A ​Kárhozat Urának átka 28 csillagozás

Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Világszerte ​ritka az olyan regény, amely fiatal és idősebb, kezdő és ínyenc olvasót egyaránt lebilincsel. Kiragadja az egyforma hétnapokból, átemeli egy képzelet teremtette világba, s csoda közegébe, amely bármennyire különbözik megszokott valóságunktól, egészen mégsem idegen tőle. Álombéli más, mint Donaldson regényfolyama is, amelynek minden kötete legalább annyi ideig szerepelt a nyugati sikerlistákon, mint Tolkien híres könyve, A gyűrűk ura; a párhuzam korántsem véletlen. (Filmeket is emlithetnénk, a Csillagok hárború-ját, az ujabbak közül a Willow-t) A regény hőse, Thomas Covenant, betegsége által megbélyegzett, örök magányra ítélt ember. Mikor baleset éri, élete másik világban folytatódik, ahol egyértelműbb a jó és rossz különbözősége – de melyik a valódi s az álom teremtette? A hely, ahol addigi élete pergett, nem engedte, hogy törvényeitől, szokásaitól különbözve éljen, holott ezek oly gyakran kerültek ellentmondásba a sajátjával. Mint a világirodalom ősi remekeiben,… (tovább)

Eredeti mű: Stephen Donaldson: Lord Foul's Bane

Eredeti megjelenés éve: 1977

>!
Holnap, Budapest, 1990
484 oldal · ISBN: 963345011X · Fordította: Tandori Dezső

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

Borzasztóan nehezen olvasható, borzasztóan érdekes könyv.
Egyfelől zseniális ötletekkel teli, rémisztően depresszív, kicsavart, anti-eszképista fantasy, aminek sokkal kultikusabbnak kellene lennie. Leprás főhős, aki a legkevésbé sem úgy viselkedik, ahol egy hősnek kellene (és üdítő módon nem is úgy, ahogy egy manapság népszerű antihős viselkedne); szórakoztató Gyűrűk Ura áthallások (jól értem, hogy a tündéket itt óriások játsszák? a gyűrűket pedig… botok? :D); kissé lassan előre haladó cselekmény, amit nagyon hangulatosan szőnek át a főszereplő „most akkor hol is vagyok és mit keresek itt” értetlenkedései.
Másfelől viszont iszonyúan nehezen lehet haladni a szöveggel. Nem tudom, hogy a fordítás sikerült ennyire nyögvenyelősre vagy már az eredeti sem túl gördülékeny, mindenesetre eléggé megszenvedtem vele (bár lehet, hogy nem pont a hasonlóan „érdekes, de fárasztó” Mélyállomás után kellett volna olvasni…).
Azért még így is nagyon sajnálom, hogy csak az első rész elérhető itthon – érzésre nagyon megérdemelne egy teljes életműkiadást Donaldson.

2 hozzászólás
>!
Noro P
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

Ez a könyv az anti-Gyűrűk Ura. Világát egyértelműen Tolkien ihlette: a jóság elveire épült, idealizált Ország, és a lakóit fenyegető ősi Gonosz kettőse az archetipikus high fantasy „tündérmese”. De a nyelvezete, a történet elemei (gyűrű, vulkán, stb) és más apróságok is nyilvánvaló utalások a nagy elődre. Erre jön a morbid csavar: a regény hőse egy gyógyíthatatlan beteg földi ember. Megkeseredett, cinikus, önző, bár van lelkiismerete, de mindenek előtt kételkedő. Az Ország népe azonban egy legendás hőst lát benne, aki megmentheti vagy elpusztíthatja őket.
Nem egy könnyű könyv, de ha a második fejezeten sikerül túljutni, érdemes megküzdeni vele. (A második fejezet a túl sok információ tipikus esete. Igaz, hogy Covenant alakját kívül-belül a betegsége definiálja, de ez már magától a könyvtől is elriaszthatja a gyengébb gyomrú olvasót.)

11 hozzászólás
>!
Hanna IP
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

Erős könyv, kár, hogy Tandorival elszaladt kissé a ló a fordítása közben.

>!
alaurent P
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

A történet lehet, hogy az író ötlete és írása, de a stílusa, a hangulata a fordítóé, Tandori Dezsőé, Néha nem könnyű olvasni a mondatait, az archaizálás szándéka költőien kacska mondatoknak veselkedteti neki az olvasót. (Hogy Quaan vezette őket, mintha igen magabiztosak lettek volna, s olykor szinte mohón várni látszottak, hogy sok-sok éves gyakorlását a Kardnak most végre az életben is kipróbálhassák. 285. oldal)
És a szavak, a kifejezések, amelyeknek persze, hogy értjük a jelentését, de sosem használnánk ebben a formában, talán nem is léteztek Tandori előtt? Pl. csalremény, valószínű ő használta egy versében először.
Vagy: Hogy harmadik éje után pedig így felébredt, arra csodálkozhatott rá: mennyire nem döntő érzete immár a fizikai fájdalom. (284) – Még a szövegkörnyezet sem mindig segít, hogy elsőre értsd. Ami nem baj, hiszen vannak szövegek, amelyekért meg kell küzdeni, hogy a sajátunk legyen – talán ez a fantasy nem kellene, hogy ide tartozzon. A története ötletes, a leprás, és emiatt a környezetéből, családjából, városából kiközösített főszereplőt egy baleset átveti a másik világba, ahol, mint azt a jövendölés, a testi jegyei és gyűrűje világossá teszik az ottaniak számára, rajta múlik a jó és a rossz küzdelmének végkimenetele.
Hősünk muszáj-Herkules, nem hiszi, de nem is érti az egészet, talán nem is akarja érteni, hagyják őt a világmegváltással, van elég baja, nem kell még egy púp a hátára. Így persze nem könnyű eljutni a végéig, sok embert és sok más lényt megsértene, ha azok a hozzá kötődő prófécia miatt nem néznének el neki mindent. Így azonban a kalandok során átbukdácsolva megismerünk egy világot, amelyik sem jobb, sem rosszabb a miénknél, egyszerűen más, mások a lakói, a történelme, az istenei.
Az alapvető kérdés, megéri-e az erőfeszítés, az önfeláldozás, és a sok szenvedés, könny, áldozat a győzelmet? Tegyük fel, igen: és akkor kinek kell ezeket az áldozatokat meghoznia? Ha egy kívülálló mérsékelhetné a szenvedést, nem lenne-e kötelessége megtenni azt? Az író nem akar ezekre a kérdésekre válaszolni, a hősét hagyja sodródni, néha még ellenállni is. A vég sem adja meg a választ a hiányzó mozaikokra – még azt sem tudjuk meg, álom volt-e, vagy valóság. Talán inkább az utóbbi, s talán egyszer rajtunk is múlhatnak – akár akarjuk, akár nem – a nagy dolgok. Talán.
Elgondolkodtató regény volt, amelyik nem adta magát könnyen.De a kérdéseivel, a gondolatvilágával, a történetével és a világával kárpótolt a küzdelemért.

>!
svindler
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

Klasszikus, egyedi hangulatú, stílusú fantasy. Kár hogy a folytatások nem jelentek meg idehaza :(

>!
Németh_Veronika
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

Vicces, pont most fejeztem be az újraolvasását, még tinédzserkori nagy kedvenc volt. Nem okozott csalódást most sem.

>!
Andrée P
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

Be kell valljam megküzdöttem ezzel a könyvvel.
Egyszer a némileg túlságosan kacskaringósra sikerült mondatokkal. Aztán a másik a sok helyen elég nyomasztó, depresszív részekkel megtűzdelt fejezetek. Igaz utána valahogy mindig valami érdekes történés jött, ami eltántorított a félbehagyástól. Pedig kacérkodtam a gondolattal sokszor. De ezek ellenére van „fantázia” a történetben, csak kicsit túl lett tolva. Úgyhogy még egyszer nem valószínű, hogy elolvasom.
Kérdés, hogy ha megjelentek volna, megjelennének magyarul a többi részei, azok milyenek lennének. Egy biztos, angolul biztosan nem állok neki :)

>!
Mátrixi
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka

Különös könyv, különösen nekem, aki nem kedvelem a fantazikat (jóllehet, ahogy a történeteinket megéljük, eleve az), kellemes érzeteket hagyott maga után


Népszerű idézetek

>!
alaurent P

– Te afféle történetmesélő vagy, Thomas Covenant?
Szórakozottan felelte: – Az voltam valamikor.
– És feladtad? Ó, hát ez olyan szomorú történet, három szóban elbeszélve, hogy különbet már nem is mondhatnál nekem így. Hanem hát az élet mese nélkül, történetek nélkül: olyan, mint a tenger só nélkül.

185. oldal

>!
alaurent P

Ne fájdíts, ha lefognod elég;
ne sebezz, ha fájdítnod elég;
ne csonkíts, ha sebezned elég;
ne ölj, ha csonkítanod elég;
a legnagyobb harcos az, kinek nem kell ölnie.

283. oldal

>!
alaurent P

Minden dolgok véget érnek, romlással és halállal. A bánat azokkal jár, akik remélni tudnak.

174. oldal

>!
alaurent P

Van ilyen ódon bölcsesség is: hogy a nélkülözés finomítja a lelket – én azonban azt mondom, a lélek finomítására ráérünk, ha a testünkkel nincs mit kezdenünk már.

192. oldal

>!
alaurent P

…szolgáljuk mi az Ég Lófarkát,
áldjuk a Világ Sörényét.

363. oldal

>!
alaurent P

Az Óriás az övében akkora fegyverbotot hozott magával, mint egy ember hossza, és rajta volt a kék nyaksál, mely lelkesen lengett a könnyű reggeli szélben.

278. oldal

>!
alaurent P

A támadók közül néhányan nyilakkal kezdtek próbálkozni; a Vérgárdisták a vesszőket amúgy kezük fejével elhárították. Dárdák következtek, és akkor az Üregfattyak elkezdték kardokkal és tépővasakkal. Fegyvertelenül, s mindenfajta segítség nélkül, a Vérgárdisták puszta kézzel, ügyességgel, fürgeséggel, mesteri ütésekkel és rúgásokkal védtek ki minden védhetőt. Hihetetlenül sikeresek voltak.

325. oldal

>!
alaurent P

De a Király félelemben tartotta az Országot mindazonáltal, és
egész városok keltek fel, hogy harcoljanak érte, öljenek, hogy védelmezzék
saját rabszolgasorsukat.

86. oldal

>!
alaurent P

A nő épp jókor lépett ki az üzletből: láthatta, ahogy a kisfia a járdán
pontosan ott játszik, ahol a sáv közepén gépies komorsággal jön, jön az az
ösztövér, elveszett-szürke ember.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Peter V. Brett: A Rovásember
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Greg Keyes: Hangakirály
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője