Az ​idő még rövidebb története 67 csillagozás

Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Stephen Hawking világszerte ismert sikerkönyve Az idő rövid története mérföldkő volt a tudományos ismeretterjesztés történetében. Ennek csak egyik oka a szerző lebilincselő stílusa, a másik viszont az általa tárgyalt lenyűgöző témák: a tér és az idő természete, Isten szerepe a teremtésben, a Világegyetem története és jövője. Kétségtelen tény viszont, hogy a könyv megjelenése óta sok olvasó jelezte Hawking professzornak, hogy milyen nehézséget okozott a könyvben szereplő legfontosabb fogalmak megértése.Ezért született meg Az idő még rövidebb története. A szerző szerette volna korábbi könyve mondanivalóját még érthetőbbé tenni olvasói számára – és egyúttal kiegészítette azt a legújabb tudományos megfigyelések és felfedezések ismertetésével.

Eredeti mű: Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: A Briefer History of Time

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Akkord, 2015
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632520872 · Fordította: Both Előd
>!
Akkord, Budapest, 2006
150 oldal · ISBN: 9639492856 · Fordította: Both Előd

Enciklopédia 6


Kedvencelte 10

Most olvassa 12

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Angele P
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Egyre kevésbé tudom, hogyan keletkezett a Világegyetem és mostmár egy sor mást sem tudok.

11 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Lenyűgöző könyv. Nem lehet percek alatt kiolvasni, sőt, nekem napokra kellett osztanom, mert voltak olyan fejezetek, amelyeket bizony többször is át kellett olvasni, megpróbálni :-D átgondolni és úgy folytatni a könyvet, avagy másnap folytatni, mert meg is kellett emészteni a dolgokat. Az első fejezetek szerintem könnyűek, ráadásul nekem izgalmasabbak is, jobban szerettem azokat a részeket, amelyek ténylegesen a világűrről szóltak, az mindig is egy érdekes téma volt számomra. Aztán jött Einstein, az E=mc2, amiről megvallom őszintén (bár ismertem a „formulát") fingom nem volt, hogy micsoda :-D De csak volt! :D A relativitáselméletet is csak kb. annyiban foglaltam volna össze korábban, hogy "minden relatív, attól függ, honnan nézzük”, amivel mondtam igazságot is, de azért messze van attól, amit a kócos zseni gondolt :-D Szóval most végre átolvastam ezt a részt is és érhető is. Aztán jött a nagy falat. Nekem megvallom a kvantumgravitáció valamint a húrelmélet volt a legnehezebben emészthető és érthető, a kvantummechanikai részt este kezdtem pont el, a második oldalon megakadtam, újraolvastam a bekezdést, rájöttem, hogy nem fog az agyam abszolút, úgyhogy másnap kezdtem újra az egész fejezetet (azért a teljes semmitnemértés helyett valamennyi átjött, de nem lett a kedvenc részem). Viszont a könyv nagyon sok részénél kedvet kaptam a megelőző, részletesebb kötetre, be is fogom szerezni és átolvasni.

A könyv (főleg a gravitációról, az időre gyakorolt hatásáról, szökési sebességről szóló részeknél) olvasása közben eldöntöttem, hogy sürgősen újranézem az Interstellar filmet :-D

Azért mekkora lehetett már (milyen jó volna látni élőben), mikor Scott űrhajós végrehajtotta a kísérletet a Holdon a kalapáccsal és a pihével és egyszerre értek „földet”?! :-D

Egy zavaró dolog a könyvben: az utolsó fejezetben nagyon zavart az „isteni” jelenlét. Nem az zavart, hogy természetesen helyet kap a „lehetőség”, hogy mi van akkor, ha… Hanem az, hogy fel sem merül annak lehetősége, hogy márpedig nem létezik. Végig azt éreztem az utolsó fejezetben, hogy márpedig igenis létezik, és próbálják megmagyarázni, hogy ha így lesz, akkor igen, ő alkotta, de nem avatkozik be, csak megalkotta a törvényszerűségeket is és aztán „ránk hagyta”, vagy más módok. De egyáltalán nem merül fel, hogy Isten nem létezik. Ezt nem érzem igazán természettudományosnak, illetve nem érzem azt, hogy teljesen függetlenül az írók vallási világnézetétől íródott volna ez a szakasz.

