Manifold: ​Space (Manifold Trilogy 2.) 2 csillagozás

Stephen Baxter: Manifold: Space Stephen Baxter: Manifold: Space

Few ​writers can combine mind bending scientific speculation with breathtaking adventure like award-winning author Stephen Baxter. In Manifold: Time, Baxter told a thrilling story in which the fate of the universe hung in the balance. It followed visionary Reid Malenfant, a man who willed humankind to explore space, and ultimately was faced with a harrowing choice between a past that never was and a future that must never be. Now, in Manifold: Space, Reid Malenfant is back. But this is a different Malenfant. And a different universe.

Fueled by an insatiable curiosity, Malenfant ventures to the far edge of the solar system, where he discovers a strange artifact left behind by an alien civilization: A gateway that functions as a kind of quantum transporter, allowing virtually instantaneous travel over the vast distances of interstellar space. What lies on the other side of the gateway? Malenfant decides to find out.

Yet as Malenfant embarks on a grand tour of the… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Del Rey, New York, 2001
464 oldal · ISBN: 9780345430779
>!
HarperCollins, London, 2001
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780006511830

Kiemelt értékelések

Noro P>!
Stephen Baxter: Manifold: Space

A Manifold trilógia a kétezres évek Űrodisszeája. Stephen Baxter a klasszikus hard SF nagyregények modorában tár elénk kozmikus problémákat és távlatokat, miközben minden újabb kötetben megváltoztatja a peremfeltételeket. A ciklust csupán Reid Malenfant figurája köti össze, aki mindegyik regény elején arra buzdítja a XXI. századi emberiséget, hogy ne tespedjen a Földön, hanem térjen vissza az űrkutatáshoz. De míg az előző könyvben arra talál bizonyítékot, hogy emberi faj egyedül van és mindörökké egyedül is lesz a világegyetemben, addig ebben a történetben arra jön rá, hogy az univerzum csak úgy nyüzsög az élettől.

A regény kulcsa a Fermi-paradoxon egy újszerű megfogalmazása: ha vannak odakint idegen lények, akkor miért itt és miért most találkoznánk velük, amikor már képesek vagyunk feltenni ezt a kérdést? És – az univerzum korát ismerve – miért találkoznák épp olyan lényekkel, amelyek nem évmilliókkal fejlettebbek nálunk? A szerző arra mutat rá, hogy ez a valószerűtlen helyzet, amely szinte minden kapcsolatfelvételi sci-fi alapvetése, önmagában is magyarázatért kiált. A történet ugyanakkor magát a találkozást is szokatlan összefüggésbe helyezi. A Naprendszerbe ugyanis itt olyan lények érkeznek, amelyeket sem a Föld, sem az emberiség nem érdekel túlságosan. Csupán a kisbolygókra és más űrbeli erőforrásokra fáj a foguk. A galaxisban ugyanis sokkal több az eszkimó, mint a fóka, és a hosszú távú túlélés érdekében a legapróbb felhasználható anyagmorzsákra is le kell csapni. Az emberek pedig nem kapnak észbe, csak akkor, amikor már reménytelenül lemaradtak a világűr meghódításáról.

A könyv igazi, kőkemény hard SF, amelynek főszereplői a szó szoros értelmében véve csupán „nézőpont karakterek”. Kevéssé lényeges, hogy kik ők, magánéletük pedig senkit sem érdekel, annál érdekesebb mindaz, amit megtapasztalnak hosszú életük során. A történet ugyanis több ezer évet fog át, amelyet néhányan fénysebességű teleportáció révén, mások pedig extrém élethosszabbító kezelések segítségével élnek végig. (A fénysebességű teleportálás annyit jelent, hogy évekig utazol fénysebességgel, információ formájában, majd a célállomáson egy idegen eredetű gép újra összerak. Ami kvázi egyirányú időutazásnak is felfogható a jövőbe.) Utazóink élményeiből pedig egy olyan világ rajzolódik ki, amelyben az élet ugyan mindenütt létrejön, de amely mégis alapvetően életellenes. Csak a legerősebbek jutnak ki a világűrbe, de kozmikus mércével még ezek a fajok is csupán tiszavirág életűek. Ugyanakkor mindenhol kihalt civilizációk nyomaival találkozhatunk, amelyek bolygókat alakítottak át, aszteroidákat állítottak más pályára, vagy akár csillagokat robbantottak fel. A regény egyik izgalmas feltételezése éppen az, hogy az általunk ismert Naprendszer egyáltalán nem természetes eredetű, hanem évmilliárdokkal korábbi gyarmatosítók által hátrahagyott meddőhányók összessége. De ezen kívül is számos remek ötlet jelenik meg a könyvben: többek között intelligens, az időt fordított irányban érzékelő növények; űrutazó neandervölgyiek; kőkorszaki atomreaktor; vagy a terraformált Hold haldokló civilizációja, ahol az emberek saját testükben gyűjtögetik az értékes fémeket. Elgondolkodhatunk azon, hogyan születik újjá az ausztrál bennszülöttek álomideje a Neptunusz holdján, vagy miképpen gondolkozik egy idegen eredetű neumann-replikátor.

A Manifold: Space olyan klasszikusokat idéz fel, mint Stapledontól az Első és utolsó emberek, Clarke-tól a Randevú a Rámával vagy a már említett Űrodisszea-ciklus, de Kim Stanley Robinson űroperáinak realisztikus részletgazdagsága is megjelenik benne. Zseniális, ámbár felettébb nyomasztó jövőbeli történelmet épít fel, amelyben az emberiség nem váltja meg a világot, de talán nem is múlik el nyomtalanul.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Noro P>!

The shortness of human lives, she thought. Our curse. Every generation thinks it is immortal, that it has been born into a world that has never changed, and will never change.

Chapter 22: Triton Dreamtime

Noro P>!

"If what stopped an expansion was war, you'd have to assume that there are no survivors of such a war – not a single race, not a single breeding population. Or, if intelligent species are trashed by eco collapse, you have to assume that every species inevitably destroys itself that way.
„You see the problem. We can think of a hundred ways a species might get itself into trouble. But whatever destructive process you come up with, it has to be one-hundred-percent effective. If a single species escapes the net… wham! It covers the Galaxy at near light speed.”

Chapter 23: Cannonball

Noro P>!

"It is good scientific practice, when you're facing the unknown, to assume a condition of equilibrium: a stable state, not a state of change. Because change is unusual, special.
"Now, maybe you see the problem. What we seem to face with the Gaijin is the arrival – the very first arrival we can detect – of alien colonists in the Solar System. And so we find ourselves not in a time of equilibrium, but at a time of transition – in fact of possibly the most fundamental change of all. It's so unlikely it isn't true.
„To put it another way, this is the question that was avoided by all those terrible alien-invasion sci-fi movies I grew up with as a kid.” Laughter, a little baffled, from the younger guys. What's a „movie”? „Why should these bug-eyed guys arrive now, when we have tanks and nukes to fight them with?”

Chapter 2: Baikonur

Noro P>!

Flying in space had always been a conservative business; if you had only one shot, you wanted your ship to work, not to serve as the test bed for new gadgets and ideas.

Chapter 3: Debates

Noro P>!

The Gaijin saw the universe as some immense computer program, he was coming to believe: an algorithm for generating life and, presumably, mind wherever and whenever it could.
The trouble was, the program had bugs.

Chapter 10: Travels

Noro P>!

Perhaps it's just as well we humans can't grasp the immensities we have begun to cross. If we were any smarter, we'd go crazy.

Chapter 32: Savannah

Noro P>!

Would a Neanderthal conclude that we must be unintelligent because, searching our nuclear reactors, she could find no chippings from flint cores?

Chapter 4: Ellis Island


A sorozat következő kötete

Manifold Trilogy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Peter F. Hamilton: Salvation
Arthur C. Clarke: Rendezvous With Rama
Alastair Reynolds: Inhibitor Phase
Ken MacLeod: Learning the World
Gardner Dozois – Jonathan Strahan (szerk.): The New Space Opera 2.
Adrian Tchaikovsky: Shards of Earth
Justin Richards: Doctor Who: Apollo 23
Alastair Reynolds: Blue Remembered Earth
Adrian Tchaikovsky: Children of Memory
Andy Weir: Project Hail Mary