Igen ​is, meg nem is 34 csillagozás

A kötelékfóbia felismerése és legyőzése
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

A kötelékfóbiás egyszerre tettes és áldozat

Szinte mindenki hosszú és boldog párkapcsolatra vágyik – mégis sokan vannak olyanok, akiknek ez sehogy sem akar sikerülni. Egyesek látszólag mindig rosszul választanak, amikor beleszeretnek valakibe. Másoknak akkor megy tönkre a kapcsolata, amikor éppen szorosabbá válna. Vannak, akik kapcsolatban élnek ugyan, mégis magányosak. Mi lehet ennek a magyarázata?

Stefanie Stahl pszichoterapeuta szerint számos párkapcsolati probléma mögött végső soron a kötelékfóbia rejlik. Életszerű példákon keresztül mutatja be ennek különböző megjelenési formáit. Elmagyarázza a kötelékfóbiások jellegzetes viselkedési mintáit, kifejti, miféle félelem rejlik e fóbia mögött, elemzi a lehetséges okokat, és megmutatja, hogyan lehet túljutni ezen az állapoton. Azt se hallgatja el, hogy vannak esetek, amikor az egyetlen lehetséges megoldás a szakítás.
Önsegítő könyvét a kötelékfóbiások és partnereik egyaránt haszonnal forgathatják.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Park, Budapest, 2022
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633558256 · Fordította: Csősz Róbert
>!
Park, Budapest, 2019
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633555750 · Fordította: Csősz Róbert
>!
Park, Budapest, 2019
340 oldal · ISBN: 9789633555866 · Fordította: Csősz Róbert

Enciklopédia 11


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

”…önbizalom nélkül másokban sem bízunk.”

A német pszichoterapeuta a belső gyermek után ezúttal a – tőle azért nem teljesen független – párkapcsolatokra helyezi fókuszát újabb kiadványában. A rengeteg párkapcsolati tanácsadó könyv között igazi hiánypótló ez a kötet, hiszen a kötelékfóbia által közelíti meg a témát, amely jóval több embert érint, mint gondolnánk. Az érintetteknek és a partnereiknek egyaránt hasznos olvasmány lehet, azonban a kiútról szóló fejezetek mennyiségében és a tanácsok felhasználhatóságában is inkább a partnereknek kedveznek.

A kötelékfóbiáról viszonylag kevés szó esik, holott rengeteg kapcsolat gátja, tönkretevője ez, még akkor is, ha nem tudjuk beazonosítani, tudatosítani. Ki ne hallotta volna már például szerelme vagy akár a saját szájából, amikor a kapcsolat épp kezdett volna szorosabb lenni, a “még nem állok rá készen” mondatot? Érdekesség, hogy nem csak az egyedülállók, vagy a rövid párkapcsolatokkal rendelkezők lehetnek érintettek, hanem bizony a házasságban élők is. Ők azok, akik inkább éjfélig ülnek az üres irodában, csak hogy ne kelljen még hazamenniük, vagy akár azok a férfiak, akik a gyermek születése után rögtön kereket oldanak. Jó hír, hogy a partnerek a könyvben leírtak ismeretében végre nem önmagukban fogják keresni majd a hibát, illetve azoknak, akik vágynak is a közelségre, de félnek is tőle, még 60 évesen is van remény a változásra önismereti munka által, ahogy azt a könyv egyik példája szemlélteti. Az informatív, laikusok számára is jól érhető kiadványból megismerhetjük a bizonytalan kötődés széles spektrumát, illetve azt is, hogyan lehet túljutni a kötődésfóbián vagy egy kötődésfóbiással kialakított párkapcsolaton. Az átfogó téma kapcsán néhány helyen azért maradt bennem némi hiányérzet, de talán Lukács Liza friss megjelenése off ezekre is fényt derít majd.

5 hozzászólás
Green69>!
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Végre egy olyan könyv, ami teljesen jól megrajzolt képet mutat bizonyos emberekhez, akikkel szinte lehetetlen az együttélés. Figyelembe veszi a másik oldalt is és érdemben javasol megoldásokat. Igazi hiánypótló mű ebben a témában. Én erre 6 csillagot adtam volna!

Andaxin>!
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Sajnos ez a könyv nem csak úgy véletlenül került látóterembe és az olvasmányaim közé. Annak másod- vagy harmadnapján, hogy megtudtam, hogy létezik, már meg is vettem, rám nézve ritka módszerrel: teljes árán :D. És még azon a héten el is kezdtem olvasni.
Nagyon nehezen haladtam vele és nagyon félve vettem kézbe azokon az estéken, amikor szerettem volna tovább jutni, mert ezek a percek szinte kivétel nélkül fájtak, dühöt gerjesztettek, rossz emlékeket idéztek fel, nem is bírtam egyszerre túl sokat olvasni. És aztán biztos lehetett a pasim abban is, hogy a következő 24 órája pokollá változik a felhánytorgatás miatt (szegény Ő). Persze fel is lehetne dolgozni a konfliktusainkat alapos belátásokkal, változásra mutató hozzáállással, de ez még nálunk nem jött el, talán nem is fog.

Nehéz értékelni, mert milyen szempontból értékeljem?
Mint halmazolás, tökéletes: létezik a kötelékfóbia, így létezik, ezekkel a szavakkal, tettekkel működik a kötelékfóbiás, ami le van írva. De mint élmény, felfedezés, borzalmas.
Van benne sok eset az író saját praxisából, hol enyhébb, hol súlyosabb fokán mentek el vagy az áldozatok, vagy maguk a fóbiások a terápiára. Sajnos ahhoz, hogy rendszert lásson egy kötelékfóbiás abban, hogy vele lehet a gond, sokszor kell elhagyni, vagy ő hagy el sokszor másokat, de aztán, amikor mondjuk 45, 50 éves is elmúlik, csak szeretne egy állandóbb párkapcsolatot működtetni. De aztán mégis jönnek a gondok, és nem talál magyarázatot. Illetve ha addig áthárította az elhagyott társára az összes kapcsolati hibát, egy idő után gyanús lesz neki, hogy már a sokadik embertől hallja ugyanazokat az érveket, ezért mégis lehet benne valami. De addig is sok elhagyott, fájdalmak és terápiák között vergődő embert hagyott maga mögött, akik ha tudták volna, mire (milyen szavakra, milyen széptevési módszerekre) kell odafigyelni, már el is húzták volna a csíkot az első hetekben – a szorosabb kötődés helyett.
A könyv megemlíti gyakran a nárcizmust és a passzív-agresszív kommunikációt is, ami összefüggés megint teljesen jogos, ezek a működési mechanizmusok valóban tetten érhetők a kötődésfóbiás ember kommunikációjában és kapcsolódásában, vagyis annak képtelenségében, mint hárító mechanizmus. A nárcizmusnak az az oldala észrevehető náluk, amit sérülékeny/sebezhető nárcisztikusnak nevez a szakirodalom, és nem annyira felismerhető, mint a grandiózus, önimádó nárcisztikus.
Nagy érdeme a könyvnek, hogy egész nagy terjedelemben segít azoknak is, akik jelenleg egy kötődésfóbiás emberrel „viaskodnak”, számukra is ad gyakorlati tanácsokat – összességében nagyon hasznos olvasmány elsősorban inkább nekik, mivel a kötődésfóbiás nem fogja beismerni, hogy mit csinál és mi vele a baj, és tenni sem akar ellene (általában). Aztán ha mégis belátó lesz, rajta biztosan nem segít a könyv egy halvány gyanúnál többet, abból terápia kell, hogy legyen, ha fejlődni szeretne, elsősorban önismerettel. Plusz egy pont a könyvnek, hogy ezt is hangsúlyozza.

(szerk.: 2021.05.20. Miután több hónapja olvasta ő is ezt a könyvet, és miután évek óta – hol higgadtan, beszélgetve, hol szemrehányóan, vita hevében mondva – tud arról a képtelenségéről/képességhiányáról, hogy sosem ismer el (sosem elismerő), nem dicsér, egyáltalán nem jelzi semmilyen előnyömet, ellenben ha valamim hátrányos, akár gúnyosan is tud jelezni, amint alkalom adódik, szóval ma elhangzott egy tegnapi papucsvásárlásomra reflektálva: „tulajdonképpen neked jó ízlésed van”. Olyan embertől nem várható sokkal több, aki nem ismeri el magában a problémáit, nincs belátása, ezért terápiára gondolni sem lehet, közösre sem. Nem az egyetlen gond az, hogy kötelékfóbiás, van itt más is, amivel a könyv is közösséget vont.)

5 hozzászólás
Daisyy>!
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Nekem nagyon sokat adott ez a könyv. Hihetetlen jól megírt, logikusan felépített és tartalmas, szinte le sem tudtam tenni. Nagyon jól összefoglalja a kötelékfóbia teljes problémakörét, felépítve az okoktól a lehetséges megoldásokig, szemléletes példákkal illustrálva. Az Írónő szinte olvasott a gondolataimban, ha felmerült bennem egy-egy kérdés olvasás közben, néhány mondattal később válaszolt is rá.
A téma maga persze nem túl vidám, sokak életét keseríti meg hasonló probléma, amelyre könnyű megoldás aligha van, ennek ellenére nekem rengeteget segített az okok mélyebb megértése, és hogy tisztábban látok a könyv segítségével.
Köszönöm az élményt és az utazást, ajánlom mindenkinek, aki bizonytalannak vagy elveszettnek érzi magát a párkapcsolatában, vagy szimplán nem érti, mi történik körülötte.

Aurora_Michaelis P>!
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Nemrég olvastam egy könyvet a passzív-agresszióról, amelynek értelemszerűen ez a viselkedési forma (vagy zavar) állt a középpontjában, e köré épült az egész könyv, minden erre lett visszavezetve. Ebben a könyvben viszont a passzív-agresszió csak egy módszer arra, hogy a kötelékfóbiás távoltartsa a partnerét (és esetleg a többi embert) magától. Vagyis nem azért viselkedik úgy, ahogy, mert ő passzív-agresszív, hanem mert kötelékfóbiás.

Az Igen is, meg nem is végigveszi a kötelékfóbiás (vagy kötődéskerülő) menekülési módszereit, az okokat – elemezve a különféle kötődési típusokat –, amiért ő ilyen lett, valamint útmutatót ad mind a kötelékfóbiásnak, mind a partnerének. Sok-sok példán keresztül persze. Az útmutató miatt különösen hasznos ez a könyv, és aki egy ilyen kapcsolatban él, nagyon könnyen magára (és a párjára) ismerhet az egyes pontokban. A megoldás azonban nem egyszerű, főként a kötelékfóbiásnak nem, a szakember segítsége valószínűleg elkerülhetetlen. Bár partnerként sem egyszerű feldolgozni, hogy a párod bármelyik pillanatban a legkisebb dologtól is ismét megriadhat. Abban hasonlít a két könyv, hogy a partnereknek leginkább a „megszoksz vagy megszöksz” lehetőségét ajánlja, mert ők változtatni nem fognak tudni a kötelékfóbián.

Olvasmányosan megírt könyv, nincsenek benne értelmezhetetlen pszichológiai fejtegetések. Ajánlom mindenkinek, akinek szomorú a párkapcsolata. Aki magányosnak és kirekesztettnek érzi magát a párja mellett, aki elvesztette önmagát, mert csak a kapcsolattal foglalkozik. Akinek a párja folyton menekül, főként a legboldogabb pillanatokban. És annak is ajánlom, aki felismerni véli magán a menekülés jeleit, aki szereti a párját, akarja a kapcsolatot, de egyszerűen nem megy neki, és ez már őt is kiborítja. Szülőknek is ajánlom, mert a kötelékfóbia gyökere a szülővel (főleg az anyával) való kapcsolatban rejlik.

Mindemellett tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen könyv nem helyettesíti a szakembert, és nem szabad készpénznek venni mindent, amit leír, hiszen nagyrészt általánosít. Az én kapcsolatomra és magunkra sem illik rá minden 100%-ig, hiszen mindenkinek egyedi az életútja és a személyisége.

Számomra az egyik fontos gondolat a könyvben, ami némi megnyugvást is ad, hogy nem én rontottam el (mindent), hogy a biztonságosan kötődő emberek igazából sosem fogják érteni, hogy mi történik egy bizonytalanul kötődő fejében és lelkében. Ezáltal ők a problémát megoldani sem tudják, arra csak a kötődéskerülő képes.

Roland85>!
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Ez egy fantasztikus konyv!Szomoru,nem szomoru ,le van irva az eletem szorol szora.7 eve keresem a valaszt a mukodesemre,viselkedesemre..Sokszor le kellett tennem a konyvet,a sok azonosulas miatt,megdobbento viszontlatni magam a sorok kozott!De egyben van remeny..Es hogy nem vagyok egyedul..Mar ez megnyugvast ad.
Koszonom ,hogy olvashattam!

Vivien️>!
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Sokat segített nekem ez a könyv abban, hogy jobban megértsem magamat. Nagyon olvasmányos, könnyen érthető, sok-sok példával.

_petra>!
Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Az első olyan könyv, amit ebben a témában olvastam, ami nagyon meghatározó volt számomra. Teljesen közérthetően, egyszerűen, logikusan fogalmaz az írónő, végigvezet minden gondolatot, hogy összefüggéseiben láthassa az olvasó a problémakört, amit feldolgoz a könyv. Mint sokaknak nekem sem véletlen akadt a kezembe ez a könyv. Annak is nagyon örültem, hogy amellett, hogy megértettem ezt a fajta kapcsolati működést, megérthettem a másik fél viselkedését a levezetett példákon keresztül, sok információt adott arról is, hogy én miért kerültem egy ilyen kapcsolatba és hogy hogyan járultam hozzá a működéséhez. Mindkét dolog nagyon fontos annak, akinek ezzel dolga van. Szerintem remek könyv.


Népszerű idézetek

Málnika >!

Minél hosszabb ideig invesztál az ember egy boldogtalan szerelembe, annál nehezebb lesz belátnia, hogy tévedett. Ez a dráma a drámában. Mert az idő drága, az emberéleté különösen.

252. oldal (Park, 2019)

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Málnika >!

[…] önbizalom nélkül másokban sem bízunk.

14. oldal (Park, 2019)

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Málnika >!

Ha azonban a szülők sokáig benne maradnak egy javíthatatlannak bizonyuló, rossz házasságban, ez a gyerekekben azt a meggyőződést alakíthatja ki, hogy a konfliktusok nem kezelhetők, nincs miben reménykedni, a veszekedések csak további károkat okoznak, de nem vezetnek jó megoldásokhoz. Az ilyen szülők nagyon rossz példát mutatnak a párkapcsolatok és a konfliktuskezelés terén.

154. oldal (Park, 2019)

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Málnika >!

Azt a mondatot, hogy “még nem állok készen rá”, szerintem a világ valamennyi kötelékfóbiása kimondta már, a világ összes országában, a világ összes nyelvén.

30. oldal (Park, 2019)

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Andaxin>!

Az ember teljes életet – vagy legalábbis teljes életszakaszt – élhet anélkül, hogy közben társas kapcsolatban lenne. Egyedül élni mindenesetre nagyobb beteljesülést jelent, mint kitartani egy boldogtalan vagy megbetegítő kapcsolat mellett.

15

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Andaxin>!

Néhány (de nem minden!) közömbös kötődéskerülő öntudatlanul kifejleszt magának egy stratégiát, amelyet én „csendes narcizmusnak” nevezek, mivel a korábban bemutatott „hangos narcisztikusoktól” eltérően ezek az emberek kisebb felhajtást csapnak saját személyük és érzékenységük körül. Külsőleg ugyan többnyire egészen jól kontrollált képet mutatnak, de a lelkük mélyén hajlamosak arról fantáziálni, hogy minden hatalom az ő kezükben van, ami a végletes autonómia élményükből táplálkozik. Remek képességekkel megáldottan és a háttérből mozgatják a szálakat. A „hangos narcisztikusoktól” eltérően, akik csak ritkán tartják magukban a véleményüket és a kritikus megjegyzéseiket, a csendes narcisztikusok rébuszokban beszélnek. Nehezen lehet megfogni őket, a háttérben meghúzódva manipulálnak. A csendes narcisztikusokra jellemző, hogy nagyon magas szinten képesek kontrollálni a viselkedésüket. Ritkán esik meg velük, hogy dühkitörésre ragadtatnák magukat, vagy mindennek lehordanák a másik embert. Nem kevesen közülük igen udvarian, barátságosan, sőt kifejezetten kedvesen viselkednek. Nehéz felismerni, hogy lélekben senkihez sem kötődnek, és a kapcsolataikban teljesen közömbösek. Ez azzal is összefügg, hogy az ilyen emberek közvetlen kapcsolatot teremtve nagyon is képesek rokonszenvet és bizonyos melegséget érezni a másik iránt, amit az illető is rögtön érzékel. Az a veszélyes ebben, és ezt normális esetben rajtuk kívül senki sem tudja, hogy a „csendes narcisztikusok” nem éreznek semmiféle lelki kötődést. A lelki kötelék rögtön megszakad, amint kilépnek az ajtón. A meghatározó életérzésük a többi emberrel kapcsolatban a közömbösség és az üresség. Intelligenciájuk és nagyszerű képességeik révén jól tudnak alkalmazkodni. Egy érintett elmesélte nekem, annak érdekében, hogy ne keltsen feltűnést, hogyan leste el mindig a többi gyerektől, hogy mikor hogyan kell viselkedni. „Amikor többi gyerek nevetett, én is velük nevettem. Amikor valamelyik gyerek születésnapján voltunk és választhattam magamnak egy kis ajándékot, mindig rámutattam valamire, és úgy tettem, mint ha szeretnék kapni valamit – de közben egyáltalán nem akartam semmit. Én csak azt akartam, hogy ne tűnjek ki a többiek közül.”
Ez az ember felnőttként is megőrizte ezt a szinte tökéletes maszkot, amely mögött csak nagyon kevesen fedezték fel az érzelemmentességét. A „lebukás” félelme azonban végig megmaradt benne. Mivel az ilyen emberek gyermekkorukban szörnyű tapasztalatokat szereztek a tehetetlenséggel és a kiszolgáltatottsággal kapcsolatban, ellenhatásként végletes hatalomigény alakult ki bennük. Minthogy azonban nem akarnak kellemetlenül kitűnni, és szeretnének egyről a kettőre jutni, ezért mintegy lábujjhegyen teszik mindezt, főként ügyes manipulációkkal és jelentős mértékű passzív agresszióval. Magas szintű viselkedéskontrolljuk, nagyszerű képességekkel társulva a munkájukban gyakran igen sikeressé teszi őket, különösen azért, mert a családjukat és a magánéletüket természetszerűleg kevéssé tartják fontosnak. Magas pozíciókban találkozhatunk velük, legyen szó politikáról, vagy a gazdasági életről. Dörzsölten mozgatják a szálakat a háttérből, egyik-másik embert szépen félreállítják, és gyakran még azt is sikerül elérniük, hogy a külvilág eközben jó, vagy legalábbis nem túl rossz véleménnyel legyen róluk. Szerelmi ügyekben hasonlóan járnak el. Ha van partnerük, akkor nem engedik túl közel magukhoz, és a lehető legjobb feltételekkel rendelkeznek ahhoz, hogy kettős vagy akár többes életet éljenek. Az a menedzser, aki gyakori üzleti útjain luxusprostituáltakkal múlatja az idejét, miközben a családjával töltött rövid időszakokban eljátssza a figyelmes családapa szerepét, e csoport jellegzetes képviselőjének számít. Ha aztán a partnerük mindenre rájön, és a rengeteg hazugság és csalás a maga teljességében napvilágra kerül, akkor világok omlanak össze. Egyik kliensem, egy hölgy egyszer elmondta nekem, hogy 8 évig egy tökéletes férj mellett élte az életét, míg egy ostoba véletlen folytán felfedezte, hogy a „tökéletes” férje 4 éve csalja az egyik „legjobb” barátnőjével. Ő erre olyan súlyos depresszióba esett, hogy 8 hónapra önként bevonult a pszichiátriára.

118-120

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: megcsalás · narcizmus · pszichológia
1 hozzászólás
Andaxin>!

Félelemről van szó, az attól való félelemről, hogy az ember merje átadni magát a boldogságnak; s ez a félelem abból a rendíthetetlen bizonyosságból táplálkozik, hogy az odaadás és a bizalom halálos zuhanásban végződik majd. Az embernek sohasem szabad másra bíznia az életét. Az illető ugyanis előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de mindenképpen el fogja dobni. Ez a bizonyosság egy kötelékfóbiás emberben már bensővé vált. Saját függetlensége ezzel szemben biztos pont, a függőség halálos. A gyermek pontosan így élte meg a kapcsolatait. Az anyja rendelkezett ezzel a hatalommal. Egyszerűen a kukába is dobhatta volna a gyerekét, ha úgy tartja a kedve. A gyermek maga ezt úgy érzékelte, hogy csakis a szerencse és az alkalmazkodási készsége miatt sikerült életben maradnia. Ennyin múlt! Nem akarja, hogy ez a dráma újra megismétlődjön. Mostantól minden kötődést, minden függőséget el akar kerülni.

195.

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: kötelékfóbia · párkapcsolat · pszichológia · szorongás
Boglarina>!

Gyakran a hatalmasnak érzett szerelmek a legboldogtalanabbak. „Azt szeretem, akit nem kaphatok meg”, panaszolja Don José a Carmen című operában. A képzőművészetben és az irodalomban számtalan mintát találunk erre a drámai konstellációra. A kötelékfóbiások partnerei is egy szerelemről, fájdalomról és szenvedélyről szóló dráma szereplőjének érzik magukat. Miközben magas adrenalinszintjük téves biokémiai következtetésekhez vezet. Egyszerűen arról van szó, hogy összekeverik a biztonság és a kiszámíthatóság hiányát, vagyis a puszta félelmet a „nagy szerelem” érzésével.

251. oldal

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Andaxin>!

A kötődéskerülők gyakran nem képesek átérezni partnereik érzéseit és vágyait, sőt gyakran még megérteni sem képesek azokat. Ez azután jellegzetes, parttalan vitákhoz vezet, mivel a partner egyszerűen képtelen megértetni szándékait a kötelékfóbiással.
Amint az elmondottakból világosan kitűnhet, a kötődéskerülők mindenekelőtt nem igazán férnek hozzá a közelség, a bizalom és a védettség iránti igényeikhez. Hiszen éppen ezek az igények azok, amelyek gyermekkorukban óriási frusztrációt okoztak nekik, és amelyeket éppen ezért elfojtanak, amelyekkel szemben védekeznek. Egy szerelmi kapcsolatban viszont a partnerek éppen azt várják el a kapcsolatfóbiás emberektől, amiben azok a legrosszabbak: a bizalmat. Mivel a kapcsolatfóbiásoknak maguknak is nagyon bizonytalan az ehhez az érzéshez fűződő viszonyuk, nem igazán tudják megérteni, hogy miről beszél vagy tulajdonképpen mit is akar tőlük a partnerük. Ugyanilyen nehezen képesek azt is átérezni, mennyire megbántják a partnerüket elutasító viselkedésükkel. Nem képesek rendesen felmérni a szavaik és tetteik súlyát. Gyakran meglepődnek partnereik érzelmi reakcióin, és nem képesek helyesen értelmezni azokat. Kemény elhatárolódási intézkedéseik önvédelemből születnek, mivel azonban nehezükre esik igazán átérezni a másik fél helyzetét, gyakran egyáltalán észre sem veszik, milyen mélyen megbántják a másikat.

132.

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: konfliktus · kötelékfóbia · párkapcsolat · pszichológia
Andaxin>!

Ha a partner kiállt egy próbát, akkor a kötelékfóbiás ugyan rövid időre fellélegezhet, de ki biztosítja arról, hogy a másik másnap is még mindig szeretni fogja? És mivel mindig van másnap, ezért a partnereket újból és újból próbára fogják tenni, ezek a próbák pedig nemritkán egyre keményebbek lesznek. A játszadozás addig folytatódik, amíg a partner egyszer tényleg bedobja a törülközőt, ami aztán a kötelékfóbiásnak bizonyítja azt, amit már addig is tudott: „Engem mindenki elhagy." Vagy ez a hullámvasútszerű kapcsolat, a gyűlölet és a szeretet váltakozása addig folytatódik, amíg a kötelékfóbiás azzal a bizonyossággal hajtja végső nyugalomra a fejét, hogy a partnere valójában sohasem szerette.

216.

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is A kötelékfóbia felismerése és legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: kötelékfóbia · párkapcsolat · pszichológia

Hasonló könyvek címkék alapján

Lukács Liza: Hogyan szeretsz?
F. Várkonyi Zsuzsa: Hoztam, kaptam, átszabtam!
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Gary Chapman: A szerelem pszichológiája
Gary Chapman: Egymásra hangolva
Eric Berne: Emberi játszmák
Almási Kitti: Hűtlenség… és ami mögötte van
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Limpár Imre: A siker tervezhető
Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz