A ​Brief History of Time 89% 17 csillagozás

Huuhh.
Tartottam ettől a könyvtől, mert nálam több fizikát tanult emberek is azt mondták, hogy egy részét inkább elhitték, mint megértették, de annyira azért nem volt vészes. Amivel nem azt akarom mondani, hogy minden szavát értettem :D De azért azt hiszem, az alapokat nagyjából felfogtam, és most már az is érdekelne, hogy frissebb könyvek mit írnak a témáról. (Szerencsére egy nálam fizikusabb ember már ajánlott is könyveket, majdegyszercsak azokat is elolvasom.)

Mindig is kíváncsi voltam, milyen is lehet egy tudomány mindenkinek könyv, és Hawking könyve eléggé népszerű volt ahhoz, hogy ezzel kezdjem. Hogy mennyire közérthető mindenkinek, az szerintem határeset, néhol „fizika tankönyv ábrák és képletek nélkül” jellegűnek tűnt, máshol viszont közvetlenebb és egyúttal közérthetőbb hangot ütött meg. A könyv struktúrája viszonylag jó, tulajdonképpen a fizika történetével párhuzamosan vezet minket végig a tudomány fontosabb fordulópontjain, míg végül a saját, legújabb elméleteit mutatja be (de még nem túl bőven). Hiába a második kiadást olvastam, apróbb érthetőségi hibák előfordulnak azért, ajánlatos a könyv végén található rövid szószedettel kezdeni, könnyebb és gyorsabb lesz úgy a befogadás.

Maga az elméleti fizika elég érdekes. Egyrészt hihetetlen távlatokat nyit, másrészt viszont az, hogy elméleti, rengeteg kérdést vet fel. A könyv alapján például féreglyuk azért van, mert lennie kell, és kész. Számos más elmélet is megkérdőjelezhető, sőt, egyenesen légbőlkapottnak tűnik – bár talán a fizikában jártasaknak nem azok. Hawking tulajdonképpen ezért jó, mert számos elméletnél megmutatja, hogy később bebizonyították őket (bár a tökéletes bizonyítást lehetetlennek nevezi), és ami még érdekesebb, hogy olyan alapelvek, amelyekről talán azt gondolnánk, hogy legfeljebb a tankönyvek lapjain van helyük, valójában az ipar és a technológia területén rengeteg gyakorlati alkalmazással bírnak.

Azt hiszem, folytatni fogom Hawking többi könyvével.

Sok minden nem volt számomra újdonság, főleg az elején a korai fizikatörténetből de még több viszont igen, sőt egy idő után azzal is fel kellett hagynom, hogy minden mondatot megforgatok, értelmezek és magamévá teszek. A korai univerzum modelljeinél már inkább csak érdeklődés jelleggel olvastam, de arra meg is felelt. Jó volt egy helyen, logikusan felépítve feleleveníteni/megismerni, hogy honnan hová jutott a tudomány, és mik a további kilátások. Voltak vicces beköpések, de nem nevezhető könnyed olvasmánynak.

Pacsi, Hawkie… hihetetlen fazon vagy.

Régóta szerettem volna Hawkingtól olvasni, de hogy őszinte legyek, azt gondoltam, könnyebb olvasmánynak bizonyul. Persze az írásmóddal nincs gond, logikusan felépített könyvről van szó, egy szálon vezet végig minket és ha elvesznénk visszautal korábban már megmagyarázott dolgokra. De az én bölcsészagyamnak még ennyi természettudomány is nehéz és örültem, amikor egy-egy poént elsütött vagy utalást tett a (pop)kultúrára. Ami meglepett az az Istenre való számos utalás, amire nem számítottam. Félreértés ne essék, Hawking nem kezd vallási értekezésekbe, megmarad a tudománynál.
Nagyon érdekes olvasmány volt, s bár egy kicsit túlságosan is optimistának tartom Hawkingot, aki hisz abban, hogy belátható időn belül tudni fogunk mindent, amit eddig még nem tudunk az univerzumról – bár ha a tudósok nem hinnének olyan rendületlenül, valószínűleg a mai világ sem nézne ki úgy, amilyennek most látjuk.