Ui: Isaac Newton: elképedtem… :-O

Ui2: a könyv a polcomon marad (legalábbis a másik kötet beszerzéséig biztosan), ezt örömmel olvasom majd újra (mikor már elfelejtettem a jó részét, ami szerintem nem tart soká :-D Legalább hősiesen bevallom, na :-D )

>!
dwistvan P
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Sokkal követhetőbb és érthetőbb, mint Az idő rövid története. Jót tett az átdolgozás, a társszerző letisztultabb fogalmazása. A tudománytörténet oldaláról is tetszett, meg a kutatások legújabb vívmányainak érthető megfogalmazása is erőssége ennek a könyvnek. Ahogy olvastam, nem voltam mindig meggyőződve arról, hogy a ma tudósai mindent tévedhetetlenül eltaláltak. De az az út, ahogy kérlelhetetlenül fejlődik a gondolkodás, nagyon szimpatikus, és magában rejti a lehetőséget, hogy egyre közelebb jussunk a világ szerkezetének és működésének rejtélyéhez.

>!
kormix
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Ennek a könyvnek a címe csak kétszer három betűvel tér el egy először 1988-ban megjelent könyv címétől.
Így kezdődik Az idő még rövidebb története, amely elődjével összehasonlítva nemcsak címeiket tekintve, hanem tartalmilag is hasonló arányokat mutat. A fülszöveg tehát nem árul zsákbamacskát, tényleg Az idő rövid története főbb gondolatait tartalmazza a könyv, kiegészítve némi frissebb elmélettel és kutatással.
Közvetlenül Az idő rövid története után olvastam ezt a könyvet, mégsem volt unalmas. Ez főként annak köszönhető, hogy rengeteg elméletet vonultatott fel Hawking, amelyeket nem tudtam előzőleg első olvasás után megjegyezni, így volt olyan, ami most is hozta az első olvasás érzését. Illetve szó volt benne a két könyv megjelenése közötti 17 évben megszületett elméletekről is, amelyek mindenképpen újdonságként hatottak.
Nem mondom, hogy Hawking feltétlenül elérte a célját, mert még ebben a könyvben is voltak elvétve sorok és bekezdések, amelyeket újra kellett olvasnom és azután sem értettem meg, de tény, hogy jóval könnyebben emészthető, mint az elődje.
Nagy bosszúságomra pedig ugyanaz a csúnya folt éktelenkedik ebben a könyvben is. Azt hittem, 17 év elég lesz arra, hogy rájöjjenek, Istennek nincs szerepe egy ilyen műben, hogy ront a minőségen. Számomra legalábbis. De szerencsére most legalább jóval kevesebb alkalommal említették meg. Még a fordítói munkára térnék ki, amely egy kis tényleges munkán kívül zseniálisan kimerült a copy+paste funkció ismeretében.
Összességében hozta ugyanazt a szintet, amit Az idő rövid története, tömörsége és hogy újabb, talán még élvezhetőbbé is teszi. Azonban sok érdekességből marad ki, aki csak ezt olvassa el.

>!
pdaniel
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Ez a vékonyka kötet a híres korábbi kiadás végletekig butított verziója, amely korunk égető természettudományi kérdéseit tárgyalja kiherélt, a nagyközönség számára előemésztett formában. Ennyit a könyvről, én pedig remélem, hogy van még olyan rajtam kívül, aki ezek után is csak a háromnegyedét érti a leírtaknak. Második olvasásra.

