Summa ​technologiae 10 csillagozás

Tudomány – civilizáció – jövő
Stanisław Lem: Summa technologiae Stanisław Lem: Summa technologiae

Mi is hát ez a Summa? Talán valamiféle általános mérnöki vezérfonallal át- meg átszőtt esszégyűjtemény a civilizáció eljövendő sorsáról? Vagy az emberiség múltjának és jövőjének kibernetikai elemzése? Vagy a világmindenség olyan képe, amilyennek a Konstruktőr számára feltárulkozik? Tán a Természet és az emberi kéz mérnöki tevékenységéről szóló elbeszélés? Esetleg a jövendő évezredekre vonatkozó tudományos-technikai prognózis? Vagy éppenséggel olyan hipotézisek gyűjteménye, amelyek túlságosan is merészek ahhoz, hogy egzakt tudományos voltuk elismerését követeljék? Könyvem – egy kissé mindez. Mindenből egy kevés. És milyen mértékben lehet, szabad hinni ennek a könyvnek? Erre a kérdésre nem tudok felelni. Nem tudom, melyik sejtésem, melyik feltételezésem valószínűbb a többinél. Sebezhetetlen egy sincs köztük, és biztos, hogy az idő múlása alaposan meg fogja tizedelni soraikat. Lehet, hogy valamennyit elsöpri. Mindegy. Csak az nem téved, aki bölcsen hallgat.

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Univerzum Könyvtár

>!
Kriterion, Bukarest, 1977
278 oldal · puhatáblás · Fordította: Radó György
>!
Kriterion, Bukarest, 1977
278 oldal · Fordította: Radó György
>!
Kossuth, Budapest, 1972
366 oldal · Fordította: Radó György

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Stanisław Lem: Summa technologiae

Stanisław Lem: Summa technologiae Tudomány – civilizáció – jövő

A Summa Technologiae (magyarul: „A technológia összefoglalása” ) Stanisław Lem, a közkedvelt, számos országban népszerű lengyel szerző 1964-ben megjelent könyve. A Summa Lem filozófiai gondolatainak első összefoglaló gyűjteménye, az ismeretterjesztő futurológiai irodalom egyik, szerintem mindmáig tán legkiválóbb alkotása. A könyv tudományelméleti szempontból elemzi a megjelenésekor aktuális tudományos problémákat. A címe Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című könyvének ironikus elferdítéséből ered. Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy Lem technológián a társadalom által kitűzött célok megvalósításának a tudomány állása és a társadalmi hatékonyság által meghatározott módjait érti. A Summa Technologiae így tehát egy hatalmas, rendkívül széleskörű ismeretanyagra támaszkodó körkép a jövőről. Abból a gondolatból indul ki, hogy a „homo sapiens” képes utolérni, sőt el is hagyni a természetet. Szemléltetésül a részletkérdések és érdekességek garmadával szolgál. A fejlődési tendenciákat bontja ki, a lehetségest és a lehetetlent állítja párhuzamba. Függetlenül megírásának időpontjától, a könyv máig aktuális kérdéseket feszeget, sőt az információs társadalom kialakulása következtében talán aktuálisabb, mint valaha. A könyv tudományos alapossággal körbejárja a tudományos fantasztikus irodalom egyes elemeit, trendjeit, valamint foglalkozik olyan területekkel, mint a virtuális valóság, nanotechnológia, mesterséges intelligencia és a technológiai szingularitás.
A bioevolucióval és a technológiai evolucióval éppúgy foglalkozik, mint a kozmikus civilizációkkal, a tudomány mítoszaival, a hit és az információ viszonyával vagy az érzékleten túli jelenségekkel. Stílusa tökéletesen idomul a mondanivalóhoz, amellett olvasmányos, fordulatokban és színekben gazdag. A szöveget magyarázó jegyzetanyag és a forrásmunkák felsorolása egészíti ki. Egykori olvasásakor lelkes híve lettem azon gondolatának, hogy társadalmi eszközökkel – egymásnak alkalmas egyedek csoportjaiból való választásának segítésével, szervezésével – lehetne fejleszteni magát az embert is genetikailag és sok a véletlenen és pusztán személyi vonzalmon kialakuló hibás kapcsolatot – amely később a család és a társadalom ballasztjává válik – elkerülhetne az emberiség. Tudom, hogy ez a gondolat, mintha valami fajelméletre hajazna – pontosan nehéz is megfogalmazni nehogy félreértsék. Mikor ezt korábban próbáltam megtenni nekem sem sikerült, s Csehák Judit egykoron el is utasította – pedig szerintem megfontolandó!

>!
Lali P
Stanisław Lem: Summa technologiae

Stanisław Lem: Summa technologiae Tudomány – civilizáció – jövő

Nagyon régen olvastam, szerintem több mint 30 éve. Akkor úgy éreztem, hogy Lem úgy 50-100-200 évvel előre lát. Hihetetlen gondolatok, eszmefuttatások, elképzelések.
Azóta a világ egyrészt visszahőkölt a világűr végtelenjétől, másrészt beindult az informatika.
Szerintem amit írt, annak úgy a 90%-a még mindig a messze jövőben fog megvalósulni.
Nem hiszem, hogy bármit is avultak volna gondolatai. Szerintem még mindig nagy szellemi kihívás és élvezet az olvasása.

1 hozzászólás
>!
kaporszakall
Stanisław Lem: Summa technologiae

Stanisław Lem: Summa technologiae Tudomány – civilizáció – jövő

Lemnek ez a munkája először 1963-ban, majd 1966-ban jelent meg. Tehát több mint fél évszázados, s ez egy futurológiai kötetnél többnyire már a súlyos aggkor… Lem könyve azonban – mindenféle botoxolás nélkül – kellően friss maradt: lássuk, minek köszönhetően…

Egyrészt – természetesen – a szerző intelligenciájának, másrészt a filozofikus tárgyalásmódnak: a technikai részletekben vájkálástól avulnak az efféle művek a leggyorsabban. Ezt sikerült elkerülni, így nem bánom, hogy negyven év után újra elővettem.

A kötet címe Aquinó Szent Tamás Summa Theologiae-jét parafrazeálja, s nem véletlenül. A középkori munka a katolikus egyház tanításait foglalja össze, köztük olyan témákat boncolgatva, mint Isten létének bizonyítékai, a teremtés, illetve az emberi létezés célja. És Lem e kötetében ugyancsak foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, Isten helyébe az evolúciót léptetve, s ezáltal rögtön le is emelve a piedesztálról. Mert míg Isten és alkotása axiómaszerűen tökéletes, addig az evolúció már korántsem az: évmilliárdokat szöszmötöl, mire rábukkan egy megoldásra, és pazarolja az erőforrásokat.

Épp ezért – bár a szkepticizmus is hangot kap a könyvben – a fő gondolat, melyet ez az értekezés tükröz, a XIX. század műszaki fejlődéséből sarjadó (lásd: Verne), és a XX. század marxista közegében szinte dogmaként rögzült alapelv: utolérni és túlszárnyalni a természetet.

A kötet egyes fejezetei nem egyforma részletességűek és mélységűek; a mű nem egyenszilárdságú. Ám ez szükségszerűen alakult így: egyes témákhoz annyi releváns információ hiányzott, hogy a szerző – nagyon helyesen – időben fékezett, mielőtt a spekuláció síkos mezejére csúszik. Minden fejezet más-más témakört tárgyal, én is e szerint fogok haladni.

I. Dilemmák: rövid bevezetésben vázolja a könyv megírásának indokait: egységes vezérfonál mentén haladva megvizsgálni a (lehetséges) emberi jövő főbb feladatait, melyekről nem igazán született még összefoglaló munka.

II. A két evolúció: íme, a vezérfonal: hasonlítsuk össze az emberiség eddigi – biológiai – és várható – technológiai – evolúcióját. Hasonlóságok és különbségek. Egy alapvető kérdés: a biológiai evolúciónak nincsen célja; vajon a technológiainak lesz-e, és ha igen, mi?

III. A kozmikus civilizációk: a legóvatosabban megközelített téma. A különböző (akkori) becslések szerint a Világegyetemben nyüzsögnie kéne a különböző civilizációknak, ehhez képest az űr hallgat, mint a csuka. Mi lehet az oka? Lem óvatosan felvet két alternatívát az akkori általános felfogással (a boldog, bolygószinten egyesült, s űrhajókon röpdöső földönkívüliek alig várják, hogy egymás karjába omoljanak) szemben: hogy a civilizációk – esetleg néhányan már partneri kapcsolatban – inkább bezárkóznak, s nem kívánnak kívülről további impulzusokat; illetve hogy van itt körülöttünk kommunikáció, esetleg nagyon is élénk, csak mi nem vesszük észre.*

IV. Intellektronika: Milyen szellemes, és mennyivel elegánsabb kifejezés, mint a végül is elterjedt Artificial Intelligence! Lem alaptézise e téren, hogy mesterséges, és a miénknél sokkal nagyobb kapacitású gépi intelligencia nélkül technológiánk megfeneklik, tehát alkalmazásuk elkerülhetetlen. Ugyanakkor – Stephen Hawking-gal ellentétben (persze ötven évvel korábbról) – nem tart attól, hogy a robotok egyszerűen kiselejteznek minket. Jobban érdekli az, milyen módon lehet az önmaga továbbfejlődését elősegítő szuperaggyal kommunikálni, meglesz-e a kellő fogalomtára az embereknek, hogy megértsék a gép gondolatait? S egy érdekes dilemma: vajon lesznek-e érzelmei a gépeknek, illetve jelentkezhet-e náluk a vallásos hit?**

V. Prolegomena a mindenhatósághoz: az egyik legrövidebb, s egyben legnehezebb fejezet, azt boncolgatja, hogy amikor a technológiai evolúcióval túl kívánjuk szárnyalni a biológiai evolúció vívmányait, mennyiben támaszkodhatunk a klasszikus modellalkotás módszerére, illetve a matematika eszköztárára? Esetleg más megközelítést kell alkalmazni?

VI. Fantomatika: Lem ezzel a névvel illeti a közel negyven évvel később induló, s az általa vázoltakhoz képest még mindig gyerekcipőben tipegő Virtual Reality közegét. A Mátrix világa elevenedik itt meg, de elvi kérdések szintjén: az érzékszervek illetve a központi idegrendszer megtévesztése (itt ez a fogalom nem negatív felhanggal szerepel). Távolba hatás robotok révén (pl. amit a robot a Holdon lát, azt látjuk vele együtt mi magunk; persze itt már nem szabad megfeledkezni a távolság okozta időbeli késleltetésről). És mi van az emberi agy és a gépi memória, processzorok szimbiózisával? Végül az utolsó nagy kérdéskör: az intellektus klónozása, s hogy a klónok közül van-e jogos örökös, s ha igen, melyik az?

VII. Világok teremtése: Itt mesterséges világok, virtuális lények társadalmának létrehozásáról elmélkedik a szerző, pl. egy számítógéprendszer terében. Erősen spekulatív, ugyanakkor roppant szellemes fejezet; egyfajta kibernetikai szociológia.***

VIII. Gúnyirat az evolúcióról: Miután a tökéletesség piedesztáljáról már leléptette, Lem itt felsorolja az evolúció hibáit, s mérlegeli, hogy a technikai evolúció során hogy lehetne ezeket elkerülni. Természetesen az akkori számítástechnikai kapacitás mellett (de még ma is) bőven elfüstölnének a processzorok és kirepedne a memóriachipek oldala, ha egyetlen élő sejt összes biokémiai folyamatát próbálnák meg valós időben (real time) modellezni. Ám Lem megjegyzi: lehet, hogy a módszerünk hibás – a modellalkotás és a matematikai számítások vargabetűit elkerülve egy evolúciós kibernetikai rendszer képes lehet efféle feladatokra. S mintegy a fejezet zárógondolatként eltöpreng az evolúció genetikai, s az emberi kultúra nyelvi kódrendszerének különbözőségeiről, illetve a köztük megvalósítható információcseréről.

IX. Művészet és technika: Rövid elmélkedés a művészet lehetőségeiről, egy szabványosított, tömegtermelésre berendezkedett, technicizált világban. A kilátások nem túl jók – véli Lem – a kulturális termékdömpingben már elsikkad a valódi érték, ám, s itt idézem a fejezet zárómondatát: ’ugyan mit is érne akár a legragyogóbb, diadalmas Technológia kora, ha a Művészet árván hagyná?’

Végül a Zárószó, melyben a szerző még egyszer eltöpreng a biológiai és technikai evolúció kapcsolatán, s működésük, nyelvük különbözőségén. Utolsó mondatában a természet nyelvének megismerésére ösztönöz, mert ’érdemes megtanulni egy ilyen nyelvet, amely filozófusokat alkot, míg a miénk csak filozófiákat.’

A könyv nem volt könnyű olvasmány, és akik Lemet, mint sci-fi-szerzőt ismerik, esetleg visszariadhatnak tőle. Ám nem kell megijedni: bár a mű filozofikus, de jóval letisztultabb a hivatásos filozófusok szakzsargonnal megtűzdelt halandzsájánál. Pontosan definiálja a fogalmait, és következetesen végigviszi az érvelését. Radó György fordítása ugyan nem ér fel Murányi Beatrix nyelvi sziporkáihoz, de egy értekező prózánál ez nem is baj; itt a stílus világossága elegendő. Mindemellett érdemes apróbb adagokban olvasni.

* Lem e kedvenc témáit szépirodalmi alakban is közreadta, ezt pl. Az Úr hangjá-ban.
** S itt – remélem mindenkinek – beugrik Jámbori remete alakja a Kiberiádá-ból.
*** Trurl és Klapanciusz is bábáskodtak effajta közösségek létrehozása körül, nem is egyszer…

>!
Lunemorte MP
Stanisław Lem: Summa technologiae

Stanisław Lem: Summa technologiae Tudomány – civilizáció – jövő

Tudománytani szempontból ez a kötet lényegesen jobb, mint amit legutóbb olvastam az írótól [[http://moly.hu/konyvek/stanislaw-lem-dilemmak-irasok-a-21-szazadbol]] , azonban a szárazság miatt nagyon nehezen tudtam figyelni az írásra…
Itt nem pusztán filozofálgatásról van szó, hanem kőkemény tudományról minden szempontból, szóval aki könnyed esti kikapcsolódásra vágyik, ne ezt olvassa, mert el fog aludni! (Hacsak nem fizikus vagy kémikus vagy biológus az illető).


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Eljön-e a pillanat, amikor az emberek majd ezt mondják maguknak: „Elég volt, ezt és ezt a munkát, noha lehetséges volna, nem automatizáljuk tovább, hanem lefékezzük a technológiát, hogy fenntartsuk az emberi munkát, hogy az ember ne érezze magát feleslegesnek?" Furcsa egy szabadság lenne ez – furcsán élnénk azzal a szabadsággal,

Stanisław Lem: Summa technologiae Tudomány – civilizáció – jövő

>!
Lunemorte MP

A magunk részéről elégedjünk meg annyival, hogy az ember bármit is tesz, szinte sohasem tudja, mit is tesz voltaképpen – azt legalábbis nem tudja biztosan, hogy hová is vezet a tevékenysége.

Stanisław Lem: Summa technologiae Tudomány – civilizáció – jövő

>!
Lunemorte MP

Vajon kialakulhat-e, akár a legtávolabbi jövőben, a csillag méhében lezajló folyamatok távvezérlésének olyan technológiája, amelynek révén a Nap tömegéhez képest elképzelhetetlenül parányi lények a maguk tetszése szerint irányíthatják a Nap évmilliárdos égését? Én úgy vélem, hogy ez lehetséges, s ezt nem azért mondom, hogy ünnepeljem a nélkülem is eléggé sokat magasztalt emberi géniuszt, hanem éppen ellenkezőleg azért, hogy megadjam a kontraszt lehetőségét. Hiszen az ember – méreteiben – máig sem vált óriássá. Óriássá csak azok a lehetőségei váltak, hogy jót vagy rosszat okozzon másoknak. Aki majd képes lesz csillagokat kigyújtani és kioltani, az egész lakott glóbuszokat tud majd megsemmisíteni egy csapásra, és asztrotechnikusból csillagölővé válik, vagyis nem akármilyen, hanem igazi kozmikus gonosztevővé lesz. Ha az első lehetséges, akkor ez utóbbi is az – bármennyire valószínűtlen is ez, bármilyen csekély is megvalósulásának a lehetősége.

Stanisław Lem: Summa technologiae Tudomány – civilizáció – jövő


Hasonló könyvek címkék alapján

Fábián Péter – Kozmajer Viktor – Harsányi Tamás – Dense T. Harding – C. Martens: Bloodlust – Cryweni történetek
Damage: Damage Report
A. B. Gorgyin: Kibernetikai játékok készítése
Fritjof Capra: Az élet szövedéke
Tóth Benedek: Médiumok és valóságaik
Bernd Flessner: Robotok
Oskar Jursa: Kibernetika
Kornai András (szerk.): A számítógép-tudományról egyes szám első személyben
Lengyel Sándor: Az ember, aki birodalmat épít
Mészáros Rezső: A kibertér, és ami körülötte van