Lélekbonbon 126 csillagozás

Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Steiner Kristóf második könyve leginkább egy doboz szellemi csokoládéhoz hasonlatos: bárhol felnyithatjuk, és szemezgethetünk a hetvenkét történet, emlék, gondolat, álláspont, vagy szokatlan párbeszéd között.
A „buddhista családban nevelkedett, Izraelben élő vegán, meleg kabbalista celebritás” a ráaggatott címkéket olykor leszaggatva vagy azokra önironikusan ráerősítve hol viccesen profán, hol szándékosan gejl, hol meglepően mély, és ezúttal édesen kesernyés „lélekbonbonokkal” kínálja meg azokat az olvasókat, akik a szerzővel együtt hisznek benne: miként az étel, a boldogság is csak akkor igazán finom, csak akkor valódi, ha megosztjuk valakivel.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
ISBN: 9789633832851
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632544779

Enciklopédia 2


Kedvencelte 20

Most olvassa 12

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
rockdoki
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Nagyon-nagyon imádtam. Bíztam benne, hogy jó lesz, hogy egy kedves, szimpatikus embert ismerhetek meg általa, és nem kellett csalódnom. Sőt… nem csak hogy tetszettek a gondolatai, és a forma ahogy ezeket szavakba öntötte (mert a stílusa is annyira közvetlen, és könnyed és mégis van benne valami különlegesség) de képes volt arra is, hogy elgondolkoztasson, hogy vele együtt gondoljam át a saját dolgaimat és leginkább azt, hogy jó úton haladok-e. Persze ez nem azt jelenti, hogy máris szeretnék „vegán, meleg kabbalista celebritás” lenni, szó sincs róla, de ez a mély meggyőződése a szeretet erejében, hogy a világ igenis jobbá tehető és jobbá kell tennünk… hogy a sok negatív tapasztalat és tett ellenére is most olyan kiegyensúlyozottnak és elégedettnek tűnik a sorok mögött… ezt bizony irigylem tőle.

2 hozzászólás
>!
Miamona
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Vannak az előítéleteim és van Kristóf.
Van az első pár szívbemarkoló, közvetlen, szerény, őszinte bonbon,
és van a többi… Bonbon, ami megülte a gyomrom.
Sok a Madonna, a Barbie, a mennyi-helyen-éltem-a-világban-és-hány-híres-emberrel-találkoztam, a buddhizmus és a kabbala.
Kevés a Kristóf.

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2012/09/steiner-k…

9 hozzászólás
>!
zsofigirl
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Nem sokat tudok erről a Steiner Kristófról. Némi halvány emlékem van, nagymamámnál, évekkel ezelőtt, valami régi bulvármagazin, és benne ez a meleg, szőke srác. Azóta nem hallottam róla, de ennek a könyvnek a borítója mindig is nagyon tetszett. (És csak most látom, hogy kólás gumicukor! Gumimacik!)

Nem kifejezetten szeretem a rövid (sem hosszú, ha már) novellákat, szösszeneteket, egyperceseket, lélekbonbonokat, nevezzük akárhogy. Egy kivétel van: ha minden nap egyet, reggelente. De ezt valahogy nem ítéltem érdemesnek arra, hogy hosszú ideig ez adjon löketet a napnak.

Voltak benne jó gondolatok. Sok mindennel egyetértettem. De valahogy nekem túl sok volt ez a szerénységbe burkolt kivagyiság, azéndrágaszerelmem, Madonna, a bolhapiacról kirittyentett lakás, ez a túlzott magamhozölelemazegészvilágot fíling. Végig az volt az érzésem, hogy hiába vannak annyira különlegesnek beállítva a szereplők, valahogy mégsem azok. Ők is ugyanúgy jók, rosszak, mint bárki más. Ahogy az egyik értékelésben láttam: ilyen történetei bárkinek lehetnek. Whatever.

(Amúgy az interjúk nekem tetszettek a végén.)

>!
lutza
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Anyukám, akiről mindenki azt hitte, hogy rendíthetetlenül gyűlöl mindenkit aki kicsit is más – legyen az bőrszín, vallás, vagy nemi identitás – kérte ajándékba ezt a könyvet. Kikerekedett szemmel figyeltem napokig, amíg olvasta, vártam a pillanatot amikor összecsukja és azt mondja hogy „mit is vártam ettől a kis …-tól” (elnézést, Kristóf!). De mindenki nagy meglepetésére nem ez történt. Hamar befejezte és azt mondta nagyon tetszett neki. Ez után már 2x akkora érdeklődéssel kezdtem neki, hogy mégis mi lehet benne, ami erre a véleményre juttatta még őt is. És megtudtam.
Nem vagyok vegán, még csak vegetáriánus sem és igencsak keveset tudok a buddhizmusról, a kabbaláról vagy egyáltalán Izraelről. Ez az én szegénységem, de orvosolható. Viszont ez a könyv leginkább a szeretetre tanít és egymás elfogadására, arról pedig mindenki eleget tud. (Az már más kérdés, hogy mennyit mutat ebből a tudásból) Volt egy lélekbonbon, a 72 közül, amelyik különösen érzékenyen érintett és úgymond felnyitotta a szemem. Köszönöm ezt az élményt Kristófnak és köszönöm a viccesebb kis történeteket is, mert némelyiken bizony jót nevettem. Tényleg egy nagy doboz lélekbonbon ez a könyv. :)

>!
dtk8 P
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Nagyon szeretem Steiner Kristóf írásait a Díványon. Sok dolog van, amiről ugyanazt gondolom.Tőlem azonban távol áll a spiritualizmus bármely vetülete, szóval az az érdekes, hogy teljesen más alapról indulva érünk el hasonló következtetést.
Most ez így egyben azért tömény volt. Kicsit többet kell levegőznöm két szöveg között, az biztos.

>!
labe
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

olyan ez a könyv, mint a minyon, ha ránézek, csömör és émelygés
olvasva azonban néha jó ízekre találok
valahogy a csillogtatott PR-szerű mondatok mögött mégis egy szerethető és szeretetre vágyó figura van, aki gyűjtögeti a „bonbonjait”, amelyekbe néha beleragad a fogam, néha olyan, mintha hideg vajat harapnék

édesség, ami nem mindig esik jól, de utazgatva, buszon, villamoson, vonaton, hajón ideális

>!
Zsannuszi_Tündérkirálylány
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Egészen egyszerűen felfaltam! Sorról sorra haladva fokozódott bennem az úúúúúúúúúriiiiisten-érzés. A végére érve egyből újrakezdtem. :D Kristóf élőben is ugyanolyan, mint ahogy a könyvekben átjön: tiszta, igaz és -nincs rá jobb szó: JÓ. …nem véletlenül marad meg örökre bohó szívem egyetlen kis hercege. :))

>!
MissVictoria
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Őszintén nem tudom.
Se többet, se kevesebbet nem vártam, mint amit a cím takar: néhány falatnyi, édes kis sztorit; erre az arcomba kaptam egy nagy adag spiritualitást, kabbalát, vegánságot meg dicsekedést a csodás szerelmével. Az interjúk meg nem értettem, hogy kerültek ide.
Összességében: rossznak nem mondható, de nem tudom, mitől lenne jó. Aki kis sztorikat akar, olvasson Örkényt, aki meg lelkizni, Popper Pétert. De nem ezt.

>!
Kissiv
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Ez a könyv kellett nekem a bevallásidőszakra: ha pici időm volt, bekaptam belőle 1-1 bonbont, jót derültem, elgondolkoztam, vagy csak megtorpantam egy pillanatra, és már mentem is tovább, de segített abban, hogy a nagy munka közben se kelljen nélkülöznöm a szellemi táplálékot. Kellemes meglepetésként nem csak a történetek voltak finomak, hanem a stílus, a minőség is, ahogyan azok meg lettek írva. Olvassátok! :)

>!
zsálya P
Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Imádtam ezt a könyvet – aminek egyébként tök szkeptikusan álltam neki. Nem igazán tudtam eddig semmit Steiner Úrról, de a lélekbonbonjai után most úgy érzem, hogy ő is egy barát, akinek a csokis dobozából együtt tömtük két pofára a okosságokat egy jó hangulatú délutánon.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Timosz

Mi volna, ha minden évben egyetlen napra fölvennénk egy pólót, amelyre reggel felírjuk a titkunkat? Hatalmas, színes, ragyogó, harsogó felirattal hirdetnénk ki azt, ami miatt a leginkább félünk az emberek ítélkező tekintetétől. Feltüntetnénk magunkon: „Igen, én ez vagyok, és az év háromszázhatvannégy napján szenvedek attól, hogy nem fogadtok el.” Mindannyian láthatnánk egymás gyöngéit, és felismerve, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, az előítéleteket, a rosszindulatú pletykálást és az egymásról és önmagunkról gyártott hazugságokat felcserélné az együttérzés.

1 hozzászólás
>!
Timosz

..az álláspontunk megváltoztatása nem gyávaság, hanem a legnagyobb bátorság.

45. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Ha semmi másra nincs erőd, legalább mosolyogj.

228. oldal

>!
facsibe

…a csótány valójában teljesen olyan, mint a pillangó… csak rosszab a PR-ja.

>!
Zsófi_és_Bea P

Bár meglehetősen furcsán hatna, ha egy üzletbe belépve „Jó napot” helyett így köszönne valaki: „Békével jöttem”, vallom, hogy ezt a csodálatos üdvözlést mindegyikünknek használni kellene. Meggyőződéssel, igaz hittel, őszintén.

168. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

A szépség nem más, mint lelki esztétikum, és megszépít minden, ami jobb emberré tesz.

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szépség
>!
chhaya P

(…) a logika sosem szabhat határt az álmoknak (…)

11. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Egy nő például lehet butácska vagy IQ-bajnok, húsz- vagy hatvanéves, ha mer önmaga lenni, biztosan élete végéig sugárzóan gyönyörű lesz.

259. oldal, Sigourney Weaver

>!
Timosz

A rendetlenségem, a késéseim, a szétszórtságom abból fakad, hogy nagyon nehezen alkalmazkodok egy olyan világhoz, ahol fehér nyilakat festenek az aszfaltra, mert „erre kell menni”.

109. oldal

>!
Timosz

Beau megtanított arra, hogy a párom minden mosolya, pillantása, szava ajándék, és mindennap díszbe kell öltöztetnem a szívemet, mielőtt ismét a kezébe adnám.

136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Szabó Magda: Az ajtó
Lévai Balázs: Lovasi
Schäffer Erzsébet: A temesvári lány
Bächer Iván: Klétka
Géczi János: A Bunkerrajzoló
Palya Bea: Ribizliálom
Sánta Gábor: Fekete István nyomában
Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom