Az ​elit alakulat 175 csillagozás

A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​101. légideszant-hadosztály 506. ejtőernyős ezredének Easy százada a világ legjobb gyalogszázadai közé tartozott. Ambrose ennek a roppant figyelemre méltó alegységnek a második világháborús történetét mondja el,az 1942-ben Georgia államban végzett embert próbáló alapkiképzéstől a D napon át a végső győzelemig.
Az Easy század mindent végigcsinált. Ejtőernyővel szállt le a D nap hajnalán, és Hitler berchtesgadeni Sasfészkének elfoglalásával fejezte be a háborút.
E könyv annak a gyalogszázadnak állít emléket,amely 150 százalékos veszteséget szenvedett a háború végéig,ahol a Bíborszív-kitüntetés egyszerű szolgálati jelvény volt csak,ahol valóban „egy falka testvér” módjára koplaltak, fáztak, éltek és haltak együtt a katonák. Stephen Ambrose ezeknek az amerikai hősöknek a történetét gyakran a saját szavaikkal mondatja el.
Műve sok órányi interjú,eredeti naplók és levelek alapján készült.

„Hihetetlen harci út, Ambrose pedig fantasztikus érzékkel mutatja meg… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2001
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 963923785X · Fordította: Molnár György

Enciklopédia 1


Kedvencelte 56

Most olvassa 5

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Razor SMP
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Ez bizony tömény, de nagyon jól sikerült, emberközeli beszámoló volt a háborúról. A sorozatot ugyan elkezdtem nézni, de két rész után időhiány miatt félre tettem, de ezek után biztos folytatni fogom.
Kemény volt olvasni, ahogy az Easy század hadszíntérről hadszíntérre fogyatkozott. Normandiát és az Ardenneket tudtam, hogy problémás helyek voltak, na meg a Market Garden sem úgy sült el, ahogy tervezték, de nem gondoltam, hogy annyi gond volt, mint amennyi a könyvben is említésre került, gondolok itt pl. a kiképzett emberek hiányára vagy a hiányos ellátmányra. Ahogy szerintem sokakban, úgy bennem is megvolt az a kép, hogy a normandiai partraszállás után a „jueszármi” a fenti buktatókat leszámítva jóformán megállíthatatlanul tört előre, holott az igazság az, hogy nagyon nem. Ezért is jó ilyen beszámolókat olvasni. Érzésem szerint maga Ambrose is igyekezett nem túlisteníteni hazája fiait. Bár a kiképzést eléggé ajnározta, azért elismerte, ha valamiben a németek jobbak voltak.

>!
GABO, Budapest, 2001
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 963923785X · Fordította: Molnár György
11 hozzászólás
>!
Rodwin
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Nos ez egy igazán hosszú utazás volt, elég lassan olvastam, ami nem feltétlenül a könyv hibája. Mindig jött valami más, ami jobban érdekelt, és nem is túl olvasóbarát a megfogalmazása sem.
Ezt leszámítva, nehéz szavakba önteni és értelmeset írni, ezeknek a fiatalembereknek a történetükről, amiben Ambrose hihetetlen kutatómunkája van.
Ok nélkül csöppentek a háborúba, de nekik menniük kellett, ezt kívánta hazájuk, és Európa szövetségesei.
Camp Toccoa-ban együtt szenvedtem velük, ahogy Normandiában együtt ugrottunk. Megjártuk Hollandiát, Belgiumot, Németországot és Ausztriát.
Szörnyű lehetett ezt mind átélni nekik, a golyók szinte a fülem mellett süvítettek, olyan részletességgel van megírva a könyv. Sárban csúsztak hóban fagytak meg a nem megfelelő öltözet miatt, vagy alig jutottak élelemhez. De valahogy mindig sikerült tovább menniük, erőt merítettek egymásból.
Az egész Easy alakulat nagyon a szívemhez nőtt, Ausztriában én is velük pezsgőztem, mikor véget ért ez a sok éves borzalom.
Ugyan nagy meglepetés nem volt, hogy ki is maradt életben, mert sokszor vannak benne visszaemlékezések, de így is nagyon élvezhető.
A könyv végén jó volt olvasni az életpályákat, hogy szinte mindenki révbe ért és sikeres életük lett.
Ajánlom mindenkinek aki érdeklődik a téma iránt, még ha kicsit töményen is adagol mindent, de hiánypótló mű.

19 hozzászólás
>!
mcgregor
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Már a sorozat is nagy hatást tett rám anno, és a könyv sem okozott csalódást. Ambrose hatalmas munkával (igazán csak az utószót olvasva szembesültem vele milyen perfekcionizmussal) gyűjtötte össze az E századról szóló anyagot. Könyve azonban több lett egyszerű századkrónikánál, mert egyszerre jellemzi a katonák hétköznapi életét bemutató aprólékosság, valamint a stratégiai összefüggések, hadosztály- és hadseregszintű események jelentőségének felismerése.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a Franciaországot, Hollandiát és Belgiumot elfoglaló német erők kiűzése Nyugat-Európából a D-napot követően egyfajta diadalmenet volt, ahol a szövetségesek, mint egy szőnyeget feltekerték a náci hadsereget. Ehelyett a szövetségeseket sokszor káosz, nem megfelelő szervezés, a téli ruha hiánya, akadozó hadtáp, egyébként remek ötletek pocsék kivitelezése (Market Garden) és ami talán a legmeglepőbbnek tűnik: folyamatos emberhiány jellemezte még amerikai részről is. Az egyes gyalogos és ejtőernyős egységek ’44 végére, ’45 elejére olyan szintű kivérzésben voltak, hogy a támadás fenntartása brutális akadályokba ütközött, az USA pedig (amelyet egyfajta hatalmas erőforrás gyárnak gondolunk) egyszerűen nem toborzott elég élőerőt ehhez az emberzabáló feladathoz . Nem, a németek a D-nap után sem omlottak össze, igen kemény ellenfélnek bizonyultak. Az E század pedig sokszor a németekénél messzebbre nyúló (és más csapatok által megdézsmált) hadtápvonal, a megfelelő felszerelés és lőszer hiánya, esetenként pedig a nagyon konkrét túlerő ellenére is kiválóan teljesített. A harcok leírásán túl külön értéke ennek a könyvnek, hogy (köszönhetően néhány visszaemlékező katona írói vénájának is) megfelelő érzékenységgel és életlátással mutatja be, az egyes személyiségek hogyan viselkednek nagy nyomás alatt, ugyanarra a dologra mennyire másként reagálnak különböző emberek, milyen kapcsolatok, milyen — esetenként a katonai hierarchiát is felülíró — erőviszonyok alakulnak ki a harcoló alakulatok tagjai között. Szintén nagyon érdekes volt, hogy az el(és vissza)foglalt területeken található különböző népekkel kapcsolatban az amerikai katonáknak milyen benyomásaik alakultak ki. Több ilyen könyvre lenne szükség, és sok fiatal számára unalmas dátumoknál és igazán soha meg nem értett összefüggéseknél sokkal mélyebb valójában mutatkozhatna meg a történelemnek az a szakasza, ami még elég közel van hozzánk ahhoz, hogy tanúi köztünk élhetnek, néha elfeledve…

>!
Ibanez MP
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

A második világháború az egyik „kedvenc” történelmi korszakom. Ráadásul amióta jártam Normandiában, a D-day helyszíneken, azóta még többet szeretnék olvasni a témában, legyen az fikciós vagy tényleg megtörtént eseményeken alapuló könyv. Az E század történetéből valamikor láttam részleteket, mivel apukám lelkesen nézte a sorozatot, én sajnos már nem emlékeztem rá. Sajnos, mivel úgy érzem, jobban követhetőbb lett volna a könyv a film helyszínei alapján.

