Balzac 3 csillagozás

Stefan Zweig: Balzac

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Róla szól: Honoré de Balzac

>!
Bibliotheca, Budapest, 1958
402 oldal · Fordította: Mátrai Tamás

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Daniella78>!
Stefan Zweig: Balzac

Gondoltam, mielőtt belevágnék az Emberi színjáték kalandjába, olvasok részben kedvcsináló, részben tájékozódás gyanánt egy Balzacról szóló könyvet.
Zweig a tőle megszokott kellemes és roppant olvasmányos stílusában mutatja be a francia legendát, akinek iszonyatos munkabírásával tisztában voltam (hogy olykor egy-két hét alatt születtek meg remekművei), de azt a másik Balzacot nem ismertem, aki csodálattal adózik az arisztokrácia minden fényűzése előtt legyen szó tárgyakról, birtokokról, de főleg a pénzről. Kijózanító volt olvasni Balzac sosem szűnő vágyódásáról a pazarló luxus és a gazdag feleség iránt, melytől elsősorban a gondtalan egzisztenciát és az érzelmi biztonságot várta – és milyen szomorú, hogy ettől megfosztotta az élet. Ugyanakkor Zweig szerint épp ez kényszerítette rá arra, hogy erején felül dolgozzon művein, ami azt a romantikus elképzelést erősíti, hogy a művésznek éheznie kell, hogy alkothasson.
Noha Balzackal soha nem tudtam volna egy hullámhosszra kerülni, ebben türelmetlensége, nagyravágyása és sznobizmusa megakadályozott volna, mégis volt valami vonzó és csodálatra méltó ebben az íróban, ahogy szenvedélyesen vetette magát a legelborultabb spekulációkba, vagy ahogy készpénznek vette a hízelgő rajongói leveleket.
Fél csillag levonást mégis kap a könyv, mert hiányoltam Balzac műveinek kicsit részletesebb bemutatását és a szellemi hatásokat, úgy éreztem Zweig túl sok figyelmet szentel a nőügyeknek. (Bár ez a könyve Zweig halála után jelent meg, így még az is lehet, hogy nem ez a legvégsőbb formája.)


Népszerű idézetek

Grapefruitossy>!

Pusztán ösztönösen született meg benne csodálatra méltó elhatározása, hogy eltemetkezik egy barlangba és el sem hagyja, míg egy mesterművet be nem fejez.

28. oldal

Grapefruitossy>!

Már régen lebontották a Rue Lesdignieres 9. szám alatti házat, s ez bizony elég sajnálatos. Mert Napoleon sírjától eltekintve, a szenvedélyes önfeláldozásnak nincs nagyszerűbb emléke Párizsban, mint ez a siralmas padlásszoba…

25. oldal

Grapefruitossy>!

Nem röstelli saját kezűleg bemeszelni és tapétákkal beragasztani a foltos falakat. Elhelyezi néhány magával hozott könyvét, másokat hoz a könyvtárból, fehér papírt halmoz fel készülő mesterművéhez, majd tollakat hegyez, egy gyertyát vásárol, amelyet majd üres palackba illeszt, olajat vásárol a lámpásba, hogy munkája végtelen sivatagát éjszaka napként világítsa majd be.

28. oldal

Grapefruitossy>!

Annak a felismerése, hogy életmű áll előtte, meghatározza immár Balzac életét. Az erő érzése, a feladat nagysága, szilárd, megingathatatlan öntudatot kölcsönöz ugyanannak az embernek, aki egy-két év előtt még kezdőnek érezte magát.

167. oldal

Grapefruitossy>!

Csak hadd halmozzák el a hitelezők váltókkal és perekkel, hadd foglalják le a bútorait – nem hordhatnak el egyetlen követ és egyetlen rögöt sem abból a világból, amelyet fel fog építeni.

167. oldal

Grapefruitossy>!

Számítása szerint meg kell, hogy érje legalábbis a hatvanadik életévét. Az előtte álló közel harminc év során egyetlen évet, egyetlen hónapot, egyetlen hetet és tulajdonképpen egyetlen napot sem tölthet tétlenül. Számos éjszakán át kell majd asztala mellett ülnie, számos ívet, kötetet kell majd megírnia. Nem marad ideje szórakozásra, vagy kényelmes életre, és nem telik idejéből élvezetekre, még akkor sem, amikor lerótta végre adósságait és özönleni kezdenek a vágyva vágyott százezres összegek. Balzac tudja, mennyi lemondást követel az ilyfajta feladat; tudja, latba kell vetnie agyát, álmait, minden erejét és egész életét. De nem fél, mert a munka egyben kedvtelése is, és csak állandóan megfeszített tettereje ébreszti életerejének boldog tudatára.

171. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Marsi József: Egy álom vége
Berényi Anna: Richter
Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere
Tóth Júlia Éva: Borikönyv
Art Spiegelman: A teljes Maus
Lubics Szilvia: Másfél nap az élet
Bérczes László – Cseh Tamás: Cseh Tamás
Irving Stone: Michelangelo