Tudományos-fantasztikus ​irodalom és futurológia 8 csillagozás

Lem áttekintése az 1960-ig kiadott Sci-Fi irodalomról. Valahogy Lem regényeit jobb olvasni. Értékelése szerint alig születtek jó és hibátlan fantasztikus regények. Érdekes, hogy leszólta a kortársakat…S azért a ’60-as évek előtt keletkezett fantasztikusok közül nem lett mindegyik klasszikus, így többségüket – jó 50 év múltán – már nem is nagyon vesszük kézbe, hisz egyszerűen elavultak, a világ fejlődése más irányba ment. Sajnos ebből az okból Lem e műve is elavult. Maradok az ő klasszikusainál, melyeket igen tudok élvezni, mint az Éden, A legyőzhetetlen, Pirx és a Visszatérés, vagy a Szénanátha.

Lem Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia-című könyvét ajánlom mindazoknak, akik nem csak sci-fi témájú regényeket és novellákat szeretnek olvasni, hanem még mélyebbre szeretnének ásni a témában és érdeklődnek a sci-fi-irodalom háttértörténete és a könyvelemzések iránt. Mire is gondolok? Ez egy nagyon száraz irodalomtörténeti könyv (mondjuk én személy szerint szeretem az ilyen jellegű írásokat olvasni). Rendkívül inspiratív könyv, olvasás közben rengeteg gondolat született meg bennem. Egyébként jogos a bírálat, miszerint idejétmúlt (hiszen az eredeti megjelenés éve 1970, ráadásul az azóta eltelt 50 év alatt még számos újabb ikonikus sci-fi-történet született), de azért sok hasznos információhoz juthatunk. Azelőtt nem igazán rajongtam a robotos történetek iránt, de Lem annyi, számomra új szemponttal ismertetett meg, hogy ezáltal nagyobb rálátást kaptam a robotok világára is (csak robotokkal kapcsolatos tudományos-fantasztikus irodalmi témára vagy húsz-harminc lehetőséget felsorol a lehetséges kombinációkkal és variációkkal együtt). Erős kritikai éllel illeti más írók műveit, például többek között Philp K. Dick – Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal-című írását is; itt nem mindennel értek egyet, de mindenképpen egy olyan aspektusból világít rá a műre, amelyre nem gondoltam volna azelőtt. Lem ebben a könyvében leírja azt is, milyen különbségek találhatóak a fantasztikus témájú szépirodalmi művek és a tudományos-fantasztikus irodalmi művek között. Tény, hogy az előbbi mindig komolyabb megbecsülést élvezett irodalmi berkekben, és a sci-fi-témájú írások megítélésében rendkívül sok hátrányt okozó tényező lehet, de ezeket a szempontokat is végig veszi. Összehasonlító elemzéseket is olvashatunk. Tulajdonképpen arról is képet kaphatunk, hogy ha valaki sci-fi írásra adná a fejét, milyen szempontokat kellene figyelembe vennie ahhoz, hogy egy egész világot építhessen a választott alaptéma köré. Fontos momentum, hogy a sci-fi író plagizálja-e a történetét, vagy tud hozni olyan eredeti ötletet, amely esetleg formabontó lehet irodalomtörténetileg is. Mindenesetre nagy élmény volt okosodni a könyvből, de annyira sok szakkifejezést használ, hogy jóformán végig idegen szavak szótárát kellene forgatni az olvasás mellé, hogy folyamatos legyen a megértés. Lemtől eddig a Solaris-t olvastam, de alig várom, hogy elkezdhessem a Pirx pilótát és a Kiberiádát.

Nem vagyok egy sci-fi rajongó, de Lem azt az intelligens vonalat képviseli, ami mondani is akar valamit a sok technológiai maszlang mellett.
Ez a könyve nem egy egyszerű olvasmány (még sci-fi rajongóknak sem!). De ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek az irodalomelmélet, műelemzések, szerzői műhelytitkok, stb. iránt. Én is ezért olvastam el, és nem bántam meg, jó volt belelátni egy művelt elme nézeteibe, a fantasztikus irodalmon túlmutatóan is.