Gyorslábú ​Achille 78% 31 csillagozás

Stefano Benni ezen könyve semmivel sem különb, mint például Vonnegut, Le Clézio vagy Pelevin abszurd, groteszk könyvei, ami a stílusát illeti. Igazi kortárs próza, összefüggéstelen szövegpanelek időnként, de azért van egy egyenesnek látszó történeti fonal. Ám ebbe a regényben mégis több volt, mivel egy molyközeli világ, egy könyvbarát sztori az elejétől végéig. Hogy mi volt a plusz? Érzelmekre hat: kacagtat, de egy másik mondata egyből szíven üt, meghökkent, elkeserít, csodálkoztat. Átérződik az író nemzetiségéből adódó érzelmi kavalkád, az olasz virtus. Egy olvasónak mindig izgalmas könyvekről olvasni, ebben a sztoriban jó pár valós könyv mellett feltűnt néhány képzeletbeli, ami igazán mulatságossá tette a dolgot. Nem olyan könnyed, haladós olvasmány a szöveg abszurd volta miatt, tehát némileg tömény ez is, mint a fentebb közölt írók regényei. Szeretem az ilyen könyveket, ezért méltányolom Benni stílusát, fantáziáját, de egy kis szikra hiányzott a teljes, az átütő élményhez. Emiatt adok 4,5 csillagot (4,4) és nem ötöst. Azoknak ajánlom, akiket nem riaszt el a groteszk szöveg és történet, akiket érdekel a felsorolt írók világa.

Ez is egy olyan könyv, amit ha az egyik oldalról nézem, akkor erős hármas, ha a másikról, akkor gyenge ötös. Ezért adok egy négyest, bár ez önmagában nem tükrözi ezt a két szélsőséget. Ami ötös, az a rengeteg lehetőség, aminek a többségét a szerző hagyta parlagon heverni, vagy olyan irányba fordult, amiből többet ki lehetett volna hozni. A társadalomkritika egész jól sikerült, sokszor emlékeztetett Magyarországra, illetve a vezetőire. A szereplőkben nem éreztem, hogy igazán összekapcsolódnának emberileg, az erotikus részek nem érték el a kellő hatást, Achille könyve az erős indítás után nem volt eléggé művészi sajnos. A fő erőssége Achille és Ulisse kettőse, de nem tudja a szerző kiaknázni az ebben rejlő lehetőséget. A gépiratok szereplői először unalmasak, aztán mellékesek, ahogy mint említettem, gyakorlatilag az összes többi szereplő is, még Pilar is átcsúszik erre az oldalra. És ezért (is) nagy kár. Sokan írták, hogy nevetni tudtak rajta, rám ilyen hatással sem volt, bár időnként kellően abszurd, de nem vicces. Mindezzel együtt nem bánom, hogy elolvastam, de nem tervezem más művei kikölcsönzését a közeljövőben.

Nekem a nagy, szabad Adriai-tenger ez a könyv; csak olykor-olykor törik meg hullámzását az olaszos túlzás sziklái. Tenger mivoltához híven csípi a szememet szatirikusságból és –
többségében őszinte – tisztán szép mondatokból álló sója.
A vize viszont néhol zavaros a szükségtelenségtől: modorosság itt-ott, céltalanul sok ejakuláció és altesti poén.
Egyébként egészen kellemes élmény itt lenni, a mondanivalója fontos, a szereplők jól megragadhatóak, nagyon emberiek.

Achille, ismertem egy hozzád hasonlót, örülök, hogy eszembe juttattad. Tudod, barátok voltunk, számomra is ködbe vész, miért szakadt meg köztünk a kapcsolat…A történeted után úgy érzem, fel kell keresnem őt, hiányzik a szelíd bölcsessége.
Már egészen elfelejtettem, milyen fának lenni.

EZ NAGYON JÓ! Molyoknak egyenesen kihagyhatatlan!
„Szeresd a lélegzeted.”
Majd később írok.

Szeretem, amikor egy könyvön tudok (hangosan) nevetni meg (hangosan) sírni is. Ha egy könyv ezt el tudja érni (undorítóan hatásvadász eszközök alkalmazása nélkül), akkor a mindenféle tökéletlenségei sem érdekelnek. (Ha érdekelnének ezek, akkor úgy egy csillaggal kevesebb lenne, mert annyira azért nem jó könyv. De nekem tetszett.)

Az elolvasott könyvekről célszerű azonnal megírni az értékelést, erről néha hajlamos vagyok megfeledkezni. Benni könyvét négy és fél csillagra értékeltem, így azt gondolom akkor tetszett a groteszk hangvétel, a mitológiai átütések és az író stílusa. A történetre is csak hézagosan emlékszem, így valószínűleg nem ez lett a kedvenc olasz könyvem.

Különös könyv volt, a fülszöveg alapján teljesen másra számítottam. Igazán Achille megjelenésétől szippantott be, de akkor nagyon. Hozzá hasonló regényhőssel még sosem találkoztam. A szöveg egyébként gyönyörű, teleszőve intertextualitással.

Hát igen, ezt érdemes volt elolvasni, hatalmas köszönet @Chöpp-nek, hogy felfigyelhettem erre a könyvre. Nem olyan volt, mint vártam, sokkal életteltelibb, realisztikusabb, varázslatosabb. Nagyszerű könyv!
A görög mitológia felidézésének pedig külön örültem.

Egész mást kaptam, mint amire az idézetek alapján számítottam, de összességében jó könyv volt. Van, akinek lenne lehetősége megtenni, de valamiért nem teszi, és van, aki megtenné, de nincs rá lehetősége. Ez a könyv is azt mutatta meg nekem, hogy én ez előbbi vagyok, de változtatnom kell magamon, mielőtt az utóbbi leszek. De sok minden más is benne van, érdemes elolvasni.

Mint a légypapír, ez jól rám ragadt! Különleges, egyedi világlátású könyv, iszonyú könnyeden, hogy szinte alig eszmélsz rá, hogyan is, hozza be a homéroszi mondakört, de igazából az csak kis plusz adalék, mert maga az írásstílus viszi a könyvet (rettentő jól szórakoztam például egy buszos utazás fura leírásán – sárkányhernyónak hívta az író a buszt, aki elnyeli az embereket, ez így nem olyan vicces, de a könyvben nagyon az – vagy egy luxusautó vezetőjének bosszankodásán a városi forgalomban). Közben van az egészben mélység, erotika, intrika, és köznapi valóság. Intellektuális csemege könyv.