Egy ​különc srác feljegyzései 1051 csillagozás

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Az ​Egy különc srác feljegyzései című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Alexandra, Budapest, 2015
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633570333 · Fordította: Gyuris Norbert
>!
Alexandra, Pécs, 2012
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633570333 · Fordította: Gyuris Norbert

Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Charlie · Patrick · Sam · Bill · Bob · Helen néni · Mary Elizabeth


Kedvencelte 341

Most olvassa 45

Várólistára tette 558

Kívánságlistára tette 542

Kölcsönkérné 14


Kiemelt értékelések

kellyolvas P>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Kedves Charlie,

Először is, tudnod kell, hogy imádtam a történeted minden sorát. Már az első leveledben megszerettelek, amelyben elárultad, hogy 15 éves vagy, most kezded a középiskolát, és mennyire nehéz ez az egész, mert nemrég lett öngyilkos a legjobb barátod. Rettenetesen magányosnak érzed magad, kívülállónak.
Remek, hogy később sikerült barátokat találni, Sam és Patrick jó fejek, bár sok meggondolatlan dolgot művelsz a társaságukban. Miért kell cigarettáznod? Jó, az LSD-s sütiről nem tehetsz, de a piálást féken kell tartanod! Sam és Patrick megértenek téged és rengeteget segítenek, erre nagy szükséged van.
Szerencsés vagy, hogy ilyen klassz tanárt kaptál az iskolától, mint Bill! Az általa ajánlott könyvek és filmek mind rendkívüli élményt nyújtanak. Év végére a tanár-diák kapcsolatotok igazi barátsággá fejlődött. Szeretem benned a tiszteletet a könyvek iránt és azt a tulajdonságodat, hogy minden könyvet kétszer olvasol el, ez nagyon jó ötlet!
Örülök, hogy bemutattad a leveleiden keresztül a családodat, szerintem nagyon aggódnak érted és ez azt jelenti, hogy nagyon szeretnek! A nővéred örökké emlékezni fog rá, hogy azon a borzalmas napon mellette voltál, még ha előtte nem is voltatok túl jóban, hiszen egyszer beárultad őt a szüleiteknek, de ne bánd, az helyes döntés volt.
A zenéhez való kötődésed mély és ez nagyon tetszik, mert én is így érzek. Hozzád hasonlóan állandóan „aktuális kedvenc” CD-ket gyártok. Jó ezeket pár év múlva megtalálni és meghallgatni, ahogy te is szívesen nézegeted a régi fotókat.
El kell mondanom, milyen sokszor megnevettettél, ez nagyon klasszul ellensúlyozta a szomorú pillanataidat.
Charlie, tudom, hogy Sam az a lány, akit igazán szeretsz, a kedvenc levelem tőled az utolsó, amiben annyi minden történt köztetek. Sírtam érted!
Mit szólnál vajon, ha tudnád, a történetedet több mint egymillióan olvasták már, és nagyon sokan megszerettek téged. Hidd el, Európa közepén, ahol én élek, itt is létező fogalmak a kiközösítés, a bántalmazás, a családi feszültségek. De nagyon kevesen beszélnek róla, még maguk előtt is titkolják.
A srácok persze mindenhol ugyanolyanok, fő probléma a csajozás, a szüzesség elvesztése, a népszerűség elérése. És igen, jelen van a drog, az erőszak, a piálás, de nagyon kevesen merik ezeket a problémákat őszintén felvállalni.
Szerintem mindenkinek, nemtől, kortól függetlenül olvasni kell a könyvedet, mert magasan pozitív hatással vagy az olvasókra, az őszinteségeddel eléred, hogy magukra ismerjenek valamelyik gondolatodban, cselekményedben.
Sokszor elő fogom venni a könyvet, megszerettelek, Charlie!

AniTiger MP>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Azt hiszem, rátaláltam arra a könyvre, aminek jobban szerettem a filmjét! Nem viccelek, komolyan gondolom. A könyv valahogy kevés volt; nem érte el azt nálam, amit a stílusilag hasonló Alaska nyomában, de elismerem, hogy a levél egy idegennek ötlet bejött.
A történet lassú, szinte andalgós – mintha a kissé lassú főszereplővel sodródnánk át a hétköznapokon. Ő olyan ahogy esik, úgy puffan típus. Ha Charlie nem lenne ennyire furcsa, akkor tökéletesen láthatatlan lehetne, mert beolvadni nagyon tud. Ritkán kezdeményez és ez engemet alkalomadtán idegesített. Nem is Charlie volt a kedvencem a könyvben, hanem Patrick. Ő egy igazi, vakmerő egyéniség – imádtam, ahogy felvállalja magát és a véleményét (khm… már amikor). A legjobban pedig a barátok hármasát szerettem: Charlie, Patrick és Sam részei tetszettek a legjobban meg a Rocky Horror Picture Show jelenetek. Lassú, de érdekes történet volt – néhány egész kemény szállal…

Arról, hogy mennyire Zabhegyező ez a könyv vagy sem: KIT ÉRDEKEL? Hagyjuk már a hasonlítgatást, kérem szépen.

spoiler Charlie csak Charlie… egy érzékeny, imádnivaló kölyök. Aki mellé szívem szerint oda állítanék pár embert, akik életben tartják, mert néha elég életképtelen…

Szerettem, ahogy a könyvekről írt! „Most ez a legkedvesebb könyvem, de persze mindig ezt gondolom, amíg el nem olvasok egy újabb könyvet.”

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/09/perks-of-be…

2 hozzászólás
schesztiஐ P>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Erre most hirtelen nagyon kevésnek tűnik az 5 csillag…

Imádtam ezt a könyvet az első bejegyzéstől kezdve, Charlie humorát, báját, őszinteségét, ezt a mérhetetlen kedvességet, ahogyan látja a dolgokat, ahogy megfogalmazza. Valahol a tökéletes gyermeki ártatlanság és a kamasz között. Egy annyira csodálatos ember bontakozott ki a szemem előtt, hogy arra nincsenek jó szavak.

Meghallgattam a számokat, Charlie válogatás kazettájáról. Eszméletlen jók!

Tele van a könyvem idézetjelző fecnikkel. Tele van a fejem, a szemem, a szívem Charlie gondolataival. És remélem, még sokáig ott maradnak, mert olyan jó lenne, ha legalább csak néha így tudnánk rácsodálkozni dolgokra, ha néha így tudnánk érezni egymás iránt, ha néha más lenne fontosabb magunk helyett, ha szájharmonikát, mágnesverset és vízfestékkészletet ajándékoznánk, mert ezekre mindenkinek szüksége van.

Nem utoljára olvastam ezt a könyvet, az biztos. És nagyon kíváncsi vagyok a filmre is, bár azt hiszem, ezt úgysem lehet felülmúlni.

Drága @Ekesgyb! Köszönöm, hogy áradoztál a könyvről a múltkor! Most egy darabig én is mindenkinek áradozni fogok róla. :))

3 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

„Charlie, azt a szerelmet viszonozzuk, amiről azt gondoljuk, megérdemeljük.”

Nem igazán tudom, mit írjak. Nem volt rossz, de nem is tetszett igazán. Amolyan egyszer jó volt, de semmi több. Egyik szereplő sem került hozzám közel. Semmi extrát nem nyújtott.
Az egyetlen, ami igazán nagyon tetszett, azok a személyre szabott ajándékok. Bárki adta, bárki kapta, tényleg megdolgoztak érte.

1 hozzászólás
sztinus P>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Ne legyen ez ifjúsàgi regèny már! Csak rossz példát mutat. Nem szeretnèm, ha a gyerekeim kezèbe kerülne 16 èvesen.
Mèg nekem is sok volt, kétszer ennyi idősen. A sràc teljesen okè, hogy keresgéli útjàt, de nem jó tàrsaságba keveredik, a nővére is gàz, és Ő maga is beteg, valljuk be.
Van pár ütős félmondat, és értèk, hogy az egyik tanára felkarolja, és könyveket ad a kezèbe, de inkàbb taszított összeségèben.

8 hozzászólás
Bajnoczianna>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Charlie más fiú mint a többi srác a suliban. Sokat olvas és inkább egyedül van a legtöbbször, ilyenkor furcsának nézik. Ö is olyan mint mások, de mégis igazán értelmes tinédzser fiú. Sam és Patrick való találkozása segít neki megnyílni az emberek felé. Van egy fontos mondat ami a legfontosabb benne – „és próbálok nem menekülni az élet elő„. Ez egy fajta vallomás a részéről hogy előtte milyen is volt az élete, de változás útjára lépett.
A családja és a testvérei mind végig ott vannak mellete, de mégsem látnak bele az ö valódi világába. Mégis mikor két új barátja lett új dolgokat fedezett fel. A szerelem mint egy gondolat ott lebegett az életében és bizony más rossz szokásokat is fel vett. De ettől függetlenül mégis megtudott maradni ugyan annak a kedves visszahúzódó fiúnak. Az viszont nagyon szomorú ami vele történt, sajnáltam is érte.
Összességében ez egy elgondolkodtató történet volt. Mindenképp érdemes elolvasni ezt a történetet, mivel rá világit az élet fontos részeire.
http://ujkv.blogspot.hu/2018/05/stephen-chbosky-egy-kul…

Csoszi>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Hú, a mindenségit neki, de jó kis könyv! Remek a stílusa, nem tudtam letenni. És egyszer csak azt vettem észre, hogy vége. Úgy éreztem, hogy Charlie nem a képzeletbeli barátjának írja a leveleket, hanem nekem. A levelek tele voltak őszinteséggel, magánnyal, fájdalommal. Charlie naiv és furcsa és nagyon sokszor elsírja magát. Sokszor nem vett részt az eseményekben, inkább csak kívülről szemlélte azokat. A könyv több komoly témát is felvet, pl. drogok, zaklatás, stb. A hangulata szomorkás volt. A filmet még nem láttam, de most kíváncsi lettem rá.

Lady_Hope I>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Egy délután alatt olvastam el, mert volt időm.
És egészen este hatig gyűlőltem ezt a könyvet.
Őszinte leszek ha már Charlie is az volt.
Igenis utáltam, és kiakadtam, de közben meg sem fordult a fejemben hogy akkor miért nem teszem le?
Számomra, aki a saját kis világomban élek,hihetetlen volt hogy egy 15 éves beteg gyerekkel (gyerekkel, igen) több hajmeresztő és veszélyes dolog történik mint velem valaha fog.
Ki nem állhattam a hülyeségei miatt, hogy iszik drogozik, had ne soroljam. Minek? Miért? Minek sír folyton?
Majd a végén Mindenre Rájöttem amikor Charlie is rájött. Sajnáltam.

Ez nem a „modern Zabhegyező” ez jobb annál.

Algernon +SP>!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

    Kedves Charlie Olvasó!

Én tényleg megpróbáltam szeretni, én tényleg bíztam benne, hogy szeretni fogom, és szándékosan nem kerestem benne a modern Zabhegyezőt, hiába hirdeti a magyar kiadás büszkén a borítón – az egymillió eladott példányszámot jelző aranyplecsni alatt. A filmet is megnéztem, a teljes élmény érdekében, a könyv nagy része alatt pedig a soundtracket hallgattam egy végtelenített verzióban.

Gondban vagyok, hogyan is értékeljem a könyvet. Rá kellett döbbennem, mennyire változom az idők során. A Zabhegyezőt, a Prozac-országot például kellemes olvasmányélményként őrzöm az évek távlatából, az Igazolt hiányzást pedig harmadszori próbálkozásra sem sikerült végigvinnem.
Az ilyen típusú történeteket is mindig szerettem, kedvelem a zűrös és „szerencsétlen”, meg nem értett karaktereket, a „szürke verebeket”, a naplókat. Már-már azt gondoltam, sikerült egy teáskanál érzelmi szintjére süllyednem, hogy ennyire idegesít néha a könyv. Aztán rájöttem, hogy nem Charlie-val van bajom, azzal, hogy problémái vannak az életben, érzékenyebb a társainál, terápiára van szüksége vagy barátokat szeretne.
Chbosky stílusával van bajom, mert Charlie-ból sikerült egy érzelmileg sekélyes, állandóan sírdogáló lúzert faragnia. Rengeteg fajsúlyos témakör szóbakerül, a homokszexualitástól kezdve az erőszakig, droghasználat stb., mégis, úgy érzem, mintha csak manipulálni akarna a szerző. Persze, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette, persze, hogy hatással vannak rám. De céltalannak érzem. Charlie ennél többet érdemelne, intelligensebb ő ennél, mint azt ki is mondja az egyik karakter a könyv végén.
Ráadásul a kötet tele van örök életigazságokkal, amik elcsépeltnek hatnak számomra. Talán azért, mert az eredeti mű 1991-es, és azóta eljött az internet forradalma, sok mindent elmondtak már, amit el lehetett. Ezt nem rovom fel a regény hibájának, ám ilyenkor sajnálom, hogy nem olvastam előbb, akár eredetiben is (félig olvastam, bátran ajánlom, nem kihívás az angol annyira, mint gondolnád). Viszont internet nélkül valószínűleg nem hallok a könyvről :) Furcsa kettősség.

Mégis voltak részek, amit tetszettek, sőt, kifejezetten faltam az oldalakat, azért mégiscsak elolvastam két nap alatt.
Viszont keserű a szám íze. Csalódott vagyok.
Kedves Olvasó, olvasd el a könyvet, mert vannak könyvek, amiket olvasni kell. Csak lehet, nem fogod megtalálni benne azt, amit keresel. Magadra ismerhetsz bizonyos jelenetekben, lesz olyan, amin felhúzod magad, mert annyira távol áll a valóságtól, és lesz olyan, ami egyszerűen csak nem hagy nyomot benned. Számomra azonban nem sok újat adott a könyv, bármennyire is nyitott voltam.
Azért Feel infinite.
                                                                                               Szeretettel ölellek,
                                                                                                                   Algernon

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

acelcsipke>!

Nem üldögélhetsz tétlenül, nem helyezheted mások életét a sajátod elé, és nem gondolhatod, hogy ez a szeretet. Cselekedned kell.

222. oldal, 4. rész - 1992. június 22. (Alexandra, 2015)

19 hozzászólás
Anonim_Dreamer>!

– Charlie, azt a szerelmet viszonozzuk, amiről azt gondoljuk, megérdemeljük.

34. oldal (Alexandra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Bill · szeretet
3 hozzászólás
Mandula8>!

Megsárgult papírra zöld betűkkel
    verset írt    
És „Kapca” lett a címe
    mert így hívták a kutyáját    
És ennyi volt az egész
És a tanárától ötöst kapott
    és egy aranycsillagot    
És az anyukája kitette a versét a konyhaajtóra
    és felolvasta a nagynéniknek    
Ebben az évben vitte el Tracy atya
    a gyerekeket az állatkertbe    
És hagyta, hogy énekeljenek a buszon
És megszületett a kishúga
    apró lábujjakkal és haj nélkül    
És az apja és az anyja sokat csókolózott
És a szomszéd lánytól Valentin-napra
    lapot kapott, egy egész sor x-szel    
    az apjától kellett megkérdeznie, mi az a sok x    
És az apja mindig betakarta este
És mindig ott volt vele.

Megsárgult papírra kék betűkkel
    verset írt    
És „Ősz” lett a címe
    mert éppen ősz volt    
És ennyi volt az egész
És a tanárától ötöst kapott rá
    de megkérte, érthetőbben írjon    
És az anyja nem tette ki a versét a konyhaajtóra
    mert frissen mázolták    
És a gyerekek elmesélték
    Tracy atya szivarozik    
És a csikket az imapadon hagyja
És van úgy, hogy kiégeti
Ebben az évben kapott a húga szemüveget
    vastag lencséket fekete keretben    
A szomszéd lány kinevette
    amikor a Mikuláshoz készült    
És a gyerekek elmesélték
    miért csókolózik az apja és az anyja    
És az apja már sohasem takarta be este
És dühös lett
    amikor sírva kérlelte.    

Kitépett füzetlapra
    verset írt    
És „Ártatlanság: csak kérdezem” lett a címe
    mert a barátnőjéről szólt    
És ennyi volt az egész
És az oktatója ötöst adott rá
    és furcsán meresztette a szemét    
És az anyja nem tette ki a versét a konyhaajtóra
    mert nem is tudott róla    
Ebben az évben meghalt Tracy atya
És elfelejtette
    a hiszekegy végét    
És rajtakapta a húgát
    a verandán üzekedett    
És már nem csókolózott az apja és az anyja
    nem is beszélgettek    
És a szomszéd lány
    vastag sminket hordott    
Köhögnie kellett, amikor megcsókolta
    de megcsókolta azért    
    mert így szokás    
És hajnali háromkor bújt ágyba
    az apja horkolt már.    

Ezért próbált barna papírzacskóra
    új verset írni    
És „Egyáltalán sehogy” lett a címe
Mert tényleg ennyi volt csak az egész
Ötöst kapott magától
és egy-egy vágást mindkét csuklójára
És kitette a versét az ajtóra a fürdőben
    mert sejtette    
    a konyháig már nem jutna el.    

82-84. oldal (Alexandra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Valentin nap
mandarina>!

Azt fogom csinálni, ami nekem tetszik. Az leszek, aki igazából vagyok. És rá fogok jönni, hogy ki is vagyok valójában.

224. oldal (Alexandra, 2012)

vgabi >!

(…) a dolgok változnak. A barátok eltűnnek. Az élet pedig senkire sem vár.

161. oldal (Alexandra, 2012)

tasiorsi>!

Szerintem az a lényeg, hogy minden embernek a saját életét kell élnie, és csak utána úgy dönteni, hogy másokkal is megosztja az életét. Talán így lehet „nem menekülni az élet elől”.

188. oldal (Alexandra, 2015)

1 hozzászólás
Destinee>!

Annyira szeretem anyát! Nem érdekel, hogy nyálasan hangzik. A következő születésnapomon szerintem én fogok ajándékot venni neki. Szerintem ez lenne a jó szokás. A gyerek kapjon mindenkitől ajándékot, de az anyukáját ő lepje meg ajándékkal, mert az anyukája is ott volt, amikor megszületett. Ez szerintem nagyon szép dolog lenne.

209. oldal (Alexandra, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: születésnap
tasiorsi>!

Én személy szerint remélem, hogy a bátyám úgy tölti a főiskolán az idejét, mint ahogy a filmekben mutatják. Nem azokra a filmekre gondolok, ahol a diákszövetség hatalmas bulit rendez. Inkább olyanokra, amikben egy fiú találkozik egy okos lánnyal, aki rengeteg pulóvert visel, és a kakaó a kedvence. Könyvekről meg problémákról beszélgetnek, és csókolóznak az esőben. Szerintem valami ilyesmi igazán jót tenne a bátyámnak, főleg akkor, ha a lány nem a megszokott módon szép. Azt hiszem, az ilyen lányok a legjobbak.

61-62. oldal (Alexandra, 2015)

mandarina>!

Fantasztikusan érzem magam a bőrömben! Tényleg. Ha majd borzalmas hetem lesz, emlékeznem kell erre az érzésre.

117. oldal (Alexandra, 2015)

Anonim_Dreamer>!

– És a kedvenc könyved?
Az Édentől messze F. Scott Fitzegeraldtól.
– Miért?
– Mert ezt olvastam utoljára.

29. oldal, 1. rész - 1991. október 6. (Alexandra, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Charlie

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Torey Hayden: Szellemlány
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…
Márton Klára: Elment a vonat
Megan A. Moreno: Szex, drogok, Facebook
Kertész Erzsi: Lássatok csodát!
Iain Banks: A darázsgyár
Benjamin Spock: Az iskoláskor
Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó