Csillagórák 19 csillagozás

Történelmi miniatűrök
Stefan Zweig: Csillagórák Stefan Zweig: Csillagórák Stefan Zweig: Csillagórák

A kiadó Stefan Zweig hasonló című gyűjteményéből válogatta ki és fűzte össze ebben a kötetben a történelmi tárgyú novellákat. A más-más korban, különböző helyeken lejátszódó elbeszéléseknek az a közös vonásuk, hogy mindegyik egy olyan történelmi pillanatot, válságos órát örökíti meg, amelyben az emberiség sorsa szempontjából valami jelentős, hosszú időre kiható esemény következett be, sorsdöntő elhatározás született. A legrégibb időre visszatekintő elbeszélés a XV. századba, abba a drámai küzdelembe vezeti az olvasót, amelynek során a törökök bevették Bizáncot, a keletrómai császárság utolsó fellegvárát, a korban hozzánk legközelebb álló novella pedig századunk egy kalandos és nagy hatású epizódját, Leninnek az emigrációból való hazatérését beszéli el.

Eredeti megjelenés éve: 1927

>!
Európa, Budapest, 2006
>!
Gondolat, Budapest, 1987
302 oldal · ISBN: 9632818490 · Fordította: Gergely Erzsébet, Horváth Zoltán
>!
Gondolat, Budapest, 1970
230 oldal · Fordította: Gergely Erzsébet

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Stefan Zweig: Csillagórák

Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök

Te, mondom magamnak az első történetnél, ezt már olvastuk. Szerintem összekevered a Magellán-nal, felelem nekem. Aztán a negyedik fejezetnél (már otthon, a kanapén) megint megszólítom magam: te, ezt biztos olvastuk. Valóban, adok igazat magamnak kényszeredetten. Mondjuk jó régen lehetett, még abban az időben, amikor ez a Zweig-féle naiv és sematizáló történelemszemlélet, ami a hőskultusz-mítosszal rokon, még nem idegesített fel különösebben – ha felidegesített volna, nyilván emlékeznék rá. Az van, hogy Zweig szerint léteznek a történelemben holmi „csillagórák”, olyan időszilánkok, amikor a Végzet kegyesen kisujja körmének hegyét az események gócpontjához érinti, és ettől bumm, egyszeriben életre kel a Géniusz. Én a magam részéről inkább a folyamatokban, nem az efféle sorsfordító pillanatokban hiszek – ráadásul az író által elképzelt antropomorfizál abszolútum (ami nem azonos Istennel, ezt szögezzük le, bár szerintem minimum unokatesók) nem csak művészeti kérdésekben illetékes (ezt még el tudnám fogadni), de a tudományban és a történelemben is. Mondjuk szerintem kétséges, hogy a fenn említett hármast egyazon ihlet irányítaná – így hát Händel, Scott és Lenin közös kötetbe rendezését némiképp erőszakoltnak éreztem, még ha értem is, mire akarunk itt kilyukadni voltaképpen.

Az elbeszélésének hosszából és az írói szándékból is következik, hogy Zweig alig árnyalja szereplőit, és adatai sem különösebben hitelesek. A kisebb csúsztatások miatt még nem neheztelnék (ilyen például a kijelentés, hogy 1792-ben a franciák a németek ellen harcoltak, ami némi finomításra szorulna, tekintve, hogy akkoriban még nem volt Németország), ám vadabb egyszerűsítések is bőséggel előfordulnak. Például a Tolsztojról szóló fejezetben Zweig a nagyszakállú klasszikus összes problémáját ráveri szegény Szofja Andrejevnára, a feleségre, Scott expedícióját meg durván mitizálja, és hát amit Lenin hazatéréséről mesél, az… hát azt inkább hagyjuk. Ezek a problémák különösen akkor fájdalmasak (és félrevezetőek), ha a szövegeket valamiféle irodalmizált történelmi esszéként olvassuk – ám időnként sikerült minimalizálnom fenntartásaimat azzal, hogy szubjektív műalkotásokként tudtam szemlélni őket, ahol a történelmi háttér csak díszlet, nem kell komolyan venni. Ilyenkor kijött Zweig fogalmazásának kétségkívül lírai ereje, a lelkesedés és a hit, amit a nagy jelentőségű események váltottak ki belőle. Mindenesetre még így is nagyon próbára tette különben felettébb liberális nézeteimet a költői szabadságról.

12 hozzászólás
>!
minczer
Stefan Zweig: Csillagórák

Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök

A történelem fordulópontjait (Bizánc ostroma, Waterloo,Lenin hazatérése, a Déli-sark meghódítása, a két kontinens közti távírókapcsolat kiépítése) megörökítő írások rendkívül érdekesek, ilyet törikönyvekben nem olvas az ember.
A nagy egyéniségekről szóló rövid írások egy része nagyon jó (Rodin, Richard Strauss, Albert Schweitzer), de vannak köztük szörnyen dagályosak is (Toscanini, Freud)
Négy csillag jár neki.

>!
szilagyigabor
Stefan Zweig: Csillagórák

Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök

Nagy reményekkel kezdtem bele ebbe a könyvbe, már csak az itteni értékelések miatt is, de sajnos csalódtam. Mivel előtte a Roland Huntford: Scott és Amundsen-ét olvastam kézenfekvő volt, hogy az Déli sark meghódításáról szóló írással kezdtem. Kiábrándító volt azonban olvasni, hogy az író pont azt a legendát fényezi tovább, ami jóformán semmi egyébből nem táplálkozik mint Scott leírásaiból (és Scott – ahogy tartották róla – piszok jól irt…sarkkutatónak csapnivaló volt, de az olvasóközönséget el tudta varázsolni…). És annyira tipikus, hogy Amundsenről jóformán nem is ír….pedig ő volt ott elsőnek, ő szervezte a tökéletesen felkészült expedíciót, ő tért haza éppen és egészségesen……na mindegy. Innen viszont automatikusan egycsillagosra esett nálam a könyv, és a többi történelmi írást elég nehéz volt már a Scott történettől függetleníteni…
Érdekesnek érdekesek az írásai, de valahogy nem nagyon kötöttek le…és folyamatosan idegesítenek az ultraromantikus-hiperpatetikus szóvirágai/képei..
Számomra az is furcsa volt, ahogy más emberekről rajongva, szuperlatívuszokban beszélt. Tőlem ez nagyon távol áll…
Biztos az én lelkemmel is baj van, de nekem összességében nem tetszett.

>!
loz
Stefan Zweig: Csillagórák

Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök

Az Európa Kiadós verziót olvastam, ebben portrék is meg történelmi novellák is vannak. A kötet első felében az író a kortársait mutatja be, személyes élményei, benyomásai alapján. Egyrészt érdekes Stefan Zweig szemüvegén át nézni ezeket a híresembereket, másrészt hozzá is közelebb lehet jutni. Az író nagy rajongással beszél mindenkiről, mégis minden túlzás nélkül.
A történelmi elbeszélések a múlt egy-egy fontos momentumát emelik ki. Izgalmas belegondolni, hogy alkalmasint egyetlen apró döntésen mekkorát fordult Európa sorsa. A finom utalásokat Zweig saját korának eseményeire remélem nem csak én képzeltem a sorok közé.

>!
spinakker
Stefan Zweig: Csillagórák

Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök

Hihetetlen, hogy milyen apróságokon mennyi minden múlhat.

>!
Che P
Stefan Zweig: Csillagórák

Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök

Tetszett a gyűjtemény, könnyű olvasmány, észre sem veszed és már végeztél is vele. Néhol fellengzősnek tűnik, de üdítő Zweignek emberbe és az emberi tettek erejébe vetett hite. (A Lenin-fejezet mondjuk irritálóan együgyű, de hát Istenem…)


Népszerű idézetek

>!
_ada

Akár a láncaikról elszabadult kutyák, egymásra támadnak: kardot rántanak, öklüket rázzák, ordítoznak, őrjöngve marakodnak, mindegyik a maga részét akarja az aranyból. Ámulva, megvetéssel nézi a törzsfőnök ezt az őrjöngést: a természet gyermekének örök ámulása ez, bármelyik sarkában lakjék is a földnek – csodálkozva nézi a kultúrembert, akinek szemében egy marék sárga érc drágábbnak tűnik kultúrája minden szellemi és technikai vívmányánál.
(Menekülés a halhatatlanságba)

22. oldal (Gondolat, 1970)

Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök

>!
_ada

[…] a földi egyetértés páratlan látványát mindig csupán a legnagyobb szükség hozza létre.
(Bizánc meghódítása)

76. oldal (Gondolat, 1970)

Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök


Hasonló könyvek címkék alapján

Luther Márton: Asztali beszélgetések
Danny S. Parker (szerk.): Az ardenneki offenzíva
Heinrich Böll: Frankfurti előadások
Theodor W. Adorno: Wagner
Bertolt Brecht: Színházi tanulmányok
Pukánszky Béla: A német irodalom kis tükre
Bertolt Brecht: Epikus dráma – epikus színház
Thomas Mann: Válogatott tanulmányok I-II.
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!
Michael Ende: Tükör a tükörben