A ​templomosok titka 15 csillagozás

Stephen Howarth: A templomosok titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csodálták és gyűlölték őket. Túlerővel verekedtek és gyáva számítók voltak. Szegénységben éltek, akár a koldusok, még köntösüket sem mondhatták magukénak, ugyanakkor a középkori Európa uzsorásai és mérhetetlen birtokok urai. Talán ezerötszázan lehettek Palesztinában; többségük már Ázsiában született, arcukat barnára cserzette a nap. Más ezrek viszont sohasem forgattak kardot, hanem paraszti életet éltek Aragóniában, Angliában vagy a Dráva mentén. Iszonyú vádakat emelt velük szemben egy szép arcú, de márványszínű király, Szent Lajos unokája, olyan vádakat, amelyektől az utókor is borzad. Csaknem bizonyos, hogy mégis ártatlanok voltak, s a titokzatos női arc vagy macskafej, amellyel titkon társalogtak, nem volt egyéb, mint …De ez már a templomosok titka.

>!
Kossuth, Budapest, 1986
338 oldal · ISBN: 9630928728 · Fordította: Pálvölgyi Endre

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Stephen Howarth: A templomosok titka

Nos, feleim, így kell nagyjából kinéznie egy ismeretterjesztő munkának, amit szélesebb közönségnek írtak: világos, tömör és jól szerkesztett. Amiért pedig külön becsülöm Howarth-ot, hogy sikerült tárgyszerűnek maradnia – pedig a történelmi adatok közt tátongó hiátus nagyon csábít arra, hogy gyíkemberekkel meg a kerti tuják árnyékában chemtrail-levet kotyvasztó zsidó-szabadkőművesekkel töltsük ki…

Azért megjegyzem: a templomos rend felszámolásának leírásakor több feltételezést is belemos az író a szövegbe, de mértékkel teszi. Merészebb választ nem is hajlandó megkockáztatni az Umberto Eco-t is foglalkoztató Nagy Kérdésre*, mint hogy a templomos rend szervezeti felépítése az idők során egészségtelenül merevvé vált, ellentétben az ispotályosokéval, akik képesek voltak reagálni a megváltozott történelmi környezetre. Utóbbiak Jeruzsálem elvesztése után sikeresen átképezték magukat a Földközi-tenger kereskedelmi útvonalainak őrzőivé, szerencsétlen templomosok meg továbbra is a Szentföldről álmodoztak – nem vették észre, hogy a keresztes háborúk ideje lejárt. Használhatatlan, de veszélyes fegyverré váltak, és nem is tudtak róla.

Amúgy ez a könyv legalább annyira a keresztes háborúk, és a szentföldi frank államocskák (az Outremer) története, mint a lovagrendé. Aminek nagyon örülök, mert ezek olyan jelenségek, amik a mai napig kihatóan beárazták a kereszténységet az iszlám szemében. A sztereotípiák a kapzsi, intoleráns, civakodó és istentelen lovagokról a mai napig felbukkannak a radikális nyugat-ellenes diskurzusban**. Másfelől ez az eseménysor támasztotta fel a harcos próféta mítoszát is Szaladinnak köszönhetően, aki hívő, irgalmas, szavatartó és vitéz – mindent elmond róla, hogy még a frankok sem nagyon tudtak egy rossz szót mondani rá.

Engem azonban az nyűgöz le leginkább ebben az egészben, hogy egy ilyen ad hoc módon megtervezett, csapnivalóan kivitelezett, impotens vezetőkkel terhelt nyamvadt gyarmatosítás olyan államokat volt képes létrehozni, amik (hellyel-közzel) 200 évig megmaradtak a térségben. Foggal-körömmel kapaszkodtak a Szentföldbe, holott akinek szeme volt, láthatta, nem lesz ennek így jó vége. Ez a maga értelmetlen módján meglehetősen bámulatos. És az ő személyes hitükről épp olyan sokat elmond, mint az iszlám egység hiányáról – amit azért mellékesen sikerült megteremteniük. Úgyhogy ha valakinek jót tettek, hát azok a muzulmánok. Így megy ez.

* Ami pedig a következő: hogyan számolhatták fel néhány év alatt a korszak talán leggazdagabb, legszámottevőbb szervezetét anélkül, hogy igazán kemény ellenállásba ütköztek volna?
** Oszama 2002-es kiáltványában is központi szerepet kapott az analógia az USA és a XII. századi keresztény betolakodók között. Persze Oszama azt nem említette, hogy a hódítás spirálját valószínűleg az iszlám indította el azzal, hogy az őskeresztény Észak-Afrikát, és a mai Spanyolország jó részét elfoglalta. Ugyanakkor az erőszak spiráljának nem kis részben a keresztesek adták meg a kezdőlökést, amikor és ahogy 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. Amely esemény kiválóan megmutatja a szakadékot a korszak keresztény és mohamedán tolerancia-elképzelése között is.

11 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P
Stephen Howarth: A templomosok titka

Amikor először akadt kezembe a könyv, és elolvastam a borító szövegét, kicsit az volt az érzésem, hogy ez valami történelmi fikciós regény lesz. De legalábbis nem nagy durranás, mert a kiadó sem erőltette meg magát egy izmosabb ajánlóval. Végül csak nekiláttam és az első egy-két fejezet után, vállon is veregettem magam eme jó döntésemért. Ugyanis a könyv egy igen olvasmányos, izgalmas és részletes történeti munka a templomos rendről, illetve a keresztes háborúkról, no meg az egész korszakról.

A szerző nem siet, ráér mindenről részletesen beszámolni, Szent Bernát és Hugues de Payens munkásságával induló lovagrend megalapításától egészen bukásukig és felszámolásáig. De nem csak a templomosok életéről, szertartásairól és szabályzatáról ír, hanem mindenről, ami körül vette őket abban a majdnem kétszáz évben, amíg a rend működött. A keresztes háborúkról, a kisebb-nagyobb európai és szentföldi csatákról, az egymást váltó pápákról és politikai háttérről, az Európában maradt lovagok munkásságáról, ármányról és árulásról, becsületről és gyarlóságról. Olyan részletességgel megy bele a mindennapok lovagjainak életébe, mintha első kézből származó információkat vetne papírra. Ugyanez vonatkozik a történelmi alakok portréinak megfestésére is. Nem szépíti meg a lovagok emlékét, nyíltan ír az uzsorás és gyáva rendtagokról is, de azokról is, akik a végsőkig képviselték az erkölcsös és bátor lovag eszményi ideálját. Nem ragad le sem a szentföldi, sem a frank lovagoknál, elkalandozunk az Ibériai-félszigetre és angliai rendházaikba is, behatóan tanulmányozzuk a reconquistat, és végül az elátkozott király által gerjesztett koncepciós per(ek) minden apró részletét is elénk tárja, legendákkal és tényekkel együtt.

Úgy viszonyul ez a könyv Zöllner munkájához , mint az érett, egészséges, mézédes szőlőfürt a keményre és szárazra szikkadt mazsolához. Szinte minden megvan benne, ami Zöllner könyvében (sőt még talán kicsit több is, hiszen Howarth még Châtilloni Rajnald kevésbé ismert kalózkodására és ennek logisztikájára is szán néhány oldalt) mégis fényévekkel érdekesebb és élvezetesebb olvasmány. Alapos, jól szerkesztett, tényekre építő munka, melynek olvasása során nem kizárt egy alapos időutazás élmény sem. :-)

>!
Eraviscus
Stephen Howarth: A templomosok titka

Gillingham mellett Howarth a legnagyobb olvasmányélményeim tinédzserkoromból. Akkor is imádtam már a történelmet de ez a két könyv teljesen lenyűgözött. Többször olvastam mindkettőt és fogom is gondolom. Howarth józanul, remek stílusban ír, szimpatizál tárgyával de nem elfogult. Nem ítélkezik visszatekintve a múltra túl sokat mint Runciman. A keresztes háborúk történeténél izgalmasabb, fordulatosabb dolog nincs, és ezt jól mutatja Howarth könyve. Ez az egész sorozat nagyon jó volt, pár gyenge könyvet leszámítva…


Népszerű idézetek

>!
Kuszma MP

Ahhoz, hogy egy háborút megnyerjünk, nem szabad túlságosan közel tanyáznunk az ellenséghez, mert kiderül róluk, hogy ők is emberi lények, méghozzá gyakran elég szeretetre méltóak.

174-175. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Ralls: Knights Templar Encyclopedia
Susie Hodge: Secrets of the Knights Templar
Tim Willocks: A lovagrend
Giulio Cesare Lensi Orlandi Cardini: A templomosok baphometje Firenzében
Falus Orsolya: Ispotályos keresztes lovagrendek az Árpád-kori Magyarországon
Volker Loos: A templomos lovagrend története
Molnár Máté: A templomos lovagrend alkonya
Sean Martin: The Knights Templar
Eduardo Trujillo: Keresd meg a harcosokat
Trux Béla: Akkon ostroma