Az ​idő rövid története 513 csillagozás

Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története

ÚJ, ​BŐVÍTETT ÉS ÁTDOLGOZOTT KIADÁS

Ez a könyv a XX. század klasszikussá vált, rengeteg meglepetést kínáló tudományos ismeretterjesztő munkája. Az ősrobbanástól az általános relativitáselméletig sok helyen próbára teszi a fantáziánkat, és kiszélesíti a Világegyetemről alkotott elképzeléseinket.

Volt-e kezdete az időnek? Folyhat-e visszafelé az idő? Végtelen-e a Világegyetem, vagy vannak határai?

Csak néhány kérdés azok közül, amelyeket Stephen Hawking klasszikussá vált mesterművében érint. Bevezetésként áttekinti a mindenségről alkotott legjelentősebb elméleteket Newtontól Einsteinig, majd elmerül a tér és az idő legrejtettebb titkaiban az ősrobbanástól a spirálgalaxisokon és az erős kölcsönhatáson keresztül a fekete lyukakig.

Az idő rövid története tömör és világos nyelvezete milliókkal ismertette meg az univerzumot és annak csodáit. Ez az új kiadás Hawking utolsó gondolatait is tartalmazza a határ nélküli elképzelésről, a sötét energiáról, az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1988

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum Tudományos Könyvtár Akkord

>!
Akkord, 2023
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632522067 · Fordította: Molnár István
>!
Akkord, 2022
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632521770 · Fordította: Both Előd
>!
Akkord, Budapest, 2022
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632522005 · Fordította: Molnár István, Egri Győző

13 további kiadás


Enciklopédia 45

Szereplők népszerűség szerint

Kurt Gödel


Kedvencelte 53

Most olvassa 148

Várólistára tette 490

Kívánságlistára tette 405

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Röviden:

A világ talán leghíresebb tudományos ismeretterjesztő könyve, a világ talán leghíresebb természettudósa tollából.

A világegyetem története, relativitás- és kvantumelmélet, fekete lyukak és időutazás.
Aki nagy vonalakban tisztában szeretne lenni azzal, hogy a modern tudomány mit gondol a világegyetem keletkezéséről és működésének alapelveiről, annak érdemes elolvasni.

Egy laikus számára nem mindenütt érthető könyv, mert hiányoznak belőle részletes magyarázatok, de akit érdekelnek ezek a témák, azok az alaposabb kifejtéseket megtalálhatják például az AKKORD Kiadó, a TYPOTEX Kiadó természettudományos ismeretterjesztő sorozataiban. Ettől függetlenül érdekes és hasznos olvasmány.

Kicsit bővebben – néhány provokatív állítás:

1. A közvélekedés szerint a természettudósok, és ezen belül a matematikusok és a fizikusok a világ legokosabb emberei. (Ha szavazást tartanának arról, hogy ki volt az emberiség történetének legokosabb embere, biztosan Einstein nyerne.)
2. Az átlagember véleménye szerint minden zseni lökött (abnormális, sérült) egy kicsit.
3. A fizikailag sérült embert általában lenézik és kiközösítik.
4. Egy fizikailag sérült, de köztudomásúan nagyon okos ember kiválóan alkalmas arra, hogy eljátssza a zseni szerepét, akit egyszerre csodálhatunk és sajnálhatunk.
5. A modern tudománynak szüksége van olyan személyiségekre, akik közvetíthetik a tudományos felfedezéseket az átlagemberek, az adófizetők felé, akiknek a pénzéből aztán a tudomány működik.
6. Stephen Hawking nagyon jelentős tudós (Wolf-díjas fizikus), de nem feltétlenül a legjobb (a laikusok számára közérthető) tudományos ismeretterjesztő. Tökéletesen tisztában van a modern tudomány legújabb és legfontosabb eredményeivel, nagyszerű humora van, a megjelenése, az imázsa annyira egyedi, hogy azonnal felismerhető, ezért tipikus média személyiség, de ettől még a könyveit nyugodtan érheti kritika.
7. Szerintem ez a könyve annyira nagy témát fog át, hogy nincs ideje a kellő mélységű kifejtésére – a laikusok* számára mindenütt érthető formában. Azok számára viszont, akik a felvetett kérdéseket (relativitás elmélet, kvantummechanika, egyesített elmélet, húr elmélet, kozmológia) alaposabban, esetleg szakértői szinten ismerik, nem hoz túl sok új ismeretet.
8. Mindezek alapján én azt gondolom, hogy ez a könyv arra ugyan alkalmas, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését a világegyetem keletkezésének és működésének természettudományos magyarázata iránt, de tudományos ismeretterjesztő könyvként nem a legtökéletesebb. Nem a matematikai levezetéseket hiányoltam, hanem a részletesebb magyarázatokat.
9. De lehetséges az is, hogy nem a könyvvel van a baj, csak én hülyülök, mert jó pár évvel ezelőtt, amikor először olvastam, úgy gondoltam, hogy sokkal jobban értem.
10. Ha eljutott idáig valamelyik „elvetemült” olvasóm, aki a Hawking könyvét is olvasta, kérem, válaszoljon arra a kérdésre, hogy szerinte – a könyv alapján – mi a gravitáció? A tömeg jelenlétében keletkező téridő görbület, vagy kölcsönhatás, amelyet a gavitron nevű virtuális részecskék közvetítenek? Esetleg valami más?

*laikusok: akik kb. annyira értenek hozzá, mint én, azaz hallottak már a Nagy Bummról, és nem gondolják azt, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot

22 hozzászólás
csillagka>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

„– Mit fecseg itt összevissza nekünk? A Föld valóságban lapos, és egy óriási teknősbéka hátán nyugszik.
– No és mi tartja a teknősbékát? – mosolygott fölényesen a tudós.
– De okos maga, fiatalember, hű, de okos – válaszolt a néni. – Egyszerű: egy másik teknősbéka, azt megint egy másik, és így tovább.”

Tudjátok mit félek, kicsinek, butának, lényegtelennek érzékem magam, felesleges porszemnek a nagy galaktikus anyag-antianyag játékban. Ez a könyv félelemmel tölt el, mivel az ember ösztönösen retteg attól, amit nem ismer. Milyen szép lenne még is egy teknős hátán lovagolni :P

1 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Kezdjük ott, hogy a fizikához mindig is hülye voltam, egyszer meg is buktam belőle. (matekból is) Mégis tetszett a könyv. Eleinte magam is meglepődtem, de értettem a dolgokat, tudtam tartani a „sebességet”, aztán meg-, megálltam végiggondolni az olvasottakat, majd jött a teljes sötétség; szavak, szavak, szavak, mondatok, mondatok, mondatok, számomra totál semmi értelemmel… míg el nem jutottunk a kvarkokig. Évekkel ezelőtt egy unalmas napon az Attilla órákon keresztül magyarázott a kvarkokról (legyünk őszinték, kint kellett állnunk a könyvesbolt közepén, azt figyelni, hogy ne lopjanak, nulla forgalom mellett, és olvasnunk nem lehetett), míg meg nem értettem, szóval elérkeztünk a könyvben a kvarkokhoz, a fejemben felkapocsolódott a lámpa, világosság támadt, és újra felvettem a fonalat.
Az, hogy 8 fénypercnyire vagyunk a naptól, és hogy ha nappal valami történik, csak 8 perc múlva fogjuk csak megtudni, ez valamiért nagyon sokat jár a fejemben, sokat gondolkodom ezen, de feldolgozhatatlan számomra, nem érthetetlen, mert értem, még sem tudom feldolgozni.
A másik a végtelen. Az én tudatomban-világomban mindennek van vége. Az utcának, a földnek, a tengernek, olyan nincs, hogy valaminek ne legyen vége, szóval hogy a világegyetem végtelen, feldolgozhatatlan információ.
Az, hogy az idő végtelen, mindig volt, és mindig lesz, ezt értem, ez nem zavar. A tér végtelensége, döbbenetes.
Jaa, és hogy a fénysebbességgel pontosabban mérhetünk, mint az idővel?! Hát én maradok az órámnál, köszi.

Ibanez P>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Fura dolog az emlékezet… vagy a tudomány? Mindenesetre a könyv olvasása közben végig az volt az érzésem, hogy mintha ez a kötet lenne a rövidebb :-D Ugye olvastam már Az idő még rövidebb történetét és úgy tűnik, azért az ott foglaltak egy része (nem írom, hogy nagy része :-D) annyira megragadt bennem, hogy rendre ebben a könyvben „óó, ezt tudom” "óóó, ez ismerős" kiáltásokat hallattam (na persze próbálnátok megkérni, hogy magyarázzam el ezt vagy azt :-D). Szóval tök jó volt most így „újraolvasni” a kötetet, hogy rengeteg dologgal már találkoztam, így nem kellett külön belegondolnom a leírtakba, hanem csak szépen folydogáltam előre… amíg persze el nem értem úgy a kötet felééig, ahol ismét olyan témák jöttek már, hogy vakarhattam néha a fejem. De hát sebaj, ezért kell ilyeneket olvasni, hogy egy picit (iciripicikét) megpróbáljuk kitágítani az agyunkat az ilyen ismeretek befogadására, s ha nem sikerül, legalább megpróbáltuk, nem lehetünk mindannyian Ein… Hawkingok :-D

Amin én mindig elszörnyedek a világmindenség kialakulásával illetve folyamatos tágulásával kapcsolatban, az továbbra is az, hogy okés, hogy voltak a neutronok és protonok és neutríónok és fotonok, de most az egész legeslegeslegelején ezek hogyan „lettek”? Értitek, hogyan lett a semmiből valami? (szerintem ezen agyal minden ateista :-D)… Illetve a világegyetem ugye tágul… hová? ott most mi van? ha semmi, akkor ott miért nem alakult ki az, ami a világegyetem most? és hol a határa ennek az egésznek? és miért van határa? és az után mi van???? (kapkodja a levegőt, zacskóba lélegzik). Egyszerűen olvasás közben állandóan ezek pörögnek az agyamban (és még utána is jó pár napig). (Remélem, másnak is, és nem csak én kérdezek hülyeségeket) :-D

Szóval örülök, hogy Hawking megírta ezt a könyvet, amely marad kedvencem és marad újraolvasós (időnként, hogy elkerüljem a gondolkodási-pánikrohamokat létezésünk nagy kérdéseiről) :-D

3 hozzászólás
B_Petra>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Nem először olvastam, még az iskola padjait koptattam, mikor a fizika tanár a kezünkbe nyomta, olvasgatásra, mondván ha a heti 5 óra fizika mellett még érdeklődünk más iránt is.
Akkor átfutottam, van olyan rész amit többször is, nagyon egyszerűen magyaráz, bár akkor sem értettem mindent, azóta is érdekel bár csak ismeretterjesztő szinten a hozzátartozó matek már nem annyira, bár nem vagyok antitalentum matekból sem, de nem tartom annyira lényegesnek, inkább a fogalmak egyszerű elmagyarázása, értelmezhető vizuális példáit sokkal jobban szeretem. Annó értettem meg mi a vöröseltolódás, és most is érdekes volt újra olvasni mi a spin. Manapság sok dokumentumfilmet is lehet találni a témában, annak aki nem szeret olvasni, vagy lustább elképzelni, vagy csak képek, és ábrák alapján értelmezni, jó bevezető.
A gyerekem nézett legutóbb dokfilmet arról mi a BigBang, BigBounce, BigCrash, és bár csak 8 éves tudja ki Stephen Hawking, igaz a BigBang Theory-ból ismeri de tudja, hogy ő az a fizikus a feketelyukakkal.

Véda P>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Féltem ettől a könyvtől, mert született humán beállítottságú emberként, végzett bölcsészként, kékharisnyába öltözötten, mégis hogy máshogy állhattam volna hozzá az olvasásához?! Aztán, kb. a negyedénél nagy megnyugvást éreztem, mert nem tűnt sem hottentottának, sem olyannak, amit kínaiul írtak. Pedig nem olvastam az Idő még rövidebb történetét, sőt semmit Hawking-től. Ennek ellenére szépen megnyugodtam, és viszonylag otthonosan éreztem magam a sorok között, „Óh, ezt ismerem!”, 'Igen, erről már hallottam' -gondolatokkal. Hogy hogy lehet ez? Van egy titkos favoritom. Akitől dióhéjban az egészet úgy kb. 0 éves koromtól hallgatom. Úgy hívják APA. Szóval: Köszi Apa! Köszi Stephen Hawking!

gybarbii>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Habár biztosan állíthatom, hogy eddig Stephen Hawking magyarázatai voltak számomra a legérthetőbbek a fizika kérdéseit illetően, még így is volt egy-két dolog, amit csak többszöri olvasásra fogtam fel vagy még úgy se…. De büszke vagyok magamra, hogy a könyv végére értem, főleg azért, mert humán beállítottságú ember vagyok. A könyv több érdekes témát is említett, pl. az Ősrobbanást, a fekete lyukakat, az időutazást, de olvashattunk Arisztotelész, Ptolemaiosz, Kopernikusz, Galilei, Newton és Einstein elképzeléseiről is, valamint a könyvben megjelent még II. János Pál pápa és a Vissza a jövőbe c. film is. :)
Nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvre valaha is ilyet mondok, de érdekes volt!! :)

Hoacin>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

„Kétségkívül sok közös vonás található a vízvezeték-szerelésben és a húrelméletben.”

Hűha. Az idő mibenléte, és a világegyetem működése úgy beszippantott, mint komplett környezetét egy gigászi fekete lyuk. A téma egyelőre oly mértékben fogva tart, mint az elnyelt fénysugarakat a lyuk gravitációja. (És nagyjából a fejemben is példához illő a sötétség. :D) Bár, mint a könyv rávilágít, nem is olyan feketék azok a lyukak. És bár semmit sem bocsátanak ki, de azért lehet, hogy mégis. Merthogy állandóan változik a tudományos álláspont, és speciel a nyolcvanas években írt könyvhöz képest is rengeteg a változás, Hawking azóta maga cáfolta meg néhány itt leírt elméletét. Mert ezek az elméletek már csak ilyenek, alighogy nagy nehezen felfogom a könyv lényegét, már nézhetek is utána mindennek, és írhatom felül magamban. De nem teszek úgy, mintha ez monumentális művelet lenne, hiszen nem tároltam le akkora információmennyiséget, amit most nehéz lesz módosítanom. :D A részecskeelmélet például kifogott rajtam, és a kvantummechanikáról sem csevegnék lazán egy teazsúron. Sokszor csak sodródtam az információkkal, mint elszánt, gyakorlatlan hajós egy végtelen óceánon, hogy aztán boldogan kössek ki egy-egy olyan szigeten, amit sikerült megértenem. Azok a pillanatok viszont, amikor felfogtam az általános relativitáselméletet, vagy a galaxisok keletkezését, vagy a téridőt, vagy az entrópiát, vagy hogy mi is az a szingularitás… hát, konfettiesőben éreztem magam, diadalmas trombitálások közepette. :D
(Bevallom, azért az olvasás közben hasznos segítőtársam is akadt… az általános iskolás természetrajz könyvem.)
Pompás könyv ez, lebilincselő és izgalmas tudásanyaggal. A hatása valami függőséget okozó információéhség, ami további ismeretszerzésre csábít, és az ember még többet és többet szeretne tudni, és hobbiból minimum ősi fekete lyukak gamma-sugár kitöréseit óhajtaná megfigyelni a teleszkópjaival.
Hawking stílusa végig szellemes, a dolgokat szemléletesen és érdekesen magyarázza el, ha kicsit is őrá hasonlított volna bármelyik matematika vagy fizikatanárom, ma talán már csillagász lennék. Na jó, ne essünk túlzásokba. „Az általános relativitáselméletben a testek mindig egyenes vonalak mentén haladnak a négydimenziós téridőben, mozgásuk azonban görbült pályaként jelentkezik a mi háromdimenziós terünkben. (Olyan ez, mintha dombos terep fölött haladó repülőgépet figyelnénk. A gép egyenes vonalat követ a háromdimenziós térben, árnyéka viszont görbe pályát ír le a kétdimenziós felületen.) A Nap tömege oly módon görbíti meg a téridőt, hogy noha a Föld a négydimenziós téridőben egyenes pályán halad, számunkra úgy tűnik, mintha háromdimenziós körpályát követne. ”

4 hozzászólás
virezma>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Hawkingról meg úgy általában a fizikáról elég keveset tudok, azért is került föl a várólistámra, hogy betömjem a műveltségemen tátongó fekete lyukakat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden szavát értettem. Bár sok mindent szemléletesen megmagyaráz egy hétköznapi életből vett hasonlattal, sajnos vannak olyan fogalmak, amelyeket ő annyira alapnak vesz, hogy egy mondattal elintézi.

Ami nagyon tetszett benne, az az, hogy egyáltalán nem beszűkült a műveltsége, hanem mindenféle más tudományterülettel kapcsolódik, még a pszichológiával is, kb. mint Mérő László. Az is érdekes a hozzáállásában, hogy fenntartja azt a lehetőséget, hogy Isten létezik. Emellett nagyon jó a humora, kifejezetten szórakoztató. Az élete és a betegsége önmagában megérne egy misét (majd egyszer megnézem a vonatkozó filmet), páratlan a hozzáállása, ahogy mindezt csak mellékesen említi meg egy-egy helyen. A másik ilyen visszatérő mellékes megjegyzése, hogy XY ekkor és ekkor Nobel-díjat kapott ezért a felfedezéséért. Szinte csak olyan momentumokat említ, amelyek Nobel-díjas felfedezések.

Pár dolgot megjegyeztem belőle, de nagy valószínűséggel többször el kellene olvasnom ahhoz, hogy összefüggéseiben értsem. Ahhoz, hogy mindent értsek belőle, valószínűleg újra kellene születnem. Talán a tér-idő kontinuum felgyűrődése erre is alkalmat ad majd.

Dyta_Kostova I>!
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Bevallom, egy picit „csaltam”, mert már nem először volt a kezemben ez az alapmű, de mindig csak bizonyos részleteket olvastam el belőle, oda lapoztam, ahová épp kedvem tartotta. Most először vettem végig a néhol így már ismerős szöveget, egyrészt néma tiszteletadásként az időn túlra távozott nagyszerű szerző és ember iránt, másrészt mindig van az az időszak nálam, amikor elkap a tudományos kíváncsiság és kutathatnék. Ilyenkor jön a könyvfalás, telefonba jegyzetelés. ÉS a ledöbbenés, hogy mennyire aprók és jelentéktelenek vagyunk egy olyan felfoghatatlanul nagy és komplikált rendszerben, mint az univerzum, amely tőlünk független, teljesen egyedi és önálló „életet” él, és azt is bevallom, hogy ilyenkor kissé nevetségesnek tűnik az a fantáziálás, hogy majd mi, nagyon törékeny és fizikai környezetünknek kitett, semmi kis biológiai létformák majd uralmunk alá próbáljuk hajtani az időt, és megoldjuk az időutazás (amúgy lehetetlen) problémáját. Vagyis közel lehetetlen problémáját.
Nem csoda, hogy még senki nem ment el az időutazóknak rendezett partyra…


Népszerű idézetek

psn>!

