Csillagnapló 86% 55 csillagozás

Bár a Dáridó nagyon sok megállapításával nem igazán tudtam mit kezdeni, de speciel amit Lemről ír, azzal részben egyet is értek – mármint azzal, amit abból érteni vélek. spoiler
Tény, hogy Aldissal nehéz abban vitatkozni, hogy Lem karakterei nem túl élőek, prózája száraz, leíró és áthatja valami rideg intellektuális felsőbbrendűség és a távolságtartás, ami miatt Lem soha nem lesz olyan népszerű és olvasott, mint mondjuk Asimov, vagy Heinlein – hogy csak a kortársait emlegessük – de hogy emiatt a művei kevésbé jelentősek, mint lehetnének? Hát, ez egy elég ostoba kijelentés*.

Lem humoros írásai, mint amilyen a Kiberiáda és a Csillagnapló is, sokkal élvezhetőbbek és könnyebben befogadhatóak, az olvasók számára, mint a komoly sci-fijei, de ezekben a szóviccekkel jócskán aláaknázott, számtalan ponton az amerikai és a szovjet sci-fi retro-future kliséit (vö: a világ és az ember nem változik, csak most űrhajóval járunk a szomszéd naprendszerbe tejért) parodizálja, azonban ő (többnyire) nem a jelen aktuális problémáit vetíti ki egy szatirikusan eltúlzott jövőbeli közegbe, hanem nagyon is súlyos filozófiai, tudományos problémákon és várhatóan bekövetkező komoly társadalmi feszültségeken elmélkedik.

A kötet egyes írásairól a hosszabb-rövidebb véleményem:
https://moly.hu/hozzaszolasok/8971024
https://moly.hu/hozzaszolasok/8978363
https://moly.hu/hozzaszolasok/8982705
https://moly.hu/hozzaszolasok/9006192

A novellák zöme a humoros máz, a klisés karakterek, és a poros, (néhol Wellst idéző) történetvezetés ellenére is nagyon modern és mély intellektuális mondanivalóval bír, ezért nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretné látni, hogy 50-60 évvel ezelőtt is volt már olyan író, aki komolyan vette a zsánert, még ha a művelőit és a rajongóit nem is.

* No persze, lehet, hogy ez a kijelentés is csak a fordító bénázása…

A könyv két részből áll. Az első, hosszabb, Ijon Tichy galaktikus utazásairól szóló beszámolókat tartalmaz – ezek lényegében Lem filozófiai, társadalmi, politikai, erkölcsi stb. nézeteinek illusztrációi. Időnként didaktikus, időnként hosszadalmas, ugyanakkor mégis zseniális, ahogy a történeteket felvezeti, írói iskolában kéne tanítani a módszereit. Lem szemlélete rendkívül kritikus, minden értéket megkérdőjelez, a vallások kapják a legtöbbet, de a tudományokat sem kíméli. Nehéz lenne kitalálni, milyen is lenne az elfogadható világ számára.
A könyv második felében máshol már megjelent novellákat olvashatunk (pl. Corcoran, Zazul professzor története.) Ezek irodalmilag erősebbek, de szintén nem tartoznak Lem legjobb munkái közé. A könyv erőssége a humora, amely bennem hol Rejtőt, hol Moldovát, hol a Karnevál Hamvas Béláját idézte.

A Csillagnapló egy űrkori Münchausen báró–Till Eulenspiegel-keverék csavargó kalandjait és megpróbáltatásait meséli el. Az Ijon Tichy névre hallgató XXVII. századi nagyotmondó űrutazó/felfedező/kutató/életművész rendre különböző kalamajkákba keveredik, miközben bolygóról bolygóra vándorol és különféle földönkívüli civilizációkkal kerül kapcsolatba. Összegyűjtött történetei oly nagyszabásúak és hihetetlenek, hogy személye köré külön tudományág, a tichológia épült. A kapcsolatfelvételek és utazások sora alatt Tichy szemén keresztül többek között az emberi civilizációról, a kozmogenezisről, az időutazásról, a biotikus életről, a gépi evolúcióról, különböző tudományágakról, vallásokról és a társadalmak különféle fejlődési útjairól kaphatunk görbe – de minden pillanatban metszően éles és végtelenül kritikus – képet.

És emellett iszonyúan szórakoztató és humoros!

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/05/stanislaw-le…

Ijon Tichy űrkalandor élményei kellemesen humorosak, néhol szatírikusak, sőt időnként erősen filozófusak . A történeteknek van elejük, közepük és végük; ám – mint Jean-Luc Godard óta tudjuk – nem feltétlen ebben a sorrendben. Egy kezdő űrkadét is felfedezheti, hogy Lem élt ezzel a módszerrel (amennyiben a különböző kalandokat egységes életútnak tekintjük); Shadowfire pedig meg is határozta a pontos kronológiát (@http://english.lem.pl/works/novels/the-star-diaries/14-the-star-diaries). Eszerint így kalandozott Tichy: 22, 23, 25, 11, 12, 13, 14, 7, 8, 28, 20, 21. Eképpen olvasva nyilvánvalóbbá válik egyféle fejlődés a történetek jellegében.

A mű amúgy is több részre tagolódik. Az utazásokat követően Tichy emlékeiből szemezgethetünk. Ezek is számozottak, csak az ötös rajtszámú, zseniális „Mosógép-tragédia” kapott önálló alcímet. Tichy ezen emlékei már nem a kozmoszban grasszálásból származnak, hanem bizony kicsiny planétánkon megesett néhol húsbavágó, másutt mellbevágó vagy szívbemarkoló – a Diagonász doktorról szóló fejezetben egyszerre mindhárom – történetek. Úgyhogy tessék vigyázni a zsigerekre! Majd ezeket követően újabb címmel rendelkező írások jönnek.

A Csillagnapló összetettségének – Lem hihetetlen fantáziáján túl – az egyes részek keletkezésének erős időbeli eltolódása az oka. Élhet bennünk most már a gyanú, hogy az író személyesen is megtapasztalta az időgép áldásos hatásait… Vagy pedig mégiscsak az történt, miszerint a „A sárkány hasznát” 30 évvel később írta, mint az első sztorit. Vigyázat! Ez csak a Szukits féle gyűjteményes harmadik kötetében szerepel!
Az első kiadás, 1957-ben még „A világűr csavargója” címmel jelent meg , szerényebb és eltérő tartalommal ráadásul, mint címe is mutatja, más fordításban. Sajnos ezt a kiadványt még nem ismerem (pótolandó hiányosság), de Murányi Beatrix újabb fordítása zseniális. Így nem hiszem, hogy a már említett Shadowfire az egyetlen szerencsés, aki a lengyelhez állítólag közeli ukrán fordításban olvashatta a művet, így kerülve ki a magyarítás, angolosítás, stb. során keletkező élvezeti hiányosságokat.

Münchausen báró, Guliver és Mézga Aladár lelki rokonának Ijon Tichy-nek naplója kötelező minden gyakorló és leendő tichológusnak! Egyet sajnálhatunk csak: nem valószínű, hogy több írás kerülne elő tőle:(

Őrült száguldás téren, időn, és néha saját magunkon keresztül is. :) Tetszett, bár néhol kissé terjengősre sikerültek az epizódok. Legjobbnak az első, „időhurkos” részt és a Vliperdius doktor intézetéről szólót tartottam. Persze a legütősebbet, a csattanót a végére tartogatta, -A sárkány haszna- volt a kedvencem, ez egy tipikus Lem filozófiáját hordozó, remek kis történet, „a ronda baromról, ha világméretűre növekszik.” :)

Vannak gyenge pontjai, de kétségtelenül érdemes volt elolvasni. A társadalmi és politikai kritikákat, amiket megfogalmaz az akkori események inspirálták, amikor íródott, de ettől jó részük még ugyanúgy aktuális lehet napjainkban is. A történetek nagy része, valamiféle tanulságot fogalmaz meg, de cseppet sem szájbarágósan teszi ezt, és a fanyar, irónikus humor gondoskodik arról, hogy élvezhető maradjon. Néhol viszont kicsit sok volt a főhős agymenéseiből, és nyílvánvaló hazugságaiból, és voltak pontok, ahol nagyon megakadt a történet lendülete.

A Kiberiáda jobban tetszett, de ez is szuper volt. Főleg a krumplik!

„Lem apó” remek gondolatokkal lepi meg az olvasót. Ezt én darabokban olvastam, nekem így nagyon bejött.

Az első pár történet nagyon újszerűen, ötletesen volt megírva és élvezet volt olvasni, azonban utána a könyv színvonala meredeken zuhant és a mindinkább földhöz ragadt fantáziaelemekkel operáló cselekmények már kezdtek fárasztani. Szerencsére a 250. oldal körül, ahol áttér Ion egy másik elbeszélés-csokorra, Lem valami fantasztikus kis történetet villantott fel, ami magában megért volna egy teljes könyvet. Sajnos nem így volt, ezért csak közepesre értékelem ezt a művét, de ez a teológiai színezetű kis történet örök emlék marad.

A vidám leírás és a fantasztikus utazások kicsit megtévesztőek, mert ez nem egy könnyű olvasmány. Mégpedig azért nem, mert nagyon tömény. Igaz, hogy Lem humora zseniális, de a mű szépségét az adja, hogy még a legviccesebb történetek mögött is ott van az íróra jellemző nagyon elgondolkoztató filozofálás, amelyet többször is át kell gondolni / olvasni, és magunk is elgondolkozhatunk a dolgokon. Még akkor is, ha a könyv legközelebbi „rokona” a Kiberiáda, amit én a magam részéről jóval könnyedebbnek éreztem.
Viszont akár komoly sci-fit, akár vidám űrutazást keresünk, a könyv mindkettőt tökéletesen teljesíti, méltó darabja az író munkásságának.