Stefan Zweig a tényeknek megfelelően írja le Mária Antoinette érzéketlen pazarlását, könnyelműségét, ugyanakkor mentséget is talál számára. Az asszony emberi nagyságát., erkölcsi erejét a nagy fordulat utáni megpróbáltatások hozták felszínre. Az író itt már egyértelmű részvéttel és nagyrabecsüléssel ábrázolja az egyre méltatlanabb körülmények között fogva tartott és a sikertelen szökési kísérlet után perében kegyelmet nem is remélhető királynét, aki a feldühödött francia nép vérszomjának áldozataként guillotine alatt végezte.
Marie Antoinette 45 csillagozás
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 34
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Olyan érzés volt olvasni, mintha S.Z. személyesen ismerte volna „a rokokó királynőjét”, úgy belegárgyultam az elbeszélésbe, hogy már-már hiteles jellemrajznak fogadnám el, ha nem olvastam volna vagy két helyen, hogy hiteltelen. Ettől függetlenül nem szeretnék Stefan Zweig nagyítója alá kerülni.
(Bővebben a linkeknél.)
Amióta láttam Sofia Coppola filmjét, odavagyok Marie Antoinette-ért. Tudom, hogy nem egy kiemelkedő egyéniség, ha nem fejezték volna le, valószínű a kutya nem emlékezne rá, de én valamiért inkább áldozatnak tartom, mint egy esztelen pazarlónak (holott ez utóbbi is igaz). Na de nem védőbeszédet akarok írni, (pedig tudnék). Sokadik MA-életrajz vagy olyasmi ez, amit olvastam, de eddig ez volt a legszimpatikusabb és talán a legátfogóbb is az eddigiek közül. A stílussal azért nem vagyunk annyira jóban, Zweig időnként kicsit olyan szépirodalmiasan bulváros, nagyon hatásvadász, főleg az utolsó fejezetek esetében, viszont legalább nem egy száraz, történelmi anyagot tárt elénk, kifejezetten élvezet olvasni, csak elég lassan haladtam vele, és ha valami sokáig tart, azt én előbb-utóbb megunom. Ez viszont már az én problémám, Marie Antoinette továbbra is a szívem csücske, és úgy érzem, most még okosabb lettem vele kapcsolatban.
A történelem nem igazán az én„ asztalom„ de mivel életrajzi, rögtön gondolkodás nélkül, vettem meg a piacon, mikor a kezembe került. Nem olvastam még az írótól, sőt Marie Antoinette – ről sem tudtam semmit, de szeretem a női sorsokat olvasni. Nem is hittem, hogy ennyire izgalmas lesz a könyv. Marie Antoinette életéből simán lehetne egy jó kis regényt írni. A 18 – ik század is új volt számomra. Lajos királyok, hát nem is tudom mit mondjak, főleg XVI Lajosról nem egy túl izgalmas személyiség, a szíve mégis a helyén volt. Érdekes volt a házasság kötés, hogyan zajlik ilyen családokban, országok között egy esküvő. Mária Teréziáról is sok mindent megtudtam. Aztán persze belecsöppenünk egy olyan szövevényes hálózatba, ami úgye majd a véghez vezet. Nekem tetszett a könyv :) örülök, hogy a polcomra került.
Tökéletes. Egyszerűen minden meg van benne: kiszolgáltatottság, szerelem, zűrzavar, izgalom, politika, gazdagság, ármány. A sajnálatos, hogy igaz történet.
Érdekes, eddig szinte mindenki, aki olvasta, csak jókat írt róla. Valahogy engem ennyire nem kápráztatott el ez a könyv. Jó életrajzi könyv, nem azt mondom, de nekem kicsit túl hosszú, és elég vontatottan tudtam vele haladni. Amiért mégis azt mondom, hogy megérte elolvasni, az a francia forradalom eseményeinek leírása miatt volt és az a sok ármánykodás, szövetkezés, ami ilyen esetekben mindig megvan.
Eszméletlen. Elég sok kérdést felvet bennem ez a könyv. Egyszerre felháborító (például én teljesen kivagyok a király viselkedésén, abszolút nem életrevaló…), egyszerre tiszteletre méltó, egyszerre egy szomorú, de csodálatos szerelmi történet, mindamellett, hogy nem tudom Marie Antoinette-et se teljesen hibásnak, vagy teljesen ártatlannak gondolni, hiszen az igazság valahol a kettő között van. Sokszor egy-két ostoba döntés hatására mennyire megváltozik minden. Pedig annyi lehetőség lett volna, hogy jobban végződjön a történet. Kérdés, akkor hogy alakult volna a történelem…
Ui.: Fersen egy igazán csodálatos férfi lehetett. :) :(
Népszerű idézetek
A belső igazság, mint legtöbbször, a középen van. Marie Antoinette nem volt sem a királyság hősnője, sem a forradalom szajhája: közepes jellem volt, egyszerű asszony, nem különösen okos, de nem is ostoba; se tűz, se víz, jósága nem égbekiáltó, de soha nem akar rosszat, átlagasszony volt, akiben sem démonikus hajlam, sem heroikus akarat nincs és így látszólag nem alkalmas a tragikus hős szerepére. De a történelemnek nincsen szüksége a hősi jellemű főszereplőre, hogy lepörgesse a megrázó drámát.
6. oldal (Pantheon)
Az óvatos Mercy május 5-én jelenti a végleges biztonságot Bécsbe, augusztus 4-én az udvarban hivatalosan is bejelentik a terhességet, miután a királyné július 31-én megállapította a gyermek első mozdulatait… Boldogságában gyakran eredeti tréfákkal emlékezteti férjét készülő apaságára. Elébe áll, sötét arccal és sértődötten szól: »Sire, panaszt kell tennem egy alattvalója ellen, ki elég merész volt engem hasbarúgni.«
153. oldal (Pantheon)
Senkit sem ismerünk, amíg nem tudjuk minden titkát, kivált mikor asszonyról van szó, akinek lényét és jellemét, az határozza meg, hogyan szeret!
268. oldal
Minden embert utolér a sorsa, az a sors, amivel nem tud megbirkozni…minden bukásnak értelme és oka van.
101. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Michelle Moran: Madame Tussaud 91% ·
Összehasonlítás - Edward Carey: Kicsi 89% ·
Összehasonlítás - Jaume Xiol: Descartes 79% ·
Összehasonlítás - Juliet Grey: A fényűzés napjai 81% ·
Összehasonlítás - Hahner Péter: Államférfiak 99% ·
Összehasonlítás - Antonia Fraser: Marie-Antoinette 93% ·
Összehasonlítás - Papp Imre: A Napkirály 93% ·
Összehasonlítás - A. Z. Manfred: Napóleon 85% ·
Összehasonlítás - Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta 82% ·
Összehasonlítás - Alison Weir: A fogoly királyné 82% ·
Összehasonlítás