Ten, kdo stojí v koutě 1 csillagozás

Když člověk stojí v koutě, může si všimnout spousty úžasných věcí. Ale pak přijde chvíle, kdy je třeba vykročit na parket a začít opravdu žít. Strhujícímu románu Stephena Chboskeho o dilematu mezi nečinností a touhou se dostalo nadšeného přijetí, vyvolal polemiku a získal miliony oddaných čtenářů. Příběh o dospívání na střední škole, který Charlie vypráví v dopisech, je otevřenější a důvěrnější než leckterý deník, zároveň vtipný i sžíravý. Nevíme, kde Charlie bydlí, ani komu píše – máme jen slova, o která se rozhodl podělit. Zmítán touhou žít svůj vlastní život i touhou vymanit se z role, která mu připadla, prozkoumává dosud neznámé území. Před ním se otvírá svět prvních lásek, rodinných dramat i nových přátelství. Svět sexu, drog a Rocky Horror Picture Show, kde klíčem ke štěstí může být například ta správná píseň, díky níž se můžete řítit tunelem a cítit se nekonečně. V Charliem se autorovi podařilo stvořit vypravěče, který vás uhrane a přenese zpět do divokých a intenzivně… (tovább)

Eredeti mű

Stephen Chbosky: The Perks of Being a Wallflower 91%

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Brio, 2012

216 oldal · ISBN: 9788073916138 · Fordította: Vratislav Kadlec

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kiemelt értékelések

entropic

2017. június 22., 21:35

Stephen Chbosky: Ten, kdo stojí v koutě

Most kicsit kevésbé jön be már, mint öt éve – még mindig zabhegyezős (de nem eléggé, nem úgy, nem mindig jól!), és még mindig túlságosan túlmagyarázott, konkrét, egyszerű (most az öt évvel ezelőtti értékelésemet idézem, mert miért ne plagizálnám magam), és – főleg – valahogy tét nélküli, és ez most valamivel jobban zavar, mint akkor.

Hosszú spoiler.

spoiler

Csehül olvasni viszont még most is mindig különleges – bár már eljutottam a rohadt lassú, de legalább kb. akadálymentes olvasás szintjére, a lassúság még mindig azzal jár, hogy jobban figyelek (vagy a jobban figyelés a lassúság oka, lehet), és jobban át is érzek dolgokat (talán). Ennyit szerintem tuti nem bőgtem öt évvel ezelőtt ezen a regényen, szóval annak ellenére, hogy az előbb arról panaszkodtam, hogy tét nélkülinek érzem itt a dolgokat, azért a hatás nem marad el. (És azt se mondanám, hogy ez itt valami gonosz és manipulatív hatás – Chbosky nem tűnik gonosz és manipulatív írónak – csak persze ő nem egy Salinger.)