Fantasztikus ​éjszaka 9 csillagozás

Egy barátnőm hozta elém a napokban ezt a kis könyvet, hogy ha nem is az egészet, de a harmadik történetet feltétlen olvassam el, mert hogy nagyon jó és meleg szívvel ajánlja. Így Stefan Zweig harmadik történetével kezdtem, az Egy ismeretlen levele című kisregénnyel.
A történet fantasztikus volt, de egyben elborzasztó egy reménytelenül szerelmes nő elpazarolt életéről. De vajon ez egy olyan dolog, amire azt mondaná az ember, hogy ez az igazi áldozat, ami mindenki számára példa kéne hogy legyen? Vagy esetleg egy olyan dolog, ami szánalmat kelt bennünk?
Ez a kettősség volt bennem a történet során, sőt az egész könyv ilyen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Végtére is az élet nagy kérdéseit, az értelmét vagy annak elpazarlását, az érzelmeket, a bűnöket, az emberi lét mocskát és ennek taszítását sarkítottan, szinte vadul tárgyalja az író. Mindenesetre ez a harmadik kisregény mélyen érintett, valóban megható volt.
Persze ezzel fel is tette jó magasra a lécet a másik két történet számára, a címadó Fantasztikus éjszakának és az Ámoknak is, és sajnos ezek nem tudták leverni azt. Mégcsak meg sem közelítették. Természetesen azok is elgondolkodtatóak voltak, de már volt bennük egyfajta szokatlan hangulat, amit magukkal hordoztak. De egyáltalán nem mondanám őket rossznak, csupán annyira magával ragadó volt a harmadik történet, hogy erre irányult inkább a figyelmem.
Zweig az újdonság erejével hatott rám, aminek kissé furcsa utóíze volt, de igazán örülök, hogy ajánlásra végigolvastam. Már csak az izgalma és egy-két furdulata miatt immár én is tudom ajánlani. Kár, hogy nem kap nagy figyelmet, igazán megérdemelné.

(egyelőre csak a címadó novelláról)
Talán az ember sok évig rá sem jön, hogy miközben úgy tűnik él, mert még a testi funkciói működnek, valójában már rég halott. Szépen lassan, talán csak simán védekezésből vagy a bonyodalmak elkerülése végett kiölte magából az érző, izzó, esetlen emberit, s lett belőle érzéketlen, a világ kihívásaira tökéletesen reagáló szerkezet. Állítólag van aki képes így elvánszorogni a tényleges koporsóig, sőt van aki erre a változatra esküszik…Na de hagyjuk is őket, nem akarok tudni sem róluk.
És akkor vannak azok a pillanatok, találkozások, események, véletlenek, melyek e tetszhalott történeteket feltámasztják, amikor is még a halál előtt, az élet idején történik meg a feltámadás..Amikor is az addig kulcslyukon keresztül kukucskált rés óriásivá lesz, s ami felfedi magát az alapjaiban rendíti meg az addig ismert tényeket..De persze minden szó csak sánta próbálkozás. Stefan Zweig mégsem vállalkozik kevesebbre, mint annak a „Fantasztikus éjszakának” a körbeírására, mely halálából életre keltette..
A szándék, az őszinteség, az önmagához való szakadatlan hűség, mely végigível a novellán igazán jólesik, az olvasó lángra kap, ég alatta a párna. Bizony sok szünettel kellett olvasnom, vízben lehűteni magam közben kicsit. Ám a történet kissé összevissza, el is vesztem benne, nem is sikerült tettem érnem, magát ezt az „valódi” életbe érkezést melyik esemény váltja ki, melyik az a kapcsoló, amely átkattan és egyszer csak és halálból feltámadássá lesz. Mert nem a hirtelen fellobbanó szerelem, sem a váratlan pénznyerés, sem az örömlánnyal eltöltött éj..De lehet, pont ez a lényeg, mert ki az, aki ezt meg tudná mondani..Szóval amit leírni lehet az már következmény, és a titok az titok marad.

Gyönyörű emberismeret, izgalmas lélektan, túlhevített érzelmek. Kristályrózsa palota a rothadó iszapban. Néhol egy picit sok.