1977. május 25-én a világ megismerte Hant, Luke-ot, Leiát, egy droidpárost, egy öreg varázslót, egy feketébe öltözött gonosztevőt, és egy lehetőségekkel teli galaxist. A Star Wars negyven éven át páratlan kulturális jelenség maradt, rajongók és alkotók generációit inspirálta és befolyásolta. A gazdag történetmesélés tüzét egyetlen film lobbantotta fel, részben azért, mert a Star Wars galaxis elevennek érződik. Furcsa és csodálatos szereplők jelennek meg a mozivásznon, és elgondolkodtatnak minket…
De vajon mi lehet az ő saját történetük?
43 író adta a vízióit ahhoz, hogy újra elmeséljük az eredeti Csillagok háborúja filmet. A negyven novella mindegyike újra bemutatja a film valamelyik jelenetét úgy, ahogyan azt egy-egy mellékszereplő látta. A Bizonyos szemszögből kiváló és sikeres szerzők és a Star Wars irodalom elismert mesélőinek írásait tartalmazza:
– Gary Whitta áthidalja a rést a Zsivány Egyes és az Egy új remény… (tovább)
Negyven év, negyven történet.
1977. május 25-én a világ megismerte Hant, Luke-ot, Leiát, egy droidpárost, egy öreg varázslót, egy feketébe öltözött gonosztevőt, és egy lehetőségekkel teli galaxist. A Star Wars negyven éven át páratlan kulturális jelenség maradt, rajongók és alkotók generációit inspirálta és befolyásolta. A gazdag történetmesélés tüzét egyetlen film lobbantotta fel, részben azért, mert a Star Wars galaxis elevennek érződik. Furcsa és csodálatos szereplők jelennek meg a mozivásznon, és elgondolkodtatnak minket…
De vajon mi lehet az ő saját történetük?
43 író adta a vízióit ahhoz, hogy újra elmeséljük az eredeti Csillagok háborúja filmet. A negyven novella mindegyike újra bemutatja a film valamelyik jelenetét úgy, ahogyan azt egy-egy mellékszereplő látta. A Bizonyos szemszögből kiváló és sikeres szerzők és a Star Wars irodalom elismert mesélőinek írásait tartalmazza:
– Gary Whitta áthidalja a rést a Zsivány Egyes és az Egy új remény között, Antilles kapitány szemszögéből.
– Beru néni megtalálja a hangját Meg Cabot bensőséges karaktertanulmányában.
– Nnedi Okorafor méltóságot és mélységet ad a legkülönösebb szereplőnek: a hulladékzúzóban élő szörnynek.
– Pablo Hidalgo borzongató bepillantást nyújt Tarkin nagymoff elméjébe.
Tudom, túl szigorú vagyok ezzel a könyvvel, de túlságosan biztonsági játékot játszik. Egyfelől hiányzott egy erős koncepció, ami nem csak arra épít, hogy idézzük fel a 40 éves film legjobb epizódjait egy kicsit más szemszögből, másfelől egy erőskezű szerkesztő is kellett volna, aki rendbe szedi a novellák jó részét. Nem azt akarom mondani, hogy a könyv szőröstül-bőröstül rossz, csak olyan, mintha a gyeplőt bedobták volna a lovak közé, aztán csodálkozunk, hogy mindenki ment a maga útján.
Csak ennek az lett a vége, hogy egy nagyon-nagyon egyenetlen kötetet kapunk, ahol néha még a jó ötletekre sem jut igazán jó novella. Nekem azok a történetek tetszettek legjobban, amik eltávolodtak Az új remény cselekményétől, és bár kapcsolódtak egy meghatározott eseményhez, nem azt mondták fel újra, hanem képesek voltak tényleg új szemszögekből megvizsgálni a történéseket. Ha emellett még tényleg szórakoztatóak voltak, az csak hab a tortán. Ilyen mondjuk nem sok volt, de Ken Liu, Nnedi Okorafor, Kieron Gillen vagy Charles Soule teljesítette a feladatot. Más esetben viszont nagyon bosszantott a lustaság, hogy tényleg nem mutatott semmivel többet a történet, hogy csak a film keltette érzelmekre támaszkodik, önmagában nem képes hatást kiváltani.
Szóval maradjunk annyiban, hogy remélem, A Birodalom visszavág-os kötet jobb lesz.
Elég vegyes válogatás a Bizonyos szemszögből, nemcsak a nézőpontokat, de az elkészült művek szórakoztatási faktorát figyelembe véve is. Én leginkább az egyedisége miatt szerettem olvasni – ennyi ötletes nézőpontot, ennyi szokatlan megoldást (egérdroid-szemszög! Shakespeare-stílusú Palpatine dal!), ráadásul egy ismert történethez kapcsolódva még biztosan nem olvashattunk. Kicsit zavart, hogy bár adott egy kétórás film, sok szerző mégis két „gócpont” (a kantin-jelenet és a yavini csata) köré csoportosult, annak viszont külön örültem, hogy nemcsak a „házi” Star Wars szerzőket kérték fel az antológiában való részvételre, hanem olyan, más műveiről ismert alkotókat is, mint Pierce Brown, Madeleine Roux, Ken Liu, Nnedi Okorafor vagy épp Meg Cabot (közülük Roux, Liu és Okorafor novelláját különösen nagy élmény volt olvasni).
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-09…
Az első SW könyvem, ami sok helyen halálra untatott. Viszont volt 2-3-4 olyan sztori, ami viszont igen nagyot ütött. De ez a 40 történethez képest elhanyagolható mennyiség. Az volt a fő bajom, hogy oké, hogy a jól ismert eseményeket egy mellékszereplő szemén keresztül látjuk, de ezek a mellékszereplők néha annyira érdektelenek voltak számomra, hogy egyszerűen nem érdekelt az ő háttérsztorijuk, érzelmeik. :D Pl. amikor a 10. senkiházi útonálló szemszögéből olvassuk el a tatuini bárban lejátszódó eseményeket, akkor már nagyon kellett tűrtőztetnem magam, hogy előre ne lapozzak. A könyv második felére már kicsit javult a helyzet.
Az a pár kiemelkedő darab pedig pont nem is mellékszereplőkről szólt, hanem egy-egy igen fontos szereplő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Pl. Obi-wanéból, amikor „újra” találkozik Luke-kal, és az ő visszaemlékezésében kapunk egy kis ízelítőt a Tatuinon töltött éveiből spoiler. Kedvencem volt Obi-wan és Vader párharca Obi szemszögéből <3
De Yoda gondolatai is ugyanezen kategóriát képviselték a Dagobah-n.
Szóval nem volt rossz, kaptam plusz tartalmat kedvenc karaktereimhez, de elég hullámzó a kötet minősége.
A regény a negyedik epizód bemutatásának negyvenedik évfordulója alkalmából jelent meg, és tartalmaz negyven novellát, melyek lineárisan követik a film cselekményét megismertetve az olvasóval a jelenetekben feltűnő mellékszereplőket, azok gondolatait. Sajnos a történetek minősége hullámzó, ezért nyugodtabb szívvel tudom ajánlani a Mos Eisley meséket.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/2jQ60ntjQB8
Az alapötlet jó, de sikerült hozzá C-kategóriás írók légióját szerződtetni (1-2 kivétellel). Ken Liu szatírája a birodalmi bürokráciáról (ami hosszú távon a Birodalom bukásához vezet) kimondottan jó, a Mos Eisley-ban játszódó sztorik közt is akad 1-2 érdekes, aztán nagyjából ennyi. Jó tucatnyi novella kábé annyit csinál, hogy szó szerint leírja a film történéseit – xsak mondjuk nem Leia, hanem a Leia mellett fél méterre álló mellékszereplő szempontjából.
A kötet mélypontja, ami ért még egy nyomorult fél csillagot levontam, a Palpatine című (verses elbeszélés", vagy mi a nyavalya. Amikor elkezdtem olvasni, elsöprő szekunder szégyent éreztem – a kecskerímekbe szedett förmedvényt egy jobb érzésű középiskolás fanzinkészítő nem adta volna ki a kezéből.
A fordítás hű a színvonalhoz, erről ennyit elég is mondanom.
Újabb rókabőr a SW franchiseról, ne adjatok érte pénzt.
Egész jó könyv volt, a sok novella színvonala azért elég hullámzó, de többségében inkább jók és szórakoztatóak, jobban élveztem, mint vártam. A legendás novellagyűjteményekkel ellentétben nagyon tetszett itt, hogy a szempontokkal együtt haladt a történet, mégha egyik másik történést itt is a kelleténél egyel többször éltük át (kantina, Yavin) azért mégse 15-ször, mint ott.
Amik kimondottan tetszettek: a taszekenes, Mon Mothmáé, a Kamu Wedge-es retcon, a kubaz története, Motti panaszlevele és persze a képregénykocka:D
Igazából az egyetlen ami nagyon nem tetszett, az amelyikben Tarkin spoiler van szó, pedig nagyon érdekes és újszerű szemszögből lett jól megírva, de akkor se értem, hogy ezt miért kellett.
Van még pár eltévesztés, értehetetlenség ami az elvezetből ugyan nem vont le, de azért itt megjegyezném.
-Chalmun kantinájában hol mindennapos vendégek a vukik, hol meg sose látott különcök.
https://moly.hu/idezetek/1120854 https://moly.hu/idezetek/1120861 -Beru néni naplóbejegyzése a halála utánról…
-A Tonnika testvérek szépen ki lettek a Legendákban Zahn által retconolva, hisz szemmel láthatóan nem egyformák, csak hasonlók. Itt most megint egypetéjű ikrek.
-A Whillek fura, félik out-of-universe krónikája
-Az Alderaan megsemmisítése belülről nézve kb olyan tempóban megy végbe, mint a jedhai próbalövés. A filmen kissé gyorsabb volt.
Ezen kívül volt pár teljesen semmilyen novella is (Reirin, Ünnepséges, Átalakulás) de a többségen kimondottan jól szórakoztam.
Nehéz egy negyven írást tartalmazó könyvről értékelést írni, de azért próbálkozom. A kötet ötlete tetszik, s hogy a témánál maradjak, bizonyos szemszögből jó is volt a könyv. Kissé éreztem a minőségbeli különbséget a Star Wars Univerzumban már járatos, illetve az új szerzők írásai között. Feleslegesnek éreztem a sok kantinjelenetbeli szereplő történetét, jóval kevesebb is elég lett volna belőle, mivel egy másik kötetben csak az ő történetükkel, még ha csak a Legendák világában (szóval teljesen más történettel, csak ugyanazokkal a szereplőkkel), de már megismerkedhettem. Helyettük, mondjuk szerepelhettek volna a Halálcsillag elpusztításakor részemről hiányolt Birodalmi szemszögű történetek. A színvonal elég hullámzó volt, de akadt jó pár olyan történet is ami tetszett, a teljesség igénye nélkül: Az adatmunka Sithje, Rítusok, Viharban születtek, Jelentés rendkívüli eseményről és A trükk. Ez utóbbi történet viszont nem kifejezetten egy mellékszereplő szemszögéből mutatja be az eseményeket, (mármint mellékszereplőét, csak nem abbban a jelenetben). Inkább azt éreztem, hogy olt a szerzőnek egy ötlete, amit szerintem jól meg is valósított, de hogy illeszkedjen a könyvbe, beleírt még pár bekezdést arról, hogy Han mégis hogy támadhatta meg a Halálcsillagot, Lando nem ilyennek ismeri. A legutolsó írás is jól sikerült, még vicces is volt. Két olyan szerző volt, akiken meglepődtem, hogy mégis mit keresnek ebben a világban, az egyik Meg Cabot, a másik pedig Wil Wheaton volt, de szerintem mindketten igen jól megoldották a feladatot. Nagyon tetszett hogy Jeffrey Brown (aki többek között a Jó éjt, Darth Vader! könyv szerzője is kapott egy oldalnyi képkockát a kötetben. A sok novella mellett egy verset is olvashattam, Palpatine címmel, az is elnyerte a tetszésemet. Összességében nem volt olyan rossz, de nem hiszem hogy bármikor is újraolvasnám.
Nem állt szándékomban az egyes novellákat külön értékelni inkább úgy összességében azt tudom mondani, hogy nagyon jól szórakoztam . ritka eset , hogy az összes novella tetszik egy hasonló könyvnél , de most pont ez történt.
Jó volt elgondolkodni azon mit is csinálhattak egyes emberek vagy különböző értelmes lények adott pillanatban.
mit gondolhattak Alderaan lakosai mikor a Halálcsillag megjelent, vagy éppen a Halálcsillag személyzete amikor megjelentek Leia hercegnőért.
Tetszett yoda mester mindennapjai a Dagobah rendszerben, és természetesen a végső ütközet a halálcsillag ellen , ahol több pilóta szemszögéből láthatjuk az eseményeket .
Szóval aki teheti olvasa el , nem fogja megbánni .
40 szerző 40 művét külön-külön nem fogom értékelni, együtt meg nem lehet szerintem.
Természetesen voltak benne nagyon jók és kevésbé jók is, összességében jó élmény volt olvasni a könyvet, de annyira azért nem jött be, hogy valamikor újraolvassam.
Meg Cabot novellája, vagy a Palpatine-os vers például nekem nagyon nem tetszett, más viszont lehet, hogy pont ezeket imádja (nemhinném) és szerintem a Mos Eisley-i kocsmatöltelékekből is több szerepelt a kelleténél, főleg annak fényében, hogy „ők” már kaptak korábban egy egész külön könyvet
Ami különösen tetszett (a teljesség igénye nélkül) az Alderaan utolsó pillanatairól szóló Napfogyatkozás, Obi-Wan utolsó csatája miközben látja a múltat, a jelent és a jövőt is, a „nemezeketadroidokatkeressük”, a jawas történetek, az az egyetlen oldalból álló képregény (zseniális :D), a legutolsó kis szöszenet nagyon jópofa + érdekes volt a szemétzúzóban lakó lény nézőpontja is. Most komolyan kinek jut eszébe pont az „ő” szempontjából írni?!
Az első néhány novella olvasása során az a kérdés motoszkált bennem, hogy tulajdonképpen miért kellett ennek a kötetnek megszületnie? Hozzáad-e bármit az Egy új remény történéseihez? Aztán ahogy elhagytuk a Tatooine-t, szerencsére megváltozott az álláspontom. De így is vannak olyan dolgok benne, amiknek szerintem semmi funkciója, csak az öncélúság spoiler. Viszont voltak kifejezetten jó novellák spoiler. Mindenesetre remélem, hogy A Birodalom visszavág 40. évfordulóját nem egy hasonló kötettel ünneplik meg. Vagy ha mégis, akkor azért nem kell ennyire sok “bizonyos szemszög”, mert a mennyiség a minőség rovására mehet.
De ha egy óriási csiga, akit fegyveres nehézfiúk vesznek körül, elengedi önöket egy sivatag közepén, köszönjék meg a szabadságukat, és tűnjenek el onnan.
Ettől függetlenül, sokszor gondoltam arra, hogy hibát követtem el. Azon a napon, amikor az öreg Ben Kenobi beállított a babával, az ösztöneim arra biztattak, hogy meneküljek. Mert ugyan csak egy vidéki lány voltam, aki sosem járt más bolygókon, de még én is tudtam, ha egy Jedi odamegy az emberhez, és azt mondja: „tessék, itt egy csecsemő”, annak nem lesz jó vége.
– Nem álltál készen arra, hogy Jedi-mester legyél – vallotta be Qui-gon. – Még csak lovaggá sem emeltek, amikor megígértettem veled, hogy tanítani fogod Anakint. Egy olyan nagy hatalmú, olyan idős tanítvány, aki annyira nem szokott hozzá a mi módszereinkhez…ez talán még a legnagyobb mesterek képességeit is meghaladta volna. Hogy a válladra raktam egy ekkora terhet, amikor jószerével még magad is kölyök voltál…
– Anakin Jedi-lovag lett – szólt közbe kissé éles hangon Obi-van. – Becsülettel és bátran szolgált a klónháborúban. Az, hogy átállt a sötét oldalra, sokkal inkább az ő döntése volt, mint bárki más hibája. Igen, magam is felelős vagyok bizonyos mértékig, és talán te is. De Anakin megkapta a felkészítést és bölcsességet ahhoz, hogy egy jobb utat válasszon. Nem ezt tette.
Nem szeretem a droidokat, ezt most közlöm, ha valakinek kétségei lennének. Idegesítenek.
Épp ezért lett emlékezetes az, hogy 110-es őrmesternek fura érzése támadt, amikor egy sikló jött felénk, benne két droiddal, egy öreg fickóval, meg egy kölyökkel. Jellegtelenek voltak minden ízükben, de 110-es valamiért felszívta magát, és hát az ő vállán volt a sárga lap, nem az enyémen, vagyis… ő mondta meg, mit csinálunk.
Körülvettük a siklót, komolyan és fenyegetően, bár csak nálunk voltak fegyverek. Akármilyen ócskák is, gyorsan elintézhettük volna velük a kölyköt, és azt az eléggé leharcolt nagypapát.
– A csaták és a háborúk nem minősítenek egy Jedit. Bárki képes harcolni, ha van fegyvere és ellensége. Mindenki képes fénykardot használni, ha megkapja a megfelelő kiképzést, vagy akár csak szerencséje van. De éberen őrködni és várni…hogy valakinek ennyi türelme és kitartása legyen…ez, Obi-van, nagyobb tett, semmint el tudnád képzelni. Kevesen tudnák megvalósítani.
Még kevesebben úgy, hogy közben nem fordulnak a sötét oldal felé – tette hozzá magában. Néha, amikor eltöprengett, csodálta a tanítványa állhatatosságát. Mindenki, akit Obi-van valaha szeretett – Anakin, Satine, Padmé, és maga Qui-gon –, a szeme láttára halt meg. Mások olyan szörnyű sorsra jutottak, hogy a halál ajándék lett volna számukra. A Jedi-rendet, ami keretet adott Obi-van életének, árulások és gyilkosságok sorozata emésztette el. Obi-van a hosszú, megterhelő utazás minden egyes lépését magányosan tette meg… és mégsem ingott meg soha.
Aztán egy pillanatra egy másik jelenlétet is megérzett. Ez is ismerős volt, tele arroganciával, sötétséggel – és szörnyű, fájdalmas magánnyal.
Yoda most érezte ezt először, és elképedve figyelte Anakin szenvedését.
Anakinét…illetve azét, amivé vált.
Fájdalom, amit fájdalommal próbált enyhíteni. A sajátjáéval, és még inkább másokéval.
