Gyengéd, ​mint a farkasok 76 csillagozás

Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Kanada 1867

Ahogy a tél egyre szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a bűntényt, mások csak ki akarják használni. Hogy fia nevét tisztára mossa, az asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra…

Eredeti mű: Stef Penney: The Tenderness of Wolves

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
532 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632451411 · Fordította: Bosnyák Viktória

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Angus Ross


Kedvencelte 2

Most olvassa 9

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Maya
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Volt egy idő, amikor elég sokszor megjelent a frissek között ez a könyv. Megtetszett a címe és a borítója. Karácsonyra könyveket keresgéltem a keresztgyerekeimnek és az antikváriumban ráleltem erre. Megleptem magam vele.
A történet majdnem olyan szép mint a borító.
Magányos és fehér.
Helykeresés, az igazság keresése, vagy csak bizonyításvágy, valami, amiben hinni akarunk. Családi és egyéb kapcsolatok. Külső és belső konfliktusok. Elfogadás vagy épp elítélés.
Kint hideg, bent meleg. Bent hideg.
Hosszú utak, kint és bent.
Én úgy gondolom, hogy a mai életből pont ez hiányzik, a hosszú gyalogutak, amikor van idő önmagunkra, amikor figyelni kell az útitársunkra, amikor félünk a farkastól, amikor mozgásban vagyunk. Nem tudok elképzelni a saját környezetemben egy embert sem, aki képes lenne egy ilyen utat megtenni. Sem hóban, sem lélekben.
Nekem a vége is pont jó volt, nyitva hagyta az ajtót. Akkor csukhatom be, amikor akarom. Ha megtalálom azt, akit (amit) keresek, akár haza is vihetem magammal.

>!
Sai_home P
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Ez egy olyan könyv, amiről semmit sem tudtam és egyáltalán nem emlékeztem, hogy mikor és hogyan került a kívánságlistámra. De ha már ott volt, akkor belelapoztam a könyvtárban és tetszett amit láttam. Azóta el is olvastam, nem is csalódtam nagyon kalandos könyv, teljesen más, mint amiket olvasni szoktam.
1867-ben járunk Kanadában (télen), dirket jó az időzítés ebben az augusztusi kánikulában. Egy kis faluból indul a történet (vagy talán egy falunál is kisebb településről), ahol az emberek élik az egyébként nagyon nehéz életüket. Majd történik valami és elkezdődik egy kaland, kemény és fárasztó meneteléssel, nyomkövetéssel. Nagyon jó a stílus, az ember oda tudja képzelni magát a helyszínre, szinte fázik :)
Érdekesség, hogy a főszereplők közül az egyikről E/1-ben ír, a többiekről viszont E/3-ban, kicsit nehéz ezt megszokni, viszont értehtő miért van így: spoiler
A naturális jelenetek miatt gyerekeknek nem ajánlanám és az akcióorgiákra vágyók sem fogják meglelni benne, amit keresenk. Ez egy kalandregény, ahol a szereplők szembenéznek magukkal és kitalálják, hogy valójában milyen emberek is. Ráadásul a mellékszálak is elég érdekesek, ami ritkaság :)

>!
zsálya
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Ahogy a legtöbb kedvenc könyvemmel, a Gyengéd, mint a farkasokkal is hosszú ideig csak kerülgettük egymást, mire végre erőt vettem magamon, hogy el is olvassam, és rájöjjek, milyen különleges könyvet tartok a kezemben. Az első laptól az utolsóig körbelengi valami megmagyarázhatatlan mágneses erő, ami nem ereszt, annyira baljóslatú és eleven.
A rengeteg cselekményszál, ami átszőtte a könyvet végig érthető maradt. Minden szereplő egyedi volt, saját gondolataik voltak a másikról, és mindegyiküket mélyrehatóan megismertem. Ami a nagy elismerésemet kiváltotta, az a krimi fokozatosan felépített és kibontakoztatott megoldása volt, és az a mérhetetlenül nagynak tűnő türelem, amivel Stef megírta a könyvet. Biztos ez okozza, hogy még mindig érzem magam körül a hideget és a ködöt.

>!
kkata76 P
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Nehéz írni erről a könyvről, talán mert az ember annyira a hatása alá kerül. Bár nem most olvastam, mégis, még mindig érzem, hogy milyen különleges élmény volt …Egy középiskolás lány ajánlotta, azt mondta, a barátainak nem tetszett, amit meg tudok érteni. Nagyon komoly olvasmány ez, komoly, néhol szörnyű dolgokról szól. A téma? A család és a család tagjainak egymáshoz fűződő viszonya, a környezetükben élő többi emberhez való viszony egy olyan környezetben, ami csak alig elviselhető. Van itt kaland meg szerelem meg barátság, csak egyik sem úgy alakul, hogy jó legyen. Nincs kellemes megnyugvás a végén, csak ott vagyunk hagyva dideregve nyakig az élményben, kezdjünk vele azt, amit tudunk. Gondolkodni, érezni kell, akkor is, ha nem kellemes, és feldolgozni. Ez a regény mindenkiről szól mindenkinek, és mindenkinek el is kellene olvasnia.

>!
Sz_Flóra
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Borító: Wow *-*
Történet: Téli, szeszélyes, izgalmas!
Írásmód: Rengeteg olyan gondolatot tartalmaz, ami miatt inkább felnőtteknek ajánlanám. Én 13 évesen olvastam, és sokszor vissza kellett lapoznom, hogy tényleg befogadja az agyam. :D
Szereplők: Az első olyan könyvem, ahol nem derül ki a főhősnő neve, ez pedig szörnyen idegesített, ezért elneveztem Feliciának. :D Felicia a kedvenc karakterem volt, így a név, amellyel „megajándékoztam” azóta is közel áll hozzám. :) A második kedvencem Parker, aki az a titokzatos, kiszámíthatatlan, mufurc férfitípus, nekem pedig nagyon bejönnek az ilyen tulajdonságok! A harmadik kedvenc szereplő pedig Donald, aki egészen belopta magát a szívembe, főleg a vége felé! <3 :)
Ez a könyv baromi vastag, de nem emiatt ajánlják felnőtteknek. Erotika nincs benne, szóval nem is amiatt. Inkább azért van az arany pöttyös kategóriában, mert nagyon összetett, bonyolult cselekménnyel és több nézőponttal. Komoly figyelmet és koncentrálást igényel. Sokszor raktam le, hogy „ááá, nekem ez nehéz, abbahagyom!”, és annyira boldog és büszke voltam, miután kiolvastam! :)
Életem első arany pöttyös könyve, és nem felejtem el! :))

7 hozzászólás
>!
Hiranneth
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Én megpróbáltam, szeretni. De komolyan. Vérre menő csatát vívtam azért, hogy csak 1 darab, egyetlen egy olyan szereplőt találjak a történetben, akitől nem ver ki a jeges víz, és nem akarok kapásból sikítórohamot kapni, miközben egy fűnyíróval döngetek át több soron a köteten….de nem. Nem sikerült. Itt mindenkit vagy utáltam, vagy olyan szinten hidegen hagyott, hogy ahhoz képest a történetben süvítő hideg szelek melegek. O.o
Lépten-nyomon titokba botlunk, ami úgy a 19 milliomodik csavar után már unalmassá válik, a szereplők csak nyavalyognak, és a történet ha ennél is lassabban haladna, akkor valószínűleg visszafele folyna. Nincs az az isten, hogy én ezt a könyvet még egyszer elolvassam…:D.
Illetve, valaki mondja már meg, kire utalna a cím? Mert oké, hogy a farkasok többször is felbukkannak benne, de nah.

2 hozzászólás
>!
Kameko
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Én is csak azt tudom mondani, amit már előttem többen leírtak. Nem adok neki öt csillagot, mert annyira nem tetszett. De mindenképpen méltó az Arany pöttyös kategóriára. Bonyolult felépítésű, karakterek nézőpontjai közötti ugrálás, rengeteg gondolat, kimondatlan szó, illetve olyan befejezés, ami nyitva hagyja nekünk az ajtót.
Az igazat bevallva nem annyira szeretem a nyitott végű könyveket, szeretem ha egy sztori kerek, van vége, nem nekem kell tippelgetnem, hanem egyértelmű.
A gyilkosság tettesének kiderítése végig fenn tartotta az érdeklődést, néhol lassabb, leült volt a cselekmény, de mindent összevetve nem volt nagy baj ezzel a könyvvel.
Karakterek közül Donald karakterét megkedveltem, illetve akire még fel kell figyelni az Parker.
Azért a csonttáblácska sorsára még kíváncsi lettem volna!

>!
danlin
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Teljesen másra számítottam: a cím és a borító arra engedett következtetni, hogy hőseink minimum egy farkasfalkával küzdenek meg, de csak említés esett róluk, és gyakorlatilag semmi jelentőségük nem volt. Az eleje elég nehezen akart indulni, mert a több szálon futó történeteket be kellett vezetni, ezért az első 100 oldal szinte unalmas volt. Onnantól lett igazán jó, amikor Mrs. Ross Parkerrel útra kelt, ugyanis akkor indul az igazi nyomozás. Persze nem egy tipikus krimi volt, hisz csak a megfelelő információ kellett, hogy tudjuk, ki a gyilkos.
Rossz nem volt, csak teljesen más mint amire számítottam. A hangulata érdekes volt, ha nem is magával ragadó. Talán kicsit keveset beszéltek a szereplők, mindegyik olyan magába forduló, titkolódzó volt, aki alig szólt még saját érdekében sem.
A vége kicsit befejezetlennek tűnik, felvett egy csomó kérdést, hogy mi lett a szereplőkkel, utalás ugyan van, de biztos mégsem lehet a Társaság vérebe miatt.

>!
amnaen
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

éreztem a hideget. éreztem a nyomozás izgalmát is.
örültem az indiánoknak, a farkasokat keveselltem.
a szerelmi szál pedig úgy jó ahogy van.

>!
Ms_Mississippi 
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Szinte már történelmünk van ezzel a könyvvel, jó két és fél évvel ezelőtt kaptam az iskolától egy 1500 Ft-os utalványt, és igazából terv nélkül bementem az első könyves boltba, ez érdekesnek tűnt így elvittem. Sokáig bele bele olvasgattam, eljutottam a 150. oldalra és úgy döntöttem, ezt a könyvet egy HIDEG télen kell elolvasnom, és ez az idei szerencsére az lett ^^.
Alapvetően a téma és a hangulat nagyon tetszett, annak idején azért vittem el, mert egyedinek tűnt és nem is okozott csalódást. A szereplők érdekesek, ha nem is mind szimpatikus, de jól kidolgozottak, ahogy halad előre a történet mind árnyalódtak és fejlődtek. Tetszett az is, ahogy mind hatással voltak egymásra, és itt-ott össze-össze kapcsolódott a történetük, még ha ők nem is jöttek rá.
Talán egy kicsit túlságosan is. Sok helyen úgy éreztem túlságosan is nagy véletlenek történnek, túlságosan sok ember találkozik spoiler
Amit kicsit furcsállok még, hogy szinte semmi sincs teljesen lezárva. Szeretem, ha valaminek nyitott a vége és az olvasó fantáziájára van bízva, de itt kb. az összes szereplő lóg a levegőben, és visszagondolva többen teljesen fölöslegesnek tűnek. Olyan érzés, mintha lenne még egy folytatás, amit végül még sem írtak meg.


Népszerű idézetek

>!
beaaa93

Ha az ember hozzászokik valamihez, elfelejti, alapjában miért is volt szüksége rá.

109. oldal

>!
Margarita

Úgy tűnt, hogy a házasságunk működik, amíg el nem gondolkoztam rajta.

68. oldal

>!
amnaen

Egyfolytában csepeg a víz az ereszekről. Nem lehet elmenekülni a hang elől; halk, de kitartó, mint a lelkiismeret.

258. oldal

>!
amnaen

– De szerintem mostanra már üzentek volna.
– Ha nincs, aki elhozza az üzenetet, akkor nem lehet.
– Na, nem mintha… Külső-Mongólia közepén volnának.
– Valójában Mongóliát sokkal sűrűbben lakják, mint Kanadát.

342. oldal

7 hozzászólás
>!
beaaa93

Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy fel kell nőni a bizonytalan és nyugtalanító kihívásokhoz, le kell mondani a barátságról a felelősség kedvéért. Néha az embernek a tiszteletet kell választania, a szeretet helyett.

260. oldal

>!
Maya

Kimerítő olyanok társaságában tölteni az időt, akiknél egy spontán mosoly gyerekes gyöngeségnek számít.

195. oldal

>!
Emii

– Mitől olyan biztos ebben? Női megérzés?

133. oldal

>!
amnaen

Gyűlöltem olyan szavakra bukkanni olvasás közben, amiket nem ismertem, úgyhogy szívósan kikerestem őket: „lenge”, „epés”, „idilli”.

125. oldal

3 hozzászólás
>!
beaaa93

Azt gondolnám, hogy az élet bármi áron is… jobb, mint a halál.

106. oldal

>!
beaaa93

A megbotránkoztatás iránti vágy gyerekes tulajdonság, ami az érettséggel eltűnik.

106. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Franklin Leslie: A medvék és én
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Bob Hart: A rézbőrű kincse
Max Brand: A csodalovak völgye
Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
James Fenimore Cooper: Vadölő
James Fenimore Cooper: Vadölő / Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Nyomkereső / Bőrharisnya
W. Macleod Raine: A félvér kölyök