A ​tegnap világa 92% 31 csillagozás

Az ember nem is gondolná micsoda kincsek rejlenek a régmúltban, mint ez a könyv is, amire a James Longo: Hitler és a Habsburgok könyvben szereplő egyik idézet hívta fel a figyelmem. Igazából már az első mondatnál tudtam, hogy ez jó lesz :D „Sosem éreztem csábítást, hogy életem történetével traktáljak bárkit: sosem tartottam oly fontosnak a személyemet.” Egy ilyen felütéssel éreztem, hogy Zweig és én jóban leszünk, és nem tévedtem ugyanis új kedvencet avattam – pedig a nálam molyabbak azt mondják Zweig nem könnyű olvasmány.
Rájöttem, hogy azok a könyvek vannak rám igazán nagy és hosszútávú hatással, amelyek értékelése már a könyv olvasása közben elkezd megfogalmazódni bennem, mint pl. ez is (amit persze gyorsan be kell pötyögnöm a telefonomba, különben elfelejtem :D).
A könyv tulajdonképpen Zweig önéletrajzi regénye gyermekkorától egészen addig a pontig, míg ki nem tör a második világháború, amit mellesleg egy olyan atmoszférában ír le, amit más a kort taglaló könyvben nem tapasztaltam, bár ebben szerepet játszhat, hogy ő maga is zsidó származású. Szerintem egy mesteri korrajz az ő roppant pacifista szemléletén keresztül, mert valahogy a sorokból nekem áthatott, hogy Zweig egy végtelenül nyugodt ember lehetett. Olyan nevekkel volt szerencséje kortásként élni, hogy még felsorolni is bizsergetően jó… Freud, Strauss, Dali, Rilke és még megannyi más művész, akikről megvallom én általa hallottam először (nem győztem rájuk keresni -.-"). Biztos, hogy még egyszer újra fogom olvasni ezt a művet, de akkor már asztal mellett jegyzetelve. :D
Az írón túl nem lehet elmenni szó nélkül ezúttal a fordítás mellett sem, mert állítom, hogy Tandori Dezső egy zseni!!! Annyira gyönyörű a szöveg, bár kétségkívül nem könnyű olvasmány, hogy most már külön keresem a munkáit. Mókás felfedezésem, hogy a Paddingtont is ő fordította:)) szóval ezzel már duplán nyert ügye van nálam. Sosem rajongtam a német nyelvért, de most először éreztem, hogy ejj de jó lenne ezt eredetiben is olvasni, mert szerintem az alap írás is mesteri, ha a fordítás ily szemet gyönyörködtető.
Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni, megkockáztatom, kötelezővé is tenném bár akkor elvesztheti a báját.
Belegondolva, hogy megélte mindkét világháborút az utolsó mondata egy zseniális lezárása a könyvnek: „Ámde az árny végső soron a fény gyermeke, s csak aki egyképp tud világosságról és sötétségről, háborúról és békéről, fölemelkedésről és bukásról, az élt igazán.”

u.i.: Persze az értékelés írása közben stílszerűen Strausst hallgattam :D

Német szakon olvastam anno tőle. Nyavajogva. Muszájból. Majd most, jó 10 év elteltével örömmel, kedvtelésből. Hát én ezt a könyvet imádom. Annyira aktuális üzeneteket hordoz, és sajnos végtelenül szomorú látni, a világ semmit nem változott. Zweig zseniálisan ír, ez a könyv meg egyenesen letehetetlen.

Egyértelműen a nyár könyve! (Mármint nem azt mondom, hogy a leghangulatosabb nyári olvasmány, hanem hogy ennyire szerettem.) Egy igazi régi európai ember korrajza a XIX. század végéről, bőségesen az első világháborúról, majd a második világháború közepéig. A legjobb leírás amit valaha erről a korszakról olvastam, amelyben egy intellektuális ember szemén keresztül láthattam, mit jelentett ez a bonyolult és elképesztő változásokat hozó időszak a kortársak számára. Számomra is sokkal átérezhetőbbé, megérthetőbbé vált Európa 1944 előtti világa. Az események mellett fantasztikus tabló a maga korának íróiról, politikusairól, akiket emberközelbe hoz emlékeinek felidézése közben.

Zweig a fasizmus nyomasztó árnyékában, szívfájdító, mélyen humanista nosztalgiával ír a Monarchia világáról, erről az igazi internacionalista, multikulturális birodalomról. A tegnap világa tisztelgés egy olyan európai műveltség előtt, melyet megrogyasztott az első világháború, és írmagjával együtt kiirtott a második. Zweig görög-latin alapokon nyugvó műveltségéből felvillan a 19. század nagy elbeszélése: a szabad, nyugati, európai polgár képe.

Zweig remek mívű memoárja az utolsó pillanatot rögzíti, amikor mindez még élő egész volt.

Csodálatos, nagyszerű könyv.
Nem is tudom a műfaját meghatározni, „all in one”.
Nekem a bécsi évek leírása tetszett a legjobban, bele lehet szeretni abba a korba.
Bele is ásom magam.

Nagyon régen olvastam, szinte gyerekként. Talán meg sem értettem mindent belőle. De innen tudtam meg, h ha sokáig idegen országban él az ember, akkor elfelejt néha a saját anyanyelvén gondolkodni és áttér az adott nyelvre. Ez volt belőle nekem a legfontosabb akkor. Többre nem is emlékszem belőle…