Gyorslábú ​Achille 31 csillagozás

Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Stefano Benni regénye napjaink szórakoztató Odüsszeusz-története. Egyrészt fordulatokban bővelkedő, izgalmas olvasmány egy fiatal férfi válságáról, másrészt irodalmi utalásokkal teli szöveglabirintus, melyben azonban nem vesznek el a nagyon is hús-vér főhős problémái. A fantasztikus elemekkel teli regény nemcsak a szereplők lelki történéseibe enged bepillantást, hanem apokaliptikus víziókat felvillantó társadalmi szatíra is, mely kíméletlen öniróniával mutat rá globalizált világunk visszásságaira: a politikai elit korrupciójára, a média hatalmára és a kétezres évek gazdasági válságára.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Scolar, Budapest, 2013
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632444109 · Fordította: Nádor Zsófia

Enciklopédia 8


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Stefano Benni ezen könyve semmivel sem különb, mint például Vonnegut, Le Clézio vagy Pelevin abszurd, groteszk könyvei, ami a stílusát illeti. Igazi kortárs próza, összefüggéstelen szövegpanelek időnként, de azért van egy egyenesnek látszó történeti fonal. Ám ebbe a regényben mégis több volt, mivel egy molyközeli világ, egy könyvbarát sztori az elejétől végéig. Hogy mi volt a plusz? Érzelmekre hat: kacagtat, de egy másik mondata egyből szíven üt, meghökkent, elkeserít, csodálkoztat. Átérződik az író nemzetiségéből adódó érzelmi kavalkád, az olasz virtus. Egy olvasónak mindig izgalmas könyvekről olvasni, ebben a sztoriban jó pár valós könyv mellett feltűnt néhány képzeletbeli, ami igazán mulatságossá tette a dolgot. Nem olyan könnyed, haladós olvasmány a szöveg abszurd volta miatt, tehát némileg tömény ez is, mint a fentebb közölt írók regényei. Szeretem az ilyen könyveket, ezért méltányolom Benni stílusát, fantáziáját, de egy kis szikra hiányzott a teljes, az átütő élményhez. Emiatt adok 4,5 csillagot (4,4) és nem ötöst. Azoknak ajánlom, akiket nem riaszt el a groteszk szöveg és történet, akiket érdekel a felsorolt írók világa.

Morpheus>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Ez is egy olyan könyv, amit ha az egyik oldalról nézem, akkor erős hármas, ha a másikról, akkor gyenge ötös. Ezért adok egy négyest, bár ez önmagában nem tükrözi ezt a két szélsőséget. Ami ötös, az a rengeteg lehetőség, aminek a többségét a szerző hagyta parlagon heverni, vagy olyan irányba fordult, amiből többet ki lehetett volna hozni. A társadalomkritika egész jól sikerült, sokszor emlékeztetett Magyarországra, illetve a vezetőire. A szereplőkben nem éreztem, hogy igazán összekapcsolódnának emberileg, az erotikus részek nem érték el a kellő hatást, Achille könyve az erős indítás után nem volt eléggé művészi sajnos. A fő erőssége Achille és Ulisse kettőse, de nem tudja a szerző kiaknázni az ebben rejlő lehetőséget. A gépiratok szereplői először unalmasak, aztán mellékesek, ahogy mint említettem, gyakorlatilag az összes többi szereplő is, még Pilar is átcsúszik erre az oldalra. És ezért (is) nagy kár. Sokan írták, hogy nevetni tudtak rajta, rám ilyen hatással sem volt, bár időnként kellően abszurd, de nem vicces. Mindezzel együtt nem bánom, hogy elolvastam, de nem tervezem más művei kikölcsönzését a közeljövőben.

Kozmikus_Tahó>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Nekem a nagy, szabad Adriai-tenger ez a könyv; csak olykor-olykor törik meg hullámzását az olaszos túlzás sziklái. Tenger mivoltához híven csípi a szememet szatirikusságból és –
többségében őszinte – tisztán szép mondatokból álló sója.
A vize viszont néhol zavaros a szükségtelenségtől: modorosság itt-ott, céltalanul sok ejakuláció és altesti poén.
Egyébként egészen kellemes élmény itt lenni, a mondanivalója fontos, a szereplők jól megragadhatóak, nagyon emberiek.

Achille, ismertem egy hozzád hasonlót, örülök, hogy eszembe juttattad. Tudod, barátok voltunk, számomra is ködbe vész, miért szakadt meg köztünk a kapcsolat…A történeted után úgy érzem, fel kell keresnem őt, hiányzik a szelíd bölcsessége.
Már egészen elfelejtettem, milyen fának lenni.

Chöpp >!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

EZ NAGYON JÓ! Molyoknak egyenesen kihagyhatatlan!
„Szeresd a lélegzeted.”
Majd később írok.

17 hozzászólás
entropic P>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Szeretem, amikor egy könyvön tudok (hangosan) nevetni meg (hangosan) sírni is. Ha egy könyv ezt el tudja érni (undorítóan hatásvadász eszközök alkalmazása nélkül), akkor a mindenféle tökéletlenségei sem érdekelnek. (Ha érdekelnének ezek, akkor úgy egy csillaggal kevesebb lenne, mert annyira azért nem jó könyv. De nekem tetszett.)

7 hozzászólás
langimari>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Az elolvasott könyvekről célszerű azonnal megírni az értékelést, erről néha hajlamos vagyok megfeledkezni. Benni könyvét négy és fél csillagra értékeltem, így azt gondolom akkor tetszett a groteszk hangvétel, a mitológiai átütések és az író stílusa. A történetre is csak hézagosan emlékszem, így valószínűleg nem ez lett a kedvenc olasz könyvem.

About_a_girl>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Különös könyv volt, a fülszöveg alapján teljesen másra számítottam. Igazán Achille megjelenésétől szippantott be, de akkor nagyon. Hozzá hasonló regényhőssel még sosem találkoztam. A szöveg egyébként gyönyörű, teleszőve intertextualitással.

legrin P>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Hát igen, ezt érdemes volt elolvasni, hatalmas köszönet @Chöpp-nek, hogy felfigyelhettem erre a könyvre. Nem olyan volt, mint vártam, sokkal életteltelibb, realisztikusabb, varázslatosabb. Nagyszerű könyv!
A görög mitológia felidézésének pedig külön örültem.

1 hozzászólás
The_General>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Egész mást kaptam, mint amire az idézetek alapján számítottam, de összességében jó könyv volt. Van, akinek lenne lehetősége megtenni, de valamiért nem teszi, és van, aki megtenné, de nincs rá lehetősége. Ez a könyv is azt mutatta meg nekem, hogy én ez előbbi vagyok, de változtatnom kell magamon, mielőtt az utóbbi leszek. De sok minden más is benne van, érdemes elolvasni.

bronzvilag>!
Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Mint a légypapír, ez jól rám ragadt! Különleges, egyedi világlátású könyv, iszonyú könnyeden, hogy szinte alig eszmélsz rá, hogyan is, hozza be a homéroszi mondakört, de igazából az csak kis plusz adalék, mert maga az írásstílus viszi a könyvet (rettentő jól szórakoztam például egy buszos utazás fura leírásán – sárkányhernyónak hívta az író a buszt, aki elnyeli az embereket, ez így nem olyan vicces, de a könyvben nagyon az – vagy egy luxusautó vezetőjének bosszankodásán a városi forgalomban). Közben van az egészben mélység, erotika, intrika, és köznapi valóság. Intellektuális csemege könyv.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Ígérd meg, hogy boldog leszel. Hogy hagyod meglepni magad az örömtől.

278. oldal

20 hozzászólás
sophie P>!

A férfi a könyvekkel a hóna alatt kilépett a házból, és a világ nem volt meg.

(első mondat)

Chöpp >!

Ha esetleg önnek sikerülne bármilyen meghatározást adnia a normalitásra, az rám biztosan nem illene.

27. oldal

3 hozzászólás
Chöpp >!

Beszívott egy adagot a párás reggeli szellőből, s egyúttal egy kis nitrogént, oxigént, argont, xenont és radont, vízgőzt, szénmonoxidot, nitrogéndioxidot, tetraetil-ólmot, benzint, karbonát- és szilikátrészecskéket, néhány gombaspórát, egy légiflottányi baktériumot, egy anonim szőrszálat, egy galamb testfelszíni parazitáját, némi széllel terjedő virágport és egy homokszemet, amelyet Teofikijéből, Északnyugat-Törökországból hozott az éjjeli sirokkó.
    Egyszóval belélegezte a város levegőjét.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: argon · oxigén · radon · xenon
Chöpp >!

Van egy neved, amelyre hallgatsz, az, amelyiken az emberek szólítanak. De mi a neve a titkodnak, milyen névre hallgatnak az emlékeid, a félelmeid, az ihleted? Azt hiszed, van szó, ami képes leírni mindezt? Nincs ilyen, ha lenne, a te neved lenne a sötétségben. Az igazi neved. Mennyi csodálatos könyv van elrejtve a mozdulatlanul, némán, vakon élők csendjében!

279. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

A könyveket olvassák és újraolvassák, és az ízük minden alkalommal más. Ha úgy döntesz, hogy az írásnak és az írás felelősségteljes szenvedélyének oldalára állsz, rejtélyesebb dolog fog vezetni, mint ami egyéb tetteidet és vágyaidat sugalmazza a nap során.

17. oldal

Chöpp >!

Nincsenek szép és csúnya fák, csupán valami ítélkező kertész vagy rímelő poéta számára. A fa ideje az enyémhez hasonlít, az én gondozott és életteli időm, a legszebb idő a világon.

193. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fa
1 hozzászólás
Chöpp >!

Hogy megtanultam-e nyitott szemmel járni, hogy mindig tisztelni fogom-e a mozdulatlan csöndet, melynek mélyén csodálatos könyvek fülelnek, amiket soha senki sem fedezhet fel?
    Nem tudom, mit mondjak neked, Achille. Igen, a könyv az enyém, és én el foglak felejteni. És egy nap eszembe jutsz majd. És ebből újabb könyvek születnek.

292-293. oldal

Chöpp >!

Soha nem vesszük észre, hogy van egy lap a könyvben, melyet nem értünk, a legfehérebb, a legfeleslegesebb, ami miatt pedig minden mást leírtak. Miért nem láthatjuk?

279., 291.o.

Chöpp >!

– Mennyit fizetnek?
– Nem sokat. De azt gyógyteában vagy végbélkúpban.
– Hogy mondta?
– Azt mondtam, ötszáz euró.

181. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Az új név története
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa
Pierdomenico Baccalario: Az első kulcs
Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Fabio Geda: A tengerben élnek krokodilok