Az ​idő rövid története 344 csillagozás

Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története Stephen Hawking: Az idő rövid története

Az angol szerző ugyanannak a tanszéknek a vezetője Cambridge-ben, amely valamikor Sir Isaac Newtoné volt. Teljesítményét Einsteinével veti össze a tudományos közvélemény. Hawking az Univerzum keletkezésének és megszűnésének, a fekete lyukaknak, a térnek, az időnek, a téridőnek a kutatója. Könyve olvasmányosan, szellemesen foglalja össze a „teremtés” legfontosabb kérdéseit.

Eredeti mű: Stephen Hawking: A Brief History of Time

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Akkord, Budapest, 2010
256 oldal · ISBN: 9789632520384 · Fordította: Molnár István, Egri Győző
>!
Akkord, 2004
256 oldal · ISBN: 9639429554 · Fordította: Molnár István, Egri Győző
>!
Akkord, Budapest, 2003
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639429406 · Fordította: Molnár István, Egri Győző · Illusztrálta: Ron Miller

7 további kiadás


Enciklopédia 14


Kedvencelte 34

Most olvassa 114

Várólistára tette 357

Kívánságlistára tette 251

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Stephen Hawking: Az idő rövid története

"– Mit fecseg itt összevissza nekünk? A Föld valóságban lapos, és egy óriási teknősbéka hátán nyugszik.
– No és mi tartja a teknősbékát? – mosolygott fölényesen a tudós.
– De okos maga, fiatalember, hű, de okos – válaszolt a néni. – Egyszerű: egy másik teknősbéka, azt megint egy másik, és így tovább."

Tudjátok mit félek, kicsinek, butának, lényegtelennek érzékem magam, felesleges porszemnek a nagy galaktikus anyag-antianyag játékban. Ez a könyv félelemmel tölt el, mivel az ember ösztönösen retteg attól, amit nem ismer. Milyen szép lenne még is egy teknős hátán lovagolni :P

1 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Kezdjük ott, hogy a fizikához mindig is hülye voltam, egyszer meg is buktam belőle. (matekból is) Mégis tetszett a könyv. Eleinte magam is meglepődtem, de értettem a dolgokat, tudtam tartani a „sebességet”, aztán meg-, megálltam végiggondolni az olvasottakat, majd jött a teljes sötétség; szavak, szavak, szavak, mondatok, mondatok, mondatok, számomra totál semmi értelemmel… míg el nem jutottunk a kvarkokig. Évekkel ezelőtt egy unalmas napon az Attilla órákon keresztül magyarázott a kvarkokról (legyünk őszinték, kint kellett állnunk a könyvesbolt közepén, azt figyelni, hogy ne lopjanak, nulla forgalom mellett, és olvasnunk nem lehetett), míg meg nem értettem, szóval elérkeztünk a könyvben a kvarkokhoz, a fejemben felkapocsolódott a lámpa, világosság támadt, és újra felvettem a fonalat.
Az, hogy 8 fénypercnyire vagyunk a naptól, és hogy ha nappal valami történik, csak 8 perc múlva fogjuk csak megtudni, ez valamiért nagyon sokat jár a fejemben, sokat gondolkodom ezen, de feldolgozhatatlan számomra, nem érthetetlen, mert értem, még sem tudom feldolgozni.
A másik a végtelen. Az én tudatomban-világomban mindennek van vége. Az utcának, a földnek, a tengernek, olyan nincs, hogy valaminek ne legyen vége, szóval hogy a világegyetem végtelen, feldolgozhatatlan információ.
Az, hogy az idő végtelen, mindig volt, és mindig lesz, ezt értem, ez nem zavar. A tér végtelensége, döbbenetes.
Jaa, és hogy a fénysebbességgel pontosabban mérhetünk, mint az idővel?! Hát én maradok az órámnál, köszi.

>!
B_Petra
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Nem először olvastam, még az iskola padjait koptattam, mikor a fizika tanár a kezünkbe nyomta, olvasgatásra, mondván ha a heti 5 óra fizika mellett még érdeklődünk más iránt is.
Akkor átfutottam, van olyan rész amit többször is, nagyon egyszerűen magyaráz, bár akkor sem értettem mindent, azóta is érdekel bár csak ismeretterjesztő szinten a hozzátartozó matek már nem annyira, bár nem vagyok antitalentum matekból sem, de nem tartom annyira lényegesnek, inkább a fogalmak egyszerű elmagyarázása, értelmezhető vizuális példáit sokkal jobban szeretem. Annó értettem meg mi a vöröseltolódás, és most is érdekes volt újra olvasni mi a spin. Manapság sok dokumentumfilmet is lehet találni a témában, annak aki nem szeret olvasni, vagy lustább elképzelni, vagy csak képek, és ábrák alapján értelmezni, jó bevezető.
A gyerekem nézett legutóbb dokfilmet arról mi a BigBang, BigBounce, BigCrash, és bár csak 8 éves tudja ki Stephen Hawking, igaz a BigBang Theory-ból ismeri de tudja, hogy ő az a fizikus a feketelyukakkal.

>!
gybarbii
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Habár biztosan állíthatom, hogy eddig Stephen Hawking magyarázatai voltak számomra a legérthetőbbek a fizika kérdéseit illetően, még így is volt egy-két dolog, amit csak többszöri olvasásra fogtam fel vagy még úgy se…. De büszke vagyok magamra, hogy a könyv végére értem, főleg azért, mert humán beállítottságú ember vagyok. A könyv több érdekes témát is említett, pl. az Ősrobbanást, a fekete lyukakat, az időutazást, de olvashattunk Arisztotelész, Ptolemaiosz, Kopernikusz, Galilei, Newton és Einstein elképzeléseiről is, valamint a könyvben megjelent még II. János Pál pápa és a Vissza a jövőbe c. film is. :)
Nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvre valaha is ilyet mondok, de érdekes volt!! :)

>!
vargarockzsolt P
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Röviden:

A világ talán leghíresebb tudományos ismeretterjesztő könyve, a világ talán leghíresebb természettudósa tollából.

A világegyetem története, relativitás- és kvantumelmélet, fekete lyukak és időutazás.
Aki nagy vonalakban tisztában szeretne lenni azzal, hogy a modern tudomány mit gondol a világegyetem keletkezéséről és működésének alapelveiről, annak érdemes elolvasni.

Egy laikus számára nem mindenütt érthető könyv, mert hiányoznak belőle részletes magyarázatok, de akit érdekelnek ezek a témák, azok az alaposabb kifejtéseket megtalálhatják például az AKKORD Kiadó, a TYPOTEX Kiadó természettudományos ismeretterjesztő sorozataiban. Ettől függetlenül érdekes és hasznos olvasmány.

Kicsit bővebben – néhány provokatív állítás:

1. A közvélekedés szerint a természettudósok, és ezen belül a matematikusok és a fizikusok a világ legokosabb emberei. (Ha szavazást tartanának arról, hogy ki volt az emberiség történetének legokosabb embere, biztosan Einstein nyerne.)
2. Az átlagember véleménye szerint minden zseni lökött (abnormális, sérült) egy kicsit.
3. A fizikailag sérült embert általában lenézik és kiközösítik.
4. Egy fizikailag sérült, de köztudomásúan nagyon okos ember kiválóan alkalmas arra, hogy eljátssza a zseni szerepét, akit egyszerre csodálhatunk és sajnálhatunk.
5. A modern tudománynak szüksége van olyan személyiségekre, akik közvetíthetik a tudományos felfedezéseket az átlagemberek, az adófizetők felé, akiknek a pénzéből aztán a tudomány működik.
6. Stephen Hawking nagyon jelentős tudós (Wolf-díjas fizikus), de nem feltétlenül a legjobb (a laikusok számára közérthető) tudományos ismeretterjesztő. Tökéletesen tisztában van a modern tudomány legújabb és legfontosabb eredményeivel, nagyszerű humora van, a megjelenése, az imázsa annyira egyedi, hogy azonnal felismerhető, ezért tipikus média személyiség, de ettől még a könyveit nyugodtan érheti kritika.
7. Szerintem ez a könyve annyira nagy témát fog át, hogy nincs ideje a kellő mélységű kifejtésére – a laikusok* számára mindenütt érthető formában. Azok számára viszont, akik a felvetett kérdéseket (relativitás elmélet, kvantummechanika, egyesített elmélet, húr elmélet, kozmológia) alaposabban, esetleg szakértői szinten ismerik, nem hoz túl sok új ismeretet.
8. Mindezek alapján én azt gondolom, hogy ez a könyv arra ugyan alkalmas, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését a világegyetem keletkezésének és működésének természettudományos magyarázata iránt, de tudományos ismeretterjesztő könyvként nem a legtökéletesebb. Nem a matematikai levezetéseket hiányoltam, hanem a részletesebb magyarázatokat.
9. De lehetséges az is, hogy nem a könyvvel van a baj, csak én hülyülök, mert jó pár évvel ezelőtt, amikor először olvastam, úgy gondoltam, hogy sokkal jobban értem.
10. Ha eljutott idáig valamelyik „elvetemült” olvasóm, aki a Hawking könyvét is olvasta, kérem, válaszoljon arra a kérdésre, hogy szerinte – a könyv alapján – mi a gravitáció? A tömeg jelenlétében keletkező téridő görbület, vagy kölcsönhatás, amelyet a gavitron nevű virtuális részecskék közvetítenek? Esetleg valami más?

*laikusok: akik kb. annyira értenek hozzá, mint én, azaz hallottak már a Nagy Bummról, és nem gondolják azt, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot

8 hozzászólás
>!
Hoacin P
Stephen Hawking: Az idő rövid története

„Kétségkívül sok közös vonás található a vízvezeték-szerelésben és a húrelméletben.”

Hűha. Az idő mibenléte, és a világegyetem működése úgy beszippantott, mint komplett környezetét egy gigászi fekete lyuk. A téma egyelőre oly mértékben fogva tart, mint az elnyelt fénysugarakat a lyuk gravitációja. (És nagyjából a fejemben is példához illő a sötétség. :D) Bár, mint a könyv rávilágít, nem is olyan feketék azok a lyukak. És bár semmit sem bocsátanak ki, de azért lehet, hogy mégis. Merthogy állandóan változik a tudományos álláspont, és speciel a nyolcvanas években írt könyvhöz képest is rengeteg a változás, Hawking azóta maga cáfolta meg néhány itt leírt elméletét. Mert ezek az elméletek már csak ilyenek, alighogy nagy nehezen felfogom a könyv lényegét, már nézhetek is utána mindennek, és írhatom felül magamban. De nem teszek úgy, mintha ez monumentális művelet lenne, hiszen nem tároltam le akkora információmennyiséget, amit most nehéz lesz módosítanom. :D A részecskeelmélet például kifogott rajtam, és a kvantummechanikáról sem csevegnék lazán egy teazsúron. Sokszor csak sodródtam az információkkal, mint elszánt, gyakorlatlan hajós egy végtelen óceánon, hogy aztán boldogan kössek ki egy-egy olyan szigeten, amit sikerült megértenem. Azok a pillanatok viszont, amikor felfogtam az általános relativitáselméletet, vagy a galaxisok keletkezését, vagy a téridőt, vagy az entrópiát, vagy hogy mi is az a szingularitás… hát, konfettiesőben éreztem magam, diadalmas trombitálások közepette. :D
(Bevallom, azért az olvasás közben hasznos segítőtársam is akadt… az általános iskolás természetrajz könyvem.)
Pompás könyv ez, lebilincselő és izgalmas tudásanyaggal. A hatása valami függőséget okozó információéhség, ami további ismeretszerzésre csábít, és az ember még többet és többet szeretne tudni, és hobbiból minimum ősi fekete lyukak gamma-sugár kitöréseit óhajtaná megfigyelni a teleszkópjaival.
Hawking stílusa végig szellemes, a dolgokat szemléletesen és érdekesen magyarázza el, ha kicsit is őrá hasonlított volna bármelyik matematika vagy fizikatanárom, ma talán már csillagász lennék. Na jó, ne essünk túlzásokba.

„Az általános relativitáselméletben a testek mindig egyenes vonalak mentén haladnak a négydimenziós téridőben, mozgásuk azonban görbült pályaként jelentkezik a mi háromdimenziós terünkben. (Olyan ez, mintha dombos terep fölött haladó repülőgépet figyelnénk. A gép egyenes vonalat követ a háromdimenziós térben, árnyéka viszont görbe pályát ír le a kétdimenziós felületen.) A Nap tömege oly módon görbíti meg a téridőt, hogy noha a Föld a négydimenziós téridőben egyenes pályán halad, számunkra úgy tűnik, mintha háromdimenziós körpályát követne. ”

4 hozzászólás
>!
otaksa
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Fenomenális. Alapmű. Sose értettem a fizikához, utoljára általános iskolában okítottak rá, de a csillagászat, húrelmélet, relativitáselmélet, ez mind-mind olyan dolog, ami érdekelt. Mostanság láttam a Spektrumon Hawking dokumentumfilmjét is, ugyanerről, amiatt döntöttem el, hogy ugyanezt, lassabban, meg-megállva, visszalapozgatva, könyvben is el kell olvasni. Mert na, nekem nem volt triviális, hogy azért nem láthatunk sohasem egyetlen neutront vagy protont sem, mert a fény hullámhossza nagyobb nála, ezért nem lehet soha látni. Meg hogy a fekete lyuk nem is lyuk, van ott ám egy összetöpörödött törp ördög, csak azért fekete, mert a fény sem jut ki belőle, akkora a gravitációja. Hazudnék, ha azt mondanám, mindent értettem benne (főleg a képzetes időt, a huszonvalahány dimenziót, az antianyagot), de azt már értem, miért üti egymást a relativitáselmélet és a kvantumelmélet. És hogy addig nem alszanak édesdeden a fizikusok, amíg meg nem születik a kettőt egyesítő gravitáció kvatumelmélet. Azt várom mától, mikor mondják be a híradóban, hogy már ez is megvan. A világbéke túl snassz lett…

>!
virezma P
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Hawkingról meg úgy általában a fizikáról elég keveset tudok, azért is került föl a várólistámra, hogy betömjem a műveltségemen tátongó fekete lyukakat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden szavát értettem. Bár sok mindent szemléletesen megmagyaráz egy hétköznapi életből vett hasonlattal, sajnos vannak olyan fogalmak, amelyeket ő annyira alapnak vesz, hogy egy mondattal elintézi.

Ami nagyon tetszett benne, az az, hogy egyáltalán nem beszűkült a műveltsége, hanem mindenféle más tudományterülettel kapcsolódik, még a pszichológiával is, kb. mint Mérő László. Az is érdekes a hozzáállásában, hogy fenntartja azt a lehetőséget, hogy Isten létezik. Emellett nagyon jó a humora, kifejezetten szórakoztató. Az élete és a betegsége önmagában megérne egy misét (majd egyszer megnézem a vonatkozó filmet), páratlan a hozzáállása, ahogy mindezt csak mellékesen említi meg egy-egy helyen. A másik ilyen visszatérő mellékes megjegyzése, hogy XY ekkor és ekkor Nobel-díjat kapott ezért a felfedezéséért. Szinte csak olyan momentumokat említ, amelyek Nobel-díjas felfedezések.

Pár dolgot megjegyeztem belőle, de nagy valószínűséggel többször el kellene olvasnom ahhoz, hogy összefüggéseiben értsem. Ahhoz, hogy mindent értsek belőle, valószínűleg újra kellene születnem. Talán a tér-idő kontinuum felgyűrődése erre is alkalmat ad majd.

>!
BubbleTea
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Először is tisztázzunk valamit; aki könnyű olvasmányra vágyik, ne ezt a könyvet válassza! Ez a könyv bonyolult, összetett és mégis egy remekmű.

Számomra sok helyen volt nehezen érthető, ami valószínűleg a hiányos fizika tudásom eredménye. Lassan emészthető fejezeteket tartalmaz, amik boncolgatják a Világegyetem működését. Rendkívül érdekes olvasmány, amihez valószínűleg 4-5 múlva visszatérek. Remélem, akkor már kevesebb fekete foltot fogok érezni. :)

Mindenképpen ajánlom azon embereknek is a könyvet, akik nem rendelkeznek magasztos fizikai tudással, de érdeklő őket a Világegyetemünk működése. Stephen Hawking rengetek példával szemlélteti az elméleteket, amivel érthetőbbé és megfoghatóvá teszi őket.

>!
dokijano 
Stephen Hawking: Az idő rövid története

Most már értem, miért adták ki Az idő még rövidebb történetét. Ez tényleg elég töményre sikeredett. Először nem is akartam elhozni a könyvtárból, de mivel ez az eredeti kiadáshoz képest újabb, illusztrációkkal bőségesen megpakolt kiadás, belevágtam.
Nem egy könnyed, elalvás előtti olvasmány, ezt nyilván nem kell bizonygatnom senkinek. Koncentrált odafigyelést követelt tőlem, hogy legalább részlegesen követni tudjam a leírtakat. Az illusztrációk sokat segítenek, de mégis muszáj lesz megkeresnem azt az újabb kiadást is. Annál is inkább, mivel arra is kíváncsi vagyok, benne maradt-e az a néhány pongyolaság, amit ebben a kiadásban felfedeztem.
(Erről még hozok néhány idézetet is később.)

Utólagos megjegyzéseim a kiadói vagy fordítói pontatlanságokról és pongyolaságokról:

Az 57. oldalon (3. fejezet – A táguló Világegyetem) ez a mondat szerepel:
„Newton fedezte fel, hogy ha a Nap fénye háromszög alakú üveghasábon – prizmán – halad át, akkor alapvető összetevő színeire (színspektrumra) bomlik, olyanra, mint a szivárvány.”
A prizma az háromszög alapú (nem alakú) hasáb. (A hasáb eleve nem lehet háromszög alakú. ;-P) Ez olyan elírás, amin átsiklott a szerkesztő/lektor szeme. Ráadásul a jelenséget mutató illusztráció egyikén meg eleve nem hasáb, hanem egy üveggúla látható (a másik legalább tényleg hasábot mutat, Newton társaságában).

A 211. oldalon (10. fejezet – Féregjáratok és az időutazás) ez a mondat megért volna egy kicsit bővebb magyarázatot:
„A közönséges anyag, amelynek pozitív az energiasűrűsége, pozitív görbületet okoz. Két dimenzióban ez egy gömb lenne például.”
Azért egy lábjegyzetbeli magyarázatot talán megérdemelt volna, hogy ez a két dimenzió nem ugyanaz a két dimenzió, amit mi síkként értelmezünk az elemi geometriában. Legalább valami lövésünk lenne, hogy akkor hogyan is értelmezzük ezt a két dimenziós gömböt, amit alapesetben téridomnak, vagy közérthetőbben testnek ismerünk.

A 248. oldalon (Kislexikon) is találtam egy pontatlanságot, amit lehet ugyan vitatni, mindenesetre az én 40 évvel ezelőtti fizika tankönyvemből másként tanultuk:
„Elektromágneses erő: Elektromos töltéssel rendelkező részecskék között fellépő erő.”
A pontosításom: A mozgó elektromos töltések körül jön létre az elektromágneses tér, és ebben lépnek fel az elektromágneses erők. A nyugalomban levő töltések körül pedig elektrosztatikus tér alakul ki, ami persze ugyanúgy vonzásban vagy taszításban nyilvánul meg, de nem szokás elektromágneses térnek nevezni, csak elektromos térnek.

Meg fogok keresni egy újabb kiadást is, hátha abban már kijavították/pontosították ezeket, vagy legalább megmagyarázták, miért így írták.

>!
Akkord, 2004
256 oldal · ISBN: 9639429554 · Fordította: Molnár István, Egri Győző

Népszerű idézetek

>!
psn

Ma már tudjuk, hogy minden részecskének van egy antirészecskéje, amellyel kölcsönösen megsemmisíthetik egymást. Elképzelhető, hogy egész antivilágok és antitársadalmak épülnek fel antianyagból. Ha azonban a tisztelt olvasó az antiénjével találkozik, inkább ne rázzon vele kezet!

85. oldal

>!
Algernon +SP

(…) fogadást kötöttem Kip Thorne-nal a California Institute of Technology-ról, hogy a Cygnus X-1 valójában nem is tartalmaz fekete lyukat! Ezt afféle balesetbiztosításnak tekintem. Rengeteg munkát fektettem a fekete lyukakba, s ez mind kárba vész, ha kiderül, hogy mégse léteznek fekete lyukak. Így legalább meglesz az a vigaszom, hogy megnyerek egy fogadást: négyévi előfizetést a Private Eye (Magándetektív) című folyóiratra. Ha viszont a fekete lyukak mégis léteznek, Kip egyévi Penthouse előfizetést nyer tőlem.

102-103. oldal

12 hozzászólás
>!
Eszter01

Gamownak sajátos humora volt: rábeszélte Hans Bethét, a híres atomtudóst, hogy adja nevét a cikkhez, mert akkor a szerzők listája így alakul: „Alpher, Bethe, Gamow”, ami olyan, mint a görög ábécé kezdete: alfa, béta, gamma. Roppant helyénvaló egy cikkben, ami a Világegyetem kezdetének történetét feszegeti!

138. oldal

2 hozzászólás
>!
psn

Amikor az égre nézünk, olyannak látjuk a világegyetemet, amilyen valamikor a múltban volt.

>!
Epilógus

Elég bőven hullottak díjak azért, ha valaki kimutatta, hogy a világ nem is olyan egyszerű, mint hinnénk.

96. oldal, Akkord kiadó, 2003

>!
psn

– Mit fecseg itt összevissza nekünk? A Föld valóságban lapos, és egy óriási teknősbéka hátán nyugszik.
– No és mi tartja a teknősbékát? – mosolygott fölényesen a tudós.
– De okos maga, fiatalember, hű, de okos – válaszolt a néni. – Egyszerű: egy másik teknősbéka, azt megint egy másik, és így tovább.

11. oldal, 1. Milyennek látjuk a Világegyetemet?

>!
BorsoB P

Amint Nathan Myhrvold, egy korábbi tanítványom megjegyezte: több könyvet adtam el a fizikáról, mint Madonna a szexről.

Előszó

>!
Epilógus

Mivel a fény hullámhossza nagyobb, mint egy atom mérete, nem remélhetjük, hogy a szokásos módon „megnézhetjük” az atom részeit.

82. oldal, Akkord kiadó, 2003

7 hozzászólás
>!
Algernon +SP

Úgy hiszem komoly esélyünk van rá, hogy a korai világegyetem tanulmányozása és a matematikai ellentmondásmentesség követelményei még néhányunk életében elvezetnek bennünket a teljes egyesített elmélethez – feltéve természetesen, hogy nem robbantjuk fel magunkat korábban.

169. oldal

1 hozzászólás
>!
zcserei

A korábban már említett vatikáni konferencián terjesztettem be először elképzelésemet, hogy a tér és idő esetleg olyan együttes felületet alkot, amelynek mérete véges, de nincs határa vagy pereme. Dolgozatom erősen matematikus jellegű volt, ezért Istennek a világegyetem teremtésében játszott szerepére vonatkozó súlyos következtetéseimet általában nem ismerték fel (szerencsémre).

141-142. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?
Steve Parker: Isaac Newton és a gravitáció
Marcus du Sautoy: A prímszámok zenéje
Steve Parker: Louis Pasteur és a bacilusok
Steve Parker: Thomas Edison és a villany
Steve Parker: Charles Darwin és az evolúció
Steve Parker: Galilei és a világegyetem
Steve Parker: Marie Curie és a rádium