4 hozzászólás
>!
Panni777
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Az elején nem tudtam, hogy mi a különbség Az idő rövid története és e között a könyv között, de kb. az egynegyede után azért érezhető volt, hogy ez a könyv jobban fókuszál a 19-20. század tudományos eredményeire. Talán nem kellett volna ilyen hamar elolvasnom A mindenség elmélete után, mert ez most nem nagyon kötött le. Igazából a három könyv közül szerintem az egyik tök fölöslegesesen lett kiadva, de persze ez csak az én véleményem. A könyv fülszövege alapján azért kellett ezt is megírni, hogy könnyebbé tegye a másik könyvnek a megértését, de őszintén szólva nekem a másik jobban érthető volt. Ha annyira érdekelnek valakit a részletek, akkor irány a Wikipédia meg a könyvtár, azért ez nem egy tankönyv. Nem lett olyan közérhető, mint amilyennek szánták. Vegyészként ez a véleményem: rég volt már az elméleti kémia, de onnan egy jobb képet kaptam, mint most ebből a könyvből, ahol csak tessék-lássék voltak elmagyarázva a dolog. Vagy legyen alapos (amit nem várok el) vagy legyen közérhető. Sajnos itt nem sikerült úgy eltalálni az arany középutat, mint a másik könyvben.

>!
bfg3 P
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Mostanában sok hasonló témájú könyvet olvastam végig, úgyhogy majdnem mindent ismertem már belőle. A szerzők sítlusa viszont tagadhatatlanul világos és élvezetes.

>!
DeathQueen
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

„Az elmélet kizárólag a tudatunkban létezik, ezen kívül semmilyen valóságtartalma sincs (bármit jelentsen is ez).”

Most már kezdem érteni, hogy miért szerettem meg pár hónappal ezelőtt Stepen Hawking könyveit. Egyszerűen lenyűgözően ír. Mondjuk ebben a könyvben most volt olyan fejezet, aminek kétszer is neki kellett állnom, mire elfogtam, hogy miről is van szó. Először könnyebb témákról ír. Utána beleveti magát az „élvezetekbe”. Volt olyan rész, ami rendesen mondhatni megfeküdte a gyomromat. Gondolok itt a kvantumgravitációs részre. A húrelméleten könnyebben átrágtam magam. Az utolsó fejezettel volt egy kis gondom, de az mellőzhető.

>!
heysunny P
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története

Azért kezdtem ezzel a könyvvel, mert elvileg közérthetőbb, mint a másik fele, de szerintem ez baromira nem így van… már csak azért sem, mert nem igazán voltak kibontva a dolgok, és nem voltak túl jók a felhozott példák, ezért sok minden volt, amit nehezen vagy egyáltalán nem értettem (főleg a kvantumfizikás részeket, azok alapjáraton se valami egyszerűek). Szerintem jobban jár az ember, ha inkább hosszabb terjedelmet olvas adott témáról, mert akkor valószínűleg jobban ki lehet bontakoztatni a dolgot és többet magyarázni róla, nem csak így átrusholni, ahol itt történt sok helyen. Pedig amúgy érdekes dolgokról értekezik a könyv nagyon, és mindig is akartam végre már Hawkingtól olvasni, de ez nem volt túl jó kezdésnek. Ja, és engem is baromira idegesített a végefelé isten belekeverése a dologba… egy tudománypárti ember szerintem nem igazán ezt várja el egy tudományos könyvtől, nem is igazán értem, hogy ez a fajta felfogás hogyan kerülhetett bele egy ilyenbe.


Népszerű idézetek

>!
Zzss

Az elmélet kizárólag a tudatunkban létezik, ezen kívül semmilyen valóságtartalma sincs (bármit jelentsen is ez).

19. oldal

>!
Raye

Egy az emberi lényekhez hasonlóan bonyolult szervezet esetében lehetetlen kiszámítani minden részletet, ezért a kvantummechanikai hatásoknak köszönhetően az események láncolata mégiscsak tartalmaz valamilyen véletlen elemet. Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy az embernek azért van szabad akarata mert nem vagyunk képesek előre kiszámítani mit fog tenni.

