„… megírtam egy különös novellát, amely Önnek talán tetszeni fog – egy Sakknovellá-t, amelybe beépítettem a sakk filozófiáját…”; ez az idézet Stefan Zweignek egy jó ismerőséhez írt levelében áll, amelyet öngyilkossága előtt néhány hónappal írt neki.
Ez a 'mesternovella' – amely keletkezése óta sok millió olvasónak nagyon „tetszett” –, Zweig utolsó szépirodalmi alkotása, és még halála évében, 1942-ben megjelent; azóta is az író egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott műve.
Az elbeszélés sajátságos feszültségét a főszereplők zseniális sakkpartijának izgalmas megjelenítése, és az író alteregójának is tekinthető, a Bécset megtámadó német fasizmus elől Amerikába menekülő osztrák ügyvéd alakjának különös titokzatossága adja.
A novella egyik főhőse a New Yorkból Buenos Aires-be tartó óceánjáró gőzösön a majdnem végzetessé váló sakkjátszma kapcsán így meditál: 'A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá… (tovább)
Sakknovella / Schachnovelle 21 csillagozás
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Janus Kétnyelvű könyvek Európa · Kentaur könyvek Noran
Kedvencelte 5
Most olvassa 3
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Megdöbbentett ez az írás, mert egészen másról szólt, mint amire számítottam. Nagyon jól megírt történet, az idegtépő sakkjátszma és a kínzás okozta feszültség szinte kézzel tapintható. Engem annyiban is „idegesített”, hogy én pont azt nem bírom a sakkban, amit Mr. B. sem tudott a végén elviselni: a hosszú ideig tartó gondolkodást, azt, hogy nem pörög a „játék”, nem történik semmi. Mr. B. fogvatartása pedig egy újabb adalék számomra a kínzási módszerekből. Nem szoktam ilyesmiken gondolkodni, de tényleg elképesztő, hogy mi mindenre képes az ember, hogy egy másikat tönkretegyen testileg vagy lelkileg. Nagyon jó írás, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Egy szuszra olvastam.
Elképesztően beszippantott. Nem engedett. Mintha a főáram sodrába kerültem volna.
Pedig az olvasó egy kicsit mindig olyan, mintha csak külső szemlélője lenne a történéseknek. Itt nem.
Most pár évvel az olvasás után megírt értékelésem során is azt érzem: e könyvnél más a helyzet.
Itt nem külső szemlélő voltam.
Itt másként szippantott be a történet.
Mintha csak egyenest a főszereplő elméjébe „rántódtam” volna be.
Mintha csak egy misztikus templomtorony még misztikusabb órájának, harang- és/vagy zeneszerkezetének legbensőbb titkait szemlélhettem volna, csak épp a főhős fejében voltam belül és elméje, gondolatai igen finomra hangolt működésébe nyerhetnék bepillantást.
Iszonyatosan vágyom rá, hogy újraolvassam.
… és iszonyatosan félek újraolvasni.
Talán 5 éve olvashattam.
… és még mindig fogva tart.
… és nem akarom, hogy elengedjen.
… és félek, hogy ez következne be, ha újraolvasnám.
Azt hiszem eredeti nyelven fogom újraolvasni. Talán úgy elkerülhetem a félelmem bekövetkezését. Csak ahhoz még izmosítani kell kissé a németemet. Még.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Erich Loest: Der Argwohn / A gyanú ·
Összehasonlítás - Franz Kafka: Erzählungen / Elbeszélések ·
Összehasonlítás - Bognár Papp Irén: Ha megszólal a pacsirta… ·
Összehasonlítás - Hendi Péter: Olympia ·
Összehasonlítás - Déry Tibor: Kék üvegfigurák ·
Összehasonlítás - Gárvány Hajnalka – Péntek Bernadett: Szóbeli feladatok a német emeltszintű érettségire és a nemzetközi nyelvvizsgákra ·
Összehasonlítás - Ármósné Eisenbarth Magda – Rátz Ottó (szerk.): 8000 germanizmus ·
Összehasonlítás - Halász Előd – Földes Csaba – Uzonyi Pál: Német-magyar kéziszótár ·
Összehasonlítás - Hessky Regina – Iker Bertalan: Német-magyar, magyar-német tanulószótár ·
Összehasonlítás - Halász Előd: Magyar-német szótár ·
Összehasonlítás