Fantasztikus ​éjszaka 9 csillagozás

Stefan Zweig: Fantasztikus éjszaka

Az ​ember életében eljöhet az idő, amikor hiába az önként vállalt vagy kényszerű fegyelem, hiába a beilleszkedés eltökélt szándéka, a langyosan illedelmes, csendbe burkolt napok sora – eljön az óra, amikor felszínre törnek az elfojtott szenvedélyek, dermedtségéből feléled a szív, fittyet hány a mérlegelő józan értelemnek.
Egy fantasztikus éjszaka, egy bűntől és szerelemtől fülledt éjszaka a Práterben, gyökeréig kiforgatja annak a kifogástalan modorú, tökéletesen egykedvű, kitűnő egzisztenciájú úriembernek az életét, akinek történetével a kötet nyitó kisregényében találkozunk… Az ünnepelt szépségű hölgy a halála előtti percekben vallja meg, hogy egész életében egyetlen embert szeretett, aki őt sohasem ismerte… A tehetséges, ügyes doktort, a dzsungelbe, majd a halálba űzi a szenvedély, a szerelem.
Mert boldogtalanok az üresszívűek, a közönyösek, az elfásultak. De vajon boldogok-e a démon áldozatai, akik megízlelték a szenvedély forró-keserű gyümölcsét, boldogok-e akik „… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1970

Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Bárónő2000>!
Stefan Zweig: Fantasztikus éjszaka

Egy barátnőm hozta elém a napokban ezt a kis könyvet, hogy ha nem is az egészet, de a harmadik történetet feltétlen olvassam el, mert hogy nagyon jó és meleg szívvel ajánlja. Így Stefan Zweig harmadik történetével kezdtem, az Egy ismeretlen levele című kisregénnyel.
A történet fantasztikus volt, de egyben elborzasztó egy reménytelenül szerelmes nő elpazarolt életéről. De vajon ez egy olyan dolog, amire azt mondaná az ember, hogy ez az igazi áldozat, ami mindenki számára példa kéne hogy legyen? Vagy esetleg egy olyan dolog, ami szánalmat kelt bennünk?
Ez a kettősség volt bennem a történet során, sőt az egész könyv ilyen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Végtére is az élet nagy kérdéseit, az értelmét vagy annak elpazarlását, az érzelmeket, a bűnöket, az emberi lét mocskát és ennek taszítását sarkítottan, szinte vadul tárgyalja az író. Mindenesetre ez a harmadik kisregény mélyen érintett, valóban megható volt.
Persze ezzel fel is tette jó magasra a lécet a másik két történet számára, a címadó Fantasztikus éjszakának és az Ámoknak is, és sajnos ezek nem tudták leverni azt. Mégcsak meg sem közelítették. Természetesen azok is elgondolkodtatóak voltak, de már volt bennük egyfajta szokatlan hangulat, amit magukkal hordoztak. De egyáltalán nem mondanám őket rossznak, csupán annyira magával ragadó volt a harmadik történet, hogy erre irányult inkább a figyelmem.
Zweig az újdonság erejével hatott rám, aminek kissé furcsa utóíze volt, de igazán örülök, hogy ajánlásra végigolvastam. Már csak az izgalma és egy-két furdulata miatt immár én is tudom ajánlani. Kár, hogy nem kap nagy figyelmet, igazán megérdemelné.

somogyiréka>!
Stefan Zweig: Fantasztikus éjszaka

(egyelőre csak a címadó novelláról)
Talán az ember sok évig rá sem jön, hogy miközben úgy tűnik él, mert még a testi funkciói működnek, valójában már rég halott. Szépen lassan, talán csak simán védekezésből vagy a bonyodalmak elkerülése végett kiölte magából az érző, izzó, esetlen emberit, s lett belőle érzéketlen, a világ kihívásaira tökéletesen reagáló szerkezet. Állítólag van aki képes így elvánszorogni a tényleges koporsóig, sőt van aki erre a változatra esküszik…Na de hagyjuk is őket, nem akarok tudni sem róluk.
És akkor vannak azok a pillanatok, találkozások, események, véletlenek, melyek e tetszhalott történeteket feltámasztják, amikor is még a halál előtt, az élet idején történik meg a feltámadás..Amikor is az addig kulcslyukon keresztül kukucskált rés óriásivá lesz, s ami felfedi magát az alapjaiban rendíti meg az addig ismert tényeket..De persze minden szó csak sánta próbálkozás. Stefan Zweig mégsem vállalkozik kevesebbre, mint annak a „Fantasztikus éjszakának” a körbeírására, mely halálából életre keltette..
A szándék, az őszinteség, az önmagához való szakadatlan hűség, mely végigível a novellán igazán jólesik, az olvasó lángra kap, ég alatta a párna. Bizony sok szünettel kellett olvasnom, vízben lehűteni magam közben kicsit. Ám a történet kissé összevissza, el is vesztem benne, nem is sikerült tettem érnem, magát ezt az „valódi” életbe érkezést melyik esemény váltja ki, melyik az a kapcsoló, amely átkattan és egyszer csak és halálból feltámadássá lesz. Mert nem a hirtelen fellobbanó szerelem, sem a váratlan pénznyerés, sem az örömlánnyal eltöltött éj..De lehet, pont ez a lényeg, mert ki az, aki ezt meg tudná mondani..Szóval amit leírni lehet az már következmény, és a titok az titok marad.

Zábráczky_Olivér>!
Stefan Zweig: Fantasztikus éjszaka

Gyönyörű emberismeret, izgalmas lélektan, túlhevített érzelmek. Kristályrózsa palota a rothadó iszapban. Néhol egy picit sok.


Népszerű idézetek

somogyiréka>!

És akkor csodálatos dolog történt, amitől, ha eszembe jut, még ma is sebesen kering ereimben a vér: ez a szerencsétlen lány vagy meglepődött az összeg nagyságától – mocskos szolgálataiért egyébként csak fillérekhez szokott –, vagy abban lehetett számára valami szokatlan, valami új, ahogy adtam, örömmel, gyorsan, szinte boldogan, mert hátrahőkölt, és a sűrű, rossz szagú sötétségen át éreztem, hogy tekintete nagy csodálkozva engem keres. És végre megkaptam, amire egész este vágytam: valaki érdeklődött utánam, valaki keresett, most először éltem valaki számára a világon. És az, hogy éppen ez a kitaszított lény, aki eladó portékaként vonszolta szerencsétlen, elnyűtt testét a sötétben, s aki vevőre még csak rá sem nézve tolakodott oda hozzám, hogy éppen ő kereste a szememet, a bennem lakó embert, csak fokozta sajátságos mámoromat, amely bódulttá és éberré is tett, tisztánlátóvá, egyszersmind boszorkányosan ájulttá. És ez az idegen lény már hozzám simult, de közeledésében nem a megfizetett, üzletszerű kötelességteljesítést véltem érezni, hanem valamilyen öntudatlan hálát és asszonyi odaadást. Csendesen megfogtam a karját, vézna, angolkóros gyerekkarját, éreztem apró, nyomorék testét, és hirtelen megláttam mögötte egész életét: szennyes, bérelt vackát egy külvárosi bérkaszárnya udvarában, ahol reggeltől délig egy rakás idegen gyerek zsivajgása közben aludt, a selyemfiúját, aki fojtogatta, a részegeket, akik sötétben rávetették magukat, a kórháznak azt az osztályát, ahova elvitték, a tantermet, ahol szemtelen diákoknak mutogatták agyongyötört testét szemléltető példaként, s végül halálát valahol szülőfalujában, ahova hazatoloncolták, és ahol hagyták felfordulni, mint egy állatot.

53. oldal, Fantasztikus éjszaka (Olcsó könyvtár)

Ratsui>!

Aki egyszer megtalálta önmagát, nem veszíthet el többé semmit a világon. És aki egyszer megértette önmagában az embert, az minden embert megért.

63. oldal

Bárónő2000>!

Élek, mert éltet az az erő, amelyet akkor éreztem először olyan varázslatosan. Nem kérdem, merre sodor: lehet, hogy új mélység felé, oda, amit mások bűnnek neveznek, lehet, hogy magasztos célok felé. Nem tudom, és nem is akarom tudni.
Mert azt hiszem, csak az él igazán, aki titokként éli sorsát.

61. oldal

Bárónő2000>!

Csak magányos gyermekekben élhet akkora szenvedély: a többiek elfecsegik érzéseiket, s azok elkponak a sok bizalmaskodásban, sokat hallottak és olvastak a szerelemről, és tudják, hogy mindnyájunknak ez a sorsa.

129. oldal, Egy ismeretlen levele

Bárónő2000>!

Gazdag barátokat, szeretőket tartottam: először én keresgéltem őket, később ők szaladtak utánam, mert – észrevetted valaha? – nagyon szép voltam.

149. oldal, Egy ismeretlen levele

Bárónő2000>!

Felálltam, hosszan és merően a szemedbe néztem. Azután azt mondtam: – Akit én szerettem, az is mindig elutazott. – A szemedbe néztem. – Most, most megismer! – remegett, szorongott bennem minden. Te azonban rám mosolyogtál, és vigasztalóan mondtad: – Hiszen visszatér az ember. – Igen – feleltem –, visszatér, de akkor már nem emlékezik.

155. oldal, Egy ismeretlen levele


Hasonló könyvek címkék alapján

Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek
Fekete István: Csend
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó
George Orwell: Állatfarm
Gárdonyi Géza: Aggyisten, Biri
Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen
Bacsó Péter: A Tanú
Örkény István: Glória / Macskajáték / Tóték