen átképezték magukat a Földközi-tenger kereskedelmi útvonalainak őrzőivé, szerencsétlen templomosok meg továbbra is a Szentföldről álmodoztak – nem vették észre, hogy a keresztes háborúk ideje lejárt. Használhatatlan, de veszélyes fegyverré váltak, és nem is tudtak róla.

Amúgy ez a könyv legalább annyira a keresztes háborúk, és a szentföldi frank államocskák (az Outremer) története, mint a lovagrendé. Aminek nagyon örülök, mert ezek olyan jelenségek, amik a mai napig kihatóan beárazták a kereszténységet az iszlám szemében. A sztereotípiák a kapzsi, intoleráns, civakodó és istentelen lovagokról a mai napig felbukkannak a radikális nyugat-ellenes diskurzusban**. Másfelől ez az eseménysor támasztotta fel a harcos próféta mítoszát is Szaladinnak köszönhetően, aki hívő, irgalmas, szavatartó és vitéz – mindent elmond róla, hogy még a frankok sem nagyon tudtak egy rossz szót mondani rá.

Engem azonban az nyűgöz le leginkább ebben az egészben, hogy egy ilyen ad hoc módon megtervezett, csapnivalóan kivitelezett, impotens vezetőkkel terhelt nyamvadt gyarmatosítás olyan államokat volt képes létrehozni, amik (hellyel-közzel) 200 évig megmaradtak a térségben. Foggal-körömmel kapaszkodtak a Szentföldbe, holott akinek szeme volt, láthatta, nem lesz ennek így jó vége. Ez a maga értelmetlen módján meglehetősen bámulatos. És az ő személyes hitükről épp olyan sokat elmond, mint az iszlám egység hiányáról – amit azért mellékesen sikerült megteremteniük. Úgyhogy ha valakinek jót tettek, hát azok a muzulmánok. Így megy ez.

* Ami pedig a következő: hogyan számolhatták fel néhány év alatt a korszak talán leggazdagabb, legszámottevőbb szervezetét anélkül, hogy igazán kemény ellenállásba ütköztek volna?
** Oszama 2002-es kiáltványában is központi szerepet kapott az analógia az USA és a XII. századi keresztény betolakodók között. Persze Oszama azt nem említette, hogy a hódítás spirálját valószínűleg az iszlám indította el azzal, hogy az őskeresztény Észak-Afrikát, és a mai Spanyolország jó részét elfoglalta. Ugyanakkor az erőszak spiráljának nem kis részben a keresztesek adták meg a kezdőlökést, amikor és ahogy 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. Amely esemény kiválóan megmutatja a szakadékot a korszak keresztény és mohamedán tolerancia-elképzelése között is.

11 hozzászólás
>!
Eraviscus
Stephen Howarth: A templomosok titka

Gillingham mellett Howarth a legnagyobb olvasmányélményeim tinédzserkoromból. Akkor is imádtam már a történelmet de ez a két könyv teljesen lenyűgözött. Többször olvastam mindkettőt és fogom is gondolom. Howarth józanul, remek stílusban ír, szimpatizál tárgyával de nem elfogult. Nem ítélkezik visszatekintve a múltra túl sokat mint Runciman. A keresztes háborúk történeténél izgalmasabb, fordulatosabb dolog nincs, és ezt jól mutatja Howarth könyve. Ez az egész sorozat nagyon jó volt, pár gyenge könyvet leszámítva…


Népszerű idézetek

>!
Kuszma MP

Ahhoz, hogy egy háborút megnyerjünk, nem szabad túlságosan közel tanyáznunk az ellenséghez, mert kiderül róluk, hogy ők is emberi lények, méghozzá gyakran elég szeretetre méltóak.

174-175. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Ralls: Knights Templar Encyclopedia
Susie Hodge: Secrets of the Knights Templar
Tim Willocks: A lovagrend
Giulio Cesare Lensi Orlandi Cardini: A templomosok baphometje Firenzében
Falus Orsolya: Ispotályos keresztes lovagrendek az Árpád-kori Magyarországon
Volker Loos: A templomos lovagrend története
Molnár Máté: A templomos lovagrend alkonya
Sean Martin: The Knights Templar
Eduardo Trujillo: Keresd meg a harcosokat
Trux Béla: Akkon ostroma