Séták ​Itáliában 3 csillagozás

Stendhal: Séták Itáliában Stendhal: Séták Itáliában

Stendhal ​élete legszebb éveit Itáliában töltötte. Végrendeletében is meghagyta, hogy ezt véssék sírkövére: „Itt nyugszik Arrigo Bel, a milánói polgár; élt, írt, szeretett.” Útirajzai fölé is ezt írhatnánk mottónak: annak az embernek a vallomásai, csavargásai és könnyedségükben is mindig mély megfigyelései, aki nem tudós nagyképűséggel járta a múlt század tízes és húszas éveinek Itáliáját, hanem úgy, hogy élt, írt, szeretett; élvezte az életet, szerette a zenét, a szép nőket, szép szobrokat és szép képeket, s közben esténként gyors kézzel papírra vetette benyomásait, a szalonokban hallott pletykákat, az útmenti fogadók asztalánál ellesett jellemző történeteket, a bolognai kardinális vagy a nagy szobrász, Canova vallomásait. Modorának ez a közvetlensége, előadásmódjának ez az élettel teli szellemessége teszi útirajzait oly élvezetessé és kétszeresen is érdekessé: friss, élénk és mozgalmas képet adnak az akkori Itália életéről és a mindennapok bizalmas közelségébe hozzák a múlt… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aurora Gondolat

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
368 oldal · ISBN: 9789632999326
>!
Gondolat, Budapest, 1961
420 oldal · Fordította: Rónay György

Enciklopédia 3


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Mesemondó IP>!
Stendhal: Séták Itáliában

„Gyerekek, úgy szétcsaptuk magunkat tegnap este az operában…”

A maga nemében szórakoztató, de nem útleírás, az biztos. Inkább Stendhal elmélkedései az olasz lélekről, a francia lélekről, szaftos társasági botrányokról, és arról, mekkora buli volt az 1800-as évek elején a milánói operába járni. Az előszóból az is kiderül, hogy a legtöbb római útleírást úgy írta, hogy ott sem volt. Élni tudni kell.
Mondjuk ez a könyv jobban megkedveltette velem Stendhalt mint két hét Vörös és Fekete a gimiben, az biztos.

Pistacchio >!
Stendhal: Séták Itáliában

Néhol nagyon szórakoztató, például a történeteknél, de a történelmi hátteret szívesen kihagytam volna…Összességében jó volt, de talán azért nem adtam rá több csillagot, mert nem szeretek kényszerből gyorsan olvasni (beadandót kellett belőle írnom).
Sokat segít az is, ha már jártunk az adott városban, amiről ír, ezért nekem jobban tetszett Firenze, Nápoly.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Pistacchio >!

Az elsőszülöttségi jognak az a nagy előnye, hogy családonként csak egy hülyét produkál.

337. oldal, Auróra

Pistacchio >!

Az emberek sokkal, de sokkal többet érnek a könyveiknél.

279. oldal - Auróra

Pistacchio >!

A melankolikus és álmodozó kedély számára mindig kellemetlen, ha valaki megzavarja merengéseiben.

371-372. oldal, Auróra

blankaveronika IP>!

Egy igen eszes ember és nagyreményű építész, Nystrom úr volt szíves eljönni velem a térre, ahol Trajanus oszlopa áll. Trajanus egy bazilika mellett, egy szerfölött szűk udvarban emeltette ezt az oszlopot.

202. oldal

blankaveronika IP>!

Tegnap Rómában aludtam. Kilenc tájban hagytam el a Ruspoli kávéházat: ezeket a nagyszerű termeket egy narancsfákkal teli kert szomszédságában. A kávéházzal szemközt van a Fiani- palota.

208. oldal

blankaveronika IP>!

Ma, vasárnap lévén, majdnem éhen vesztem. Kint feledkeztem a Kolosszeum környékén, a Szent Gergely kápolnát néztem meg és Guido bájos freskóit, nevezetesen Az angyalok koncertjét. Farkaséhesen tértem vissza Róma lakott részébe; megérkeztem a Ruspoli kávéházhoz: zárva, mert vecsernye-idő van.
– Mikor nyitnak?
– Ötkor.
Sarkallt a veszedelem: szédelegtem az éhségtől; csukva minden pék, minden kocsma.

231. oldal

blankaveronika IP>!

Mivel az a tervünk, hogy több hónapot töltünk itt, néhány napot azzal vesztegettünk el, hogy mint a gyerekek, ide-oda szaladgáltunk mindahhoz, amit érdekesnek találtunk. Amint megérkeztünk, én a Kolosszeumot látogattam meg, barátaim a Szent Péter templomba mentek; másnap a Vatikánban a múzeumot és Rafael stanzáit (azaz termeit) jártuk végig. Annyi nagynevű remekmű előtt haladtunk el, hogy elrémültünk tőle és kimenekültünk a Vatikánból; az öröm, amit nyújtott, túlságosan is komoly volt. Ma Róma látképére és Tasso sírjára voltunk kíváncsiak, azért fölmentünk a Sant' Onofrio kolostorhoz. Nagyszerű látvány; megpillantottuk onnét Róma túlsó felén a Monte Cavallo palotáját s oda is mentünk. Utána a Santa MAria Maggiore meg a Lateráni Szent János bazilika vonzott magához. Tegnap esett az eső; a Borghese és Doria képtárat néztük meg, valamint a Kapitólium szobrait. Bármilyen nagy is a hőség, folyton járunk-kelünk, szinte éhezünk rá, hogy mindent lássunk, és este holt fáradtan térünk haza.

287. oldal, Róma 1827. Augusztus 9.

blankaveronika IP>!

Így aztán, mikor a nap leáldozott a Szent Péter templom mögött, megérkeztek velünk a via Condottira s azt ajánlották, szálljunk meg Franznál a piazza di Spagnán. Barátaim valóban itt béreltek szállást maguknak, az idegenek mind itt laknak.

289. oldal

blankaveronika IP>!

Róma a kedves kutak városa. Nagy hőségek idején – valamit máris észlelünk belőlük – a kutak csobogása és vizük csodálatosan áttetsző tisztasága úgy hat, hogy arról a hideg északi országokban fogalmat sem lehet alkotni.

346. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Zichy Mihály (szerk.): Gróf Zichy József utazásai I-II.
Ernest Hemingway: Karácsony a világ tetején
Jean-René Huguenin: Napló
Roger Martin du Gard: Önéletrajzi és irodalmi emlékek
Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei
Vojnich Oszkár: A Vesuvion
Lázár Ervin: Napló
John Holt: Iskolai kudarcok
Erich Kästner: Notabene 45
Thomas Mann: Naplók 1940–1955