A könyvben ugyanis szinte az egyetlen zavaró momentum számomra az volt, hogy csupán a közepe tartalmaz fényképeket, olvasás közben azonban a főbb szereplőknél vagy odalapozunk, vagy például az említett helyszíneknél elővesszük a térképet és rákeresgélünk, mi hol van.. (az első odalon van három térkép és slussz)… még a francia helyszíneknél nem volt gond, mert ismertem a városokat, de a holland településektől kezdve „végem” volt, csak körülbelül tudtam behatárolni, merre is járhatnak… jobb lett volna, ha a fényképek és mellé térképrészletek, esetleg a csapatmozgásról készült rajzok kiegészítik a leírásokat. Persze így is el lehetett képzelni, mert teljesen jól le volt írva, hogy balra árok, jobbra épület és a tank hogy áll és a német merre néz és a többi, de talán ez a leírások egymásutánisága adott egy pici „szárazságot” a könyvnek. (én nem szeretek lapozgatni ide-oda a könyvekben, örülök, ha a megfelelő résznél van a megfelelő térképrészlet-fénykép stb.)

A könyv azonban nagyon jó. Érdemes elolvasni. Az elején kissé ráncoltam a homlokom, hogy a fenébe is, ezeket a srácokat bizony majd' két évig csak kiképzik, miközben emberek tömegei halnak meg a háborúban. Persze igen, őket nem „ágyútölteléknek” szánták, ugyanakkor a bevetésekkor mégis azt éreztem, hogy sokszor nem kaptak speciálisabb feladatot a többi egységnél. Annyiban voltak jóval speciálisabbak, hogy ők bizony nem adták fel, nem hátráltak meg, összeszedettebben és hatékonyabban tudtak egy-egy feladatot megoldani, ergo nagyobb volt az esély a sikeres kivitelezésre.

Külön tetszett a könyvben a katonák lelki megterhelésének leírása, hogy mikor mit érezhettek, hogyan módosultak a kezdeti bátor (és vakmerő) tetteik megfontolt lépésekké… S hogy mennyire másképp reagáltak a harc közben, kezdve a stressztől ideiglenesen megvakult katonától a németes kinézete miatt megtámadott csapattársig… hihetetlen pillanatokat olvashatunk a könyvben.

„Semmi rendkívüli sincs abban, hogy tisztek és közkatonák roppantak össze az állandó terhelés, feszültség és a sebezhetőség tudatának súlya alatt. A csoda az, hogy olyan sokan nem roppantak össze.”

>!
Arcturus
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Nem tudok mit írni erről a könyvről. A történetről. Ennyire testközelből végigkísérni egy kimagasló kiképzést kapott néhány tucat férfi éveit a II. világháborúban… hihetetlen élmény. Pozitív és negatív egyaránt.

Tetszik, hogy tényszerű. Hogy nem igazán hajlik egyik oldalra sem az író-történész, bár érezhetően nagyon sokra tartja ezeket az embereket, de ez helyénvaló. Nem ítélkezik felettük, sem a velük harcoló németek felett, idézi a katonák szavait, és testközelbe hozza a D-nap izgalmait, az Eindhovenért vívott harcot, a Bastogne-i rémálmot és végül a Németországi utazást éppúgy, mint a jókedvű ünnepléseket, a fagyott lövészgödrök mélyét vagy az embertelen gyilkolásnak a borzalmait.
Megrázó volt olvasni a visszaemlékezéseket és az átélteket: ezek az emberek tényleg többet bírtak, mint amennyit ember bírhat. És talán még megindítóbb látni azt, hogy mégis idegenkedtek a gyilkolástól későbbi életükben, olyannyira, hogy sokan állatok leölését sem vállalták. És miközben lőttek a németekre, és a németek lőttek rájuk, egyikük megrendülve vett észre egy szerencsétlen lovat, az egyik mellső lábát teljesen szétlőtték a repeszek. Fejbelőtte a szegény állatot, és elborzadt azon, hogy nem elég, amit az emberek egymással csinálnak, még ártatlan állatokat is belevonnak. Ezek az emberek mind akkori átlagemberek voltak, lehetett volna bárki a helyükben. De mégsem lett, mert ők már a kiképzésük alatt és a harctéren is olyan dolgokat éltek át és éltek túl – már amelyiknek ez sikerült –, amit a legtöbb frontot megjárt katona sosem. Bensőséges kapcsolatba kerültek egymással, és épp ez a bizalom tette őket azzá, akik lettek: Band of Brothers, testvérek, bajtársak a jóban és a rosszban.