Ma már tudjuk, hogy minden részecskének van egy antirészecskéje, amellyel kölcsönösen megsemmisíthetik egymást. Elképzelhető, hogy egész antivilágok és antitársadalmak épülnek fel antianyagból. Ha azonban a tisztelt olvasó az antiénjével találkozik, inkább ne rázzon vele kezet!

85. oldal

Algernon P>!

[…] fogadást kötöttem Kip Thorne-nal a California Institute of Technology-ról, hogy a Cygnus X-1 valójában nem is tartalmaz fekete lyukat! Ezt afféle balesetbiztosításnak tekintem. Rengeteg munkát fektettem a fekete lyukakba, s ez mind kárba vész, ha kiderül, hogy mégse léteznek fekete lyukak. Így legalább meglesz az a vigaszom, hogy megnyerek egy fogadást: négyévi előfizetést a Private Eye (Magándetektív) című folyóiratra. Ha viszont a fekete lyukak mégis léteznek, Kip egyévi Penthouse előfizetést nyer tőlem.

102-103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Penthouse magazin
12 hozzászólás
psn>!

Amikor az égre nézünk, olyannak látjuk a világegyetemet, amilyen valamikor a múltban volt.

Eszter01>!

Gamownak sajátos humora volt: rábeszélte Hans Bethét, a híres atomtudóst, hogy adja nevét a cikkhez, mert akkor a szerzők listája így alakul: „Alpher, Bethe, Gamow”, ami olyan, mint a görög ábécé kezdete: alfa, béta, gamma. Roppant helyénvaló egy cikkben, ami a Világegyetem kezdetének történetét feszegeti!

138. oldal

2 hozzászólás
Epilógus>!

Elég bőven hullottak díjak azért, ha valaki kimutatta, hogy a világ nem is olyan egyszerű, mint hinnénk.

96. oldal, Akkord kiadó, 2003

psn>!

– Mit fecseg itt összevissza nekünk? A Föld valóságban lapos, és egy óriási teknősbéka hátán nyugszik.
– No és mi tartja a teknősbékát? – mosolygott fölényesen a tudós.
– De okos maga, fiatalember, hű, de okos – válaszolt a néni. – Egyszerű: egy másik teknősbéka, azt megint egy másik, és így tovább.

11. oldal, 1. Milyennek látjuk a Világegyetemet?

BorsoB>!

Amint Nathan Myhrvold, egy korábbi tanítványom megjegyezte: több könyvet adtam el a fizikáról, mint Madonna a szexről.

Előszó

Algernon P>!

Úgy hiszem komoly esélyünk van rá, hogy a korai világegyetem tanulmányozása és a matematikai ellentmondásmentesség követelményei még néhányunk életében elvezetnek bennünket a teljes egyesített elmélethez – feltéve természetesen, hogy nem robbantjuk fel magunkat korábban.

169. oldal

1 hozzászólás
zcserei>!

A korábban már említett vatikáni konferencián terjesztettem be először elképzelésemet, hogy a tér és idő esetleg olyan együttes felületet alkot, amelynek mérete véges, de nincs határa vagy pereme. Dolgozatom erősen matematikus jellegű volt, ezért Istennek a világegyetem teremtésében játszott szerepére vonatkozó súlyos következtetéseimet általában nem ismerték fel (szerencsémre).

141-142. oldal

1 hozzászólás
Epilógus>!

A táguló Világegyetem nem zárja ki a Teremtő létét, de kétségkívül megszabja neki, hogy mikor végezhette el feladatát.

20. oldal, Akkord kiadó, 2003


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jaume Xiol: Descartes
Paul Davies: Egyedül vagyunk a világegyetemben?
Jorge Cham – Daniel Whiteson: Az Univerzum – gyakran ismételt kérdések és válaszok
Jorge Cham – Daniel Whiteson: Halványlila gőzünk sincs
Paul Murdin: Az univerzum
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
Simon Singh: A Nagy Bumm
Arthur Koestler: Alvajárók
Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek
Werner Heisenberg: A rész és az egész