Gumimatrac ​a Gangeszen 77 csillagozás

Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Steiner ​Kristóf első kötete jóval több mint egy újabb „celebkönyv”. A huszonhét esztendős szerző huszonhét novellában keresi a Nagy Rejtély megoldását: ki ő, honnan jött, és hova tart. Megismerhetjük bájosan félőrült rokonságát a nudizó déditől az otthonkákat haute couture hippi ingekké átszabó Papán át az imádott Mamáig, akinek Kristóf a Gangeszbe szórja hamvait.
A médiaőrületben már-már elvesző hősünk Indiában – egy M.A.C. alapozót árusító pláza keresése közben – világosodik meg: voltaképp összenőtt a bulvárhős sztereotípiájával, amelyet az egykori tiszta szívű Kisherceg mintegy játékból öltött magára. Kristóf merészen és nem kevés öniróniával von párhuzamot a popkultúra és a spiritualitás között. Az ő számára Audrey Hepburn vagy Madonna modern mítoszok, akiken keresztül talán valóban mélyebbre hatolhatunk a titkokba, mint azok, akik vallási dogmák vagy ezoterikus tanok bűvöletében éppen csak megérteni, megszeretni és megbocsátani felejtenek el.
„Ez csak egy film,… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2009
196 oldal · ISBN: 9789639971035

Enciklopédia 3


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
hattori
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Nagyon kellemes meglepetés azok után, amit róla a bulvármédiából tudni lehetett. Értékelendő a szókimondása, az őszintesége, az, hogy önmagával kapcsolatban is reálisan lát… megdöbbentő, ahogy néhány mondattal utal arra, hogy ehhez az éleslátáshoz milyen poklokat is meg kellett járjon – és pozitív, hogy nem azokat fejtegeti és sajnáltatja magát.
Néhány netes megnyilvánulása óta elkezdtem kivenni a felszínes-szőke-mű-majom fiókból, de ezzel a könyvével számomra végre kimászott belőle.

5 hozzászólás
>!
Mes
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Be kell valljam a könyv elolvasása előtt semmilyen véleményem nem volt Steiner Kristófról. Persze tudtam, amit mindenki, hogy dolgozott a magyar zenetévénél, amit én nem néztem, mert pont akkor voltam egyetemista, és valahogy más kötött le, mint hogy 16 éves tinik bálványait nézegessem, és persze azt is, hogy felvállalta homoszexualitását. Amikor megláttam, hogy írt egy könyvet, a semmilyen véleményem mellett, kibújt a rosszabbik énem, vagyis azt gondoltam, hogy ez a pasi beszélni se tud, nemhogy írni. Könyvet meg főleg nem, de legalább nem énekel fordult meg a fejemben. Már akkor elterveztem, hogy ezt el kell olvasnom, ha másért nem hát majd nevetek egy jót. Szóval véletlennek köszönhetően, meg Kati kolléganőmnek, aki a szentesi könyvtárból kivette nekem itt ült a polcomon egy ideje. Elkezdtem, de valahogy nem volt hangulatom, így ült még egy darabig. De ma egy borzalmas nap után, olvasni akartam és valahogy ez akadt a kezembe. Nem is választhattam volna jobban, elkapott a könyv, és egy órára Steiner Kristóf a barátommá vált. Vannak olyan momentumok, amelyek az én életemben is előfordultak, és érdekes volt Kristófosan szemlélni őket.
Nem egy magasröptű szépirodalmi mű, de nekem amíg olvastam, nagyon jó barátom lett az író. Így szeretném részemről megköszönni azt a felhőtlen egy órát, ami átlendített a mai napon, és ahelyett, hogy a munkahelyi gondjaimon pörögnék, inkább előveszem a régi fényképeket, és emlékeimet, meghallgatom a kedvenc emlékzenéimet, és boldogan alszom el.

>!
Judit_1968
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Még magam is csodálkozom rajta, de ez is tetszett, és még talán jobban, mint a Lélekbonbon. Számomra nem az a lényeg amit ír, (bár meg kell vallani nem akármilyen életről mesél), hanem ahogy gondolkozik a szeretetről, elfogadásról, barátságról, életről, halálról.

>!
fülcimpa
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Aki leírja az életét a publikumnak az én szememben bátor. Kristóf a bátor kategória legbátrabbjai közé tartozik. Hiszen részletesen beszámol a szülei kapcsolatáról, a szexuális hovatartozásáról, bulimiájáról és minden más apróságról. Mondjuk, nem csodálom, hogy lökött fiú, amiben felnőtt nem mindennapi, sőt, egészen extrém. Tehát, tényleg nem csodálkozom.

>!
Melia
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Kristóf könyveinek valahogy olyan furcsa hangulata van. Egyrészt megnyugtat, másrészt… nem is tudom. De valahogy furcsa.

>!
hannis
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Ez a srác egy igazi ripacs. És vállalja is. Élvezi, lételeme, és nagyon fontos alkotórésze. Felvág, provokál. De elfogadom. Mert emellett a könyvön át megismertem egy másik Kristófot is, egy nosztalgikus, rajongó, szeretetreméltó, szeretetet vágyó és adó, és nagyon-nagyon színes egyéniséget. Érdekes életet él, sok dologban kipróbálja magát, őszintén ír, és úgy érzem, érdemes volt leírnia. Szívesen olvastam a könyvét. Ha ez Steiner Kristóf, így egyben, egészében, akkor számomra oké.

>!
Markó_Tímea
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Zseniális, csak úgy faltam! Imádtam a humorát, a kalandokat, a tapasztalásokat, a konklúziókat, az utalásokat, az érzelmeket és az egészet úgy ahogy volt.

>!
Timosz
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Nem bírtam várni vizsgaidőszak végéig, meg amúgy is kellett ma valami, ami eltereli a figyelmem és lenyugtat. Kb. 6 óra alatt kiolvastam mindent leszámítva. Nem akartam és nem is bírtam volna letenni.
Mindig szimpatizáltam Kristóffal, érdekes és színes embernek gondoltam eddig is. Ahogy egyre több és több oldalt tudtam le, úgy kezdtem kételkedni benne, hogy ez most valóban egy önéletrajzi könyv?! Leginkább valami regény jutott eszembe, ami kalandos, izgalmas, szerethető, kicsit utálható is talán, de semmiképpen sem valóságos! Ilyen életet nem sokan élnek/éltek, ilyen családdal ritkán találkozik az életben az ember, vagy leginkább soha. Egyszerűen képtelenség felfogni.. egyrészről az embert elfogja kicsit a sajnálat olvasás közben, ugyanakkor az irigység is. Sok viszontagság ellenére azért az élet leosztja a jó lapokat is és ilyenkor minden negatív ellenére azt mondjuk: megérte!
Olvasás közben néha éreztem, hogy elszorul a torkom és nem sok hiányzik egy-egy könnycsepphez, máskor meg fülig érő szájjal vigyorogtam bele a betűk sokaságába. Annyi mindent tudnék írni, de nem akarok ódákat zengeni. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akár szereti az íróját, akár nem.
A könyv végére érve teljesen úgy érzi az ember, hogy ismeri Kristófot, mi több közeli barátok, akivel egy hosszú kávézós-beszélgetős délután után mosolyogva válnak el.

2 hozzászólás
>!
Mircsi P
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Talán ez a legjobb könyve. Imádtam olvasni, majdnem sírtam, nevettem, és egyszerűen nem hiszem el, hogy valakinek ilyen élete van. Pedig de.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem szereti olvasni a blogomat, mert olyan mintha a naplómat olvasná, és ez túl személyes. Hát most én is ezt éreztem, hogy ez túl személyes, túl mély, és talán nem kéne magát ennyire átadnia. De hát Kristóf ilyen, és szerintem ez nagyon bátor dolog.

>!
Heleny I
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Megint egy olyan könyv, amit azért kezdtem olvasni, mert csupa jót hallottam róla. Hangsúlyoznám, semmi bajom Steiner Kristóffal, ő nekem eddig csak úgy „volt”, eszembe sem jutott elolvasni a könyvét. Végül mégis megtettem és nem bántam meg. Meglepő könyv. Nekem legalábbis meglepetés volt, hogy őszinte sorokat olvashattam. Mesél az egyáltalán nem hétköznapi családjáról, szerelemről, vallásról, útkeresésről, étkezési zavarokról, öngyilkossági kísérletről.

Bővebben: http://helenycrow.hu/component/content/article/52-gumim…
Néhány cserekönyvemet, olvasás után tovább is adom, de ez a polcom fogja marad. Biztos vagyok benne, hogy elolvasom még néhányszor.


Népszerű idézetek

>!
Bbee

Elárulok egy titkot: mi magunk vagyunk a szivárvány. A fény és a színek játéka, a megfoghatatlan, ám mégis valódi varázslat. (…) Meg kell tanulnunk a saját erőnkből ragyogni.

61. oldal

>!
MariannaMJ

Harácsolással és gyűjtögetéssel töltjük az életünket, amikor pedig meghalunk, az anyagi javainkat hagyjuk azokra, akiket szerettünk, majd ők is gyűjtenek és harácsolnak életük végéig. Mind tudjuk, hogy mi helyes és mi az elcseszett döntés: az esszenciálisan jó ott van mindannyiunkban, egyszerűen lusták vagyunk szeretni.

183. oldal

>!
fülcimpa

A buddhizmus szerint a malac még az állatok világán belül is borzalmas szférát testesít meg, hiszen sosem látja az eget. Buddhista lámák, szerzetesek, ha malaccal találkoznak, gyakran felemelik és csecsemőként a karjukba veszik őket, hogy életük során legalább egyszer pillantsák meg a fénylő égboltot.

69. oldal

>!
Timosz

Minden csoda, minden varázslat után, amelyen keresztülmentem az indiai utam során, még mindig úgy éreztem: nem értem a halált. Nem értettem, hogyan lehet elfogadni, hogy valaki aki az életet jelentette számunkra, egyszer csak nincs ott, és nem is lesz ott velünk soha többé.

>!
Timosz

A lényegünk, esszenciánk, valódi természetünk mindig bennünk van, mi mégis a „szivárványon túl” keressük a célt.

>!
Risus P

(…) you are the sunshine of my life.

189. oldal A hálaadás napja (Jaffa, 2009)

>!
Bbee

„Minden ember más.”
Ez az életbölcsesség azóta is afféle családi mottó nálunk, amelyet mindannyian rendkívül szarkasztikusan emlegetünk, pedig ha igazán sokszor mondogatjuk egymás után, rájövünk, hogy tényleg magába sűríti a világ esszenciáját.

19.

>!
dr_Eminens

Kiskoromban én is szerettem azt képzelni, hogy a Spice Girls tagjai együtt járnak bulizni, és egy ágyban alszanak, összebújva, de ezt a szappanbuborékot ki kell pukkasztanom: a média berkein belül nehezebb igaz barátra lelni, mint önfeledten felkacagni egy Bosch-festmény előtt állva.

Kapcsolódó szócikkek: Hieronymus Bosch · Spice Girls
2 hozzászólás
>!
Timosz

Mindenkinek azt kívánom, hogy annak a karjában hagyhassa el a földi létet, aki a világon a legjobban szereti.

>!
Timosz

Én buddhistaként és a kabbala tanulójaként is hiszem, hogy ami velünk megesik, azért kizárólag mi vagyunk a felelősek, a saját karmánk kísért minket addig, amíg nem szabadulunk meg az egónktól, amíg nem vezekeltünk az összes múltbéli bűnünkért, és amíg nem tanulunk meg feltétel nélkül szeretni és megbocsátani.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szávai Géza: A celeb énekes nyuszi
Kormos Anett – Dombóvári István: A nagy roast könyv
Waltner Magdi: Tukorfalat
Margitay Zsolt: 1000 + 21 Hírességek mondták
Szabó Attila Henrik: Öreg néne Győzikéje
Kirády Attila – Trunkó Bence – Búss Gábor Olivér: Hal a tortán
Berta Ádám: Miki nem finnyás
Becca Prior – Hayden Moore: Talált CelEB / Nem játék
Kelly Oram: Cinder és Ella
Hank Green: Az abszolút tökéletes izé