Deadpool: ​Praclik 83% 66 csillagozás

Deadpool, meg a hülyeségei, annyira vicces tud lenni, imádom a fekete humorát, és ő az egyik kedvenc Marvel hősöm, de eddig csak filmben láttam, még nem volt szerencsém képregényben is olvasni, de tuti, hogy be fogom pótolni valamikor. :D Ez a sztori annyira cuki volt, főleg a kutyusok miatt is, és annyira jó pofa, meg vicces, akciódús, izgalmas, és szerethető is. Én legalábbis nem untam, engem szórakoztatott Deadpool, és ahogy a végén bekapcsolódott a sztoriba Vak Al, és amilyen párbeszédet lenyomtak ezek, hát én végignevettem, annyira jók voltak, teljesen jó párost alkottak, ahogy a Deadpool filmben is. :D A kutyusok pedig extra cukik voltak, bár a szörnyek nem annyira, de azok a részek is néha megnevettettek, főleg amikor Deadpool adta a laza Szájtépő Szerencsekatonát, ahogy hívja saját magát, mert tényleg az. Hihetetlenül szórakoztató ez a pasi, a humora se kutya. XD Már Deadpoolért, és a kutyusokért, már megérte elolvasni, és tök édi volt, ahogy néha ellágyult a, mi kis bérgyilkosunk. :D spoiler

link

Nemrég kezdtem csak elmerülni Deadpool világában, először a belőle készült filmet néztem meg, aztán jópár képregényt elolvastam és azt kell mondanom, hogy én bírom Deadpoolt. Igaz, hogy lökött, abnormális, tudathasadásos, de olyan jó poénjai vannak, meg annyira szeretem olvasni, ahogy a belső hangjaival beszélget, hogy nekem ez a kötet is így tetszett, ahogy volt. Igaz, hogy a végére kicsit leülepedett a cselekmény, vártam volna valami nagy csattanóra, ami elmaradt, de ettől függetlenül nem volt rossz. Deadpool ezúttal egy csomó kiskutya nyomába ered, akik idővel vérmes-óriás-mutáns szörnyetegekké képesek átalakulni. A végére sikerül megszeretnie az egyik igazi kiskutyát, s közben önmagával is élcelődik, hogy ezzel leplezze, hogy igazán fontossá vált számára a kutya. Pókember és Hulk is felbukkantak a cselekményben, bár mindketten csak nagyon-nagyon rövid időre. Sajnálom, hogy Vasember nem volt benne, nekem ő a kedvencem. Remélem, hogy a Nagy Marvel Regénysorozat további kötetei is ilyen jók lesznek, a Venomban sajnos csalódtam.

Eleinte nehezen ment a koncentrálás, ugyanis nem egy, de rögtön három Deadpool személyiséget kaptam. Akik folyamatosan beszélgetnek egymással, jól elvannak.
Maga az alapsztori nem nagy durranás, Wade-nek kutyákat kell megtalálnia, amik óriási szörnyekké változhatnak.
A legjobb dolog a regényben, hogy Deadpool narrálja, ezáltal sok poén jobban átjön. A kedvencem az az öregasszonyos-kutyás jelenet volt. ;D
Rengeteg klisés, sablonos jelenet van benne, ennek ellenére nagyon jól működnek. Néha nagyon elborult, morbid poénok is helyet kaptak.
Két vendég szuperhős is feltűnik, de itt valahogy alkalmazkodtak a könyv stílusához és mindketten a humorosabbik énüket mutatják.
Alkalmanként ízelítőt kapunk Wade igazságérzetéből is, amit nem éppen a leghumánusabb módon fejez ki.
A második filmhez képest a filmes poénok is jobban működtek, amiket egy-egy beszólás, vagy kósza gondolat erejéig hoz fel.

Ami viszont nem tetszett, hogy túl sokszor beszél feleslegesen. Néha eltér a tárgytól, úgy hogy nem is tudtam, honnan jött a gondolat, majd visszatér az eredeti történethez. Kicsit kaotikus így, akár maga a főszereplő.

És az sem volt teljesen világos, hogy a tagjaival együtt a ruhája is visszanő Poolnak?

Nem gondoltam volna, hogy a Marvel történetek regényként is meg fogják állni a helyüket, de a Deadpool: Praclik bebizonyította, hogy a barátságos és közkedvelt nagypofájú zsoldosról szóló első regény így is szórakoztató olvasmány. John Wick mondjuk biztos nem így gondolja. 5 chimichangából adok rá 4 és felet, mert a szájtépő szerencsekatona fordításért valakit minimum meg kéne vesszőzni.

Nem az első olvasásom Petrucha-tól, de emlékeim szerint a Pókember könyve sokkal jobban elnyerte a tetszésemet. Ez valahogy nagyon nem fogott meg.
Először is, a könyv háromnegyedében azt olvassuk, hogy Deadpool azt a bizonyos negyedik falat teljesen figyelmen kívül hagyva az olvasóhoz, vagy esetleg magához beszél. Ami amúgy lehetne egy menő elképzelés, de egy idő után teljesen egysíkú lett, mondjuk úgy az első fél oldal után már nem volt érdekes. A történet szintúgy. Jó, az kicsit tovább húzta, de nem sokáig. Azt nem mondanám, hogy kiszámítható, mert egy nyíltan őrült főhősről/narrátorról van szó, akitől nem várunk logikus döntéseket, de a nagyobb fordulatot nagyjából ki lehetett találni.
A sztori nagy vonalakban annyi, hogy Deadpool egy zsoldos feladatot végez el. Pont. Ennyi. És közben elvileg megváltozott és megmutatja az emberi énjét, ami néhol teljesen jól jött át, néhol meg hanyagoljuk, és a végső fordulattal igazából kukába dobtak az egészet spoiler
Valamint két Bosszúálló, és egy rajongóknak beékelt poén karakter mellett spoiler bírtam volna egy X-Men cameot.
Ha Marvel regényeket szeretnél olvasni, ne ezt. Vagy legalábbis ne elsőnek. Amiket eddig olvastam, a Bosszúállók: Mindenki uralni akarja a világot, a Venom: Halálos védelmező, és a Pókember: Örökké fiatal sokkal megnyerőbbek voltak.

Kicsit hullámzó volt számomra a történet. Volt sok hangosan nevetős rész és a szerző nagyon jól hozta Deadpool karakterét, stílusát, humorát. Tetszett az is, ogy rögtön az események sűrűjébe csöppentünk. De a könyv felénél nálam leült a cselekmény és a végkifejletért sem voltam oda. spoiler Ezért végül nem tudtam a 4 csillagot megadni, bármennyire is szeretem Deadpoolt.

Deadpool filmjeit rongyosra néztem főleg az első részt és nagyon kíváncsi voltam, egy könyvben mennyire tudja az író visszahozni a filmben szereplő imádott idiótámat.
Az alapsztori nem kicsit volt valóságtól (még a Marvelestől is) elrugaszkodott, legalábbis nem mindennap lát az ember cuki kiskutyákat emberevő és világuralomra törő hatalmas szörnyekké változni. Mindenesetre főhősünkhöz abszolút illett ez a nem kicsit morbid téma.
Wade karaktere természetesen kedvenc, akár a filmeket, akár ezt a kötetet nézem. Időnként ugyan kicsit furán jött át a megszokott stílusa leírva, de minden betűn érezni a Deadpool-feelinget. Wade Wilson egy idióta, eszement, kerge őrült, akinek azért a helyén van a szíve – és én pont így imádom!
Hulk felbukkanása tetszett, az ő sztorijait is szerettem a Marvel filmekben; de Póki valahogy még azon a pár oldalon is irritált, amin megjelent…
Összességében azt kaptam, amit vártam – egy adag humort nem kevés idiótasággal megfűszerezve! Ha lehetőségem lesz rá, a többi Deadpool kötettel is megismerkedem majd idővel!

https://brigeri.blog.hu/2020/09/30/stefan_perucha_deadp…

Az eleje kicsit döcögősen indult, úgy 50 oldalig nem igazán ragadott meg a stílusa. Utána viszont egyenesen imádtam… bár amúgy is Deadpool fan vagyok off szóval egy kicsit talán elfogult is voltam. Tény, hogy egy pszichopata, de zseniális a humora. :') Egyébként már a fülszövegnél is oda-vissza voltam. Ami eléggé jellemző a könyvre, hogy sok a fura és ellentmondásos dolog. off Amúgy érdekes betűtípusokkal, szövegbuborékokkal és mini illusztrációkkal dobták fel a könyvet. Kötelező olvasmány a Deadpool fanoknak!

Deadpool nem egy átlagos arc, és ez a regényből is lejön. A történet se semmi: egy őrült zseni és pszichopata kiskutyákat tenyésztett ki, amelyek őrült szörnyekké alakulnak át, és rá vannak kattanva az emberhúsra. A SHIELD megbízásából Deadpool gyűjti be őket – közben Hulk és Pókember is beköszön, némelyik kutyus szörnnyé alakul, és hősünk fejében is gyakran van káosz és veszekedés.
Az egyik, ami olvastatta, Deadpool narrációja. Tökéletesen tisztában van a saját karakter voltával, rendszeresen kiszól nekünk, és beszól mindenkinek. Egyedi, gúnyos, egyszerre kegyetlen és jópofa.
A történet egy nagy hajsza, egyik állatkát gyűjti be a másik után. Egy helyen még az időrend is felborul, a 13. fejezet szerencsétlen 13. volta miatt, ez mondjuk nem tetszett. Nem volt semmi értelme, bár e karakter kapcsán kár is az értelmet keresni.
A végén van csavar és fordulat, amit nem lehetett előre látni. Annyira őrült, mint a sztori – amit addig szerettem. Azért a vége kicsit sok volt már az idegrendszeremnek – a vicces őrületből átléptünk az idegesítő felé.
Deadpool pedig továbbra is antihős, akit azért szeretünk. Mert jók a beszólásai, a zordon és rothadó külső, bérgyilkos lét ellenére dobog még szív a mellkasában – az egyik kutyust még ő is nagyon megkedveli. Ugyan a tudathasadásos pillanatait nem díjazom, de ez a képregény hozadéka, legyen.
Működik a történet, jó a narráció, bejött a humora. Jól sikerült része a kiadói sorozatnak.

Ekkora állatságot talán még nem is olvastam, de olyan végtelenül szórakoztató volt, hogy ihaj..! :D Láttam – és végigröhögtem – a filmeket, olvastam a két nagyobb képregénykönyvet, de sose gondoltam volna, hogy mindennél viccesebb lesz könyvben olvasni erről a megveszekedett idiótáról. :) :) Akkora lazítás volt ez a történet, hogy hihetetlen, és épp rám is fért. És a sok baromság közepette van benne némi minimális sztori is, sőt, egy nagyobbacska csavar a végén!… Tömény Deadpool az egész. :D
Úgy néz ki a könyvem a lapéleknél, mint egy csiricsáré sündisznó, mert telitűzdeltem színes mini sticky notes lapocskákkal, tengernyi idézet jelölés miatt. Végig hülye vigyor ült a képemen olvasás közben, imádtam, így pár szóban nem is lehet visszaadni, mennyire. ;)