Bocsáss ​meg, Rose Gold! 100 csillagozás

Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Élete első 18 évét Rose Gold Watts abban a hitben töltötte, hogy súlyos betegségben szenved. Szondán keresztül táplálták, a haja csomókban hullott, mindent kihányt, a gyengeségtől kerekesszékbe kényszerült. Egy nap rendőrök jelentek meg náluk, és bilincsbe verve vitték el az anyját. Rose Gold varázsütésre meggyógyult.
Patty 5 évet ült a börtönben lánya szándékos megbetegítése miatt. Szabadulása után Rose békejobbot nyújt anyjának és befogadja otthonába, két hónapos kisfia mellé. Vajon meg lehet bízni az asszonyban, és Rose tényleg megbocsátott az őt csaknem két évtizeden át kínzó anyjának, vagy valami teljesen máson töri a fejét?

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Alexandra, Pécs, 2020
400 oldal · ISBN: 9789634477617 · Fordította: Fehér Fatime
>!
Alexandra, Pécs, 2020
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634477600 · Fordította: Fehér Fatime

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Patty Watts


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Wrobel nem úgy állt neki ennek a történetnek, hogy a hasára ütött és kitalált egy sztorit, hanem egy létező, megtörtént esetet vett alapul, hogy aztán eljátsszon a gondolattal: „Mi lett volna, ha…”
Az ötlet mindenképpen izgalmas, ráadásul a szerző különösen árnyalt karaktereket alkotott. Egyikük sem lopja be magát könnyen az olvasó szívébe, nem különösebben szimpatizálunk velük, Wrobel mégis megtalálta az arany középutat: a történetet olvasva mindkét féllel kapcsolatban szánalmat, sajnálatot érzünk.

Pár évvel ezelőtt mutatták be a Tett című televíziós sorozatot, amely egy megtörtént bűnesetet dolgoz fel. Aki látta, az tudja, hogy kemény téma, lelkileg borzasztóan megterhelő és felfoghatatlan események láncolatát mutatja be. A Bocsáss meg, Rose Gold!-ot olvasva egy hasonló történetet ismerünk meg; egy lányt éveken keresztül mérgezett az anyja, hogy maga mellett tartsa őt és közben élvezhesse mások sajnálatát. Amíg a sorozatban az anya tette áll a középpontban, és a folyamat, melyet átélve megtudjuk, miként tette tönkre a lányát, addig a könyvben elsősorban a lebukás utáni időszakot és Rose Gold anyjához fűződő kapcsolatát ismerjük meg.

A történet igazi pikantériája, hogy borzasztó nehéz eldönteni, ki a bűnös igazából és ki az, aki hazudik. Mindkét szereplő kizárólag a saját érdekeit tartja szem előtt, hajlamosak arra, hogy másoknak ártsanak, nem törődve a következményekkel.
Szürreális érzés, amikor farkasszemet néz egymással az ítélkezés és az irgalom. Mert, bár az olvasó tudatában végig ott motoszkál, hogy az asszony megérdemelte büntetését, sőt, kevés is, amit kapott, felsorakozik mellé a rengeteg hazugság Rose Gold részéről, aki szintén nem az ártatlanság mintapéldánya. Wrobel gondosan ügyelt arra, hogy már az első oldalaktól feszültségben tartsa az olvasót. Találgathatunk, de végig a fülünkben cseng a hang, ami azt suttogja: mi van, ha mégsem?

Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/03/04/stephanie-wrobel-bocsa…

30 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Az anyák sosem felejtenek.
A lányok sosem bocsátanak meg.
Hát, valahogy így…

Ez a történet a ki nem mondott szavak, az elfojtott indulatok és a lappangó gyűlölet bizarr egyvelege. A Münchhausen-szindrómában szenvedő Patty már-már szánalmat kelt az olvasóban, csak ne tudnánk valójában miilyen ember… Rose Gold pedig egy nagyon de nagyon furcsa lány, megfoghatatlan sötétség árad belőle első perctől kezdve. Ez a sötétség egyre csak mélyül, míg végül mindent és mindenkit elemészt. Báránybőrbe bújt farkas.

mate55 P>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Az anyák soha nem felejtenek…., a lányok soha nem bocsátanak meg. Nem minden szeretet, ami annak látszik. Az igazi szeretet felemel, gyógyít, önbizalmat ad. A hamis pedig féltő aggódásnak és gondoskodásnak tűnik, valójában azonban hazug képmutatás és egoista kihasználás, ami megbetegíti a testet és a lelket. Egy könyvben bármi megtörténhet, de léteznek olyanok, melyek a valóságból merítenek, és ezért különösen megrendítők. Stephanie Wrobel egy létező, Münchhausen-szindrómának nevezett pszichés tünetegyüttest dolgoz fel. Egy történet az anya és a lánya közötti megszakíthatatlan? kötelékről – és arról, hogy mi történik akkor, amikor ez a kötelék éppúgy nem működik, mint amilyen erős. Wrobel zavaró rendellenességnek a lencséjén keresztül vizsgálja e kapocs sötét zugait, megosztott időkeretben, váltakozó fejezetekben, amelyben az áldozat és az áldozat folyamatosan változik. Ezzel a keretrendszerrel, a két nőt, mint első személyű narrátorokat mutat be úgy múltban, mint a jelenben. (Nem tudom, hogyan érezzem a bántalmazás színrevitelét olyan formátumban, amely az olvasóból harmadik személyű szemlélőt vált ki, ami áthúzza az empátia és a kukkolás közötti határt.) Egyéni kétségbeesésükben, pillanatnyilag mindkettő számára fájdalmasan („mindezt csupaszon”) megadhatják-e egymásnak a szívfájdalom tanulságát és az előttük álló napok ígéretét?

