Számadás egy korszakról, mely a benne élő nemzedékre súlyos megpróbáltatásokat mért, de technikai és kulturális csodáival, társadalmi változásaival elkápráztatta szemtanúit. S önvizsgálat is ez a könyv, egy humanista európai polgár önvizsgálata, aki szüntelenül és megbolydult lélekkel keresi a választ arra, hogy miféle erők juttathatták az emberiséget történelmének egyik mélypontjára, s hogy a „világ elborulásában” mekkora volt az írástudók felelőssége, s mit tehettek volna a két világégés ellen. A tegnap világa azonban nemcsak ennyi: korrajz és kultúrtörténet is, minden egyes fejezete önmagában is megálló, remekművű esszé. A pálytársakról és barátokról, a Rilkéről, Hofmannsthalról, Rolland-ról, Verhaerenről írt portrék, a Ferenc József-i „régi szép idők” Bécséről, kultúrájáról vagy a Párizsról és Londonról szóló részek összefüggő, egységes kompozícióvá szerveződnek az írói fegyelem, a szerkeszteni tudás eredményeképpen. A könyv izgalmas olvasmány, a szó legjobb értelmében.… (tovább)
A tegnap világa 31 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1944
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Emlékezések Európa
Enciklopédia 1
Kedvencelte 12
Most olvassa 6
Várólistára tette 48
Kívánságlistára tette 27
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Az ember nem is gondolná micsoda kincsek rejlenek a régmúltban, mint ez a könyv is, amire a James Longo: Hitler és a Habsburgok könyvben szereplő egyik idézet hívta fel a figyelmem. Igazából már az első mondatnál tudtam, hogy ez jó lesz :D „Sosem éreztem csábítást, hogy életem történetével traktáljak bárkit: sosem tartottam oly fontosnak a személyemet.” Egy ilyen felütéssel éreztem, hogy Zweig és én jóban leszünk, és nem tévedtem ugyanis új kedvencet avattam – pedig a nálam molyabbak azt mondják Zweig nem könnyű olvasmány.
Rájöttem, hogy azok a könyvek vannak rám igazán nagy és hosszútávú hatással, amelyek értékelése már a könyv olvasása közben elkezd megfogalmazódni bennem, mint pl. ez is (amit persze gyorsan be kell pötyögnöm a telefonomba, különben elfelejtem :D).
A könyv tulajdonképpen Zweig önéletrajzi regénye gyermekkorától egészen addig a pontig, míg ki nem tör a második világháború, amit mellesleg egy olyan atmoszférában ír le, amit más a kort taglaló könyvben nem tapasztaltam, bár ebben szerepet játszhat, hogy ő maga is zsidó származású. Szerintem egy mesteri korrajz az ő roppant pacifista szemléletén keresztül, mert valahogy a sorokból nekem áthatott, hogy Zweig egy végtelenül nyugodt ember lehetett. Olyan nevekkel volt szerencséje kortásként élni, hogy még felsorolni is bizsergetően jó… Freud, Strauss, Dali, Rilke és még megannyi más művész, akikről megvallom én általa hallottam először (nem győztem rájuk keresni -.-"). Biztos, hogy még egyszer újra fogom olvasni ezt a művet, de akkor már asztal mellett jegyzetelve. :D
Az írón túl nem lehet elmenni szó nélkül ezúttal a fordítás mellett sem, mert állítom, hogy Tandori Dezső egy zseni!!! Annyira gyönyörű a szöveg, bár kétségkívül nem könnyű olvasmány, hogy most már külön keresem a munkáit. Mókás felfedezésem, hogy a Paddingtont is ő fordította:)) szóval ezzel már duplán nyert ügye van nálam. Sosem rajongtam a német nyelvért, de most először éreztem, hogy ejj de jó lenne ezt eredetiben is olvasni, mert szerintem az alap írás is mesteri, ha a fordítás ily szemet gyönyörködtető.
Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni, megkockáztatom, kötelezővé is tenném bár akkor elvesztheti a báját.
Belegondolva, hogy megélte mindkét világháborút az utolsó mondata egy zseniális lezárása a könyvnek: „Ámde az árny végső soron a fény gyermeke, s csak aki egyképp tud világosságról és sötétségről, háborúról és békéről, fölemelkedésről és bukásról, az élt igazán.”
u.i.: Persze az értékelés írása közben stílszerűen Strausst hallgattam :D


Német szakon olvastam anno tőle. Nyavajogva. Muszájból. Majd most, jó 10 év elteltével örömmel, kedvtelésből. Hát én ezt a könyvet imádom. Annyira aktuális üzeneteket hordoz, és sajnos végtelenül szomorú látni, a világ semmit nem változott. Zweig zseniálisan ír, ez a könyv meg egyenesen letehetetlen.


Egyértelműen a nyár könyve! (Mármint nem azt mondom, hogy a leghangulatosabb nyári olvasmány, hanem hogy ennyire szerettem.) Egy igazi régi európai ember korrajza a XIX. század végéről, bőségesen az első világháborúról, majd a második világháború közepéig. A legjobb leírás amit valaha erről a korszakról olvastam, amelyben egy intellektuális ember szemén keresztül láthattam, mit jelentett ez a bonyolult és elképesztő változásokat hozó időszak a kortársak számára. Számomra is sokkal átérezhetőbbé, megérthetőbbé vált Európa 1944 előtti világa. Az események mellett fantasztikus tabló a maga korának íróiról, politikusairól, akiket emberközelbe hoz emlékeinek felidézése közben.


Zweig a fasizmus nyomasztó árnyékában, szívfájdító, mélyen humanista nosztalgiával ír a Monarchia világáról, erről az igazi internacionalista, multikulturális birodalomról. A tegnap világa tisztelgés egy olyan európai műveltség előtt, melyet megrogyasztott az első világháború, és írmagjával együtt kiirtott a második. Zweig görög-latin alapokon nyugvó műveltségéből felvillan a 19. század nagy elbeszélése: a szabad, nyugati, európai polgár képe.
Zweig remek mívű memoárja az utolsó pillanatot rögzíti, amikor mindez még élő egész volt.


Nagyon régen olvastam, szinte gyerekként. Talán meg sem értettem mindent belőle. De innen tudtam meg, h ha sokáig idegen országban él az ember, akkor elfelejt néha a saját anyanyelvén gondolkodni és áttér az adott nyelvre. Ez volt belőle nekem a legfontosabb akkor. Többre nem is emlékszem belőle…
Népszerű idézetek




Homályosan emlékszem rá, hogy hétévesen valami dalt tanultunk az „édes, könnyű, szép gyerekkor”-ról, s ezt kórusban kellett zengedeznünk. Fülemben még az egyszerű-együgyű dalocska, ám a szövegét már akkoriban is gyötrelmesen tudtam csak a számra venni, s a szívembe végképp nem hatolt el. Hiszen az én egész iskolásidőm, miért ne vallanám be, egyetlen örök unalom volt és csömör, mely évről évre fokozódott csupán, ahogy mindjobban elvágyódtam taposómalmából. Nem tudok felidézni „édes, könnyű, szép” pillanatokat a monoton, lélektelen, szellemiségnek igencsak híján való iskolaidőmből. Életünk legdrágább, legszabadabb korszakát rontotta meg




Az iskola nekünk kényszer volt, sivárságok s unalmak kerete, az a hely, ahol pontosan adagolva sulykolták belénk mindazt a sok „érdemdús tudományt”, amit épp csak tudni nem érdemes; skolasztikus vagy skolasztikussá silányított „anyagokat” tanítottak, melyekről érezhettük, hogy a gyakorlati élethez és személyes érdeklődésünkhöz kevés közük van. Eltompító, butító tanulás volt az, s egyáltalán nem az életnek, hanem öncélúan, a biflázás kedvéért, melyet az ómódi pedagógia kényszerített ránk. Csakugyan azt az egyetlen pillanatot nevezhetem édesnek, könnyűnek és szépnek, amikor az iskola kapuja mindörökre bezárult mögöttem.
Nem mintha önmagukban véve rosszak lettek volna az osztrák iskolák. Ellenkezőleg, az úgynevezett „tantervet” évszázados tapasztalattal dolgozták ki igen gondosan, és ha érdekesen tolmácsolják anyagát, valóban termékeny, meglehetősen általános műveltséget alapozhattak volna meg vele. Tanóráinkat azonban épp az akkurátus tervszerűség és a száraz sematizmus tette borzadályosan zörgőssé, élettelenné; rideg oktatási apparátus működött ott, mely sosem az egyént tekintette, csak az automatizmus kívánalmait, s ilyen kölcsönös megfelelések vagy meg nem felelések eredményeként jött ki a Jó, az Elégséges, az Elégtelen. Bennünket e kívánalmak megvalósulása során öntudatlanul is elkeserített az emberi szeretet hiánya, a rideg személytelenség, a bánásmód kaszárnyás hangja. Tanulhattuk a leckét, írhattuk a dolgozatokat, felelhettünk; de nyolc év alatt egyetlen tanárunk se kérdezte meg, személy szerint mit is szeretnénk tanulni leginkább, s általában is éppen az a lelkesítő lendület hiányzott, amelyre a fiatalság titkon mindig áhítozik.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Frederic Morton: Nyugtalan ragyogás ·
Összehasonlítás - Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak 97% ·
Összehasonlítás - Marjane Satrapi: Persepolis 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában 90% ·
Összehasonlítás - Sabatina James: Apám a halálomat akarja 88% ·
Összehasonlítás - Heinz Sobota: A kurvapecér 86% ·
Összehasonlítás - Goce Smilevski: Freud húga 78% ·
Összehasonlítás - Fahidi Éva: A Dolgok Lelke 97% ·
Összehasonlítás - Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere 96% ·
Összehasonlítás - Jan Pol – David Fisher: Meg ne fogd a tehén farkát! 96% ·
Összehasonlítás