109. oldal

1 hozzászólás
>!
psn

[Einstein] soha nem fogadta el, hogy a Világegyetemet a véletlen irányítja. Érzéseit legtömörebben híres mondásában foglalta össze, miszerint „Isten nem kockajátékos”.

>!
psn

Ha minden csillag csak akkora lenne, mint egy sószemcse, akkor a szabad szemmel látható csillagok elférnének egy kávéskanálban, a Világegyetem összes csillaga viszont egy több mint 12 kilométer átmérőjű gömbben férne csak el.

>!
bogcica

Eszerint tehát az olyan kérdések, hogy ki állította be az Ősrobbanás körülményeit, nem tartoznak a természettudomány hatáskörébe.

Nyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: természettudomány
>!
bogcica

Gamownak jó humorérzéke volt – ezért meggyőzte a magfizikus Hans Bethét, hogy csatlakozzék hozzájuk harmadik szerzőként, így a cikk szerzői nevének kezdőbetűi ábécé sorrendben – Alpher, Bethe, Gamow – a görög ábécé első három betűjét adták: alfa, béta, gamma. Gamow ezt különösen helyénvalónak találta egy olyan cikkhez, amely a Világegyetem kezdetével foglalkozik.

Nyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: humorérzék
>!
Raye

Egységes elmélet:

1, Valóban létezik a teljes egyesített elmélet (esetleg egymást átfedő formalizmusok alakjában), és ha elég okosak vagyunk, akkor egy szép napon erre rá is találunk.
2. Nem létezik a Világegyetem végső elmélete, csak olyan elméletek végtelen sorozata, amelyek egyre pontosabban, de soha sem tökéletesen pontosan írják le a Világegyetemet.
3. Nem létezik a Világegyetem egészét leíró elmélet, az események egy adott határon túl nem jósolhatók meg, hanem véletlenszerű és önkényes módon következnek be.
Egyesek nyilván a harmadik lehetőség mellett szállnának síkra, abból a megfontolásból, hogy ha létezne a törvények teljes rendszere, akkor az korlátozná isten abbéli szabadságát, hogy megváltoztassa eddigi álláspontját és mégiscsak beleavatkozzék a világ menetébe. Igen ám, de mivel isten mindenható, vajon nem korlátozhatja-e ő maga saját szabadságát, ha kívánja? Kicsit olyan ez az okoskodás, mint az ősi paradoxon: képes-e isten olyan nehéz követ teremteni, amelyet ő maga
sem tud felemelni? Amint arra már Szent Ágoston is rámutatott, azon elképzelés,
miszerint isten esetleg meg akarja változtatni korábbi szándékát, nem egyéb, mint
annak a téveszmének a megnyilvánulása,. hogy isten az időben létezik. Ám az idő
valójában csak annak a Világegyetemnek az egyik tulajdonsága, amelyet isten megteremtett.
Feltételezhetően isten pontosan tudta, mik a szándékai, amikor megteremtette a világot!

127. oldal

3 hozzászólás
>!
Raye

Ha a kvantummechanikát egyesítjük az általános relativitáselmélettel, akkor
egy új lehetőség merülhet fel, amellyel eddig nem találkoztunk. Nevezetesen a
tér és az idő együttesen egy véges, négydimenziós teret alkothat, szingularitások
és határok nélkül, ami olyan, mint a Föld felszíne, csak éppen több dimenzióban.
Úgy tűnik, mintha ez az elgondolás a Világegyetem számos megfigyelt tulajdonságára
magyarázatot tudna adni, így például annak nagy léptékű homogenitására,
valamint a kisebb méretek tartományában a homogenitástól való olyan eltérésekre,
mint a galaxisok, a csillagok, sőt, az emberi lények létezése. Ha viszont a Világegyetem
önmagában zárt, tehát nincsenek sem szingularitásai, sem határai, továbbá
maradéktalanul leírja az egyesített elmélet, akkor ennek mélyenszántó következményei
vannak Isten, mint Teremtő szerepére vonatkozóan.

133. oldal

>!
Raye

Einstein egyszer a következő kérdést tette fel: "Mekkora szabadsága lehetett
Istennek a Világegyetem megalkotásakor?" Ha a határ nélküli feltétel helytálló,
akkor lsten egyáltalán nem választhatta meg szabadon a kezdeti állapotot. Isten
természetesen ebben az esetben is szabadon megválaszthatta, milyenek legyenek
a törvények, amelyeknek a Világegyetem engedelmeskedik. Ez azonban nem
nevezhető igazi választásnak, hiszen nagy valószínűséggel csak egyetlen, vagy legfeljebb
néhány egyesített elmélet létezik, mint például a húrelmélet. amelyek nemcsak
önkonzisztensek, hanem emellett megengedik olyan bonyolult szerkezetek
létrejöttét, mint amilyenek az emberi lények, akik lsten természetére vonatkozó
kérdéseket fogalmaznak meg.
Még ha csak egyetlen egyesített elmélet létezik is, az nem több szabályok és
egyenletek egy csoportjánál. Mi lehel életet ezekbe az egyenletekbe, és mi hozza
létre az általuk leírt Világegyetemet? A szokásos természettudományos megközelítés,
amikor matematikai modelleket alkotunk, nem tud arra a kérdésre válaszolni,
hogy miért kell léteznie egy olyan Világegyetemnek, amelyet a megalkotott
modell leír. Miért vesződik a Világegyetem a létezéssel. Talán az egyesített elmélet
olyan átható erejű, hogy előidézi önmaga létezését? Vagy szükség van a Teremtőre,
és ha igen, van-e Neki bármilyen befolyása a Világegyetemre? És ki teremtette Őt?
A legtöbb tudós eddig túlságosan elmélyedt azoknak az új elméleteknek a gyártásában,
amelyek leírják, milyen a Világegyetem, ahelyett, hogy megkérdeznék,
miért olyan. Másrészt viszont azok, akiknek a miértekkel kellene foglalkozniuk,
nevezetesen a filozófusok, nem tudtak lépést tartani a természettudományos elméletek
fejlődésével. A XVIII. században a filozófusok az emberiség egész tudását, a természettudományokat is beleértve saját terepüknek tekintették. és megvitattak
például olyan kérdéseket, hogy volt-e a Világegyetemnek kezdete. A XIX. és a
XX. században azonban a természettudomány túlságosan technikai és matematizált
lett a filozófusok számára, pontosabban néhány specialista kivételével mindenki
számára. A filozófusok annyira leszűkítették érdeklődési körüket, hogy
Wittgenstein, a XX. század leghíresebb filozófusa így fogalmazott: "A filozófia
számára már csak egyetlen feladat maradt, a nyelv elemzése." Micsoda visszalépés
ez a filozófia Arisztotelésztől Kantig ívelő nagyszerű története után!

133. - 134, oldal

4 hozzászólás
>!
Raye

Ha viszont mégis felfedezzük a mindenséget leíró, teljes elméletet, akkor
annak nagy vonalaiban idővel nemcsak a tudósok, hanem mindenki számára érthetőnek
kell lennie. Akkor mindannyian – filozófusok, természettudósok és egyszerű
laikusok – képesek leszünk megvitatni, miért létezik a világ, és miért létezünk
benne mi magunk. Ha ezekre a kérdésekre megtaláljuk a választ, az lesz az emberi
ész végső diadala – mert akkor megismerjük Isten gondolatait.

134. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

John D. Barrow: Univerzumok könyve
Stuart Clark: Nagy kérdések: Világegyetem
Michio Kaku: Párhuzamos világok
John Gribbin: Kozmikus körforgás
Amir D. Aczel: Isten egyenlete
Paul Davies: A megbundázott világegyetem
John Gribbin: A multiverzum nyomában
Martin Rees: Kozmikus otthonunk
John Gribbin: Az idő születése
Erich Übelacker: Otthonunk, a világegyetem, a végtelen térben és időben