A ​könyv története I-II. 1 csillagozás

I. A magyar könyvnyomtatás és könyvkereskedelem rövid története a legrégibb időktől napjainkig. II. A könyv történeti fejlődése
Steinhofer Károly: A könyv története I-II. Steinhofer Károly: A könyv története I-II. Steinhofer Károly: A könyv története I-II.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.


Enciklopédia 3


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Bagheera70 P>!
Steinhofer Károly: A könyv története I-II.

Steinhofer Károly: A könyv története I-II. I. A magyar könyvnyomtatás és könyvkereskedelem rövid története a legrégibb időktől napjainkig. II. A könyv történeti fejlődése

Számomra nagyon élvezetes könyv volt!!!
Nem is tudom szinte hol kezdjem, annyi mindent jegyzetelgettem ki magamnak. Talán a szívfájdalmammal….
Az illusztrációkat kifejezetten imádtam – csak sajnos fekete-fehér volt. Pedig biztosan elidőzgettem volna mondjuk ha a kódexlap színesben van (persze így is elbambultam rajta). A másik furcsaság – de ez csak manapság érvényes: hogy a mind a könyvnyomtatás, mind a könyvkötészet, illetőleg írás története évekre van tagolva, és van olyan fejezet, hogy napjainkig. És ez kissé becsapós, annyiból legalábbis, hogy a „napjainkig” megjelölés az bizony csak 1915-ig érvényes, amikoris kiadták a művet. Illetőleg szerintem még korábbra datálható, hisz az előszót Steinhofer 1914-ben írta. Az akkori megjelenést tekintve volt az napjainig, ma már nem. :( Ettől függetlenül nagyon szépen megírt, remekül kidolgozott mű, átfogóan és körültekintően mutatja be nekünk a könyvet, a nyomtatást és az írást.
Külön-külön foglalkozik vele világviszonylatban és magyar vonatkozásban is.
És persze megint egy érdekesség, ami a kiadás dátumát dícséri. Ha valaki olvasott régebbi kiadású könyveket, az tudja, hogy volt olyan szokás is, hogy a neveket is lefordították. És itt jött velem szembe az érdekesség, amit nem is tudtam. A kezdeti részben esik róla szó, egész pontosan Hessz Andrásról van szó. Az akkori szokás miatt én is félrementem – természetesen, azt hittem, hogy egy magyar emberről beszélünk. HÁT NEM! Mátyás király küldte ki Olaszországba követségbe a pápához Karai László budai prépostot. Mikor kinn volt, a Masszimó-palotában lévő nyomdában ismerte meg az ottani egyik német munkatársat, Hess Andrást, és Magyarországra csábította. A prépost állta a nyomdai felszerelés költségeit, s alapították meg az első budai nyomdát, Hessz András vezetésével (azaz Andrea Hess, csak a fordírás vitt félre engem is). Ha jól olvasom a jegyzeteimet, 1473. júniusában jelent meg az első könyv, mely a magyarok történetét dolgozta fel és a „Chronica Hungaronum” címet viselte. Ezen műből 9 ismert és ebből 3 példány országunkban van. Sajnos egyben az utolsó is volt elég hosszú ideig, mert nem lett akkora keletje és megszűnt a nyomda.
És persze az évszámok a könyvek elején még római számokkal lettek megadva, ahogy az első mű záradékában is szerepel. „M CCCC LXXIII”

Bevallom én a kezdeti időszakokat élveztem a legjobban, főleg az érdekességeket, azokat a történeteket, amik azért nem mindennap hangzanak el.
És ezen érdekes történetek egyike a könyvnyomtatás legősibb részénél kezdődtek, hisz
„A kimetszett lemezeket az egyiptomiak használták először a templomok és síremlékek díszítésénél.”
De ami leginkább megragadt bennem, az Ageszilaosz spártai királyról szóló, Plutarkhosz általi feljegyzés volt:
„…az ütközetet megelőzőleg, hogy harcosaiba bátorságot öntsön…” – a király egy cselhez folyamodott. Az áldozati bárányokhoz menvén, kezére egy szót írt – fordított betűkkel, mint a nyomdánál. És az áldozati állatok szívét a már előre 'befestett' öklében szorította, majd mintegy isteni kinyilatkoztatást, már úgy mutatta harcosainak a szívet, rajta a „Győzelem!” szóval. Végeredményben: ha bevált a dolog…. – és ez is egy régi fajtája a nyomtatásnak…
Természetesen a könyvnyomtatás történetét taglaló részben is voltak illusztrációk. Nemcsak Gutenberg János mainz-i szobrát láthattam, hanem több prést is.

Azt mondjuk eddig is tudtam, hogy a könyvnyomtatás egyházi kézben volt, mert a Római Birodalom bukása után kicsit elcsendesült a dolog, s későbben lángolt fel újra. Ugyan az országban nem, de elég sok külhoni nyomtatás látott napvilágot. Ami itt érdekesség volt számomra, hogy többnyire protestáns kézben voltak a nyomdák.

De ne időzzek ennyit, haladjunk a könykereskedelem felé. Ami szintén az ókorra datálható; a görögök például előszeretettel űzték.
„Az ókorban felpezsdült szellemi élet a Római Birodalom bukásával jóval aláhanyatlott. Míg az ókorban a rabszolgák százai, a középkor első századaiban már csak a kolostorok magas falai mögött a szerzetesek foglalkoztak a kéziratok másolásával.”
A legérdekesebb az volt számomra, hogy még Cicerónak is volt ám kiadója: Pomponiusz Attikusz; A Szosziuszt testvérek pedig Horatius kiadói voltak.

Aztán ahol a legtöbb érdekeségget és számomra új információkat olvastam, az „A könyv történeti fejlődése” c. fejezet volt!
Egyiptomban ékírással írtak kőlapokra; az ókori görögök és rómaiak először fára, majd átvont fatáblára, utána viasztáblára, a hinduk pedig pálmafa-levélre.
Ugyanis egész jól elmagyarázza, hogy már az is könyvnek számít, csak épp tekercs alakú. És persze elolvashattam azt is, tulajdonképp hogyan is készül a papirusz. (Én speciel nem tudtam, hogy az egy növény!)
Aztán Alexandria megalapításával fellendült a papiruszgyártás is. Majd megjelent az első könyv kr.e. 2500-ban: a Prissze-papirusz
A papirusz mellett használatos volt a pergamen is, aminek létrejötte egy szintén igen érdekes történet!
II. Eumenesz pergamoni király egy könyvtárat akart felállíttatni. Igen ám, de II. Ptolomeusz egyiptomi király erre féltékeny lett a saját könyvtára miatt, úgyhogy fogta magát és mit csinált? Megakadályozta és betiltotta a papirusz kivitelét.
Erre föl készíttetett Eumenesz állatbőrből íróanyagot és azt nevezte el pergamennek. off

Összegezve, én nagyon érdekes és informatív műnek találtam, teli érdekes csemegékkel. Aki esetleg a későbbi korokat kedveli, az nagyon szép képeket talál benne, mint például Moliere vígjátékainak első kiadásához készített illusztrációt, vagy akár Defoe: Robinson Crusoe-jáét. Ugyancsak láthó Jókai: Mire megvénülünk első kiadásának, valamint Zichy M. Arany balladáihoz készített illusztrációi.
Ahogyan képileg mutatja be a különféle kötésfajtákat is: mint például a francia kötést csipkemintákkal vagy akár az olasz kötést legyezőmintákkal (azért ezeket emeltem ki, mert nekem ezek tetszettek a legjobban). Na jó, a régebbi: pl. a karoling kötés elefántcsontmetszéssel sem utolsó, vagy a szimpla bársonykötés. A dombormívesről már nem is beszélve. off

Én csak ajánlani tudom, mert nagyon sok érdekes dolgot lehet belőle megtudni!


Népszerű idézetek

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A könyv egyébként legőszintébb és legönzetlenebb barátja az embernek. Bizalommal fordulhatunk hozzá minden időben bármilyen ügyünkkel és bajunkkal. Ha felvilágosításra van szükségünk, megadja; ha szórakozni akarunk, szórakoztat; bánatunkban megvigasztal, eltereli gondolatainkat a rossztól és figyelmeztet a jóra.

Becsüljük tehát a könyvet úgy belsőleg, mint külsőleg, ne rongáljuk, hanem óvjuk meg épségben és vegyük körül szeretettel, mint igaz jó barátot.

Bevezetés A könyv szerepe az ember életében

Steinhofer Károly: A könyv története I-II. I. A magyar könyvnyomtatás és könyvkereskedelem rövid története a legrégibb időktől napjainkig. II. A könyv történeti fejlődése

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Ámbár ebben a szerepében is oktat, de már inkább lelki élvezetet és gyönyörűséget nyújt. Megszólaltatja a mindenkori nagy írókat és költőket. Amikor valamelyik írónak vagy költőnek gondolataiban gyönyörködünk, úgy érezzük magunkat, mintha alakjai közvetlenül mellettünk volnának, hozzánk szólnának s képzeletünkben szinte megelevenednek. S csak akkor, mikor a könyvet letesszük és már nem olvasunk többé: akkor ocsudunk csak fel abból a káprázatból, mely elhitette velünk, hogy az író, a költő alakjai itt vannak mellettünk. De érezzük valamely könyv olvasásakor azt is, hogy behatolunk az író gondolatvilágába és olyan idegen eszmékkel ismerkedünk meg, amelyekről annakelőtte nem tudtunk semmit. Ilyenkor egészen rabjává leszünk az író gondolatainak és igyekszünk gondolatait magunkévá tenni. És sok esetben saját gondolatainkra is ismerünk, de az is oly jótékony hatással van reánk, mert mi saját gondolatainkat sohasem tudjuk úgy kifejezni, mint az író, ki a lélek elemzésével foglalkozik.

Bevezetés A könyv szerepe az ember életében

Steinhofer Károly: A könyv története I-II. I. A magyar könyvnyomtatás és könyvkereskedelem rövid története a legrégibb időktől napjainkig. II. A könyv történeti fejlődése

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Ciceró:

Ha kerted könyvtáradban van, semmid sem hiányzik.

Horáciusz:

A könyveknek megvan a maguk sorsa.

Pliniusz:

Nincs olyan rossz könyv, amelyben ne volna valami hasznos.

Plutarchosz:

A legnagyobb előny, amelyet a muzsákkal való jótékony társalkodásból nyertünk, az, hogy a tanulás és az olvasás megtanít természetünk legyőzésére és megszelidítésére; megértjük, hogy szeretni kell a mérsékletet s minden túlzástól tartózkodni.

Szeneka:

Szabadidő könyv nélkül halál, élve eltemettetés.

Bonus:

A könyv az az embernek, mint a mi a szárny a madárnak.

Bury:

A könyv az a tanító, ki minket vessző és fenyíték nélkül, szidás és harag nélkül, talár és pénz nélkül oktat. Ha hozzá közeledünk, sohasem alszik; ha kérdezzük, nem titkolja el véleményét; ha tévedünk, nem morog; ha hibázunk, nem gúnyolódik.

Carlyle:

A könyvekben nyugszik minden elmult idők lelke, a mult hallható hangja, ha annak, mint az álomnak, látható ideje el is tünt. Mindazt, amit az emberiség tett, gondolt, elért, vagy ami volt: tündérszerűen a könyvek lapjai őrizték meg számunkra. Ezek az emberiség kiválasztott birtoka.

Diderot:

A balga egy jó könyvet sem ismer; az okos egy rosszat sem.

Fénelon:

Boldogok, akik szeretnek olvasni.

Janin:

A könyvek vezetőink, legjobb barátaink és igen sokszor vigasztalóink, ha a sors keze reánk nehezül vagy az élet zaját megúnva, a magány négy fala közé menekülünk.

Macaulay:

Némely könyvet csak meg kell izlelni, másokat csak le kell nyelni, s csak keveset kell megrágni és megemészteni.

Montesquieu:

Az olvasást szeretni annyi, mint az unalom óráit, melyekkel az életben találkozunk, felcserélni a gyönyör óráival.

Ruskin:

A jó könyv, még pedig a minden időnek jó, nem a mai csevegő könyveknek egy eltünő órára szóló tömegéből való, hanem olyan, mint királyok és királynők társasága; a föld hatalmasainak és kiválasztottjainak tiszta társasága.

Bevezetés A könyv szerepe az ember életében

Steinhofer Károly: A könyv története I-II. I. A magyar könyvnyomtatás és könyvkereskedelem rövid története a legrégibb időktől napjainkig. II. A könyv történeti fejlődése

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár · olvasás
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Nem exkluziv természetű, a művelthez és a műveletlenhez egyformán szól, felnőtté és ifjúságé. Az iskolát akarja kiegészíteni és befejezni. Megedzeni akar az élet küzdelmeire, erőssé és szilárdabbá teszi azt, amit az iskola nyújtott. Megnemesíti a pihenést és szebbé teszi a mindennapi munkát. Eltereli figyelmünket a köznapiról és megismertet bennünket a szellemi élet örökké maradandó alkotásaival. De ami benne egészen új és eddig ismeretlen, az, hogy ő nem várja míg az olvasó hozzásiet, amig felkeresi. Ha a régi tudományos könyvtár fenntartója a tudásnak, ha ő képviseli azt a forrást, amelyből meríteni akarnak, úgy ez az új, bármennyire különös a hasonlat, úgyszólva a vízvezetéke az eleven, friss, bugyogó víznek, amely fölüdíti a szomjuhozót. Nem tántorodik el céljától, semmi fáradtság nem riasztja vissza attól, hogy célt érjen, hogy híven szolgálja az emberiséget. Minden eszközt felhasznál, mindent megkísért, hogy minél szélesebb és nagyobb rétegben terjessze a tudást. A népet mindenféle fajtájú kedvezménnyel csalogatja, minden városnegyedben jobbnál-jobb külön előadásokkal kecsegteti hallgatóit, benn a könyvtárban és a vándorkönyvtár megteremtésével ép olyan nagyarányú, mint akármelyik nagyhírű könyvtár. Mozgalmas, élénk, mindenütt ott van, ahol a szükség megkívánja és rohamos fejlődése és fejlődésének iránya megfelel annak az életszükségletnek, amely életre hívta és nem tagadja meg hazáját, ahonnan származott, ahol a népkönyvtár bölcsője ringott».

A könyv a legújabb korban.

Steinhofer Károly: A könyv története I-II. I. A magyar könyvnyomtatás és könyvkereskedelem rövid története a legrégibb időktől napjainkig. II. A könyv történeti fejlődése


Hasonló könyvek címkék alapján

Roderick Cave – Sara Ayad: A könyv története
Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története
Tevan Andor: A könyv évezredes útja
Fitz József: Gutenberg
Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók
Kner Imre: Könyv a könyvről
Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig
Mocsáry Miklós: Hogyan bánjunk könyveinkkel?
Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története
Kertész Árpád: A nyomtatott betű története és útja Magyarországon