Lord ​Foul's Bane (The Chronicles of Thomas Covenant the Unbeliever 1.) 2 csillagozás

Nehéz erről a könyvről írni, mert engem vészesen felzaklatott. Egy 3 folytatólagos sorozat első trilógiájának első, egyébként díjnyertes kötete ez, az egyetlen, melyet magyarul is olvashatunk. Tandori Dezső fordította, ami több dolog miatt is érthető. Az egyik, hogy ahogy @Noro is megjegyezte értékelésében, ez voltaképpen egy „anti-Gyűrűk ura”, és azt már tudjuk, hogy Tandori jól fordít északi eposzokat és sagákat. Mondhatni, szakértője a dolognak. Mert kellőképpen homályos és misztikus tud lenni. Ehhez a könyvhöz pedig ez elengedhetetlenül szükséges. A másik, hogy nagyon nehéz az angol szöveg, terjengős, talányos, rengeteg olyan kifejezést tartalmaz, melyeket az átlag angolul olvasó, mint én is, nem nagyon ismer. Ehhez a szöveghez már @Hanna szakértelme kell.

Ami miatt nekem különösen nehéz volt megemészteni, az, hogy erősen igénybe veszi az ember empatikus képességeit. És én pedig tapasztalatból ismerem, milyen érzés a főszereplő bőrében lenni.

Anti-Tolkien, igen. És Gyűrűk ura, igen, de ez nem heroikus, és nem vigasztaló, vészesen sötét, és sokkal emberibb világ, mint az idealisztikus Tolkiené. Tolkien birodalma a mese világa, voltaképpen semmi köze nincs az emberi léthez. Ez a könyv végig utal, időnként szinte plagizálva, Tolkien mítoszára, de minden a visszájára fordul. És a fő(anti)hős ember a mi világunkból, magányos, kitaszított, az őrület határán lavírozó leprás beteg, akinek a legfőbb célja életben maradni, túlélni a szörnyűséget, ami vele történik. Túlélni, hogy mindenki elhagyta, akinek mellette kellene lennie a rosszban. Orvosai ráadásul megtiltják számára a reményt, az álmot, az álmodozást. Mert az elvonja a figyelmét a betegségéről. Befelé fordul, önmagába temetkezik, önzővé válik, ha ez önzés egyáltalán.

Vajon tényleg kóros álmodozni? Ártalmas álmodni? Hitetlen Tamás, akinek a vezetékneve beszélő név (Covenant = Szövetség), beüti a fejét, elveszíti az eszméletét, és a „Gyűrűk ura” erősen kifordított, sötét álomvilágában ébred. És Hitetlen, mert nem hiszi, hogy ez a világ valós, és nem csak a fejében létezik. Ha elhiszi, belehal. Az orvosok megmondták, nem álmodhat! Mert az álomvilágban meggyógyul, és újra érezni kezdi a végtagjait. Reménykedni kezd! És ez rá nézve végzetes. Nem akar segíteni az őt megidézőknek a Kárhozat Ura elleni küzdelmükben, csak fel akar ébredni.

Thomas – bár felesége elhagyta, amikor a betegsége kiderült, – megőrizte a fehérarany jeggyűrűjét, amely ebben a különös birodalomban varázserejű fegyver. Thomas számára a gyűrű annak a jelképe, hogy a „jóban-rosszban” eskü szimbóluma, melyet a „szövetséges” megszegett. A jó oldalon harcolók számára ez a gyűrű a remény, amely Thomas számára tiltott. És a Kárhozat Ura a gyűrűt akarja, hogy megsemmisíthesse a birodalmat, ő a megszemélyesített Kétségbeesés.

Thomas válaszúton áll, nem remélhet, de nem is eshet kétségbe. Úgyhogy kételkedik, és ellenáll minden kísértésnek, lett légyen az jó vagy rossz. Végigbőgtem…

Számomra egyetlen, központinak tűnő kérdés definiálja a könyvet: mit jelent hősnek lenni egy olyan világban, ahol mindenki vagy végletekig önfeláldozó vagy pedig egyértelműen gonosz? Különösen igaz ez abban az esetben, ha a hősünk a modern világunkból érkezett, és betegsége miatt ott teljesen magányos életre kényszerült…

Főhősünk, Thomas Covenant, leprás, ami miatt bármiféle sérülésre különösen figyelnie kell, ugyanis a szervezete nem jelzi neki fájdalommal, hogy valami nincs rendben. Emellé mindenki kerüli, akár annyira, hogy titokban befizetik a számláit, hogy ne kelljen vele találkozniuk… Ezután átkerül egy másik világba, ahol mindenki azt jelzi számára, hogy bízzon a csodákban, és higgyen álmaiban, elvégre hatásuk van – szemben az abszolút földhöz ragadtsággal, amit betegsége miatt a földünkön kénytelen követni. Az érkezés után meg egy abszolút hagyományos questen vesz részt, aminek során a világot akarja megmenteni Lord Foultól, aki végképp romlásba taszítaná.

A könyv olvasása közben végig az járt a fejemben, hogy igazából ez a fantasy világ annak az útját jelképezi, hogy Covenant hitetlenből eljusson abba az állapotba, hogy elfogadja a betegségét, és a lehetőségekhez képest normális életet élhessen. Innen már csak egy lépésre van az a feltevés, hogy spoiler – ez utóbbiban nem vagyok teljesen biztos, de nem lepődnék meg nagyon, ha a végén ez az álláspont erősödne.

A könyv kifejezetten régies angol nyelvet használ, ami miatt kicsit nehezen tudtam olvasni; ez párosítva a teljesen hagyományos quest-jelleggel számomra megerősítette az egész parabola jellegét, ami miatt végig kerestem a mögöttes értelmet az egészben.

Összegezve tapasztalataimat, roppant érdekes olvasmány, és biztosan meg fogom nézni a folytatásait is. Ugyanakkor kitartás kell az olvasásához, ugyanis nagyon sok olyan részletet is kifejt, amit nem feltétlenül akarnánk tudni; az esemény lassan hömpölyög és kicsit nehézkesen is olvasható a stílusa miatt. De a történet mélyebb rétegei bőven elég alapot jelentenek ahhoz, hogy még sokáig emlékezzek a könyvre.

Ugyanakkor van egy esemény, amiről külön említést kell tennem: főhősünk szexuális erőszakot követ el az elején – ez nem lenne önmagában probléma, ha megfelelő kontextusban lenne tárgyalva, ill. a világ és hősünk megfelelően reagálna rá. De ehhez képest lényegében a semmiből jött (legalábbis számomra), részben ellentmondott a karakter elvárásainak, és az érintettek tudatosan hallgatták el az egészet, hogy hősünk végre tudja hajtani feladatát, és Thomas sem érezte úgy, hogy ezt különösebben meg kellett volna bánnia. Ez pedig nagyon zavar, ugyanis nagyon ellene dolgozik annak, hogy a Covenanttal szimpatizáljak, pedig a regény szemlátomást nagyon ezt szeretné elérni. Ha későbbi kötetben visszatérünk az ügyre, akkor még lehet vállalható, de önállóan az első kötetet olvasva ez szerintem teljesen elfogadhatatlan módon lett kezelve. A legrosszabb, hogy ha a jelenet kimaradt, és ez alapján két-három másikat enyhén módosítunk, akkor az egésznek nincs súlya a történet szempontjából.