Könyvünk azt mutatja be, hogy mire képes a fotográfia az egyes korokban, a technikai fejlettség adott szintjén milyen jellegű fényképekre számíthat egy-egy téma kutatásánál a történész. A fényképezés technikájának csak a legfontosabb csomópontjait ismertetjük, azokat, amelyek meghatározzák, hogy milyen fényképek születhettek az adott korszakban. Csak olyan eljárásokról írunk, amelyeket általánosan használtak a fotográfusok, s olyan fényképfajtákról, amelyek széles körben elterjedtek és kedveltek voltak a közönség körében, s darabjaik fellelhetők a múzeumokban és más közgyűjteményekben, valamint a műtárgypiacon. A fényképformák és technikák változása mellett a könyv azt is nyomon kíséri, hogy milyen szerepet tölt be a fotográfia a mindenkori társadalomban, mire használják, milyen szerepet kap a mindennapi életben, a tudomány és a művészet területén, kik a fényképezők, és kik a megrendelők. A fotográfia kifejezést mindkét értelmében használjuk: úgy is, mint eljárást, és úgy is, mint… (tovább)
Történelem és fotográfia 3 csillagozás

Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 9

Kiemelt értékelések


Fotótörténet egy történész szemszögéből, a szerző a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa. Sokszínűen mutatja be a magyar fotográfia (leginkább kezdeti) időszakát, gazdag forrásanyagot vonultat fel, valamint ismerteti a magyar fotógyűjtemények anyagát. Leginkább az ismeretlen eredetű fényképek beazonosításához adott hasznos tanácsokkal nyújt egyedit az általam olvasott hasonló témájú könyvek között.


Jól bemutatja azt, hogy hogyan, miről ismerhetők fel a különböző korokban készült fényképek, egyfajta viselettörténeti áttekintést kapunk, felhívva a figyelmet arra, hogy mennyi különbség lehet aközött, ami divatlapokban látható, amit a fotókon viseltek (amilyennek magukat akarták mutatni) illetve, amit általában viseltek, de nem fényképezkedtek benne (otthonka). A technikai dolgok nekem nem voltak annyira érekesek, de alkalmat adott a könyv, hogy néhány közismertebb alkotót most már el tudjak helyezni a fotográfia történetében.
A XIX. századi részben meglepett, hogy az általam is csodált Lenbach is használt fényképet a festményeihez
Különösen tetszett hazai vonatkozásban a két világháború közötti „magyaros stílus” és az ennek ellenében kialakult szociofotó irányzatának bemutatása. Az végképp parádés összefüggés a számomra, miszerint épp a háború után sovinizmusa miatt elutasított „magyaros stílus” öregjei hozták létre a szocreál fotózást, csak most már a vasárnap templomból népviseletben kijövő lányok helyett gyári munkásnőket fotóznak, és ők nevelték ki az új generációkat is. Királyhegyi után elmondhatjuk, kis ország vagyunk a rendszerhű fotográfusokból sem jutott kettő…
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jane Rogoyska: Gerda Taro ·
Összehasonlítás - Panyik István – Sellei Sarolta: Kréta, Mükéné, Trója ·
Összehasonlítás - Kákosy László: Ré fiai 97% ·
Összehasonlítás - Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 94% ·
Összehasonlítás - Ráth-Végh István: A könyv komédiája 94% ·
Összehasonlítás - Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai 95% ·
Összehasonlítás - Ráth-Végh István: Fekete krónika 94% ·
Összehasonlítás - Ráth-Végh István: Az emberi butaság 94% ·
Összehasonlítás - Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája 94% ·
Összehasonlítás - Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz 97% ·
Összehasonlítás