Szénanátha 76% 79 csillagozás

2022/56, otthoni polc, 20/68 eddigi értékelés

Eddig úgy gondoltam, Lem zseniális; most inkább azt mondom, Lem zseni volt. Minden írónak vannak olyan műfajai/területei/tematikái/témái, amelyeket a többinél jobban meg tud ragadni/írni; most pedig úgy tűnik, Lem azt ír meg, amit akar…

A Szénanátha bámulatos krimi. Tűpontos felépítés, tudományos megalapozottság, no meg persze Lem nagyon erős intellektusa és fantáziája. A szűk cselekmény miatt más regény ott kezdene unalmas lenni (az események felsorolásánál, számbavételénél), ahol ez az izgalmasan induló történet még rátesz egy lapáttal.

A másik három elbeszélésben plasztikusan megjelennek a szerző kedvenc tematikái: az információ-, a technika- és a kommunikáció válsága, a robotkérdés, az ember helye a jövő társadalmában, a politika problematikája etc. És sajnos megjelenik Lem legnagyobb hibája is.
Mindhárom elbeszélés nehezen olvasható, és ennek csak részben oka a szerző tudományos műveltsége, az írásokra rátelepedő erős (alkalmanként eltúlzott) intellektualitás sem döntő; de ha ezzel párosul Lem terjengős, burjánzó stílusa (és a szerző még imád filozofálni is a fenti tematikákról), na igen, akkor nehezen olvasható írásokat kapunk.

Talán még a Donda professzor-ról néhány szó. Itt Lem új vonást mutat, ez pedig a humor, ami néha már Rejtőre emlékeztet. De nem tud kibújni a bőréből: nála a gúny csípős, a szatíra maró, a jövő és jelen társadalmi-politikai bírálata nagyon éles.
Lem nem ismeri a mértéket.

Az első elbeszélés krimi, a második egy kis jóindulattal oda sorolható, a harmadik már nem igazán, a negyedik egybeszerkesztése a másik hárommal egy krimisorozatban – hát teljesen furcsa. Viszont most már tudnék írni Lemről egy alkotóértékelést, úgy érzem.

Szénanátha
Ha az ember megír pár klasszikus sci-fit és nagyátlagban mindenki ismeri a nevét, adthat ilyen furán bugyuta címet a kisregényének. Ami inkább krimi, mint sci-fi de érdekes és van benne feszültség. A legjobb rész az amikor ismertetik a különös eseteket, elolvastam kétszer talán nekem is eszembe jut valami, de persze nem, és reméltem, hogy kiderül mi történt, és úgy tudományosan kiderül, nem valami lezáratlam misztikum marad a végén.
Amúgy, el tudom képzelni, hogy egyszer feltalálunk valamit, valami banális mindennapi problémánkra ami egészen másképp fog hatni és nem csak elszigetelt kivételes véletlenek esetében hanem tömegesen, és eljön az apokalipszis, van is erre néhány filmes példa, csak ne sikerüljön.
A maszk
Ez nem tetszett az elején, később próbáltam mindenfélét beleképzelni, de a végére sem békéltem meg vele, persze bele lehet látni mindenfélét, akár mesterséges inteligenciát is, vagy csak zseniális pogramozást, vagy szerelmet de akkor sem kielégítő.
Százharminchét másodperc
Ez jó közepes. A számítogépes rendszer hajnalán egy újsáiró különös este egy IBM számitógéppel
Donda professzor – Ijon Tichy emlékirataiból
Fura

A könyvet stílszerűen heveny tüsszögés közepette olvastam. Szerencsére nálam a kockázat kimerült a lapok eláztatásában, lévén nem vagyok középkorú férfi, nem vezetek autót, és nem nyaralok Olaszországban. (Sajnos. Mármint az utóbbi. :D)
Szénanátha: Úgy a dolgok közepébe csapunk, hogy egy ideig halvány fogalmam se volt, miről is van szó. Ámde nem bántam, aránylag élvezettel sodródtam jópofa stílusú főhősünkkel. „A vulkánok szolid, bizalomgerjesztő valamik voltak. Meghasad a föld, ömlik a láva, összedőlnek a házak. Mindez ragyogó és csodálatos, amikor ötéves az ember.” A történet mérsékelten izgalmas a rejtélyes eltűnésekkel: mi okozhatta az ötvenes, magányos, autóvezető, kopaszodó, egymással semmilyen kapcsolatban nem álló férfiak furcsa megőrülését? Na jó, ez nem mérsékelten izgalmas, hanem eléggé, de a lelassuló cselekmény jelentősen redukálja a feszültséget. spoiler Feleekkora terjedelemmel jobban megnyert volna magának a sztori. 5/3,5
„Az öregség, Jean úr, abból áll, hogy az ember tapasztalatot szerzett, és már semmire sem használhatja.”
A maszk különösen indul, elkezd beszippantani, majd arculcsapásszerűen hajmeresztővé válik. Jaj, nem, ez a fajta sci-fi nem az én világom. Ide nekem akár mindenféle érthetetlen létformát, sehová nem vezető fejtegetéseket, vagy tudja a patvar (:D), akár akciódús űrkalandokat is, de spoiler ez olyan… zs kategória. Azt azonban leszögezem, hogy Lem bácsi stílusa az „illőbb módon brutális” történet ellenére itt is levesz a lábamról: „Milyen bambaságnak tűnhet így követni egy ismeretlen szépséget, mint falu bolondja a rezesbandát” :D, de egy olyantól, aki megírta a Solarist, Kiberiádát, Legyőzhetetlent, ez csak 5/2 számomra.
A százharminchét másodperc volt a kedvencem. Fejtegetés, izgalmas felvetés, na, pontosan ezért szeretem én Lemet. :) 5/5
„Az idő valójában nem vonal, hanem kontinuum.”
A Donda professzor – Ijon Tichy emlékirataiból olyan, mintha csak a Kiberiádából pottyant volna elő egy robotok nélküli, ámde tökéletesen gúnyos humorú novella. Vaskos karikatúrába csomagolt érdekes végkifejlet: nem egyszerű a kibersámán élete, avagy miből lesz a kozmosz? 5/4
„Úgy kellett neki, mint ablakosnak a hasra esés.” :D :D

Szénanátha
Érdekes egy kisregény, mert van benne science is, meg fiction is, mégsem sci-fi, inkább egy tudományos krimi, annak viszont jó. Tetszett a felépítése, az, hogy apránként adagolta az információt, és csak a végére állt össze az egész történet. Zseniális az alapprobléma, a kedvencem mégis az öregedő asztronauta volt, aki még mindig abból él, hogy már járt az űrben. Sztereotipikus, ahogy a többi szereplő is, mégis nagyon élőnek hatott végig.
A maszk
Az eleje nagyon nem tetszett, de ahogy több mindent megtudtunk a főszereplőről és ezzel együtt a világról, egyre jobban lenyűgözött. Érdekes ez a gondolkozó gépekkel berendezett középkorias világ és elgondolkodtató a fejtegetés a szabad akaratról.
Százharminchét másodperc
Igazi ütős sci-fi novella arról, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mire képes amit építünk.
Donda professzor
Az abszurditásával és a groteszkségével abszolút kedvenc. Igazi nyerítve röhögős, mégis töprengésre késztető novella, amire akár még Rejtő is büszke lenne.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer Lemnek három és fél csillagot adok. A Szénanátha egy furán összeszerkesztett könyv, egy regény, és három novella, témájában más-más. A regény egy krimi, melyben nincs tettes. Lem ismét tudományos úton dolgozik, ezúttal a véletlen egybeesések statisztikai valószínűséget öltenek, ha a minta elég nagy. A mű, miként a novellák is, nehezen olvasható, pedig Lemen az ember nem átlökdösni szokta magát. Ezúttal velem ez történt. Nekem a krimiben nagyon nem tetszett, hogy a főhős is a „statisztika” részévé vált, szerintem egy hihető történetet tett vele hihetetlenné. A negyedik műről szólnék még röviden, Egy Ijon Tichy által elmesélt történet a világ végéről, mely szintén az információn alapszik. Itt megjenik Lem jól ismert humora, mivel hasonlót Mrozeknél is tapasztalunk, én csak lengyel humorként emlegetem. Szeretem a humorát főként a Kiberiádában, úgyhogy ezt a művet tartanám a könyv legérdekesebb művének.

Ahhoz képest, hogy az 50. oldalnál le akartam tenni ezt a könyvet, végül öt csillagig vitte. Mégsem kellett Lem-ben csalódnom.
Az első kisregény ugyanis kriminek indul, mely műfaj nem a kedvencem, de épp az 50. oldalnál kúszik be végre a sci-fi szál, ezúttal a science pedig nem más, mint a sztochasztika. Nem is mondok ennél többet.
A második kisregény lett a kedvencem, annyira bizarr, hogy számomra nyilvánvaló, ez egy rémálom feldolgozása lehet. Fantasztikusan van megírva, egy különleges szerkezet tudatállapotának ábrázolása az egész, melyben keverednek a beprogramozott emlékképek, az érzékelés képei és egy különös vonzalom effektusai.
A harmadik történet, a hátlap szövegével ellentétben, nem a Hálózat öntudatra ébredése és nem a valóság irányítása. Ennél sokkal filozofikusabb kérdést jár körbe Lem, a jelenlét hosszáról értekezik és jut el egy egészen elképesztő feltevésig.
Az utolsó történetben az író a szatirikus oldalát villantja meg, erősen elütött a többi írás stílusától, de kétségtelenül élvezetes volt egy torz államforma keblén virágzó bizarr tudomány történetét és egy agyament fejtegetést olvasni a szó szerinti információrobbanásról.

A Szénanátha egy különös darabja Lem világának, a címadó kisregényt és 3 további novellát tartalmaz. A kisregény története nem is tekinthető sci-finek, sokkal inkább krimi, de annak nagyon lebilincselő. Megint rájöttem, hogy mennyire jó kószálni ennek az írónak a világában. Arról hogy a kötetben lévő darabok mi alapján lettek egy csokorba szedve, halvány sejtelmem sincs, de talán jól is van ez így.

Lem egyszerűen zseniális, akár fantasztikus regényt, novellát, krimit, vagy humoreszket ír – mindenben magával ragadó, lebilincselő tud lenni. A címadó kisregényben is a 60.-oldalig csigázza az olvasó érdeklődését, hogy mi a „fészkes fene” után nyomoz a kiöregedő-félben lévő ex-űrhajós, s csak ezt követően vázolja a tényleges hátteret, s aztán a megoldás is briliáns. A további három kisebb írás közül kiemelkedik az Ijon Tichy emlékiratai közt szereplő Donda professzor, amely mély, fonákos humorral megírt társadalomkritika is egy ritka jó stílusú elbeszélés keretében, mely számtalanszor fakaszt mosolyra, sőt vigyorra, de kellően el is gondolkoztat…
Nagyon ajánlom!

Szénanátha – 5 / 5
Nem hiszem, hogy scifi, inkább valamiféle tudományos krimi, de annak nagyon jó. Elméletben lefolytatott nyomozás adott eseménysorozat bűntény-voltáról. Arról, hogy mi nevezhető egyáltalán sorozatnak. Végtelen számú eseményből, ha bizonyos analógiák alapján kiválasztunk valamennyit, akkor észrevettünk egy mintázatot, vagy önkényesen tekintettünk esetleg független eseményeket eseménysorozatnak? Érdekes kérdések ezek, még ha kicsit kockának is tűnnek. De egy pörgős rejtélymegoldós történetbe ültetve mindjárt érthetőbbek, mintha random matektanár hadonászik a számegyenesen. Engem Lem újra meggyőzött. :)
Meg arról is, hogy mindezeken felül jó a humora, hangulatosak a leírásai és narrációi, és felépítettek a szereplői ilyen kevés oldalszámon is amit meg mondjuk Dicknél eddig mindig hiányoltam kétszer ennyi oldalszámon is.

A maszk – 3,5 / 5
Baromi erős kezdés, hátborzongatóan jól van megírva egészen az átváltozásig. A különböző életek emlékei, és az az egy igazi emlék, a ki vagyok, miért vagyok?-kérdések, a gondolkodó gép önmagára eszmélése, mindazok a problémák, amiket ez felvet… Aztán az ominózus átalakulástól teljesen másfelé megy, mint amit én vártam, bár továbbra is súlyos, de egészen más kérdések kerülnek előtérbe a szabad akarattal kapcsolatban, és a végtelen hajsza engem néha már untatott. Plusz a vége után ott maradtam egy ideges vállrándítással, hogy „tulajdonképpen most akkor mi a végkövetkeztetés, és érdekel az még engem?”. Sajnálom. Kéne belőle egy másik verzió, ami azt a vonalat veszi végig, amit nekem ígért az eleje. De azt is Lemnek kellene megírnia.

Százharminchét másodperc – 2,5 / 5
Talán azért, mert egy kicsit már elavult, nem tudom, de nekem teljesen érdektelen volt. Vártam, hogy a végére érjek, és már most is alig emlékszem belőle valamire.

Donda professzor – Ijon Tichy emlékirataiból – 5 / 5
Mondtam már, hogy Lemnek zseniális humora van? Imádom. Konkrétan végigröhögtem az egészet. Groteszk, szatirikus agymenés, mondanivalóval.
Érdemes elolvasni.

nos, egyre mélyebbre süppedek lem sajátos világának (vagy világainak?) mocsarába, elindultam a menthetetlenség útján.

a szénanáthából az kedves krimis elemek mellett a főhős ritka jó jellemábrázolását emelném, ki – imádom az olyan hősöket, akik nem két méteres csinos izomkolosszusok fáradhatatlan logikával, bátorsággal estébé. nincs rájuk szükség, vagy csak tematikus szuperhősös képregényekben, de ott is kell azért egy-két bibi. namindegy.

a maszk c. elbészélésről végig azt gondoltam, mekkora műélvezetet jelentene gótmetálos/darkwave-es és eközeli kartársaimnak, nekem kicsit túláradó volt a stíléus, de az ötlet természetesen bájos.

a százharminchét másodperc információelméleti szempontból érdekes volt, egyes elemeiben elgondolkodtató, főleg, hogy épp most vagyok egy internet history-s kurzuson, de volt benne hülyeség bőven. de mondjuk ez nem szájensz, hanem szájen fiksön.

doktor donda viszont teljesen lenyűgözött. azt még jópárszor el fogom olvasni, minden szempontból zseniális: humoreszk, társadalomkritika, pszichológia, információelmélet, és egyébként egy – egy ritka jó, stílusos elbeszélés. ez utóbbit – ha a többi ki is marad, feltétlenül ajánlanám, nagyon szórakoztató.