Életem ​a labdarúgás 4 csillagozás

Nem tudom a mai fiataloknak mit mond Stanley Matthews neve. Gyermekkoromban – mielőtt végleg átpártoltam a tojáslabdához – imádtam a focit. Stanley Matthews, pontosabban sir Stanley Matthews – hiszen ő az egyik legelső, ha nem éppen a legelső labdarúgó volt, aki kiérdemelte a lovagi címet – akkortájt játszhatta hosszú pályafutása utolsó bajnoki mérkőzését, amikor én először rúgtam labdába. Hihetetlen pályafutása volt, s nem véletlenül nevezték őt Labdarúgó Matuzsálemnek, hiszen utolsó tétmérkőzéseit ötvenéves korában játszotta. Nem lehetne találóbb a könyv címe, hiszen neki aztán valóban az élete volt a labdarúgás. Ebben a könyvben nemcsak a focipályák és öltözők világába pillanthatunk be, hanem egy kimagaslóan sportszerű labdarúgó magánéletébe is. Megismerhetjük az ifjú stoke-i jobbszélsőt, akinek minden vágya a válogatottság volt, és átélhetjük azokat a fájdalmas élményeket, melyek hatására az immáron Blackpool-ban játszó sokszoros válogatott Matthews számára már nem a nemzeti színek képviselete jelentette a legfőbb célt a labdarúgásban, hanem a kupagyőzelem. És itt azért említsük meg azt is, amit a szerző szokásos szerénységével elhallgat, a minden évben Európa legjobb labdarúgójának járó Aranylabdát legelső alkalommal Stanley Matthews érdemelte ki.