Tudományos-fantasztikus ​irodalom és futurológia 5 csillagozás

Stanisław Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia

Kevés ​olyan téma van, amely az utóbbi időben nagyobb figyelmet vívott volna ki magának, mint a jövőkutatás, a futurológia.
Stanislaw Lem nevét jól ismerik a magyar olvasók. Tudományos-fantasztikus művei, köztük a KIBERIÁDA, a SOLARIS nagy könyvsikerek voltak, az utóbbi alapján készült filmet pedig nálunk is bemutatták. Elméleti íróként és gondolkodóként sem most mutatkozik be először, néhány éve jelent meg a modern technikai kérdésein elmélkedő SUMMA TECHNOLOGIAE című könyve.
E könyvében a jövőt kutató tudományos-fantasztikus irodalom, a sci-fi fölmérésére vállalkozott a lengyel író. Voltaképpen arra keres választ, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom hogyan, milyen hitelességgel és milyen elképzelések jegyében ábrázolja a modern civilizációt és problémáit. Eközben magát a sci-fi is bonckés alá veszi esztétikai, szociológiai, természettudományos, filozófiai szempontokat alkalmazva.
Imponáló terjedelmű anyag – több száz tudományos-fantasztikus mű – alapján… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1970

>!
Gondolat, Budapest, 1974
508 oldal · ISBN: 9632800397 · Fordította: Fejér Irén, Murányi Beatrix

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Stanisław Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia

Lem áttekintése az 1960-ig kiadott Sci-Fi irodalomról. Valahogy Lem regényeit jobb olvasni. Értékelése szerint alig születtek jó és hibátlan fantasztikus regények. Érdekes, hogy leszólta a kortársakat…S azért a ’60-as évek előtt keletkezett fantasztikusok közül nem lett mindegyik klasszikus, így többségüket – jó 50 év múltán – már nem is nagyon vesszük kézbe, hisz egyszerűen elavultak, a világ fejlődése más irányba ment. Sajnos ebből az okból Lem e műve is elavult. Maradok az ő klasszikusainál, melyeket igen tudok élvezni, mint az Éden, A legyőzhetetlen, Pirx és a Visszatérés, vagy a Szénanátha.

Spaceman_Spiff IP>!
Stanisław Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia

Ugyan nem fejeztem be a könyvet, de úgy érzem, nagyjából azt folytatná, amit a harmadáig csinált, szóval talán nem gond, ha elmondom a véleményem.
A nemrég olvasott más sci-fi elméleti témákat boncolgató művek kapcsán felhánytorgattam, hogy mennyire elfogultak és mennyire melldöngetők a sci-fi szerető emberek és az írók maguk is. Na, Lem ennek az ellentéte. Ő tényleg mintha utálná a science fictiont.
Nincs azzal semmi baj, ha élesebb hangot üt meg, ha rámutat arra, hogy az SF nagy része nem igazán éri meg, hogy foglalkozzanak vele. Csak mintha túlzásba esne, sőt, az embernek az az érzése, hogy olyasmit kér számon, ami nem is kell, hogy benne legyen egy adott műben. Lemnél minden a tudomány, és elengedi a füle mellett, hogy a sci-fi inkább fantasztikum. De még ez sem feltétlenül igaz, mert hát ő is elismeri, hogy nem kell mindig a tudományos pontosságra törekedni. Csak éppen ekkor is talál valami hibát.
Szóval szinte minden mű, amit felemleget, szerinte hibás. Ami nem, az meg szerintem nem akkora műremek, de ízlésekről ne vitázzunk. És igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy voltak a szövegben érdekes gondolatok. Mindenesetre ha még ez a zsémbesség önmagában nem lenne elég (mintha haragudna mindenkire, mert nem olyan a sci-fi, amilyennek ő szeretné), még meg is bolondítja nehézkes irodalmárkodással (amibe azért itt-ott belefér egy kis ízes odamondás). Teljesen el tudom képzelni, hogy akadnak, akik erre vevők. Én nem, köszönöm.
Sajnálom, hogy a kevés, magyarul hozzáférhető SF-fel foglalkozó könyv egyike pont ez a könyv. Ennél szerintem még a Vasfüggönyön innen is lehetett volna színvonalasabb és érdekesebb írást találni.

Megjegyzések:
Lem és az amerikai SF viszonyáról érdemes elolvasni Fred Pohl visszaemlékezését: spoiler
Plusz: Dick rögeszméje volt, hogy Lem kommunista ügynök, még az FBI-nak is írt róla: spoiler
És ha mindez nem lett volna elég: Lem szerint viszont Dick egy látnok volt a sok sarlatán SF író között: spoiler

4 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Stanisław Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia

Szerettem volna egy olyan könyvet olvasni, ami a science fiction irodalom leggyakrabban felemlegetett témáival foglalkozik, pozitívumokat és negatívumokat sorol az egyes kérdésfelvetésekről, netalán kicsit mélyebben bevezet a tudományos fantasztikum mélyebb megértésébe.
Nos, ilyesmi nem történt.
Viszont ötszáz oldalon keresztül olvasgathattam Stanislaw Lem gondolatait a sci-firől, illetve nagyjából a hatvanas évekig kiadott művekről. Amivel önmagában nem lett volna baj (illetve de, erről később), csak folyton az az érzés kerülgetett, hogy Lem nem szereti a sci-fit, viszont szidni annál jobban élvezi. Hosszú oldalakon keresztül taglalja, hogy az egyes művek miért nem voltak jók, hol vétettek alapvető vagy kevésbé alapvető hibákat, s egyáltalán, miért felesleges ezeket olvasni. Bár maga is elismeri, hogy váratlanul lett ennyire negatív a könyvének mérlege, azért érdemes lett volna elgondolkodni, hogy ha nagyjából öt jó regényt képes említeni ötven év terméséből (abból is kettőt ő írt), ott valami gond lehet.
A másik, ami még ennél is jobban zavart, hogy meglepően erősen támaszkodik az egyes könyvek és novellák elemzésére. Ez pedig nemcsak azzal jár együtt, hogy az említett művek többségét nem ismerem (és jelentős részét soha nem is fogom megismerni), de azzal is, hogy nagyon gyorsan elavul ez a monográfia.
Úgyhogy Lem most sem nyűgözött le. Sajnálom.

26 hozzászólás
blianhun>!
Stanisław Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia

Kétféle Lem van: a lenyűgöző, kreatív, humoros Lem és a fontoskodó, túlbonyolító, beképzelt, unalmas Lem. Ez most az utóbbi. Kifejezetten unszimpatikus néhol.

zsuzsasz>!
Stanisław Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia

Nem vagyok egy sci-fi rajongó, de Lem azt az intelligens vonalat képviseli, ami mondani is akar valamit a sok technológiai maszlang mellett.
Ez a könyve nem egy egyszerű olvasmány (még sci-fi rajongóknak sem!). De ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek az irodalomelmélet, műelemzések, szerzői műhelytitkok, stb. iránt. Én is ezért olvastam el, és nem bántam meg, jó volt belelátni egy művelt elme nézeteibe, a fantasztikus irodalmon túlmutatóan is.


Népszerű idézetek

Dominik_Blasir>!

Csakhogy míg a dolgok normális folyamatának megfelelően a tizenkét éves fiúk kinőnek May Károlyból – s ha később véletlenül belelapoznak a könyvbe, ami valamikor a lelkesedés lángját szította fel bennük, csupán furcsa zavart éreznek –, addig a science fiction rajongóinak és dipszomániásainak soha nem nő be a fejük lágya.

93. oldal, A sci-fi szociológiája

Kapcsolódó szócikkek: Karl May (May Károly)
2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!

A fantasztikus irodalom az irodalom egészén belül sajátos, zárt enkláve jellegű.

87. oldal, A sci-fi szociológiája

Dominik_Blasir>!

Annak kvalitásai ugyanis, amit a képzelet „tiszta” játékainak neveztünk, valóban sosem formálisak deduktív értelemben. Hiszen az ilyen szövegek kalandokat beszélnek el! Az izgalom és a regényesség örökletes ballasztjával terhelt régióban születnek – és már ezért is el lehet ítélni őket. De a kritikus munkája abban áll, hogy megkeresse az értékeket ott is, ahol vagy kevés van belőlük, vagy csupán az apollóni és dionüszoszi értékek szegényebb rokonai. A kritika nem állhat passzív várakozásból a legendás vadra, amelyet remekműnek hívnak, mert aki arra vár, azzal megeshet, hogy egész életében csak várakozik.

286. oldal, A kozmosz és a tudományos fantasztikus irodalom - A kozmikus történet és az elbeszélés struktúrái

Dominik_Blasir>!

De előfordul, hogy egyes, az SF paradigmájából átvett részek nem illenek egymáshoz, ötvözetük faktografikus, több tényezős, valamint logikai ellentmondásokat tartalmazó, heterogén elemekből álló mozaiknak bizonyul. Ez a helyzet P. K. Dicknek – különben az ambiciózusabb könyvek sorába tartozó – Androidok, álmodjatok az elektromos juhokról című regényével. Találunk ugyan benne eredeti ötleteket, de mit ér az egész, ha nem állnak össze egésszé.
(…) Az elemzett műhöz hasonló művek tanulságosabbak, mint az értéktelen fércmunkák, mert azt bizonyítják, hogy az írók – a narratív sztereotípiák rabságába kerülve – elherdálják néha egészen kiváló ötleteiket is, amelyek más kontextus-egészekben eredeti, problémákkal terhes és egyúttal művészileg értékes alkotás kiindulópontjai lehettek volna.

503-505. oldal, A szerző jegyzetei

5 hozzászólás
Dominik_Blasir>!

Ha leírnám itt Kurt von Vonnegut A Titán szirénjei című regényének cselekményét, majd a hasonló sztorit feldolgozó A. Bester-regényét, a Tigris, tigris…-ét, bizonyára azt állapítanánk meg, hogy mindkettő legföljebb ha középszerű. Pedig Bester regénye – annak ellenére, hogy szintén az űroperettek csoportjába tartozik, és ebben rokona A Titán szirénjeinek – elbűvölő könyv, míg A Titán szirénjei meglehetősen unalmas szócséplés.

109. oldal, A sci-fi szociológiája

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!

A „rendes irodalom” berkeiben a kiadó kapitalista voltát holmi etikett-mecénási látszat csökkenti; a tudományos-fantasztikus regényt azonban úgy árulják, mint a zsömlét, vagy a harisnyakötőt; így is adják ki és így is reklámozzák. Ezeket a reklámokat szinte az SF-kiadók autodiagnózisának is tekinthetjük. A reklámszövegek ugyanis tipikusan csalétek-szövegeket hirdetnek: „Itt a Kozmosz-Tojás!!!” – „Az Új Elektromos Vírus Szörnnyé változtatta az Embereket!!!” – „Elfogták az Idegen Planétáról származó Pusztító Lényt, aki hatalmába akarta keríteni a világot!!!” – „Megérkezett a Földre az első Kozmosz-lakó!!! Hogyan jár és mit akar?!! Hogyan tápláljuk, hogyan köszöntjük, és miként értetjük meg magunkat Vele?!!!”

113. oldal, A sci-fi szociológiája


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Stevenson: Mit hoz a jövő?
Alok Jha: 50 meghökkentő elmélet a világvégéről
William Gibson: A periféria
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén
Adam Wiśniewski-Snerg: A robot
Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség
Jerzy Żuławski: Ezüstös mezőkön
Rafał Kosik: Félix, Net, Nika és az elméletileg lehetséges katasztrófa
Konrad Fiałkowski – Adam Hollanek: Homo divisus / Még egy kicsit élni
Czesław Chruszczewski: A kozmosz tüneménye