„Én nagyon kétkedő vagyok” – mondta egyszer egy interjúban Stanislaw Lem, ez a kiragadott mondat jól jellemzi Sex Wars című esszékötetét is. Lem a hidegháború vége felé felhagyott a science fiction regényírás műfajával, és a publicisztika felé fordult. Több válogatás is megjelent ekkor íródott cikkeiből, ezek egyike a Sex Wars.
Sokan úgy jellemzik Lemnek ezt az alkotói időszakát, mint egy zsörtölődő, paranoiás vénember sirámait, aki már nem tudja és nem is akarja megérteni korunk egyre gyorsuló és változó valóságát, és minden újban csak a rosszat látja. Mi tagadás, kényelmetlen dolgokat feszeget, és ami még rosszabb, hogy jóslatai ijesztően nagy százalékban valóra is válnak. Lem többször leszögezi, hogy nem tartja magát futurológusnak, azaz jövőkutatónak, mindössze egy sok irányban nyitott és érdeklődő, racionális gondolkodású embernek. Olyannak, aki odafigyel az új tudományos eredményekre, és levonja belőlük az ésszerű következtetéseket. Már a hatvanas évek elején megjósolta például a virtuális valóságot, a kilencvenes években nyomatékosan figyelmeztetett, hogy az új évezred legnagyobb problémái a túlnépesedés, a fokozódó terrorizmus, a szinte hihetetlen mód visszatérő vallásháborúk, és a szélsőségessé váló időjárás lesznek. Ezeket 20-25 éve vetette papírra és tessék, körül lehet nézni napjaink valóságában.
Nem csoda, hogy nem túl népszerűek ezek a kései tanulmánykötetei (a Sex Wars itt a molyon jelenleg 76%-on áll), annyi dologgal szemben lép fel kritikusan, hogy előbb-utóbb szinte mindenkinek érzékeny pontjára is rátapint. Én is felszisszentem magamban, amikor a posztmodern irodalmat és az elméleti fizika legújabb irányzatait kritizálta, de szkeptikus például az internettel szemben is, és mélységesen elítéli az alacsony szintű, zsigeri ösztönökre építő tévés-internetes tömegkultúrát. Érvei többségét nehéz nem elfogadni, bár az internetben rejlő lehetőségeket közel sem láthatta át húsz évvel ezelőtt.
Szeretem Lem egyedi sci-fi írói stílusát, és a kötetet olvasva rá kellett jönnöm, hogy publicistának is szeretem, talán azért, mert hozzá nagyon hasonlóan próbálom én is szemlélni a világot. Lem nem zárja be magát sem a jobb-, sem a baloldal szellemi-gondolati kalodájába, vezérelvei a mérséklet, a racionalitás, az „arany középút” az élet minden területén.