A ​víziló 65 csillagozás

Stephen Fry: A víziló

Mit tehet egy költő, ha nem tud költeni se verset, se pénzt? Mit tehet egy víziló, akinek vastag a bőre, de vékony a pénztárcája? Ted Wallace (a hatvanon túl, de Prüdérián innen) elég állástalan és gátlástalan ahhoz, hogy ne utasítsa vissza keresztlánya, Jane pénzét. Feladata, hogy eltöltsön egy kis időt régi barátja és Jane nagybátyja, Lord Logan vidéki kúriájában, és nyitva tartsa a szemét. Gyönyörű környezet, ingyen pia, tétlen tespedés: kemény munka, de Ted vállalja.

Csakhogy a Logan birtokon valami bűzlik, és nem csak az istállóban. Történnek dolgok. Váratlan vendégek érkeznek. Így Ted, a veterán víziló, arra fanyalodik, amiért tényleg nincs megfizetve: pihentetni az üveget és mozgósítani szürkeállományát.

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Kult Könyvek, Budapest, 2009
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630681407 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Norwich


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

regulat>!
Stephen Fry: A víziló

Nehéz spoiler nélkül írni róla… Inkább az érzéseimről.
Úgy tíz százaléknál: Mi a jó ebben a baromságban?
Harminc százaléknál: Unom. Vagy mégse? Inkább unom.
A felénél: Bakker!
Több szakasz nincs. Nem bírtam letenni.

>!
Kult Könyvek, Budapest, 2009
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630681407 · Fordította: Pék Zoltán
1 hozzászólás
Beja>!
Stephen Fry: A víziló

…és itt tudok igazat adni a fordítónak, hogy aki: „mindenre nyitott és már semmin sem lepődik meg, annak ez a regény kötelező olvasmány.”
Továbbra is fenntartom ama véleményemet, hogy Fry bácsi nem normális, és lehet valami abban a polgárpukkasztásban, mert ebben a regényben… hát hogy is fogalmazzak… kapunk rendesen hideget és meleget egyaránt. Van egy pont, amikor az ember tényleg a sarokba dobná legszívesebben a könyvet, mert már tényleg sok(k) (vagy csak az én gyomromnak nehéz), de ha ezen túllendülünk, akkor megkapjuk a hiszem-nem hiszem dolgokra a választ, elég szépen kidolgozva. …és igen, az emberi hülyeség határtalan, csak tőlünk függ, hogy gyermekünk mit gondol valósnak és mit nem.
Az biztos, hogy nagyon tetszik, ahogy ír, amit ír, és igenis várom a következő magyarul is megjelenő könyvét, mert muszáj;)
Jah, és magyar a nagyapja, ha jól értettem:D

12 hozzászólás
Irasalgor>!
Stephen Fry: A víziló

Összességében tekintve Stephen Fry ebben a közegben is otthonosan mozog. A Víziló ugyanis egy szórakoztató, humorral gazdagon bevont, néhol társadalomkritikával és egyéb filozófiával kooperáló könnyed olvasmány, amely bár néhol a polgárpukkasztás határait súrolja gátlástalan szexizmusával, hímsovinizmusával, hétköznapinak nem nevezhető eseményeivel és az olvasást néhol megtörő énkereső stílusváltásaival. Ettől függetlenül viszont mindenkinek ajánlom, akit nem zavar a fenti kategóriák egyike sem, valamint aki szereti a cinikus, fanyar brit fekete humort, mert abból bőven kap.

Értékelés: 8.5/10
(Később blogban)

5 hozzászólás
legrin P>!
Stephen Fry: A víziló

Jó volt, igazán élveztem, és most már három könyvvel a hátam mögött kijelenthetem, hogy nagyon tetszik Fry szókimondó stílusa és fekete humora.

Még akkor is, ha egy érzéki és hatásos jelenetet semmiképp sem tudtam volna így elképzelni…

tasiorsi>!
Stephen Fry: A víziló

Stephen Fry számomra a legbritebb brit, és a XXI. század követe egyszerre, ami nem biztos, hogy ellentmondásos, de nekem az. Szerencsés kombinációja ő mindenféle ellentétes dolgoknak, és szerencsére ezt az írásába is át tudja ültetni.

Ezen kívül nem igazán tudok mit mondani, nehéz megfognom így röviden, hogy mit gondolok róla. Az biztos, hogy mindenkinek ajánlom. Hogy akkor mégis miért a fél csillag levonás? Mostanában tanulok szigorúan osztályozni… :)

2 hozzászólás
gwenamy>!
Stephen Fry: A víziló

Legelső könyvem Stephen Fry virtuális tollából és nagyon meggyőzött. Tetszett a könyv bár az igazsághoz az is hozzátartozik hogy maga Fry személyisége, humora és a költészethez való hozzáállása ismeretes számomra. Semmin nem lepődtem meg amit a könyvben olvastam. Újraolvasom majd, ehhez kétség sem fér és sorra kerül a többi Fry könyv is.

Dagny_Taggart>!
Stephen Fry: A víziló

Előrebocsátom, hogy nagyon szeretem S. Fry-t a P. G. Wodehouse sorozatban, a Fry and Laurie-ban stb. és rendkívül szellemes az a két könyve, amit eddig olvastam (ez és a The Stars' Tennis Balls), de ettől függetlenül olyan, mint a lufi: színes, szórakoztató és üres. Valóban viszi magát előre a könyv és nagyon vicces a cselekmény meg a stílus is, csak a végére érik be a csalódás, hogy az egész hervasztóan öncélú. Szóval lektűrnek csillagos ötös, de attól, hogy egyeseknél ilyen vagy olyan határokat feszeget (rendkívül szórakoztatóan), még nem válik irodalommá. Ami nem lenne baj, mert elég, ha valami a maga nemében kiváló, csak ne akarja magáról elhitetni, hogy több annál, mert nem szeretem, ha hülyének néznek. Én ez után a kettő után tíz évig nem olvastam tőle semmit, emiatt a rossz utóíz miatt. Most majd megpróbálom A hazugot.

Veron P>!
Stephen Fry: A víziló

Én elég nyitottnak tartom magam, de ez a könyv nálam is feszegette a határokat, azért hál' istennek a jó értelemben:) Érdekes sztori, érdekes szereplők, érdekes a humora is, de egyszerűen muszáj szeretni. Örülök, hogy @Beja-nál felfigyeltem rá, ezt kár lett volna kihagyni:)

1 hozzászólás
zeany>!
Stephen Fry: A víziló

Nagyon jó! Stephen Fry-tól nem is vártam mást. Flegma, szókimondó, cinikus és irtó humoros. A végére mégis kicsit megható tudott lenni – mindannyiunknak észre kell venni magunk körül is a „csodákat”, melyekhez nem kellenek feltétlenül természetfeletti képességek :)

Solvvolo>!
Stephen Fry: A víziló

Csillagos hatos! Nem gondoltam, hogy SF írónak is ennyire jó, de nagyon-nagyon normális pasi. Még Fryt, sokat!!!


Népszerű idézetek

legrin P>!

Tépelődtem, akár a vécépapír egy szorulásos napon.

40. oldal

2 hozzászólás
tasiorsi>!

Van egy kellemes amerikai mondás: „Ha úgy néz ki mint egy kacsa, és úgy jár, mint egy kacsa, akkor valószínűleg kacsa.”

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kacsa
Beja>!

Ó, igen, szegény költő: szánd a szegény nyomoronc költőt. A költőnek nincsenek speciális anyagai, egyedi módszerei. Nincs mása, csak a szavak, ugyanazok, amiket az egész átkozott világ használ, hogy megtudja, hol a legközelebbi vécé, vagy amikkel mentséget locsog közönséges élete otromba csalásaira és átlátszó kibúvóira; a költőnek nincs mása, csak ugyanazok a szavak, melyeket naponta millió alakban és összefüggésben átkoznak, dicsérnek, szidalmaznak, hízelegnek és félrevezetnek.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: költő
1 hozzászólás
tasiorsi>!

– Véleményem szerint – mondta – az embereknek kínosabb a szerelem, mint a szex.
– Aha. Miből gondolod?
– Hát senki sem beszél róla.
– Én azt hittem, másról se beszélnek. Erről szól minden film, minden popdal, minden televízióprogram. Szerelem, szerelem, szerelem. Szeretkezz, ne teázz. Csak szerelem kell. A szerelem sokszirmú izé. A szerelemtől hullik darabokra a világ.

87. oldal

7 hozzászólás
Beja>!

– Egy ifjú költő egyszer azt mondta Mallarménak: „Ma délután fenséges ötletem támadt egy vershez”. „Jaj, de kár”, felelte Mallarmé. „Hogy érti?”, kérdezte a fiatal költő megbántva. „Nos a versek nem ötletekből vannak, nem igaz?”, felelte Mallarmé. „Hanem szavakból.”

83. oldal

tasiorsi>!

Tudtam, hogy meg kell tennem azt, amit a legjobban utálok. Gondolkodni.

262. oldal

Veron P>!

Megköszörüli a torkát, mintha a „Gunga Din”-t akarná felmondani.
– Kip-kop.
– Ki az?
– Csupaka.
Remélem ez nem olyan favicc, amit a gyerekek ránk erőltetnek, de közben maguk sem értenek.
– Csupaka ki?
– Ááá! – visítanak örömükben. – Csupa kaki! Csupa kaki!
Olyan jó végre találkozni valakivel Swaffordban, aki az én szintemen van.

250. oldal

Beja>!

Az emberek hazudnak, csalnak, erőszakolnak, svindliznek, ölnek, csonkítanak, kínoznak és pusztítanak. Rossz dolog. És az emberek összefeküdnek egymással, összebújnak. Jó dolog. Ha úgy véljük, hogy a dugás az erkölcsi romlás jele, akkor nem vagyunk hülyék, kicsit-kicsit hülyék?

146. oldal

7 hozzászólás
tasiorsi>!

Az évek során kíméletlenül és zavaróan emelkedett az erkölcs. Aggaszt engem.

133. oldal

tasiorsi>!

Hogy a lovaknak miért van egyáltalán májuk, fel nem foghatom. Még egyet sem láttam vodka-tonikkal.

246. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Sophie Kinsella: Csörögj rám!
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Agatha Christie: Pókháló
Richard Gordon: Miből lesz az orvosdoktor?
Charles Dickens: Pickwick mesék
Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
Sophie Kinsella: A boltkóros és a nagy szemfényvesztés
Sophie Kinsella: Segítség, kísértet!
Dickens Károly: Karácsoni ének
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája