Szénanátha 62 csillagozás

Stanisław Lem: Szénanátha

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tucatnyi középkorú magányos férfi hal meg váratlanul, megdöbbentően hasonló körülmények közt Nápolyban. A rendőrség tehetetlen. A címadó kisregény hősének, egy volt amerikai űrhajósnak a saját élete kockáztatásával kell megfejtenie a titkot. Mi történik akkor, ha a gépbe táplált túl sok információ önálló életet kezd élni, és mintegy előrevetíti és meghatározza azt, ami bekövetkezik? Hogyan materializálódik a túl nagy mennyiségben adagolt információ és vezet a világ pusztulásához? Hogyan válhat az információ a gépbe kódolva ítéletté és egyúttal sorssá? Ezekre a kérdésekre keres választ a tudományos-fantasztikus irodalom világhírű szerzője kötetünk további három elbeszélésében. A gép, amelyet a fennálló hatalom ellenségeinek kinyomzására, üldözésére és kivégzésére konstruáltak, voltaképpen nem robot, hanem a jövő eltorzult emberének víziója.

Eredeti mű: Stanisław Lem: Katar

Eredeti megjelenés éve: 1975

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek

>!
Európa, Budapest, 1980
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630722283 · Fordította: Murányi Beatrix

Enciklopédia 4


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
B_Petra
Stanisław Lem: Szénanátha

Szénanátha
Ha az ember megír pár klasszikus sci-fit és nagyátlagban mindenki ismeri a nevét, adthat ilyen furán bugyuta címet a kisregényének. Ami inkább krimi, mint sci-fi de érdekes és van benne feszültség. A legjobb rész az amikor ismertetik a különös eseteket, elolvastam kétszer talán nekem is eszembe jut valami, de persze nem, és reméltem, hogy kiderül mi történt, és úgy tudományosan kiderül, nem valami lezáratlam misztikum marad a végén.
Amúgy, el tudom képzelni, hogy egyszer feltalálunk valamit, valami banális mindennapi problémánkra ami egészen másképp fog hatni és nem csak elszigetelt kivételes véletlenek esetében hanem tömegesen, és eljön az apokalipszis, van is erre néhány filmes példa, csak ne sikerüljön.
A maszk
Ez nem tetszett az elején, később próbáltam mindenfélét beleképzelni, de a végére sem békéltem meg vele, persze bele lehet látni mindenfélét, akár mesterséges inteligenciát is, vagy csak zseniális pogramozást, vagy szerelmet de akkor sem kielégítő.
Százharminchét másodperc
Ez jó közepes. A számítogépes rendszer hajnalán egy újsáiró különös este egy IBM számitógéppel
Donda professzor – Ijon Tichy emlékirataiból
Fura

>!
Hoacin
Stanisław Lem: Szénanátha

A könyvet stílszerűen heveny tüsszögés közepette olvastam. Szerencsére nálam a kockázat kimerült a lapok eláztatásában, lévén nem vagyok középkorú férfi, nem vezetek autót, és nem nyaralok Olaszországban. (Sajnos. Mármint az utóbbi. :D)
Szénanátha: Úgy a dolgok közepébe csapunk, hogy egy ideig halvány fogalmam se volt, miről is van szó. Ámde nem bántam, aránylag élvezettel sodródtam jópofa stílusú főhősünkkel. „A vulkánok szolid, bizalomgerjesztő valamik voltak. Meghasad a föld, ömlik a láva, összedőlnek a házak. Mindez ragyogó és csodálatos, amikor ötéves az ember.” A történet mérsékelten izgalmas a rejtélyes eltűnésekkel: mi okozhatta az ötvenes, magányos, autóvezető, kopaszodó, egymással semmilyen kapcsolatban nem álló férfiak furcsa megőrülését? Na jó, ez nem mérsékelten izgalmas, hanem eléggé, de a lelassuló cselekmény jelentősen redukálja a feszültséget. spoiler Feleekkora terjedelemmel jobban megnyert volna magának a sztori. 5/3,5
Az öregség, Jean úr, abból áll, hogy az ember tapasztalatot szerzett, és már semmire sem használhatja.
A maszk különösen indul, elkezd beszippantani, majd arculcsapásszerűen hajmeresztővé válik. Jaj, nem, ez a fajta sci-fi nem az én világom. Ide nekem akár mindenféle érthetetlen létformát, sehová nem vezető fejtegetéseket, vagy tudja a patvar (:D), akár akciódús űrkalandokat is, de spoiler ez olyan… zs kategória. Azt azonban leszögezem, hogy Lem bácsi stílusa az „illőbb módon brutális” történet ellenére itt is levesz a lábamról: „Milyen bambaságnak tűnhet így követni egy ismeretlen szépséget, mint falu bolondja a rezesbandát” :D, de egy olyantól, aki megírta a Solarist, Kiberiádát, Legyőzhetetlent, ez csak 5/2 számomra.
A százharminchét másodperc volt a kedvencem. Fejtegetés, izgalmas felvetés, na, pontosan ezért szeretem én Lemet. :) 5/5
Az idő valójában nem vonal, hanem kontinuum.”
A Donda professzor – Ijon Tichy emlékirataiból olyan, mintha csak a Kiberiádából pottyant volna elő egy robotok nélküli, ámde tökéletesen gúnyos humorú novella. Vaskos karikatúrába csomagolt érdekes végkifejlet: nem egyszerű a kibersámán élete, avagy miből lesz a kozmosz? 5/4
Úgy kellett neki, mint ablakosnak a hasra esés.” :D :D

>!
kvzs P
Stanisław Lem: Szénanátha

Szénanátha
Érdekes egy kisregény, mert van benne science is, meg fiction is, mégsem sci-fi, inkább egy tudományos krimi, annak viszont jó. Tetszett a felépítése, az, hogy apránként adagolta az információt, és csak a végére állt össze az egész történet. Zseniális az alapprobléma, a kedvencem mégis az öregedő asztronauta volt, aki még mindig abból él, hogy már járt az űrben. Sztereotipikus, ahogy a többi szereplő is, mégis nagyon élőnek hatott végig.
A maszk
Az eleje nagyon nem tetszett, de ahogy több mindent megtudtunk a főszereplőről és ezzel együtt a világról, egyre jobban lenyűgözött. Érdekes ez a gondolkozó gépekkel berendezett középkorias világ és elgondolkodtató a fejtegetés a szabad akaratról.
Százharminchét másodperc
Igazi ütős sci-fi novella arról, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mire képes amit építünk.
Donda professzor
Az abszurditásával és a groteszkségével abszolút kedvenc. Igazi nyerítve röhögős, mégis töprengésre késztető novella, amire akár még Rejtő is büszke lenne.

>!
adrica P
Stanisław Lem: Szénanátha

Szénanátha – 5 / 5
Nem hiszem, hogy scifi, inkább valamiféle tudományos krimi, de annak nagyon jó. Elméletben lefolytatott nyomozás adott eseménysorozat bűntény-voltáról. Arról, hogy mi nevezhető egyáltalán sorozatnak. Végtelen számú eseményből, ha bizonyos analógiák alapján kiválasztunk valamennyit, akkor észrevettünk egy mintázatot, vagy önkényesen tekintettünk esetleg független eseményeket eseménysorozatnak? Érdekes kérdések ezek, még ha kicsit kockának is tűnnek. De egy pörgős rejtélymegoldós történetbe ültetve mindjárt érthetőbbek, mintha random matektanár hadonászik a számegyenesen. Engem Lem újra meggyőzött. :)
Meg arról is, hogy mindezeken felül jó a humora, hangulatosak a leírásai és narrációi, és felépítettek a szereplői ilyen kevés oldalszámon is amit meg mondjuk Dicknél eddig mindig hiányoltam kétszer ennyi oldalszámon is.

A maszk – 3,5 / 5
Baromi erős kezdés, hátborzongatóan jól van megírva egészen az átváltozásig. A különböző életek emlékei, és az az egy igazi emlék, a ki vagyok, miért vagyok?-kérdések, a gondolkodó gép önmagára eszmélése, mindazok a problémák, amiket ez felvet… Aztán az ominózus átalakulástól teljesen másfelé megy, mint amit én vártam, bár továbbra is súlyos, de egészen más kérdések kerülnek előtérbe a szabad akarattal kapcsolatban, és a végtelen hajsza engem néha már untatott. Plusz a vége után ott maradtam egy ideges vállrándítással, hogy „tulajdonképpen most akkor mi a végkövetkeztetés, és érdekel az még engem?”. Sajnálom. Kéne belőle egy másik verzió, ami azt a vonalat veszi végig, amit nekem ígért az eleje. De azt is Lemnek kellene megírnia.

Százharminchét másodperc – 2,5 / 5
Talán azért, mert egy kicsit már elavult, nem tudom, de nekem teljesen érdektelen volt. Vártam, hogy a végére érjek, és már most is alig emlékszem belőle valamire.

Donda professzor – Ijon Tichy emlékirataiból – 5 / 5
Mondtam már, hogy Lemnek zseniális humora van? Imádom. Konkrétan végigröhögtem az egészet. Groteszk, szatirikus agymenés, mondanivalóval.
Érdemes elolvasni.

>!
Bla IP
Stanisław Lem: Szénanátha

Lem egyszerűen zseniális, akár fantasztikus regényt, novellát, krimit, vagy humoreszket ír – mindenben magával ragadó, lebilincselő tud lenni. A címadó kisregényben is a 60.-oldalig csigázza az olvasó érdeklődését, hogy mi a „fészkes fene” után nyomoz a kiöregedő-félben lévő ex-űrhajós, s csak ezt követően vázolja a tényleges hátteret, s aztán a megoldás is briliáns. A további három kisebb írás közül kiemelkedik az Ijon Tichy emlékiratai közt szereplő Donda professzor, amely mély, fonákos humorral megírt társadalomkritika is egy ritka jó stílusú elbeszélés keretében, mely számtalanszor fakaszt mosolyra, sőt vigyorra, de kellően el is gondolkoztat…
Nagyon ajánlom!

>!
lilijan
Stanisław Lem: Szénanátha

nos, egyre mélyebbre süppedek lem sajátos világának (vagy világainak?) mocsarába, elindultam a menthetetlenség útján.

a szénanáthából az kedves krimis elemek mellett a főhős ritka jó jellemábrázolását emelném, ki – imádom az olyan hősöket, akik nem két méteres csinos izomkolosszusok fáradhatatlan logikával, bátorsággal estébé. nincs rájuk szükség, vagy csak tematikus szuperhősös képregényekben, de ott is kell azért egy-két bibi. namindegy.

a maszk c. elbészélésről végig azt gondoltam, mekkora műélvezetet jelentene gótmetálos/darkwave-es és eközeli kartársaimnak, nekem kicsit túláradó volt a stíléus, de az ötlet természetesen bájos.

a százharminchét másodperc információelméleti szempontból érdekes volt, egyes elemeiben elgondolkodtató, főleg, hogy épp most vagyok egy internet history-s kurzuson, de volt benne hülyeség bőven. de mondjuk ez nem szájensz, hanem szájen fiksön.

doktor donda viszont teljesen lenyűgözött. azt még jópárszor el fogom olvasni, minden szempontból zseniális: humoreszk, társadalomkritika, pszichológia, információelmélet, és egyébként egy – egy ritka jó, stílusos elbeszélés. ez utóbbit – ha a többi ki is marad, feltétlenül ajánlanám, nagyon szórakoztató.

>!
imma AP
Stanisław Lem: Szénanátha

Szénanátha:
engem teljesen váratlanul ért, hogy ez az elbeszélés valójában egy krimi. persze, tudományos-fantasztikus krimi, de krimi! végig izgultam, bár úgy a közepétől a megfejtést már épp kellemes mértékben lehetett sejteni.

A maszk:
na ez meg a jesszusom kategória. többet nem is írok róla, olvassátok el!

Százharminchét másodperc:
ez az elbeszélés tulajdonképpen szerintem a felvezetője a következőnek.

Donda professzor – Iljon Tichy emlékirataiból:
ebben találtam meg azt a fajta tudományos fantasztikumot, amiért annyira szeretem a műfajt, ezért talán ez tetszett a leginkább. nagyon kreatív ötletre épít. szóval…

most sem kellett csalódnom Lemben. olvassátok ti is!

>!
ViraMors P
Stanisław Lem: Szénanátha

Szénanátha: inkább tudományos krimi, mint sci-fi. Jó volt az alapötlet, tetszett, ahogy rögtön az események közepébe dobott be, és csak később derültek ki az előzmények, viszont furcsán tárgyilagosnak és távolságtartónak hatott az elbeszélés módja. Elég nyögvenyelősen haladtam vele. Összességében nem volt rossz, de… lehetett volna jobb is.
Maszk: az eleje nagyon furcsa volt, kissé nehézkesnek és ellentmondásosnak éreztem az ébredező tudatot a hosszú, többszörösen összetett mondatokkal. A második fele viszont kifejezetten izgalmas volt.
Százharminchét másodperc: kellemesen szórakoztató sci-fi novella, bár erősen érződik rajta, hogy a hetvenes évek sci-fije.
Donda professzor: Egyszerre eszement és hihetetlenül szórakoztató. Amúgy nem szeretem a posztapokaliptikust, de ez a szívembe lopta magát. Programozott mágia… jaj az nagyon fájt. Keletkezéstörténetnek viszont egészen ötletes volt.

>!
WerWolf
Stanisław Lem: Szénanátha

Vajon a szénanátha halálos? Vagy más is kell ahhoz, hogy az ember megőrüljön és keresse a halált? Lem kisregénye jól szemlélteti, hogy amit nem értünk, azt misztifikáljuk. De az ember nem adja fel, és mindent meg akar érteni.
Lem azt az izgalmas kutatást, nyomozást olyan részletesen tárja elénk, hogy szinte lehetetlen lerakni a könyvet. Minden egyes sorát átszövi a rejtély.
A maszk című elbeszélés már egy kicsit unalmasabb történet, amit csak a végére tud igazán felpörgetni. Azonban a befejezés kárpótol minden szenvedésért ;)
A Százharminchét másodperc és a Donda professzor… elbeszélésekben egy teljesen más világ tárul elénk. Donda professzor története egy humoros, szinte komédiába illő történet, melynél a felszín alatt igencsak komoly igazság húzódik meg.
A maszk miatt nem lett 5 csillagos, de ez át is lapozható olvasáskor.

>!
Gáborr_Nagy
Stanisław Lem: Szénanátha

A címadó történet teljesen rendben volt, krimi, tele váratlansággal és szokatlansággal, azt öröm volt olvasni. A másik három rövidebb írás nem tetszett, az egyiket nem is értettem igazán, a többi elég zűrös volt, egyszerre túl gyors és mégis hosszú elméleti fejtegetésekkel megterhelt. Az utolsó írás olyan, mint egy elkapkodott Vonnegut Jr. szöveg.


Népszerű idézetek

>!
imma AP

(…) a botanika az egyetlen tudományág, amelytől az űrhajósokat megkímélik.

2 hozzászólás
>!
imma AP

Volt persze egy rakás puskánk, evőeszközök, fűrészek, szögek, iránytűk, balták meg egyéb holmik, amelyeknek listáját a professzor egyébként a Robinson Crusoe eredeti kiadása alapján állította össze.

327. oldal, Donda professzor - Ijon Tichy emlékirataiból

>!
B_Petra

A csomagolások korában élünk, a címke számít, nem a tartalom…

>!
imma AP

(…) meg a kis nonstop mozi. Első este majdnem bementem, mert a plakáton virító rózsaszínű gömböket bolygóknak néztem. Csak a pénztárnál vettem észre, hogy tévedésben vagyok. A plakát egy óriási popót ábrázolt.

8. oldal, Szénanátha

>!
B_Petra

Végtelen sok kör létezik, de nincs négyszögletes kör.

>!
imma AP

Végleg elásta Dondát a Kulaháriból jött Bohu Vamohu docens előadása, aki azért jutott ki Oxfordba, mert a kulturális miniszter sógora volt, előadásának címe pedig így hangzott: A kő mint az európai gondolat hajtóereje.
Arról beszélt, hogy a korszakalkotó tudósok és művészek nevében mindig kő szerepel, itt van például a legnagyobb fizikus (EinSTEIN), a legnagyobb filozófus (WittgenSTEIN), a legnagyobb filmrendező (EizenSTEIN), színházi ember (FelsenSTEIN), s ugyanez vonatkozik Gertrud STEIN írónőre és Rudolf STEINer filozófusra.
Ami a biológiát illeti, Bohu Vamohu STEINachot, az ifjító hormonkúra prófétáját idézte, s a végén nem mulasztotta el hozzátenni, hogy Vamohu lambliai nyelven annyit jelent: „Minden Kövek Köve”.

306. oldal, Donda professzor - Ijon Tichy emlékirataiból

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · Gertrude Stein
2 hozzászólás
>!
adrica P

(…) mert ezek a szemek semmit sem színlelnek, nem úgy, mint a jól elrendezett arc, és úgy szürkéllenek e mozgalmas előkelőségben, mint maradék piszkos víz a mosdótálban. Nem, a szeme olyan, mint rég kidobott holmi, amit el kell rejteni, mert nem tűri a napvilágot.

197. oldal, A maszk (Európa, 1980)

1 hozzászólás
>!
adrica P

Nemsokára öregember leszek, gondoltam, és ez úgy megdöbbentett, mintha azt mondtam volna magamban, hogy nemsokára tehén leszek.

11. oldal, Szénanátha (Európa, 1980)

>!
Erika_Bogár I

Azt mondta, kétfajta félelem van, a magasabb rendű a fantáziából ered, az alacsonyabb rendű egyenesen a zsigerekből.

15. oldal, Szénanátha


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség
Adam Wiśniewski-Snerg: A robot
Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Zbigniew Safjan: Senki földje
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 5.
Jerzy Żuławski: Ezüstös mezőkön
Jerzy Sosnowski: Aglaja
Jacek Dukaj: Extensa
Krzysztof Varga: Műmárvány síremlék