2 hozzászólás
Niki_Salamon P>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Nem tudtam mire számítsak, de engem egészen meglepett a könyv, mert nagyon tetszett. Persze, borzasztó, hogy ilyen a való életben is megesik/ megesett, de Wrobel lenyűgözött. Őszintén mondom, nem gondoltam, hogy ennyire szeretni fogom.
Mester és tanítványa, akár így is jellemezhetném az olvasottakat, de igazság szerint Rose Gold azt a tudást kamatoztatta, amit otthon az anyjától látott, mert csak így tudott a szabadulás után túlélni. Egy idő után megkérdőjeleztem, hogy ki manipulált kit. Nagyon élveztem ezt a „macska egér harcot” két szemszögből olvasni. Bár Patty szándékosan betegítette meg a lányát, viszont néha úgy éreztem, hogy Rose Gold pedig a helyzetet kihasználva élvezte, hogy sajnáltathatja magát. Vajon ki hazudik?
Zseniálisan beteg könyv, a lapok csak úgy pörögtek a kezei közt, nem bántam meg a vásárlást!

2 hozzászólás
dagikám>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Közel ehhez hasonló történetet láttam pár ève. Elég nyomasztó témát dolgoz fel a könyv. Egy anya sok-sok éven át mérgező a gyerekét,betegséget lát ott is,ahol nincs. A filmmel ellentétben itt az anya börtönbe kerül,és szabadulása után megpróbálják helyrehozni a kapcsolatukat a lányával. Vajon sikerül nekik vagy visszaköszön a múlt?
A nyomasztó téma ellenére izgalmas volt, hiszen két szemszögből ismerhettük meg a jelen és a múlt eseményeit.

KöfférTzitzah>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Erre a könyvre egy szó létezik, de az tökéletesen kifejezi, mivel fogsz találkozni olvasás közben: beteg. Nem a fizikai betegségekre gondolok, amikkel Rose Gold élete nagy részében küzd, hanem valami sokkal elborultabbra: az elme betegségére. Merthogy itt nem csak „szimplán” arról van szó, hogy egy édesanya Münchausen-szindrómájának áldozataként évekig mérgezi és kezelteti lányát, hanem jó pár sokkal durvább dologról. Nem is tudom, hogy a két főszereplő közül ki az ijesztőbb: az édesanya, vagy maga Rose Gold.

Patty éveken keresztül abban a tudatban nevelte lányát, hogy az beteg, s már egészen kisbaba kora óta orvosokhoz cipelte, mindenféle vizsgálatoknak vetette alá, s szó szerint élvezte a velük járó izgalmakat. Ennek következtében a lány ugyanezen gondolatokkal a fejében nőtt fel, s soha fel sem merült benne, hogy édesanyja talán nem mond igazat, vagy egyes dolgokkal kapcsolatban nem a teljes valóságot árulja el neki. Mondhatni, hogy egy véletlen folytán szólalnak meg Rose Gold fülében a vészcsengők, s miután anyját bebörtönözik, végre teljes életet kezdhet élni.

Patty szabadulását követően váltott szemszögből, múlt s jelen váltakozásával lehetünk tanúi ennek az eltorzult anya-lánya kapcsolatnak, s a cím által előrevetített Rose Gold-féle megbocsátásnak, amitől leesik az olvasó álla. Fontos témaként jelenik meg a nevelés kérdése is, s az, mi minden sülhet el rosszul, ha az ember lelke kiskorától kezdve sérül, s élete folyamán is egyre több szenvedést kell elviselnie. A könyv által bemutatott példák persze a legrosszabb forgatókönyvek közé tartoznak; nem történik meg mindenkivel az, ami a két főszereplővel.

Érdemes kivárni a könyv végét, de az az igazság, hogy a történet folyása elzárkózik a nagyobb események elől, és más nagyon nem motivál a lapozásban, csak a kíváncsiság, hogy mi lesz ebből, mi az, ami a szereplők fejében ténylegesen lezajlik – merthogy mindketten vetítenek az olvasónak, az biztos. Még a könyv végeztével sem vagyok biztos benne, hogy ennyi volt az egész, mert annyira meghízhatatlan ez a páros, hogy tuti a fél sztorit mindketten jelentős módosításokkal ellátva adták elő. Egy harmadik szereplő bevonásával, akiről tudjuk, hogy a 100%-os igazságot adja elő, még lehetett volna dobni ezen. Ezt leszámítva egyáltalán nem rossz a történet. Különlegessége, hogy szinte lehetetlen elhinni a szereplők egyetlen szavát is, s ilyen fondorlatos megoldással más könyvben még nem találkoztam. Egyetlen dolog hiányzik, mégpedig az izgalmas cselekmény, ezért nem is tudom 5 csillagra értékelni.

Azoknak ajánlom, akik szokatlanabb olvasmányra vágynak, ami kilöki őket komfortzónájuk biztonságából.

Blogbejegyzés: link

eenca P>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Beteg egy könyv volt, és tagolásnak köszönhetően sosem fogjuk megtudni az egyetemes igazságot, mert elvégre mindenkinek saját maga felé hajlik a keze.

Az azért végtelenül szomorú, hogy az egészségügy annnyira le van terhelve és/vagy szalagmunka lett, hogy nem tűnik fel senkinek sem, hogy egy egészséges gyereken tulajdonképpen „emberkísérletet” végeznek.

Nem szerethető egyik karakter sem, ami nálam nem alapfeltétel. Egy ideig az ember úgy érzi, hogy megérti Rose-t, de aztán úgy voltam vele, hogy a múltja nem lehet mentség arra ahogy viselkedik. Aláírom, hogy borzasztó gyerekkora volt, de mégsem tudtam azt mondani, hogy ez felmentés arra, ahogy ő viselkedett. Egyértelmű, hogy torz lett a személyisége anyucinak hála és az sem segített, hogy spoiler is inkább megszabadult volna tőle, de itt mégsem éreztem azt, hogy azért ha nem is illik, de legbelül igazolva érzem a történteket.

Zanit>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Már a fülszövegről Gypsy Rose és Dee Dee Blanchard jutott eszembe.
Nem is tévedtem, a könyv végén megjelenik az ő nevük is a forrásoknál.
Kivetített Münchausen szindróma vagy tényleg beteg volt Rose Gold? Az anya szándékosan betegítette meg a lányát vagy segíteni akart rajta?
Patty börtönbüntetése után újra egyesülhet a család?
Bevallom, nekem tetszett, szépen olvastatta magát. A csattanóra ebben a formában nem számítottam, tehát meglepetést is tudott okozni.

Snow_White P>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Mindenki ismeri Gypsy Rose Blanchard történetét. Ez a könyv a megtörtént események egyfajta alternatív, „mi lett volna, ha…” verziója. Az egész könyv hangulata végig nagyon nyomasztó, valahol mélyen az ember sejti, hogy itt egyik szereplő sem teljesen százas. Rose Gold esetében ez mondjuk teljesen érthető is, bár a tettei alól ez attól még nem ad felmentést. Patty meg… róla inkább ne is beszéljünk. Értem én, hogy ez egy komoly pszichés betegség, de valahogy nem tudom ép ésszel felfogni, hogy tehet egy anya ilyet a gyerekével. Nekem konkrétan fizikai fájdalmat okoz, ha szenvedni látom a lányomat, még akkor is, ha csak egy apróságról van szó. Nemhogy még én idézzem elő mindezt. Rose Goldot egyébként rettenetesen sajnáltam a történet alatt, annyira vágyott a szeretetre, hogy tartozhasson valahová. Ugyan a vége viszonylag nyitott maradt, mégsem érzem úgy, hogy ez a valahova tartozás végül megadatott neki. Ahhoz túl sok sebet szerzett élete során. Az írónő egyébként egész jól mozgatta a szálakat, ha nagy meglepetést nem is okozott. A kötet közepétől már nagyjából sejtettem, hogy hova fog kifutni a sztori. Összességében nem volt egy rossz olvasmány, de olyan egyszer olvasós, igazán mély nyomot nem hagyott bennem.

TMarie>!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Ez nagyon beteg volt…
spoiler
A történet nyomasztó, tele hazugsággal. Kinek hisznek az emberek és ki hazudik? Remélem minél kevesebb ilyen család van a világon.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Az elméd a legértékesebb kincsed, de egyben a legnagyobb hátrányod is.

22. oldal

mate55 P>!

Az anyák mindig fórral indulnak. Ismerik a gyereküket, még mielőtt az megszületne. Ugyan hogyan lehetne ezzel versenyre kelni?

204. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya · anyaság · gyermek
mate55 P>!

A lányomnak nem volt kötelező tanúskodni ellenem.

(első mondat)

Bea_Könyvutca P>!

Felnőttnek lenni fárasztó dolog. Sokkal könnyebb, ha van, aki törődik velünk.

222. oldal

mate55 P>!

Én sokkal inkább Margaret Atwood rajongója vagyok. A szolgálólány meséjét legalább harmincszor elolvastam már.

167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Margaret Atwood
Niki_Salamon P>!

Az ember néha akaratlanul is megbántja azokat, akiket szeret.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Verity
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
John Marrs: A jó szamaritánus
Lucinda Berry: A tökéletes gyermek
Stephen King: Az Intézet