Tényleg nem tudok mit mondani, szívem szerint egész oldalakat idéznék a könyvből, de felesleges: aki érez bármiféle érdeklődést a téma iránt, olvassa. Nem fog csalódni.

Volt, aki sajnálta, hogy már a legelején nevesítve olvashat visszaemlékezéseket, tehát nincs meg az izgalom, hogy vajon ki marad életben és ki nem… ez a könyv nem egy krimi, ez a véres valóság, és úgy vélem, méltó emléket állít mind az elesett, mind a túlélő Easy század egykori katonáinak. A későbbi életükben nem mindenki tudta venni a harcok okozta lelki bajok akadályait, és a legkülönfélébb életutakat járták be, de mégis örökké barátok maradtak.

>!
RosszQtya P
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Többször láttam a tv sorozatot, és természetesen a Game-k sem maradtak ki, ezért, mivel már sok ismerős jött szembe velem az oldalakon, legyen az táj vagy ember, sokszor tűnt úgy, mintha már olvastam volna a könyvet, és ez sokat segített, hogy azonosulni tudjak valamennyire a történettel és szereplőivel. Mindazonáltal a könyv egész más élményt nyújtott, mint az előbb említett formátumok. Nagyon szikár a fogalmazás, csak néha esik egy kis irodalmi túlzásba az író. A téma időtlen, a feldolgozása már kevésbé maradandó, valahogy maradtak bennem hiányérzetek. II VH rajongóknak kötelező darab!

>!
Hanging_Moss_9102
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Fantasztikus könyv, végig izgalmas, rendkívül olvasmányos formában. Ez a könyv minden bizonnyal helyet kapna a top 10 II. világháborúról szóló könyvek listáján. A könyvet azért olvastam el, mert nemrégiben olvastam von Luck emlékiratát, aki kapcsolatba került Ambrose történésszel, és igen jó véleménnyel volt róla, másrészt pedig a történelem és ezen belül is a II. világháború mindkét fél szempontjából érdekel. Ambrosetól korábban a D-napot olvasgattam, ami nagyon nem tetszett, bár az már évekkel ezelőtt volt, változnak az idők.
Mondjuk szembetűnt, akármekkora elit katonák is voltak ezek az ejtőernyősök, hogy túl sokat azért nem kellett harcolniuk: Normandiából számomra meglepően hamar kivonták őket a frontról, hogy aztán menjenek a Market Garden nevű nonszensz hadművelet részeként Hollandiába, s végül az Ardennekben Belgiumba. 1945-ben pedig a Rajna és Ruhr-vidék körüli harcok után gyakorlatilag már nem is kellett részt venniük valódi csatákban. Németországban gyakorlatilag egy izgalmas körutazást tettek, Bajorországban pedig a piján, csajozáson kívül sok dolguk nem volt. Természetesen összehasonlítva egy orosz vagy német katonával, a szűk 1 év úgy érzem azért nem volt olyan lehetetlen teljesítmény a fronton. Von Luck például 1939-től 1945-ig harcolt. Persze az USA hamar lerendezte a nyugati frontot. Természetesen Normandia, Hollandia, az Ardennek a II. világháború legnehezebb frontjai közé tartoztak, és bebizonyították a deszantosok, hogy bármelyik német egységgel hatékonyan felveszik a harcot. Csupán azért jegyeztem ezt meg, hogy elismerem az áldozatukat, teljesítményüket, de egy Landsernek vagy orosz katonának sokkal nehezebb dolga volt, és szerintem Ambrose-al ellentétben, nem ez az egység és nemzet nyújtotta a legnagyobb teljesítményt a II. világháborúban. Bár összehasonlítani is problémás, mert a keleti és nyugati front időben, térben és számban is abszolút eltér.

>!
Hirundo
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

1. A hadtörténész szerző alapos kutatómunkát végzett, az elkészült művet hitelességéért elolvasták maguk a túlélők is. Végül összeállt az Easy század teljes története gyakorlatilag napokra, órákra lebontva. Ezek alapján azt kell mondanom, hogy hibátlan könyv, hiszen a feladatát páratlanul pontosan teljesíti, és ez több mint elég: élő keveréke a hadműveletek jelen idejű leírásának és a reflektív visszaemlékezéseknek. Minden történésre rávetül a túlélők utólagos értékelése, ettől lesz több és élvezetesebb, közönségbarátabb egy puszta szakmai gyűjtőmunkánál. Mindezzel együtt is könyvet én rég untam ennyire, és csak a téma iránti érdeklődés tartotta bennem a lelket. Miért?

2. A fordító látványosan nehezen birkózott meg a yenki veteránok használta katonai szakzsargonnal és a túlbonyolított mondatszerkezetekkel. Ez nyilván apróság, mert olvashatnék angolul is. Ami zavaróbb, hogy a könyvnek mint kerek egésznek sokszor épp a fent jelzett reflektivitás árt a legtöbbet. Minden-egyes-mozzanat után rögtön azt olvasni, hogy mit gondolnak róla a túlélők negyven év múlva, ez kiheréli a legapróbb izgalmakat is, és most mondom ezt éppen azért, mivel Az elit alakulat egyértelműen nem csak szakmai babérokra tör. A szerző az olvasók nem hadtörténettel foglalkozó felének kedvez olyan jelenetekkel, mint az éjszakai ejtőernyős bevetés, a ködben eltévedt német tankok, torkon lőtt hadnagy, akiről a katonái lemondanak, de felépül, ezek pont hitelességük miatt olyan megrázóak. A németekkel való viszony, és főleg a berchtesgadeni finálé képei is megdöbbentően jók és érdekesek is, csak éppen mindez nem áll össze egy értelmes, befogadható egésszé. A visszaemlékezések nyilván töredékesek, ebből azonban az következik, hogy amire nem emlékeznek, az nem is történt meg, ez így rengeteget ront az összképen. Ennél az is jobban tetszett volna, ha a szerkesztett interjúkat teszik közzé. A szöveg hemzseg az irodalmiaskodó közhelyektől (a század egy falka testvérré kovácsolódott össze, minden fejezetben megtudjuk), meg a tragikomikus következetlenségektől: a németek kifosztása megbocsájtható, mert az oroszok sokkal durvábbak voltak, wtf.

Nagyon kíváncsi vagyok a sorozatra, aminek jó alapja lehetett ez a könyv, ami önmagában sem túl rossz, viszont így a borítóra nyomott HBO logóval csak a sorozat hatására építő ügyes marketingfogás.

5 hozzászólás
>!
NewL P
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Kicsit száraz, rengeteg apró részlettel a 2. világháborúban részt vett gyalogszázadról. Nekem érdekes volt az E század kiképzési programjáról olvasni, és csak azon csodálkozom, hogy miért nem kapott a többi katona is ilyen kemény kiképzést. Amit meg a katonai vezetés hibáiról ír, az meglepett, igaz eddig nem sokat olvastam a 2. világháborúról. Ettől függetlenül tetszett a könyv, bár többször biztosan nem fogom elolvasni.
És most a fordításról. Számomra sok volt a magyartalan mondat, arról nem beszélve, hogy a különböző fegyverek nevének fordítását elég faramucinak éreztem. Pl. a krumplinyomó nekem nem mond semmit, de ha azt írta volna, hogy nyeles kézigránát akkor nem kellett volna ennyit keresgélnem. Arról nem beszélve, hogy MG-42 villám géppuska, mint fegyver név? Egy mondat nagyon az emlékezetembe vésődött (a hajam is égnek állt) : „… halottat vesztettünk”. Mi van?

>!
Fermin
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Most olvastam másodszor a könyvet, és legalább akkora élmény volt, mint először. Ez egy nagyon jól összerakott dokumentumregény, mely méltó emléket állít az Easy század katonáinak. A szerző nagyon ügyesen szövi a történetbe a katonák visszaemlékezéseit, a gerincét adva az egész könyvnek, és nagyon fontos, és érdekes információkat szolgáltatva a történészek, és a laikus olvasók számára. Az író amennyire lehetett, igyekezett tárgyilagos lenni az események rekonstruálásában. Ez szerintem többé-kevésbé sikerült is. Én azért örültem volna neki, ha néhány német katonával is készít interjút. Érdekes lenne tudni, ők vajon hogyan élték meg a normandiai, bastogni, hollandiai harcokat. Bár akkor valószínűleg a könyv terjedelme is jóval nagyobb lenne.
A könyv alapján készült minisorozatot is láttam párszor http://snitt.hu/ertekelesek/78920, az egy picivel jobban tetszik, talán a látvány miatt. Meg filmen a hadmozdulatok is érdekesebbek.
A filmet, és a könyvet is ajánlom mindenki számára, akit érdekel a II. világháború története.


Népszerű idézetek

>!
Zora85

Nagy szeretettel őrzök az emlékezetemben egy kérdést, amit az unokám tett fel nekem. Azt kérdezte: „Nagypapa, te hős voltál a háborúban?” Nagypapa azt mondta: „Nem, de hősök közt szolgáltam.”

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
mcgregor

Talbert őrmester Gordonnal egy időben tért vissza a századhoz. Mivel az ő sebét nem német fegyver, hanem Smith közlegény bajonettja ejtette, Talbert még a Bíbor Szívre sem nyert jogosultságot. Gordon megvigasztalta, mondván, ő bármikor ad neki akár kettőt is a készletéből. A 3. szakasz összeállt és megrendezte a megfelelő szertartást Talbert tiszteletére. Gordon és Rogers versben állított halhatatlan emléket Talbertnak, Smith-nek és „a bajonettnak, mely közéjük állt". Az óda „A bajonett éjszakája" címet kapta és az utókor egyetemleges szerencséjére nem maradt fenn (legalábbis a szerzők nem bocsátották jelen sorok írójának rendelkezésére). Talbert némileg indignálódva csak annyit mondott jóval később: „Hatszor is lepuffanthattam volna a kis szarházit, ahogy ott bökdösött felém, de úgy éreztem, szorult helyzetünkben minden emberünkre szükségünk van."

129. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
Rodwin

Annak a frontkatonának, aki elérte tűrőképessége határát, még a legszörnyűbb katonai fegyintézet is hívogató menedéknek tűnik.
Az egyetlen dolog, ami számít, a következő perc túlélése.

193. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
Rodwin

A hadjárat végletesen veszélyes pillanataiban a katonák sokkal inkább rájönnek, mint a civilek akár egy hosszú élet alatt, hogy a tárgyi világ minden eleme pótolható, az élet viszont nem.

193-194. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
mcgregor

Wayne („Shinny") Sisk őrmester is megkínlódott a háborús emlékeivel. Ezerkilencszázkilencvenegy júliusában levélben próbálta megmagyarázni Wintersnek, hogy miken ment át. „Az egész háború utáni életem lényege abban állt, hogy megpróbáltam kiinni magamból azt a teherautónyi Krautot, akiket Hollandiában állítottam le, meg azt a szívóskodó nácit, aki után felmentem a Bajor-Alpokba, csak hogy megölhessem. A jó öreg Moe Alley egyszer régen megmondta, minden általam elkövetett emberölés egy szép napon bebújik az ágyamba, és milyen igaza lett! A háború végeztével rengeteg rémálmom volt, elkezdtem hát piálni. Ha! Ha!
Azután egyszer a húgom kislánya, négyéves volt akkor, bejött a hálószobámba (a család többi tagja elviselhetetlennek tartott, mert vagy részeg voltam éppen, vagy másnapos) és azt mondta, Jézus engem is szeret meg ő is, és ha megbánom a bűneimet, az Isten megbocsátja mindazokat, akiket újra és újra próbálok megölni.
Az a pici lány a szívembe talált. Kitettem a szobámból és mondtam, keresse meg az anyukáját. Ott és akkor lehajtottam a fejemet anyám régi pehelypaplanos ágyára, bántam bűneimet és az Úr megbocsátotta a háborút és mindazt a sok gonoszságot, amit az évek során műveltem. 1949 vége felé letettem a lelkészi fogadalmat és hidd el, Dick azóta csak egyetlenegy embert ütöttem meg, ő viszont bőségesen rászolgált. Négy gyermekem van, kilenc unokám és két dédunokám.
Ha az Úr is akarja, és Jézus segít, remélem, találkozhatok veled és a többiekkel a következő találkozónkon. Ha nem, az utolsó ugrásnál úgyis látjuk egymást. Tudom, nem fogsz ledermedni az ajtóban."

370. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
Zora85

Amikor V. Henrik szózatot intézett az embereihez, azt mondta: mirólunk a mai naptól fogva a világ végezetéig úgy emlékeznek majd, mint a szerencsés kevesek, a testvérek csapata. Mert az, aki ma a vérét ontja az oldalamon, az örökre a testvérem lesz.

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
mcgregor

A légideszantcsapatok hivatalos személyzeti politikája azt írta elő, hogy a felgyógyult sebesültnek a régi századához kellett visszatérnie. A sorgyalogságnál a szolgálatképességét visszanyert katonát oda küldték, ahol éppen embert igényeltek. Az előbbi megoldást minden egykori ejtőernyős csapatneme egyik legbölcsebb húzásának, az utóbbit minden bármilyen fegyvernemnél szolgált veterán a hadsereg egyik legostobább intézkedésének tartotta.

129. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
Razor SMP

Aznap délután Winters magához hívatta Nixon századost."Nix, józanodj ki és mutatok valami olyat, amit még te sem láttál soha életedben!"
Másnap, május 7-én reggel Nixon jelentkezett Wintersnél – józanul – és megkérdezte: „Mi az, amiről tegnap azt mondtad, meg akarod mutatni?” Winters szerzett egy dzsipet és elhajtottak a Luftwaffe tiszti klubjához. Amikor Winters kinyitotta a pinceajtót, „Nixon azt hitte, meghalt és felkerült a mennyországba”.
Ebbéli hitében Winters csak megerősítette, amikor így szólt: „Vidd, ami tetszik, azután minden század és zászlóalj törzsétől hívj ide egy teherautót és vigyen mindegyik egy teljes rakományt! Te vagy itt a főnök!”
Nixonnak megadatott minden alkoholista álma, maga a leírhatatlan paradicsom. Előbb nyugodtan válogasd ki a kedvenc italjaidat a világ egyik leggazdagabb gyűjteményéből, azután engedd, hadd vigyenek a szesztestvérek is annyit, amennyi jólesik! Eljött az ünneplés tökéletes ürügye is. Hát mikor rúgjon be a katona, ha ne a szerencsésen túlélt világháború végén?

340. oldal, 17. Hitler pezsgőjét nyakalva

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
mcgregor

Akarata ellenére Websternek egyre jobban megtetszettek az egyszerű emberek. Április 14-én ezt írta a szüleinek: „Azok a németek, akiket eddig láttam, tiszta, hatékonyan dolgozó, jogkövető polgároknak tűnnek". Templomba is rendszeresen jártak. „Németországban mindenki jár dolgozni, és nem úgy, mint a franciák, akik a kisujjukat is lusták felemelni még akkor is, ha magukon kellene segíteniük, a németek betemetik az árkokat, amiket a mindenféle katonaság ásott a földjeiken. Tisztábbak, haladáspártibbak és törekvőbbek, mint akár az angolok, akár a franciák."

308. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

>!
Rodwin

Kár lenne tagadnunk, sok ember bizonyos élvezettel nézi egy épület, jármű
vagy gépezet elpusztítását. Elég csak arra emlékeznünk, micsoda tömeg
szokott összegyűlni, amikor valamelyik városban robbantással bontanak le
egy épületet. A katona számára örömteli látvány, amikor saját tüzérsége
lerombol egy olyan épületet. amelyet az ellenség fedezéknek vagy
szállásnak használhatott volna.

284. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig


Hasonló könyvek címkék alapján

Eugene B. Sledge: Pokol a Csendes-óceánon
Robin Cross: A sas bukása
Kurt Meyer: Gránátosok
David Benioff: Tolvajok tele
Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Adolf Galland: 104 légigyőzelmem
Hans-Ulrich Rudel: Stuka pilóta
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában