Égő ​titok / Sakknovella 12 csillagozás

Stefan Zweig: Égő titok / Sakknovella

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1966
192 oldal · puhatáblás · Fordította: Fónagy Iván, Gergely Erzsébet

Enciklopédia 1


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Stefan Zweig: Égő titok / Sakknovella

A Sakknovellával kezdtem, mert azt olyan régen terveztem már elolvasni pusztán a címe miatt – és az annyira le is nyűgözött, hogy elcsodálkoztam rajta, miért is nem olvastam én még soha semmit Zweigtől. Aztán a másik, az Égő titok már kevésbé tetszett, de az se rossz, csak épp nem a legjobbnak tartott, legcsiszoltabb elbeszélése után kellett volna olvasnom. Hanem előtte. Hja, itt bizony be kellett volna tartani a könyvbéli sorrendet, nem lett volna szabad engedni az égő kíváncsiságnak. És akkor máris valami rokon vonást fedezhetek fel magamban a „titkos” elbeszélésbeli beteg gyermekével nyaraló, ám a gyereknevelést valami állatidomításként kezelő, hideg-rideg, érett virágkorában lévő (40-es) századeleji úrihölgy, s leginkább kacér kalandokról és kíváncsi vágyakról lemondó fásult döntése, és a saját magam tapasztalata, a kíváncsiságból előreugró olvasás élményrontó rosszasága között. A fiú szemszögéből láttatott felnőttvilág leírása – minden hazugságával, csábító és számító, a gyermeket eszközként felhasználó körmönfontságával – igen pontos. A fiú érzelmeit ecsetelő-festegető rész viszont kevésbé és arányait tekintve túl sok. Tartalmát tekintve tehát ez a novella is oké, eszközeit és arányait nézve viszont szépséghibás.
A Sakknovella viszont mestermű. Hosszú a döntő pillanat felvezetése, de csak így érthető meg igazán a pillanat súlya, amikor a győztes lemond győzelméről, mielőtt rajta is eluralkodna valamiféle átkozott szenvedély. És ekkor már is azt érezzük, hogy több ez, mint két ember játszmája; az analfabéta és butácska parasztfiúból sakkvilágbajnokká avanzsálódó pökhendi ifjonc és az Ausztriát lerohanó hitleri gépezet idegtépő, tudatromboló, embernyomorító rabságában elméjét sakkjátszmák bevésésével pallérozó és mániákussá fejlesztő lángelme párharca – ez két külön világ, két ellentét összecsapása. És a győzelem ezúttal a lemondás. A megmenekülés ára a láthatatlanba szürkülés.

milcsaj P>!
Stefan Zweig: Égő titok / Sakknovella

Az égő titok olvastatta magát. Három szereplő kitöltötte a novellát, zseniális. A gyermeki lélek ábrázolása is tetszett. A Sakknovella is új élmény volt. Ilyenről, hogy sakkmérgezés, még csak nem is hallottam. Voltak pillanatok, amikor játszottam volna én is a királyi játékkal :) Aztán amikor olvastam dr.B. történetét, elmúlt ez az érzésem :D Eleinte azt gondoltam, Czentovic lesz a főszereplő, de végül dr. B. került reflektorfénybe, számomra ez is meglepő volt.

Chuti>!
Stefan Zweig: Égő titok / Sakknovella

A Sakknovella még mindig mestermű!
Az Égő titkot még emésztgetem. Összességében ez is tetszett, de valahogy nem ragadott meg annyira. Egyébként Stefan Zweig fantasztikusan ábrázolta egy kisfiú vívódásait és azt hogy a felnőttek mennyire gyenge és igazságtalan jellemek tudnak lenni.

Jesper_Olsen P>!
Stefan Zweig: Égő titok / Sakknovella

Két novella, két mestermű. Alig kétszáz oldalban nagyon sok mindent megtudhatunk magunkról, az emberről.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Ezen a csütörtöki napon, július huszonhetedikén, különösen soká kellett várnom. Bizonyos oknál fogva pontosan emlékszem a dátumra, az előszobában ugyanis – ahol természetesen állva kellett várnom, míg úgy éreztem, combcsontom a törzsembe fúródik –, ebben az előszobában egy naptár lógott. El nem tudom mondani, írott és nyomtatott szóra éhezve, milyen végtelen mohósággal faltam ezt a számot, ezt a néhány betűt; július huszonhét. Néztem és néztem a naptárt, le nem tudtam venni róla a szemem.

152. oldal, Sakknovella

Kek P>!

Senki, de senki nem tudja elmondani, nem tudja lemérni, nem tudja elmagyarázni embertársának, de még önmagának sem, milyen lassan telik az idő a tétlenségben, az időtlenségben. Senkivel sem lehet megértetni, milyen gyorsan emészti, pusztítja az embert ez az űr, ez a szörnyű semmi, ez a szörnyű nirvána

150. oldal, Sakknovella

Kek P>!

Könyv van a zsebben. Térdem megremegett. Könyv! Négy hónapja nem volt könyv a kezemben. Részegítőn, kábítóan hatott rám a gondolat; egy könyv, amelyben szavak láncolódnak, sorok, oldalak, lapok követik egymást. Könyv, melyből más, új, elterelő gondolatokat meríthet az ember. Megbűvölten bámultam a hajlásra, melyet a kis könyv dagasztott a zsebben. Szinte perzselte szemem a szövetet, s csaknem lyukat égetett a köpenyen. Végül is nem tudtam már türtőztetni magam. Közelebb sodródtam a könyvhöz. Csupán arra a gondolatra, hogy megérinthetem a posztón keresztül, remegés futott végig egész testemen. Ellenállhatatlanul vonzott a köpeny.

154. oldal, Sakknovella

Kek P>!

De nem sértő korlátozás-e a sakkot egyszerűen játéknak nevezni? Nem tudomány, nem művészet-e egyúttal, mely úgy lebeg e kategóriák között, mint Mohamed koporsója ég és föld között?

118. oldal, Sakknovella

Kapcsolódó szócikkek: Mohamed
Kek P>!

Nem veréssel és testi fenyítéssel akartak adatokat szerezni tőlünk, hanem sokkal finomabb, sokkal bonyolultabb módszerrel: a lehető legrafináltabban kiagyalt elkülönítéssel. Nem bántottak – csupán tökéletesen üres térbe helyeztek. Tudvalevően semmi sem oly nyomasztó az emberi lélekre, mint az űr. Miután mindegyikünket egy ilyen légüres térbe zártak, olyan szobába, mely a külvilágtól hermetikusan el volt különítve, arra számítottak, hogy verés vagy fagy helyett ez a lelki nyomás pattantja majd fel ajkainkat.

145. oldal, Sakknovella

Kek P>!

Hiszen oly kimondhatatlanul könnyű rászedni egy gyanútlan gyermeket, akinek oly ritkán versenyeznek a szeretetéért.

19. oldal, Égő titok

Kek P>!

Nagy tanácskozások kezdődtek ekkor. Bár a fiatal bajnok voltaképpen nem volt a város polgára, az esemény mégis a legnagyobb mértékben felkeltette a helybeliek lokálpatriótizmusát. Az a tisztesség éri talán végre ezt a kis várost, melyet eddig alig vettek észre a térképen, hogy híres embert küldhet a világba.

113. oldal, Sakknovella

Kek P>!

Módszere igen egyszerű. A vele egyívású földieken kívül, akikkel kiskocsmákban olykor elborozgat, lehetőség szerint senkivel sem áll szóba. Ha művelt embert sejdít valahol, sebtében visszahúzódik csigaházába, s így senki sem dicsekedhetik azzal, hogy valaha is butaságot hallott volna szájából, vagy hogy módjában lett volna mérőónját műveltségének mélységeibe eresztenie.

117. oldal, Sakknovella

Kek P>!

Egyre csüggedtebb lett, egyre rövidültek bizonytalan léptei az állomásra menet. Hányszor álmodozott erről a szökésről, hányszor gondolta, hogy kirohan az életbe, hogy császár lesz vagy király, költő vagy katona, és lám, most csüggedten nézi a kivilágított kis házat, és folyton arra gondol, elég lesz-e a húsz korona, hogy nagyanyjához utazzon.

89. oldal, Égő titok

Kek P>!

A vadász most zsákmányt szimatolt. Szeme kihívóan kereste az asszony tekintetét, amely néha villogó határozatlansággal keresztezte az övét, elnézett mellette, de sohasem adott világos feleletet.

10. oldal, Égő titok


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Handke: Gyerektörténet
Arthur Schnitzler: Casanova hazatérése
László Varvasovszky: Honki Árnyországban
Joseph Roth: Jób
Rainer Maria Rilke: Duinói elégiák / Duineser Elegien
Robert Schneider: Álomnak fivére
Annemarie Selinko: Désirée
Christoph Ransmayr: A repülő hegy
Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja
Karl Bruckner: Szadako élni akar