Hogy az egyre követhetetlenebb fegyverkezési versenyt megfékezzék, a Föld kormányai összefognak, és valamennyi tömegpusztító eszközt kitelepítik a Holdra. Bolygónk egéről elvonulnak tehát az állandó háborús veszély fenyegető fellegei, és beköszönt végre a béke. Ám az önreprodukáló, értelmes fegyverek holdi magányukban talán mindent megsemmisítő bosszúhadjáratra készülnek. Az emberiség csak egyetlen módon bizonyosodhat meg efelől: Valakinek föl kell utazni oda. És ki lehetne alkalmasabb a feladatra, mint a minden lében kanál Ijon Tichy? Csakhogy a Föld kémje maga is fegyverré válik a fegyverek kezében, és mire visszatér, már maga sem tudja, kinek dolgozik valójában.
Béke a Földön 18 csillagozás

Eredeti cím: Pokój na Ziemi
Eredeti megjelenés éve: 1987
Enciklopédia 4
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 10

Kiemelt értékelések


Olvasva Lem késői, 1987-ben megjelent könyvét egy 2000 éves római alapigazság jutott eszembe: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” Bár fantasztikus regényként kezdtem olvasni, nem sokára rádöbbentem, hogy egyes részei olyan pontos emberismeretre alapozott társadalomrajzot testesítenek meg, mely inkább egy szociológiába illenék. Lem oly pontosan jósolja meg korában általa látott jelenségekből a mai trendeket: a béke tényleges háborúvá válását, illetve a háború békének tűnését, amely igazolja zsenialitását – s közben a hátamon feláll a szőr! Mert mit gondoljak pl. itt az ukrajnai fegyverropogást hallgatva az európai béke közepén a folyamatosan megvívott és megvívandó harcokról? Vagy a hivatali propaganda által terjesztett, bíróságok által is valótlannak ítélt és helyesbítését követelő szólamokról, melyek úgy rímelnek a Lem által leírtakkal, mint Petőfi legszebb sorai…S aztán a szerző e talajon a kozmoszba vetíti a képzelt jövőt, melyet már nem is emberek vívnak meg… A könyv egyszerre ötletes és lehangoló, humoros, tragikus és ijesztő is egyidőben, hosszú évek bölcsességét ötvözi. Érzéseim az Éden egykori olvasása közben érzettekkel rokonok. Ajánlom!


Stanislaw Lem Béke a Földön című regénye a szerző Ijon Tichy sorozatának negyedik kötete. A világhíres lengyel szerző eme kései művében sem hazudtolja meg önmagát, és eddigi történeteihez hasonlóan magas színvonalú, lassú folyású science-fictionbe oltott magvas, filozófiai gondolatokkal átitatott társadalmi szatírát állít görbe tükörként olvasói elé. A szöveg néhol kicsit nehézkesen olvasható, jókora mondatszörnyekkel tarkított, de ez talán még hozzá is ad az élményfaktorhoz – el biztosan nem vesz belőle.
Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/12/stanislaw-le…


Újból találkozhatunk régi jó cimboránkkal, az ezúttal „kettéhasított” Ijon Tichy Úrral, na meg a LEM(ekkel). Remekül megírt történet, nagyon élvezetesek a témától néha teljesen eltérő kitérői, értekezései pl. az asztrológiáról vagy a szkafanderbe szerelhető hátvakaróról. Lem itt is sziporkázik, fantasztikus ötletei, szójátékai vannak és persze a fordító hölgy is megérdemel egy óriási dícséretet. Bátran ajánlom mindenkinek! :)


Ajjajj… Az elso Lem konyv amit olvastam, miutan Bulicsov regenyei ujra meghoztak a kedvem a sci-fihez. Hat ez meg talan elvette egy idore.
Noha itt-ott volt benne par eles meglatas a jovorol, osszessegeben szamomra egy zavaros, vontatott, a tulsagosan is fantasztizalt tudomanyt es filozofiat tulzasba vivo regeny volt. Az biztos, hogy a hagyomanyos sci-fihez nem sok koze, a Holdra a konyv felenel jutunk el, es az elbeszeles jo resze fohosunk fejeben es parbeszedekben jatszodik le.
Nekem Aszimov, Bulicsov vagy akar a Nyolcadik utas sorozat hagyomanyosabb sci-fi regenyei jobban bejonnek.
Népszerű idézetek




Bár a folyamat katasztrofális hatásai előre láthatóak voltak — a politikusok továbbra is azt tették, amit addig: csak választóik kegyeiért hízelegtek, egyre ködösebb módon ígérgették, hogy a dolgok a „jövőben” majd jobbra fordulnak. Ugyanakkor egyre kevésbé tudták irányítani a valós világ eseményeit.




Elmosódtak a frontok valamint a kis és a nagy ellentétek közti határok. Hogy a saját társadalma szemében befeketítsük a másik oldalt, különleges szolgálatok hamis természeti katasztrófákat produkáltak saját államuk területén, de olyan természetellenes jellegzetességekkel, amelyek nagyon is szembetűnőek voltak. Bebizonyították, hogy egy gazdag állam a szegény országoknak nyújtott segítség keretében a nagyon olcsón adott gabonához, kukoricához, vagy kakaóhoz impotenciát okozó vegyszert adott… Ez volt a titkos születési, vagy népesedési háború. A béke háború lett, a háború – béke.
77. oldal




Bár a folyamat katasztrofális hatásai előre láthatóak voltak – a politikusok továbbra is azt tették, amit addig: csak választóik kegyeiért hízelegtek, egyre ködösebb módon ígérgették, hogy a dolgok a „jövőben” majd jobbra fordulnak. Ugyanakkor egyre kevésbé tudták irányítani a valós világ eseményeit. A háború nem attól lett béke, hogy totalitárius rendszerek ármánykodtak egymás ellen – mint azt Orwell képzelte egykor -hanem a technológia szintjétől. Ez eltüntette a határt a természetes és mesterséges jelenségek között minden területen, az emberi világ minden részében, a környezetben és nemkülönben a kozmoszban is.
78. oldal




Útközben majdnem minden alkalommal drasztikus jelenetekre került sor. Ugyanis minden csinosabb nőnek, különösen a szőkéknek megcsíptem a fenekét. Ezt természetesen a bal kezem csinálta, még csak nem is mindig a csúcsforgalom bocsánatos tolongásában — no de hogyan lehetne ilyesmit megmagyarázni néhány szóban? Nem az volt a legrosszabb, hogy egymás után többször is arcon csaptak — hanem az, hogy az ily módon megismert hölgyek nagyobb része egyáltalán nem vette rossz néven! Mi több, egy kis szerelmi kapcsolat kezdetének tartották a csipkedést — pedig hát a szerelem volt az utolsó dolog, ami akkoriban az eszemben járhatott. Amennyire tájékozódtam, általában a női egyenjogúsági mozgalom aktivistái pofoztak fel, de erre csak ritkán került sor, hiszen köztük aztán alig találni csinosabbat.




— Tudnod kell, hogy az én szakmámban egy jó szakembernek felsőfokú végzettsége kell legyen. Ezek már nem azok az idők, amikor elég volt csinos nőnek lenni, lefeküdni egy pasassal, kilopni a dokumentumait, a fürdőszobában lefotózni, és nyomás vele a kapcsolattartó tiszthez… Nem, előbb egy doktorátus matekból, aztán egy másik informatikából, utána felsőfokú specializáció — a fél élet eltelt, hogy elkezdhessem.




Már a XX. század is ismerte a savas esőket, amikor kéntartalmú szenet égetve káros felhőkből zuhogott a higított kénsav. Most olyan maró esők jöttek, amelyek megsemmisítették a házak tetejét, a gyárakat, az utakat, az elektromos vezetékeket – ugyanakkor nem lehetett megállapítani, hogy ezek most vajon a mérgezett természet művei-e, vagy az ellenségé, aki szelekkel irányítja azt célba. És így lett mindennel. Tömegesen pusztultak a tenyésztett állatok – de vajon az állathullás természetes, vagy szándékolt volt-e?
76. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Adam Wiśniewski-Snerg: A robot 78% ·
Összehasonlítás - Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség ·
Összehasonlítás - Jerzy Żuławski: Ezüstös mezőkön ·
Összehasonlítás - Rafał Kosik: Félix, Net, Nika és az elméletileg lehetséges katasztrófa ·
Összehasonlítás - Czesław Chruszczewski: A kozmosz tüneménye 76% ·
Összehasonlítás - Jerzy Sosnowski: Aglaja 84% ·
Összehasonlítás - Jacek Dukaj: Extensa 83% ·
Összehasonlítás - Krzysztof Varga: Műmárvány síremlék ·
Összehasonlítás - Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség 77% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás