Ahasvérus 11 csillagozás

Stefan Heym: Ahasvérus

A ​"bolygó" vagy „örök” zsidó ősrégi alakja az európai legendakincsnek. A középkor óta fel-felbukkan vásári ponyvákban, népi hiedelmekben és persze az irodalomban is. A kereszthordozó Jézust küszöbéről elkergető és ezért az Utolsó Ítéletig vándorlásra kárhoztatott jeruzsálemi varga, Ahasvérus a hagyomány szerint minden száz évben megfiatalodik. Legújabb „életét” ezúttal Stefan Heymnek köszönheti aki Dávid király krónikása után őt választotta 1980-ban írt szellemes-keserű történelmi parabolájának hőséül. Ám mindjárt több alakban is szerepelteti a több idősíkon játszódó könyvben: az egyik történet a reformáció korában játszódik, amikor is Eitzen, Schleswig-Holstein első szuperindense összeakad Wittenbergában a Bolygó Zsidóval, aki borsot tör az orra alá: lecsapja kezéről a kívánatos Margriet leányasszonyt. Nem csoda ha az ifjú teológusnak ezek után leghőbb vágya megtéríteni vagy ha nem megy: példásan megfenyíteni a konok zsidókat. Szándéka ideológiai alapjául a „jó Martinus Luther… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Budapest, 1990
320 oldal · ISBN: 9630751208 · Fordította: Makai Tóth Mária

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
ddani P
Stefan Heym: Ahasvérus

Nekem ez újabb Mester és Margarita spinoff, élek a gyanúperrel. Például Lucifer/Leuchtentrager és Margriet is szerepel benne, és egy reb Josua nevű szerencsétlen sorsú rabbi életéről (is) szól. Meg a Martin Luther korabeli egyik kevéssé ismert doktriner (és) antiszemita egyházfiról, akivel mindenféle szpojlergyanús kaland esik. A harmadik idősík a Hebrew University és a keletnémet Ateizmuskutató Intézet kutatói közötti levelezés, annak paratextusai: cenzúrája és megfigyelése a szocialista német hatóságok által. Mindent áthat az antiszemitizmus, hol egészen expliciten, hol csak burkoltabb formákban – és mindenhol felbukkan Ahasvérus, aki egyfelől a bolygó zsidó, de még (másik) bukott angyal is, a mellőzött forradalmár.
És bár az is megesik, ám egyáltalán nem olyan könyv, „mintha” Woland épp Wittenbergben vagy Berlinben verne tanyát Moszkva helyett. Valójában sokat, időnként már szinte túl sokat foglalkoznak benne hittételekkel és filozófiai-teológiai fejtegetéssel, ami annyiban mégis élvezhető volt számomra, hogy egyaránt mosolyognivaló volt a szigorú protestáns illetve ateista okfejtések abszurditása, ebben Leuchtentrager és Heym is mesteri.

>!
eme P
Stefan Heym: Ahasvérus

Figyelem! Aki kedveli azon történetecskéket, melyekben a patás fel-felbukkan, hogy összezavarja a dolgokat, hogy kérdezgessen és feleselgessen, lelkeket adjon-vegyen és egyéb bosszúságokra alkalmat adjon, vagyis aki kedveli Goethe, Dosztojevszkij, Mann, Bulgakov és mások e témájú irományait, az nyugodt lélekkel veheti kézbe a, ha nem is a fent említett szerzőkkel egy kaliberű, de azért figyelemre méltó, számomra mindeddig az ismeretlenség homályába rejtőző, de annál kellemesebb fénnyel és itt-ott (főleg ott) humorral és iróniával felvillanó tollforgató ezen produktumát.

Szóval: adva vagyon több tér és idő, melyben örökéletű, vagy a Földön hosszabb-rövidebb vendégeskedésre ítélt szereplőink fellépnek. Az emberiség dicső történelmének két még dicsőbb periódusára esett a szerencsés választás: a nagy vallási forradalmak lutheri idejére és a nagy politikai forradalmakat követő lelkiismereti és egyéb problémák elé állító 1980-as évekre. A töltelék, akarom mondani, ami összeköti e két dicsőséges korszakot: az űr, a Semmi, az ég és föld közti semleges tér.

Főszereplők:
Leuchtentrager (alias Lucifer), aki minden időkben és korokban, terekben fellépvén, ezúttal (ismerői nagy megrökönyödésére) nem ellentmondani látszik a fennálló „rendnek”, hanem látva, hogy rosszul van ez így, ördögi mosollyal azok támogatására adja fejét, akik forradalmárok ugyan, de csak azért, hogy a rendet megdöntve maguk csüccsenjenek a hatalom kényelmes trónjára.
Ahasvérus – a később bolygó zsidó néven elhíresült mindenhol körözött és üldözött, de maradásra valahogy sehol se biztatott bűnözővel, aki az ördöggel cimborál, de elvi kérdésekben mégsem tud megegyezni vele: hisz az ember, a világ megváltoztathatóságában.
Paulus von Eitzen – Luther korabeli, kis, középszerű, de annál ambiciózusabb és önteltebb prédikátorocska, kinek sorsát a fent említett két alakkal, a szépséges Margriettel, és nem kevésbé a híres-neves Lutherrel és Melanchtonnal való találkozása pecsételi meg.
Margriet – eltekintünk a további részletezéstől (l. Goethe)
Siegfried Beifuss – a kelet-berlini Tudományos Ateizmuskutató Intézet professzora, bolygó zsidó-tagadó
Jochanaan Leuchtentrager – az elsőként említett személlyel való azonosság nem kérdéses, érdekes viszont, hogy ezen szerepében az illető a Hebrew University of Jerusalem varsói gettóból megmenekült professzora, aki a bolygó zsidó létezésének bebizonyítása mellett kötelezte el magát. Tudományos megalapozottságú levélváltás folyik közte és a beszédes nevű Siegfried közt. Hogy végül kinek lesz igaza a bolygó zsidó kérdésben, azt az ördög tudja.
a rabbi – (alias Jézus)
Isten – részletes bemutatás nem szükségeltetik (pontosabban: eltekintünk tőle visszarettenve az értelmezési lehetőségek bonyodalmas szövevényétől)

Cselekmény:
Az amúgy is már túl hosszú lére eresztett, sokakat valószínűleg irritáló ismertetésünk miatt most rábízzuk mindenki fantáziájára, hogy az adott szereplők és történelmi korok ismeretében képzelje el a cselekmény vázát, és amennyiben eléggé felcsigáztuk a kíváncsiságát, olvassa el a könyvet.

Négy fejezet indítása azért még fontos lehet:
Először is:
Zuhanunk. – Eléggé figyelemfelkeltő első mondat. És zuhanunk mi is, nem lévén más választásunk, ha tudni akarjuk, honnan, merre, miért. Együtt zuhanunk Luciferrel – a később oly találó névváltoztatáson átesett, elnémetesedett/németesített Leuchtentragerrel és Ahasvérussal,– a két nagy forradalmárral, akik zuhannak, mert kirúgták őket állásukból.

Utána:
Lebegünk. – Mi, az olvasó, Ahasvérus és Lucifer, a Semmiben – ideiglenesen. Említett két szereplő felülvizsgálja saját és a világ eddigi állását. Eldöntik, hogy a semminél mégiscsak jobb az a világ, amely (majdnem) semmit sem ér, valamint Lucifer rájön, hogy nem lenne meg Ahasvérus nélkül.

Később:
Keresünk. – Mi, az olvasó, Ahasvérus és a rabbi, aki rájött, hogy eddigi hozzáállása a dolgokhoz nem megfelelő, most keresi atyját, hogy számon kérje a dolgokat. Újabb válasz, megoldás azonban nincs, porból lettünk és porrá leszünk.

És végül:
Zuhanunk. – Ezúttal Lucifert a rabbi helyettesíti, aki most vállalja az ellentmondást, noha tudja, ezzel is kudarcot fog vallani.

Picit komolyabbra fordítva a szót: Zuhanunk – Lebegünk – Keresünk – Zuhanunk. És kezdjük elölről, mert az Ember Fiának áldozata óta nem változott a világ. A hatalom fenntartói kihasználják a törvényt, a forradalmárok új törvényt és új hatalmat teremtenek, Káin ismét megöli Ábelt, égig érő gombák rajzolnak árnyat és jelet a falra, a Leuchtentragerek, Adolfok, Margrietok, Leitzenek, Martinus Lutherek és Siegfried Beifussok mint bolygó zsidók jelennek meg újra és újra, igaz a Leitzeneket és Beifussokat sorra viszi el az ördög, akarom mondani Leuchtentrager.
Ahasvérus, a régi elítélt viszont az elbeszélő szerint nyugodtan mondja: „Zuhanunk, a rabbi meg én… De mivel ő meg Isten egyek voltak, én is eggyé váltam Istennel: egyazon lélek, egyazon gondolat, egyazon álom.” (321. o.) Mondhatja mindezt, mert tudja: „a rabbi szerette az embereket” és vallja: „én szerettem a rabbit”, miközben vállalja, amit egyre kevesebben: a halálos vesszőfutást.

>!
moni79
Stefan Heym: Ahasvérus

Egy kihívásnak köszönhetően találtam rá erre a könyvre, nem bántam meg, és nem értem, miért ilyen kevéssé ismert. Az író és a regény is megérdemelné, hogy minél többen olvassák. Bevallom, eddig semmit sem tudtam a bolygó zsidó legendájáról, a bibliai témákban sem igazán vagyok jártas, de ateizmusom ellenére szívesen olvasok ehhez hasonló könyveket, főleg így húsvét előtt.

A regény nagyon jó humorral, izgalmas formában mutat be egy változatot Ahasvérus „életeiről”, és különösen érdekes, ahogy a múlt rendszerbeli keletnémet tudósok levelezésein keresztül értesülünk a bolygó zsidóval kapcsolatos dilemmákról. Luther antiszemitizmusa és elitizmusa is teljesen új információ nekem, és tetszett, ahogy a regény kellő iróniával beszélt az örök zsidóellenességről, a keresztény képmutatásról.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
eme P

Bölcsességből és óvatosságból ritkán születnek nagy dolgok, sokkalta inkább a bátrak tévelygéseiből és vakságából.

44. oldal

1 hozzászólás
>!
eme P

a bárány, amelyik fölfalatja magát, a farkasok rendjét erősíti.

181. oldal

>!
Andukaphar

…arról se feledkezzünk meg, hogy a valóságban nem létező, halhatatlan lélek mindig is jól bevált pótszer volt ara, hogy az embereket a túlvilág kecsegtető képével kárpótolja az e világon kiontott vérükért és verejtékükért. Heinrich Heine, a hajdani zsidó költő is így gúnyolódott csúfolván „az égi tente-tentét”, hiszen „ettől csitul a nagy kamasz, a nyűgös, szertelen nép”, s ezért írta Karl Marx a hegeli jogfilozófiáról írott kritikájáról: „A vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan a szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.”

>!
ddani P

Schleswigtől Tönningig igen szép, bár eléggé göröngyös út vezet, a nap szikrázik a tavasziasan tiszta égen, s bár a kocsi a lelkét is majd kirázza belőle, Eitzennek mégis kitűnő a hangulata, olyan, amilyen csak azé lehet, aki az egyedül üdvözítő, helyes tanok mellett maga mellett tudhatja a rendőrséget is.

255. oldal

>!
eme P

Az Isten is olyan, mint mindenki, aki egyszer már megváltoztatott valamit; rögtön félteni kezdi tulajdon művét és helyzetét, a legnagyobb forradalmárokból lesznek ezért mindig a rendszer legszigorúbb védelmezői.

180. oldal

>!
eme P

ami megvan, az már mindig a saját törvényei szerint fejlődik tovább, az igenből nem lesz, a nemből igen, míg végül már semmi sem olyan, mint volt, és a világra, melyet Isten teremtett, nem ismer rá tulajdon alkotója sem.

290. oldal

>!
Andukaphar

…elmeséli, hogy amikor nevelőatyja, Fries felcser a halálán volt, magához hívatta, és így szólt hozzá: „Fiam, mert én mindig fiamnak tekintettelek, habár lelencnél szegényebben, félholtan, az éhhalál küszöbén kerültél a házamba, amikor megboldogult feleségemmel Isten nevében befogadtunk,szóval fiam, ezennel átadom neked igazi anyád és vér szerinti atyád örökségét, melyet anyád hordott magánál, amikor holtan rátaláltak, nem sokat ér, legföljebb a lelkednek – item egy keszkenő, megfakult már, rajta két sötét vérfolt, magam győződtem meg róla: atyád véres szemgödrének a nyoma; item, egy ezüstérme, rajta a római császár feje; s végezetül egy darabka pergamen római írással, s mellette egy megjegyzés atyád keze írásával: az érmét és a pergament egy vénséges zsidótól kapta, aki a zendülés napjaiban járt nála:” Nevelőatyja mindent híven átadta neki, s nem sokkal később békével eltávozott az élők sorából…

>!
Andukaphar

…minden világégésből születik valami új, valami jobb…

>!
Andukaphar

…Akábot megölték, és kutyákkal nyalatták föl a vérét.

>!
eme P

az, amit az iskolás tudomány nem ért, az nem létezik, akkor sem, ha a maga ingerlő, testi valójában áll előttünk.

32. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kerstin Gier: Smaragdzöld
Erich Kästner: Három ember a hóban
Thomas Mann: József és testvérei
Michael Ende: Momo
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Carina Bartsch: Türkizzöld tél
Erich Kästner: Az Emberke
Ursula Poznanski: Erebos
Michael Ende: A Végtelen Történet
Hermann Hesse: Sziddhárta